2008. december - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

More documents

Recommendations

Info

Betegközpontúság, szakmai igényesség, integráció Interjú Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes fõigazgatóval Egy jól mûködõ, a betegek számára hatékony, minõségi ellátást garantáló integrált intézményt szeretne létrehozni a Fõvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai fõigazgatója, Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes. – Mi volt az elsõ benyomása, amikor fõigazgatói kinevezése után találkozott a Kórházban dolgozókkal? – Amellett, hogy megpróbáltam eljutni mindenhová, és igyekeztem személyes benyomások útján tájékozódni, meg kellett ismernem az intézmény szervezeti felépítését. Soha, semmiben nem szoktam azonnal, elsõ intuíció alapján dönteni, így idõ kellett ahhoz is, hogy áttekintsem a kórház struktúráját, logisztikai helyzetét, szerzõdéseit, pénzügyi kondícióit, az épületek mûszaki állapotát. Éppen ezért kinevezésem napja, június elseje óta nem generáltam gyökeres változást az intézmény struktúrájában, épp zajlanak a megalapozott döntések elõkészítései. A kórház dolgozói azonban már láthatták, tapasztalhatták a szemléletváltozást, másképp gondolkodom, mint az elõdeim. Nõ vagyok, így empatikusabban közelítek a dolgozók problémái felé is, „gondoskodó” fajta vagyok. – Mit gondol, hatékonyabban tudja majd képviselni az intézmény érdekeit, mint elõdei? – A Fõvárosi Önkormányzat nehéz helyzetben van, hisz a törvény által ráruházott ellátási felelõsség komoly feladat a tulajdonos nevében eljáró önkormányzati képviselõk számára. Sokan felvetik, hogy a Szent János Kórház és Északbudai Egyesített Kórházai fejlesztése messze elmarad más intézményekétõl. Ez részben igaz, hisz ebben az évben 300 millió forintot kaptunk, melybõl néhány beruházást elindítottunk, illetve befejeztünk. Pl. ebbõl tud új helyre költözni a PIC és ebbõl az összegbõl újították fel a Gyermeksebészeti és Égési valamint a Gyermek Osztályt. A mi kórházunk hatalmas régió ellátásáért felel. Buda legszebb részein – az I., II., III., XII. kerületben – élõket, és szakmától függõen 20-30 Pest megyei település lakosait látjuk el. A traumatológiai és idegsebészeti ellátást nézve még ennél is szélesebb az ellátási felelõsségünk; a gyermekellátásban pedig valamennyi Budán élõ kiskorú hozzánk tartozik. A kórházban dolgozók nincsenek könnyû helyzetben, hisz az utóbbi két évben komoly szerkezetátalakítással kellett szembenézniük: 2007-ben átéltek egy jelentõs struktúraváltást, 2008- ban pedig három különbözõ kultúrájú és szakmai profilú kórházat kellett összevonni – én ennek menedzselésére kaptam megbízást. Arra, hogy egy valóban integrált kórházat hozzak létre munkatársaimnak. Ennek millió apró részlete van. Az informatikától, a logisztikától kezdve a szakmai párhuzamosságok csökkentésén, illetve a centralizált funkciók fejlesztésén át a humánerõforrás-gazdálkodásig soksok része van az integrált mûködésnek. Szeretnék egy jól mûködõ, a betegek számára hatékony, minõségi ellátást garantáló integrált intézményhálózatot létrehozni. Mivel ez rendkívül komplex feladat, az elsõ lépések nem mindig látványosak. Az egyes változások csak a teljes rendszer ismeretében járhatnak sikerrel, ez nagy koncentrációt igényel tõlem is. – Amellett, hogy céltudatos, szigorú vezetõ hírében is áll. Honnan ered ez az attitûd? – Otthonról, a családi környezetbõl hoztam. Édesapám közgazdászként egy nagy állami gazdaság pénzügyi vezetõje volt. Édesanyám szülésznõként majd 40 évig irányított egy újszülött-, majd egy szülészet-nõgyógyászati osztályt 4
