Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
• AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ •<br />
juk alaposabban értelmezni. A versenyképesség<br />
és a K+F kétoldalú kapcsolata érdekel bennünket,<br />
a gazdasági teljesítmény egyik fontos mércéje<br />
és a tudásteremtés talán legfontosabb területe<br />
közötti, a <strong>sz</strong>akirodalomban eddig csak<br />
ré<strong>sz</strong>ben feltárt kölcsönös vi<strong>sz</strong>ony.<br />
A VERSENYKÉPESSÉG ÉRTELMEZÉSÉRÕL<br />
A versenyképesség igen divatos fogalommá vált<br />
nemcsak a modern közgazdaságtanban, hanem<br />
egyre jobban bekerült a politikai közbe<strong>sz</strong>édbe<br />
is. A közgazdaság-tudomány két fõ ágra <strong>sz</strong>akadásával,<br />
az elméleti és alkalmazott közgazdaságtan<br />
(economics) és az üzleti tudományok<br />
(business/management studies) önálló di<strong>sz</strong>ciplínaként<br />
való kialakulásával a versenyképességi<br />
kutatások az utóbbi területhez kerültek. Ez elsõsorban<br />
vállalati versenyképességi kutatásokat<br />
jelent, míg a nemzetgazdaságok versenyképességének<br />
elemzése egyfajta senki földjére<br />
került az elméleti (makroökonómiai) és az üzleti<br />
kutatások között. A közgazdaságtanban<br />
korántsem kizárólagos, de jellemzõ álláspontot<br />
képvisel Paul Krugman (Krugman, 1994;<br />
Krugman – Obstfeld, 2003), aki élesen elutasítja<br />
a versenyképesség fogalmának makro<strong>sz</strong>intû<br />
értelmezését. 2<br />
Krugman markáns ellenvéleménye ré<strong>sz</strong>ben<br />
azon az é<strong>sz</strong>revételén alapul, hogy az or<strong>sz</strong>ágok<br />
közötti gazdasági kapcsolatok legalább annyira<br />
együttmûködésen, mint versenyen alapulnak,<br />
de hangsúlyozza azt is, hogy a multinacionális<br />
vállalatok mûködése egyre jobban el<strong>sz</strong>akítja a<br />
vállalati és a nemzetgazdasági <strong>sz</strong>intû teljesítmények<br />
mérését egymástól. Ez az ellenvetés<br />
önmagában jogos, de figyelmen kívül hagyja,<br />
hogy a kereskedelmi elõnyök mérése hagyományosan<br />
– Smith, Ricardo, Mill és a<br />
Heckscher–Ohlin-elmélet óta – telephelyi,<br />
nem pedig vállalati <strong>sz</strong>emléletû, és a nemzetközi<br />
kereskedelmi stati<strong>sz</strong>tikák is ezt a <strong>sz</strong>emléletet<br />
követik.<br />
A versenyképességi elemzések fogalmi és elméleti<br />
alapjai mégis sok <strong>sz</strong>empontból ti<strong>sz</strong>tázatlanok.<br />
Elsõ látásra „a versenyben való helytállás”<br />
lehetne a versenyképesség fogalmának<br />
köznyelvi <strong>sz</strong>inonimája, de – néhány közgazdá<strong>sz</strong><br />
<strong>sz</strong>ámára talán meglepõ módon – a versenyre,<br />
mint a piacgazdaság alapvetõ kategóriájára<br />
nincs általánosan elfogadott definíció. Ezt<br />
pregnánsan mutatja ki a versenypolitika elméletének<br />
egyik alapmûvében Robert Bork, aki a<br />
versenynek nem kevesebb, mint öt különféle, s<br />
egymástól jócskán eltérõ értelmezését sorolja<br />
fel (Bork, 1993) 3 . A verseny, de a versenyképesség<br />
elemzésénél sem mindegy, hogy melyik<br />
értelmezést ves<strong>sz</strong>ük alapul, de ebben sajnos<br />
nem alakult ki <strong>sz</strong>akmai közmegegyezés. Így pedig<br />
a versenyképességi elemzések – különösen<br />
a makro- és az ágazati <strong>sz</strong>inten – egyelõre valójában<br />
komolyabb elméleti megalapozás nélkül<br />
ké<strong>sz</strong>ülnek el. 4<br />
A versenyképességi fogalomkör elméleti hátterének<br />
hiányában is kialakult egy (kevéssé formalizált)<br />
versenyképesség-elemzési mód<strong>sz</strong>ertani<br />
keret, amelyet a makro- vagy ágazati vizsgálatok<br />
nagy ré<strong>sz</strong>énél figyelembe ve<strong>sz</strong>nek. 5 Az<br />
elsõ fõ kérdés itt a mérce. Tehát az, hogy a<br />
piaci <strong>sz</strong>ereplõk versenyképességét saját képességeikhez<br />
vagy a versenytársak teljesítményéhez<br />
vi<strong>sz</strong>onyítva mérik-e. Lehet ugyanis, hogy<br />
a verseny valamelyik <strong>sz</strong>ereplõje sok<strong>sz</strong>orosan<br />
túl<strong>sz</strong>árnyalja saját képességeit, de ezzel még<br />
mindig lemarad a nemzetközi mezõnyben.<br />
A <strong>sz</strong>akirodalomban túlsúlyban vannak a nemzetközi<br />
ös<strong>sz</strong>ehasonlításra épülõ versenyképesség-mérések,<br />
de látni fogjuk, hogy egyes<br />
esetekben – kivált a kínálati oldali megközelítéseknél<br />
– a piaci <strong>sz</strong>ereplõk saját adottságait is<br />
figyelembe ve<strong>sz</strong>ik.<br />
A makro- vagy ágazati <strong>sz</strong>intû versenyképességi<br />
elemzéseket (kivált a nemzetközi ö<strong>sz</strong><strong>sz</strong>ehasonlításokat)<br />
mód<strong>sz</strong>ertani <strong>sz</strong>empontból<br />
három csoportra o<strong>sz</strong>thatjuk (Török, 2006a).<br />
A kínálati oldali megközelítések lényege az,<br />
hogy a kedvezõbb kínálati pozíciójú (például<br />
550
Change language