2008. december - Szent János Kórház

Emlõrákban továbbra is a HER-
2 pozitív tumorok trastuzumab
(Herceptin) kezelése áll a középpontban.
Egyre több vizsgálat
szerint progresszió után is érdemes
folytatni a Herceptinkezelést,
mivel ezáltal lehetõség
van az élettartam további néhány
hónapos meghosszabbítására. A
Herceptin-tartalmú kezelések
utáni progresszió esetén még sikeres
lehet a lapatinib nevû protein-kináz
inhibitor.
A vastagbélrák kezelésében az
EGFR-receptor-gátló cetuximab
és pamitumumab esetében egyaránt
érvényes, hogy hatékonyságuk
nagyban függ a KRASmutációtól:
az úgynevezett vad
típus esetében mindkettõ hatásos,
míg a KRAS-mutáns típusban
hatástalanok. Ilyen kezelések
elõtt a KRAS-mutáció státuszát
meg kell határozni. A másik
elterjedt célzott terápiás út a
VGEF-receptor-gátlás, a daganat
angiogenezisének gátlása,
ahol ilyen megkötöttségek nincsenek,
a bevacizumab kemoterápiával
kombinálva mind szélesebb
körben terjedõ célzott terápiát
jelent, ezt számos elõadásban
hallhattuk. Összességében
néhány hónappal meghosszabbítható
a vastagbélrákos betegek
élete a standard polikemoterápia
és az említett célzott terápiák
együttes alkalmazásával.
A vastagbélrák mellett a triplenegatív
(ösztrogén-, progeszteron-,
HER-2-negatív) emlõrák
kezelésében a bevacizumabbal
együttesen alkalmazott
kemoterápia is a választható lehetõségek
egyike.
A hepatocelluláris rák terápiájában
is alkalmazzák már a
sorafenib nevû multikinázgátlót,
mely a tumorsejtek proliferációját
és angiogenezisét egyaránt gátolja,
ezenkívül a világossejtes veserák
kezelésében is egyre nagyobb
teret kap. A kinázgátlók sorában
vannak nem kissejtes tüdõrákban
hatásos vegyületek is, mint az
erlotinib, a gefitinib. A felsorolás
korántsem teljes, de egy folyamatosan
fejlõdõ, egyértelmûen sikeres
terápiás útról van szó.
A Fõvárosi Önkormányzat Szent
János Kórháza és Észak-budai
Egyesített Kórházai Onkológiai
Osztálya teljes létszámban képviseltette
magát, mind a hat itt dolgozó
orvos szerepelt elõadások
vagy poszterek elsõ szerzõjeként.
1. Boér Katalin és Pap Mária elõadásukban
a kolóniastimuláló
pegfilgrastimnak (G-CSF pegilált
formája) a lázas neutropénia primer
profilaxisában betöltött szerepérõl
számoltak be, 115 emlõtumoros
betegen szerzett tapasztalat
alapján. Primer profilaxis indikációjának
tekintették azt a helyzetet,
amikor a választandó kemoterápia
mellett magas a febrilis
neutropenia kockázata, akárcsak
a 65 év feletti életkort. A beteganyag
mindössze 10%-át érintõ
lázas neutropenia igen jó eredménynek
számít, ennek elérésében
fontos szerepe volt a nagy
pontosságú rizikóbecslésnek.
2. Farczádi Enikõ, Dobó István,
Kaszás Ilona és Csomor Judit,
két igen ritka kórkép, a Castleman-betegség
és a Buschke-
Lowenstein-tumor együttes elõfordulásáról
számoltak be. A
rendkívül sok diagnosztikus és
terápiás buktatót magában rejtõ
eset kitûnõ példát szolgáltat arra,
hogy a különbözõ diszciplínák
hatékony együttmûködése hogyan
járult hozzá a nehézségek
leküzdéséhez.
3. Pap Mária és Boér Katalin a
darbopoetin kemoterápia okozta
anaemia kezelésében betöltött
szerepérõl számoltak be, 39 eset
ismertetése kapcsán. A hemoglobinszint
szignifikáns javításán kívül
fontosnak tartják a jó toleranciát,
az alacsony transzfúziós
igényt, egyben felhívják a figyelmet
a szimultán alkalmazott vasterápia
szükségességére.
4. Rumszauer Ágnes (szerzõtársak
Farczádi Enikõ és Boér
Katalin) a kongresszus vezetõ témájába
vágó elõadást tartott:
metasztatikus világossejtes veserák
másodvonalbeli sunitinibkezelésérõl,
9 eset ismertetése
kapcsán. 1 esetben teljes, 4 esetben
részleges remissziót sikerült
elérni, átlagosan 8,2 hónapos kezelési
idõ mellett. Egyértelmûen
kirajzolódott a célzott terápia fölénye
az eddig standardnak tekintett
interferon/interleukin kezeléssel
szemben. Komoly elõnyt jelent
az orális adagolás, és hogy a
betegek zavartalanul folytathatják
életvitelüket. A célzott terápiának
ez a formája kezd gyökeret verni a
mindennapi gyakorlatban.
5. Németh Zsuzsanna (szerzõtársak
Zolnai Zs., Molnár B. és Boér
K.) két olyan esetrõl számolt be,
melyben világossejtes veserák jó
egy évtizeddel a nephrectomiát
követõen áttétet adott a hasnyálmirigybe.
Mindkét esetben radikális
mûtéttel távolították el a
metastasist, mindkét beteg több
mint egyéves utánkövetés során
tumormentesnek bizonyult.
6. Farkas Elek és Boér Katalin
elõadása a hólyagrák kemoterápiájában
jelentkezõ korlátokról és
nehézségekrõl szólt. 88 eset elemzése
során kiderült, hogy gemcitabin-cisplatin
kombináció alkalmazása
során az esetek mintegy
felében dózisredukcióra, a dózisintenzitás
csökkentésére vagy a
kezelés megszakítására kényszerülünk.
A kudarc gyakoribb okai
között nephrotoxicitás és vérképzõ
szervi toxicitás szerepel, de
meglepõen magas arányt tesz ki a
compliance hiánya.
A szervezés igen jó volt, az elõadások
színvonala is megfelelõ
volt, és igen sokat tanulhattunk.
Dr. Farkas Elek
11