vezetõ nõvérként a nyíregyházi kórházban. A munka szeretete, a kötelességtudat belém ivódott. Hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidõsebb, így talán természetes volt, hogy a fiatalabb testvéreim sorsát is próbáltam egyengetni. Rendkívül összetartó a családunk, és kiterjedt a rokonságunk. A férjemnek is három testvére volt, sajnos közülük ketten és a férjem már nem élnek. A négy gyermekem ugyanezt a szemléletet és neveltetést kapta, és hál' istennek boldogulnak is. – Volt közülük valaki, aki az egészségügyet választotta? – A legfiatalabb fiam orvos, neuro-radiológussá kívánja képeztetni magát. – Hol élnek? – A négy gyerekbõl kettõ Budapesten, a többiek külföldön élnek. Miután Nyíregyházáról eljöttem, azért döntöttem a budapesti élet mellett, mert a családom nagy része itt él, a gyerekeim itt jártak egyetemre, fõiskolára. A lányom jelmeztervezõ, ingázik Róma és Budapest között. Legidõsebb fiam közgazdász, Franciaországban él, a második fiam pedig zenész. – Ha újra kezdhetné, ismét az egészségügyet választaná? – Igen. Nagy elhivatottsággal készültem az orvosi pályára, 27 évig voltam gyakorló orvos. Elõször neurológiából, késõbb pszichiátriából szakvizsgáztam, majd részt vettem pszichoterápiás képzésen is, de a férjem halála miatt ezt már nem fejeztem be. Mindig alaposan végiggondolom, mire vállalkozom, nem döntök könnyedén. 2000-ben körülbelül 3 hónapig gondolkodtam azon, megpályázzam-e a Nagykállói Pszichiátria vezetését. Ekkor Nyíregyházán a Jósa András Kórházban a neurológián egy részleget vezettem, stroke betegekkel foglalkoztam, és a szubintenzív ellátásra szoruló betegek gyógyítására specializálódtam; amellett fejfájás szakambulanciát is irányítottam. A pályázat kiírásakor azért hezitáltam, mert az orvosi szemlélet nagyban különbözik a menedzseri, közgazdász felfogástól. Nekem akkor el kellett döntenem, akarok-e gyökeresen változtatni az életemen, és tudtam, ha lépek, teljesen megváltozik a napi életritmusom. Elkezdtem pénzügyi, közgazdasági témákat tanulmányozni, beiratkoztam a menedzserképzõre, és elvállaltam a Nagykállói Pszichiátriai Intézet vezetését. Három éven át irányítottam ezt az intézményt. – Sikeres volt? – Úgy érzem, igen, de errõl kívülállókat kell megkérdezni. Az elõdöm útját is folytatva – saját szakmai koncepcióm mentén – sikerült megvalósítani egy jelentõsen színvonalasabb pszichiátriai ellátást nyújtó intézményt. Idõközben megüresedett a Nyíregyházi Jósa András Kórház fõigazgatói posztja. Kiírták a pályázatot, amely elsõ körben sikertelen volt, a második körben felkértek, hogy pályázzak. Megnyertem, kineveztek. – Nem félt? Hisz óriási lépés volt? – Dehogynem. Más egy monoszakmás szakkórházat vezetni, mint egy 2200 ágyas komplexumot. „Kicsiben”, emberközeli módon sok mindent meg lehet csinálni. A vidéken élõk egy kis közösségben nagyon erõsen tartják magukat a kimondott és ki nem mondott normákhoz, elvárásokhoz. „Nagyban” ez már nem ilyen egyszerû, de mivel egy ismerõs közegbe tértem vissza, volt némi helyzeti elõnyöm. Tavaly októberben álltam fel. – A szakmai sikerek ellenére politikai érdekellentétek miatt távozott? – Nem nézek vissza, eljöttem, és most a következõ feladatra koncentrálok. – És most kapott egy sokkal nagyobb kórházat. – Ez ugyanakkora kórház, mint a nyíregyházi, sõt egy kicsivel kisebb is. Az egy 2200 ágyas kórház volt, a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházai telephelyein összesen 1779 ágyon folyik gyógyítás. Ám ezt a kórházat irányítani lényegesen bonyolultabb. A különbözõ telephelyeket nagyon nehéz centralizáltan irányítani. Más- 5
Page 1 and 2: 2008. december • Interjú a Fôig
Page 3: Beköszöntõ Kedves Kollégák, ke
Page 7 and 8: Bemutatkozik az Allergia Szakrendel
Page 9 and 10: ezekben az esetekben a betegeket az
Page 11 and 12: Emlõrákban továbbra is a HER- 2
Page 13 and 14: struktúrában és szemlélettel a
Page 15 and 16: cukorbetegek terhesség elõtti és
Page 17 and 18: A beteg érdekében, a nõvéri hiv
Page 19 and 20: Pro Diabetológia díjat kapott Dr.
Page 21 and 22: Emlékezünk 2008. szeptember 16-á
Page 24: Máthé Zsófia Panna 7 és fél é

2008. december - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?