Szénbányászat Izsófalván - II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár

DISZNÓSHORVÁT – IZSÓFALVA
Izsófalva… Aki először hallja ezt a helységnevet, érzi, hogy
nem természetes úton keletkezett. Igaza van: a történelmi Borsod
megyében, a mai Kazincbarcikától 8 km-re északra fekvő települést
eredetileg Disznóshorvátnak hívták, amit a múlt század közepén,
1950-ben változtattak Izsófalvára a község jeles szülöttének,
Izsó Miklós szobrászművésznek a tiszteletére. Így ha most valahol
szóba kerül a falu, önkéntelenül felidéződik a nagy alkotó személye,
korszakalkotó munkássága is – természetesen csak azokban,
akik ismerik, tudnak róla…
Disznóshorvát – Izsófalva Árpád-kori település, keletkezése a
13. század elejére tehető. A középkori források meglehetősen keveset
mondanak róla, nyilván azért, mert szerény helyet foglalt el
a vidék életében. Nem voltak nevezetes és gazdag birtokosai, nem
épült itt vár, kastély, de még kúria sem, határában nem dúltak
heves csaták. Régészeti leleteknek, műemlékeknek is híján van.
Legrégibb épülete az 1860-as években emelt református templom,
amely a lebontott korábbi egyház helyén áll. „Csupán” azzal büszkélkedhet,
hogy születése, illetve itt-tartózkodása révén szoros
szálak fűzték ide a 19 században a magyar kultúra néhány kiemelkedő
alakját
Lakói, dacolva a török sanyargatással, járványokkal, természeti
csapásokkal és más megpróbáltatásokkal, a 19. század végéig
földműveléssel és állattartással biztosították megélhetésüket. Akkor
kezdődött új korszak a község történetében, amikor nagykiterjedésű
határában több helyen is szenet tártak fel, és egymás után
nyíltak itt a bányák. Disznóshorvát földjén két új, korszerű bányatelep
jött létre, Ormospuszta (1953-tól Ormosbánya) és Rudolftelep.
Sorra emelték az üzemi és közösségi épületeket, a betelepülő
munkáscsaládok részére pedig a lakóházakat. A népesség néhány
évtized alatt a korábbinak a többszörösére duzzadt. A bányá-
3