27.01.2015 Views

Pénzügyi Szemle 2008. 4. sz.

Pénzügyi Szemle 2008. 4. sz.

Pénzügyi Szemle 2008. 4. sz.

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

• AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ •<br />

amerikai teljesítmény romlását, inkább egyfajta<br />

stratégiaváltást jelez. A tudásteremtés csatornái<br />

közül az Egyesült Államok egyre inkább a gazdaságban<br />

felha<strong>sz</strong>nálható innovációk „gyártását”,<br />

valamint a felsõoktatást ré<strong>sz</strong>esíti elõnyben,<br />

és ebben az értelemben – de nem csak egy<strong>sz</strong>erûen<br />

a <strong>sz</strong>abadalmi és a publikációs teljesítmény<br />

<strong>sz</strong>embeállításával – valóban kimutatható<br />

az EU nemzetközi lemaradása.<br />

Az áttekintett – a sikerkritérium (publikáció<br />

avagy <strong>sz</strong>abadalom) rugalmas kezelése miatt<br />

nem is kifejezetten <strong>sz</strong>ilárd érvényességû – európai<br />

paradoxon helyett más bizonyítékok erõsebben<br />

esnek latba az EU lemaradásának mérlegelésekor.<br />

Kifejezetten fontos bizonyítéknak<br />

tekinthetjük például a minõségi felsõoktatásban<br />

megmutatkozó amerikai fölényt, amely<br />

több nemzetközi egyetemi rangsor <strong>sz</strong>erint is<br />

vitán felül áll. 22 Ennek a fölénynek pedig legalább<br />

három tényezõjét különböztethetjük<br />

meg, amelyek egyike sem tartozik a <strong>sz</strong>ûkebben<br />

értelmezett K+F-politika területére.<br />

Az elsõ tényezõ, hogy az USA-ban magasabb<br />

a társadalmi státu<strong>sz</strong>a nemcsak az egyetemeknek,<br />

hanem a támogatásuknak is, mint Európában.<br />

Ott az egyetemek jövõjének és függetlenségének<br />

egyidejû biztosítása igazi közügy,<br />

és nem egy példa van arra (például a<br />

Princeton University és a hozzá kapcsolódó<br />

Institute for Advanced Study esete), hogy néhány<br />

évtized alatt társadalmi ös<strong>sz</strong>efogással a világ<br />

egyik legerõsebb egyetemét és kutatóhelyét<br />

hozták létre. Ehhez nagylelkû finan<strong>sz</strong>írozást<br />

biztosítottak neves tudósoknak úgy, hogy meghagyták<br />

teljes <strong>sz</strong>akmai és politikai függetlenségüket,<br />

miközben kutatásaik támogatását nem is<br />

kötötték rövid távú és ré<strong>sz</strong>letes be<strong>sz</strong>ámolási<br />

kötelezettséghez. A támogatások elo<strong>sz</strong>tását<br />

sokkal inkább a <strong>sz</strong>akmai közösség értékítélete<br />

határozta meg.<br />

A második fontos elem, hogy az Egyesült<br />

Államokban – és az angol<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong> világban máshol<br />

is – az egyetemi finan<strong>sz</strong>írozás erõsen függ a<br />

végzett hallgatókkal (alumni) való intézményes<br />

kapcsolattartástól. A végzett hallgatók<br />

<strong>sz</strong>ervezeteit bevonják az egyetemek irányításába,<br />

és <strong>sz</strong>inte erkölcsi kötelességüké te<strong>sz</strong>ik – s<br />

ezt az év<strong>sz</strong>ázados hagyomány táplálja – azt,<br />

hogy a volt hallgatók által irányított cégek vagy<br />

más <strong>sz</strong>ervezetek rend<strong>sz</strong>eresen támogassák vagy<br />

megbízásokkal lássák el az egyetemeket.<br />

A harmadik momentum pedig, hogy az európai<br />

akkreditációs rend<strong>sz</strong>erek autonómiája és<br />

hatóköre jóval kisebb az É<strong>sz</strong>ak-Amerikában<br />

meg<strong>sz</strong>okottnál. Az EU or<strong>sz</strong>ágaiban a felsõoktatási<br />

akkreditáció általában az oktatási kormányzathoz<br />

kötõdik, azaz még az autonómnak<br />

mondott akkreditációs intézmények mûködtetésében<br />

és finan<strong>sz</strong>írozásában is ré<strong>sz</strong>t ve<strong>sz</strong> az állam,<br />

ös<strong>sz</strong>eállításukban is van <strong>sz</strong>erepe, s az<br />

akkreditációs játék<strong>sz</strong>abályokat, illetve kritériumokat<br />

ugyancsak kizárólag a kormányzat alakítja<br />

ki. Ez formálissá teheti az akkreditációt,<br />

hi<strong>sz</strong>en gyakran nem az <strong>sz</strong>ámít, hogy melyik intézmény<br />

képes valóban <strong>sz</strong>ínvonalas képzésre a<br />

<strong>sz</strong>akma <strong>sz</strong>erint, hanem az, hogy melyik képes<br />

betû <strong>sz</strong>erint (és esetleg csak az adat<strong>sz</strong>olgáltatás<br />

idõpontjában) teljesíteni a követelményeket.<br />

A magyar akkreditációs rend<strong>sz</strong>erben például vi<strong>sz</strong>onylag<br />

gyakori, hogy egy vezetõ oktatónak<br />

van ugyan tudományos fokozata (ami <strong>sz</strong>ükséges<br />

például egy <strong>sz</strong>ak irányításához), de az utóbbi<br />

években, esetleg évtizedekben (!) nem volt publikációja<br />

(amit csak olyan formában követelnek<br />

meg, hogy „<strong>sz</strong>akirányú publikációs tevékenység”).<br />

Ebbõl sok vita <strong>sz</strong>ármazik: az illetõ formálisan<br />

teljesíti a követelményeket, igényesebb<br />

<strong>sz</strong>akmai megítéléssel azonban nyilvánvalóan alkalmatlan<br />

lenne a megjelölt feladatra.<br />

Az amerikai rend<strong>sz</strong>er ezzel <strong>sz</strong>emben két<strong>sz</strong>intû,<br />

ami jól meghatározható <strong>sz</strong>erepo<strong>sz</strong>tást jelent<br />

az állami és a <strong>sz</strong>akmán belüli érdekeltek között.<br />

Az elsõ <strong>sz</strong>int az állami, ez az Egyesült Államokban<br />

<strong>sz</strong>övetségi tagállamokat, illetve egyes tagállamok<br />

(például Midwestern States) akkreditációs<br />

konzorciumait jelenti. Ezen a <strong>sz</strong>inten nem<br />

562

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!