Szénbányászat Izsófalván - II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár

apja, Istók László, Nagy Béla és mások) játszották a kezdeményező
szerepet, majd a bányák értelmisége is csatlakozott hozzájuk. A
hatvanas évektől egyre szélesebb kör kapcsolódott be a kulturális
mozgalmakba, és az 1950-ben épített művelődési házban ma is
minden korosztály megtalálja a maga számára leghasznosabb elfoglaltságokat
és programokat.
Izsó Miklós. A község híres szülötte azzal írta be nevét hazánk
művelődéstörténetébe, hogy megteremtette és európai rangra
emelte a magyar nemzeti szobrászatot. Ezért méltán emlegethetjük
együtt 19. századi kultúránk legnagyobbjaival, Petőfivel, Aranynyal,
Munkácsyval, Erkellel és másokkal.
1831. szeptember 9-én született Disznóshorváton, a mai Izsófalván.
Életrajzírói szerint szülei nem sokkal korábban kerültek
ide, mivel apja vándor kékfestőmester volt, ezért mintegy véletlen,
hogy éppen e helyen látta meg a napvilágot a későbbi nagy művész.
A valóság ezzel szemben az – amint a helyi református egyház
szerencsére fennmaradt korabeli anyakönyveiből megállapítható
–, hogy a család több nemzedék óta a faluban élt, és anyai
ágon tősgyökeres disznóshorváti volt. Dédszülei 1758-ban itt kötöttek
házasságot: dédapja, Itso (ez az eredeti családnevük, a helyi
iratok mindig következetesen így említik őket, legfeljebb az írásmód
eltérő: Itsó. Icso, Icsó) István, aki ismeretlen helyről származott,
feltehetően Gömör vagy Torna megyéből, dédanyja az idevaló
Vizes Borbála. Nagyszülei: ifjú Itso István és Farkas Sára.
Édesapja, Itso József 1794-ben Disznóshorváton született, feltehetően
Gömörben kékfestőmesterséget tanult. Itt ismerkedett meg
feleségével, a Zsip községből származó Szathmári Eszterrel, egy
híres tanítócsalád sarjával. 1824-ben Disznóshorváton kötöttek házasságot.
Csak hét évvel később született meg első gyermekük,
Miklós, akiből küzdelmes gyermek- és ifjúkort követően híres ember,
szobrászművész lett.
Izsó Miklós a disznóshorváti református elemi iskolában kezdte
meg tanulmányait 6 éves korában, 1837-ben. 1840-ben a sárospataki
kollégiumba került. (Itt és ekkor lett belőle Izsó Miklós, valószínűleg
úgy, hogy az anyakönyvbe történő beíráskor a nevét „elhallották”:
az idegenül, szlávosan csengő Icsó helyett a Felvidéken
13