Elismerések március 15-e alkalmából

A tritikáléról a 2005. évi kisvárdai kísérletek kapcsán
A kultúrnövények keletkezésének széles körben ismertek
szerint több formája van. Az egyik haszonnövénycsoport
tagjai; ide sorolják a kölest, a bükkönyféléket, a lóbabot,
amelyek vad fajból közvetlenül jöttek létre (természetes,
illetve mesterséges szelekcióval). A másik csoportba azok
a kultúrnövények tartoznak, ahol az elõbbi állandóan hol
erõteljesebb, hol gyengébb hatással érvényesülõ folyamatot
egy vagy több alkalommal is a faj vagy nemzetség-keresztezõdés
szakította meg. E faj-csoporthoz tartozik a búza,
a kukorica, a rozs, a burgonya, a napraforgó, a lucerna,
a borsó és a zab. Ezt a tényt még a
precíz genomelemzési módszerek elterjedése
elõtt sikerült feltárni. A természeti
folyamatok eme eredménye
vezette oda a tudósokat, hogy elkezdjék
a faj és nemzetség keresztezési
munkát.
A két, általánosan ismert kultúrnövény
a búza és a rozs elsõ, ámde terméketlen,
steril hibridjét 1875-ben
hozták létre Angliában. Az elsõ eredményes,
fertilis utódokat eredményezõ
próbálkozás csak 1890-ben járt sikerrel.
A magyarországi búza x rozs
és búza x tarackbúza nemzetség keresztezéseket
a századforduló után
hozták létre. Ma már leszögezhetõ,
hogy mindkét próbálkozás eredményre
vezetett. Ugyanis az Obermayer
Ernõ által elkezdett (1917), majd
Fleischmann Rudolf (1943), Gyõrffi
Barna (1948), Kiss Árpád és Rédei
György (1951) által folytatott erõfeszítések
nyomán 1970-ben elkezdõdött
a szántóföldi méretû termesztés,
mintegy tizenhatezer ha-on, a búza x
rozs keresztezés továbbfejlesztett változatával,
a szekunder típusú tritikáléval.
A elsõ búza x tarackbúza keresztezéseket
szintén Kiss Árpád végezte
(1946). Ennek a munkának egyik neves,
ma is élõ továbbfolytatója (Szalay
Dezsõ) egy olyan kitûnõ minõségû
búzafajtával (Alföld 90) tette gazdagabbá
a kiváló sütõipari minõségi
búzafajták választékát, amely 1987 és
1994 között széles körben elterjedt s
még jelenleg is forgalomban van.
A „reneszánszát élõ” tritikálé az elmúlt években jelentõs
területi növekedést mutatott Magyarországon. Az
Észak-alföld egymástól lényegesen eltérõ ökológiai adottságú
megyéiben született eredményeket az 1. táblázat tartalmazza.
A területi felfutás – úgy látszik – a rozs országos
méretû területvesztése mellett következett be. A jelentõs
rozstermelõnek számító Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
mintegy 16%-kal csökkent a rozs vetésterülete. A megyében
mindhárom gabona félébõl mérsékeltek a termésátlagok,
de ugyanakkor a termésingadozás nem jelentõs.
AZ EGYES GABONAFÉLÉK TERÜLETI ÉS TERMÉSADATAI
(1999 ÉS 2004 KÖZÖTT) MAGYARORSZÁGON
1. táblázat
Vizsgált térség Vetésterület 2004-ben (1999=1)
Búza Tritikálé Rozs
Hajdú- Bihar 1,23 1,78 0,79
Jász-Nagykun-Szolnok 1,13 3,45 3,41
Szabolcs-Szatmár-Bereg 1,05 1,78 0,80
Ország 1,10 1,58 0,84
Termés átlag 1999 és 2004 között kg/ha
Hajdú- Bihar 4 159,6 3 070,6 1 992,8
Jász-Nagykun-Szolnok 3 310,0 3 314,3 2 366,9
Szabolcs-Szatmár-Bereg 3 560,1 2 494,9 2 041,1
Ország 3 862,0 3 017,0 2 151,1
Termés szórás 1999 és 2004 között kg/ha
Hajdú- Bihar 961,1 809,8 600,7
Jász-Nagykun-Szolnok 1337,2 1289,3 947,6
Szabolcs-Szatmár-Bereg 828,1 420,9 429,2
Ország 943,3 699,8 477,6
2. táblázat
ÕSZI TRITIKÁLÉ TERMÉSEK ALAKULÁSA (TALAJTÍPUSONKÉNT)
(Forrás: 2001–2004. évi OMMI fajtakísérleti adatok)
Fõ talajtípus Humusz Termés Szórás Állomáshelyek Esetszám
% száma
t/ha t/ha
Csernozjom 2,55 6,38 1,62 7 124
Erdõ 1,50 7,23 0,76 3 58
Egyéb 1,67 5,00 1,24 3 59
Egyéb talajtípusok: homokos vályog, dunai öntés, meszes homok
Termés–szórás: (súlyozott értékekkel)
Eset-szám: vizsgált fajta szám, termõhely szám, évjárat szorzata.
10 „Tolle, lege et fac!” 2006. április–május