Az N-560-as mûszer használata - Covidien

Mûködési elv
Az oximetria áttekintése
Mûködési elv
Az N-560-as a vérben a funkcionális oxigéntelítettséget pulzoximetria
segítségével méri. A pulzoximetria során szenzort helyezünk pulzáló
arteriola területére, például a kézujjra vagy a lábujjra. A szenzor tartalmaz
egy kettõs fényforrást és egy fotodetektort.
Meghatározott idõ alatt a csont, a szövet, a pigmentek és a vénák
rendszerint állandó mennyiségû fényt nyelnek el. Az arteriolát körülvevõ
szövetek rendszerint pulzálnak és a pulzálás során változó mennyiségû
fényt nyelnek el. Az elnyelt fény részarányának átszámításából kapjuk
meg a mérhetõ funkcionális oxigéntelítettséget (SpO2).
Mivel az SpO2 mérése függ a szenzorból érkezõ fénytõl, a túlzott
környezeti megvilágítás zavarhatja ezt a mérést.
A jelen kézikönyvben számos helyen szó esik a környezeti feltételekre a
szenzor alkalmazására és a beteg állapotára vonatkozó információkról.
A pulzoximetria két alapelvre épül: egyrészt arra, hogy az oxihemoglobin
és a dezoxi-hemoglobin eltérõen nyeli el a vörös és infravörös fényt
(spektrofotometria), másrészt arra, hogy a szövetekben lévõ artériás vér
térfogata (és ennek megfelelõen az adott vér által elnyelt fény) egy-egy
pulzus folyamán megváltozik (pletizmográfia). A pulzoximéter az SpO2 -
t úgy méri, hogy vörös és infravörös fényt bocsát az arteriolát körülvevõ
szövetekre, és megméri a pulzusciklus alatti fényelnyelés változásait. Az
oximéter szenzorában vörös és infravörös fény kibocsátó alacsony
feszültségû fénykibocsátó diódák (LED) használatosak fényforrásként;
egy fotodióda tölti be a fotodetektor szerepét.
N-560 Felhasználói kézikönyv 95