full text 1

TAKÁCS JUDIT (SZERK.): A lélek mûtétei
1952-ben Dá ni á ba vé gez ték el azt a „nemváltoztatási be avat ko zást”,
mely nek tör té ne te mé dia sztár rá avat ta a „köz le gény bõl szõ ke szép ség -
gé” át vál toz ta tott Christine Jorgensent (vö.: Meyerowitz, 2002:1–21).
Ame ri ká ban csak ti zen négy év vel ké sõbb in dí tot ták be az el sõ SRSprog
ra mot Baltimore-ban a Johns Hopkins Kór ház ban, nagy részt az újzé
lan di szár ma zá sú, hermafroditizmusból dok to rált pszi cho ló gus, John
Money éve kig tar tó kampányolásának kö szön he tõ en. Az 1966 jú li u sá ban
egy plasz ti kai se bész ve ze té sé vel a kór há zon be lül lét re ho zott Ne mi
Iden ti tás Kli ni kán (Gender Identity Clinic) 1966 no vem be ré re már tíz – öt
fér fi és öt nõ – transzszexuális pá ci ens mû té tét vé gez ték el (vö.:
Meyerowitz, 2002:218–219).
A nemváltoztatással kapcsolatos mûtéti eljárások egyre elérhetõbbé válásával
a transzszexualizmus fogalmi meghatározásában is érezhetõvé váltak
bizonyos változások. Párhuzamosan azzal, hogy az eredeti biológiai nemük
megváltoztatására vágyók „pszichopatákból” transzszexuális páciensekké
változtak, a transzszexualizmus definíciójában is helyet kapott a korábban
nagyrészt az álmok vagy a fantáziák világába utalt gyakorlati beavatkozásoknak
legalábbis az igénye. Ennek megfelelõen az amerikai pszichoanalitikus
Robert J. Stoller 1968-as meg ha tá ro zá sa sze rint a „transzszexualizmus egy
biológiailag normális személy meggyõzõdése arról, hogy õ az ellentétes nem
tagja. Ez a meggyõzõdés napjainkban együtt jár mûtéti és endokrinológiai
beavatkozások igényével, melyek az anatómiai megjelenést az ellentétes
nemnek megfelelõen változtatják meg” (Stoller, 1968:89–90).
Az 1960-as évek második felére egyre világosabbá vált az orvosok számára
is, hogy a transzszexualizmus „meghatározása, diagnosztizálása és
osz tá lyo zá sa” – me lyek Benjamin 1966-os „A transzszexuális je len ség” cí -
mû könyvének fontos céljaiként szerepeltek – men nyiféle kérdést vet fel.
Benjamin például a nem értelmezésének hét különféle aspektusát különböztette
meg: a nem meghatározható a kromoszómák szerint (genetikailag),
anatómiailag, jogilag, az ivarmirigyek szerint (a csírasejtek – a petesejt,
illetve a sperma – termelésétõl függõen), hormonálisan, pszichológiai
alapon és társadalmilag (általában attól függõen, hogy a személyt milyen
nemûnek nevelték). Benjamin ugyan elméletileg kön nyen elkülöníthetõnek
vél te a transzszexuálisokat mind a transz vesz ti ták tól (a transz szexuális
tel je sen a má sik nem tag já vá akar len ni és így kí ván él ni – nem csu pán an -
nak akar látszani), mind a homoszexuálisoktól (egy homoszexuális férfi
például férfinek tartja magát és nem kíván másnemû lenni), de a gyakorlatban
ezek az elkülönítések nem mindig mûködtek. Ezt támasztja alá az
„igaziakkal” szemben a „pszeudo-transzszexuálisokra” való utalások megalisának
(1886) is me re tén túl –, hogy a je len sé get kó ros lel ki el vál to zás -
ként, a „transzexuálisokat” (transexual – az ere de ti írás mód sze rint egy
„s”-szel) pe dig kó ros lel ki al ka tú egyé nek ként – pszi cho pa ta ként – kö -
ze lí tet te meg (vö.: Claudwell, 1949; Meyerowitz, 2002: Illustrations 4.).
