V and T napta´r szerel - Nyugat-Dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete

A lomblevelû örökzöldek útján 1.
Több mint egy emberöltô telt el azóta, hogy
könyvhalmok között egy kis “erika” író gép -
pel az örökzöldekrôl és a télen is zöld ker -
tek rôl írtam. A könyvek, cikkek jelentették
akkor körülöttem az adatforrást s az írógép
a mo dern technológiát. Nem volt még “tör -
lés/delete, másolás/copy, újraírás/undo” s
egy mozdulattal megnyíló végtelen forrás, a
világháló; helyette indigó, példányonkénti
javí tás a keskeny gépradírral, többszöri át -
gé pelés… ma már a messzetûnô tör té -
nelem…
1969 ôsze volt; a készülô könyv volt az elsô
bemutatkozás az olvasó- és szak kö zös -
ségnek, egyben vizsga a kritika fórumain. A
gondolatok akkor már évek óta érlelôdtek
bennem s oly természetesek voltak, hogy
igazán csak visszatekintve vált elgon dol koz -
ta tóvá: honnan is eredt éppen ez az érdek -
lôdés az ebbôl kibontakozó különös feladat
Örökzöld akkor még ritka volt itt a fôvárosban;
nem volt tán egyetlen Euony mus japonicus
a szabadban s Lonicera nitida-t, L. pileata-t
de még Cotoneaster dammeri-t sem igen
lehetett látni nem, hogy örökzöld fát: csak
Alpár Ignác szobránál a Ligetben zöldellt
télen is egy Ilex, ennek is egy különösen szép
(s csodával határosan megmaradt) kaméliát
idezô, ép levélszélû változata. Akkortájt csak
három Pyracantha-bokorról tudtam Pesten
és Budán s ciprusért Pécsre, vagy a Folly
Arbo ré tumba, Viburnum rhytidophyllumlátványért
pedig a szombathelyi Savaria szálló
teraszáig kellett utazni…
A kis alkotó mûhelyben fenn a hatodikon
a gép mellôl fel-fel állva idônként kitekintve
el-el kalandoztam a szabadba;
gyönyörû ôsz volt és az írás ilyenkor benn,
maga volt a szobafogság. Október végén a
természet még olyan pompában ragyogott,
mintha a fák és bokrok az évben nem
engedel mes ked nének a természet rendjének.
Aztán hirtelen hûvös, tépô szelek
érkeztek s szinte órák alatt tünt el az
októberi va rázs; hirtelen áttetszôvé vált a
park amelyben hársak, platánok, nyárfák
fonódtak egy más ba, alattuk
gyöngyvesszôvel olajfûzzel és aranycserjecsoportokkal.
A pázsitban keskeny
ösvények jelezték a tervi elgon dolás s a
gyakorlati/praktikus élet cél sze rû sége
közötti különbséget. Így fentrôl nézve jól
látszott, hogy a tervezôasztalon még bizo -
nyára szépen mutató letrasett-el gon do -
san kidolgozott és árnyalt parkok mily
silánnyá egyszerûsödhetnek a meg va ló -
sításkor. A tégla és betonfalak közé a fák
az élôhelyi harmónia és formavilág teljes
mellôzésével kerültek. Platán és ezüstfa
Nyár és hárs Míg ezen eltûnôdtem, ker -
té szeti munkások érkeztek s az ágyásokból
hamarosan eltûntek a petúniák,
büdöskék, vanília ízû termésekkel
megrakott lantánák; s egy kis traktor
fürgén fordult és máris fekete trágyakupacok
kerültek a pázsitra. Egy háztömbbel
arrébb, ahol még álltak a családi házak
valaki kapával rózsatöveket kupacolt és
papírral, rongyokkal kötötte be a törzsre
oltott tearózsákat, majd ásni kezdett… –
késô délutánra már fekete-barnára változott
a kert s bizarrul lengtek a madárijesztôvé
változott rózsatövek. A “télen is
zöld kert” gondolati világába merülve s a
megvalósíthatóságon töprengve láttam,
8