Cauldwell nem hitt a test meg vál toz ta tá sát cél zó mû té ti és egyéb
be avat ko zá sok ban: ir re á lis nak vél te az érin tet tek ilyen irá nyú „fan tasz ti -
kus re mé nye it”. Ve le el len tét ben egyik idõ sebb kor tár sa, a né met szár -
ma zá sú, New York ban prak ti zá ló en dok ri no ló gus, Harry Benjamin már
az 1920-as évek ben el kezd te ke zel ni – hor mo nok kal és a he rék rönt gen -
su ga ras ste ri li zá lá sá val – el sõ olyan pá ci en sét, aki fér fi bõl nõ vé sze re tett
vol na vál ni. Benjamin mun kás sá ga nagy ban hoz zá já rult ah hoz, hogy az
1950-es évek ele jé re a transzszexuálisok sa já tos prob lé mái or vo si, tu do -
má nyos köz üg gyé vál hat tak. Benjamin az érin tet tek be szá mo lói sze rint
ér tõ fi gye lem mel for dult a ne mü ket meg vál toz tat ni kí vá nók fe lé. Meg
volt gyõ zõd ve ar ról, hogy a transzszexuálisokon nem se gít het a pszi cho -
te rá pia: szá muk ra csak az or vo si be avat ko zás je lent het meg ol dást.
A brit Michael Dillon már 1946-ban úgy ér velt, hogy a transzszexu -
álisoknál épp úgy, mint azok nak a „sze mé lyek nek az ese té ben, akik nél
nyil ván va ló a ke vert szö ve tek vagy ve gyes szer vek je len lé te, a pszi cho -
ló gi ai fel épí tés re kell kon cent rál ni és nem a fi zi kai struk tú rák bár me lyi -
ké re” (vö.: Dillon, 1946:53). Lé nye gé ben ugyan ez zel az ér ve lés sel ta lál -
ko zunk majd nem tíz év vel ké sõbb Benjaminnél is, aki – az interszexu -
álisok ese té ben ter mé sze tes meg ol dás ként ko ráb ban is al kal ma zott –
mû té ti be avat ko zá sok kor rek ci ós jel le gét hang sú lyoz ta a transzszexu -
aliz mus ös sze füg gé sé ben: „Nyil ván va ló, hogy ha a lé lek nem hoz ha tó
meg fe le lõ har mó ni á ba a test tel, ak kor és csak ak kor, alap ve tõ fon tos sá gú
az el len té tes el já rás meg fon to lá sa, az az: meg kell kí sé rel ni a test hoz zá -
il lesz té sét a lé lek hez.” (Benjamin, 1954: 229).
Az SRS (sex reassignment surgery), az az a ne mi át ala kí tó mû té tek el -
mé le ti le gi ti má ci ó ja idõ ben el ma radt nem csak az érin tet tek igé nye i tõl,
ha nem az ilyen irá nyú mû té ti be avat ko zá sok gya kor la tá tól is, mely nek
kez de tei Eu ró pá ban az 1910-es évek re nyúl nak vis sza. Egy 20. szá zad
ele ji né met be szá mo ló sze rint egy nõ ként szü le tett „fér fi transz vesz ti tá -
nak” Ber lin ben már 1912-ben el tá vo lí tot ták a mel le it, a mé hét, majd
évek kel ké sõbb a pe te fész két. Az el sõ tel jes ne mi szerv-át ala kí tó mû tét
szin tén Né met or szág ban tör tént: a fér fi nak szü le tett Dorchen Richter
kaszt rá ci ós mû tét jét 1922-ben vé gez ték el – Magnus Hirschfeld köz ben -
já rá sá val –, ezt kö vet te 1931-ben a pé nisz el tá vo lí tá sa és egy va gi na ki -
ala kí tá sa. Az el sõ ame ri kai transzszexuálist is Eu ró pá ban mû töt ték:
Takács Judit: A transzszexuális emberek útjai
60 61