Pénzügyi Szemle 2008. 4. sz.

More documents

Recommendations

Info

• AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • Hosszabb távon – de a tudományos kutatások jellege miatt csak részben az üzleti életben szokásos szigorú és idõben is kötött megtérülési követelmények mellett – biztosan igaz, hogy a tudományos és K+F-kiadások magasabb szintje javítja az egész gazdaság versenyképességét. A K+F finanszírozását tehát Magyarországon is növelni kell, és ebben az állam szerepét nem lehet elhanyagolni. 28 A vállalati K+F-kiadások emelkedése nem érhetõ el egyszerûen azzal, hogy a kormányzat saját forrásainak szûkösségére hivatkozva áldozatvállalást kér az üzleti világtól ezen a téren is. Jótékonysági jelleggel, például kutatási alapítványokba valóban érkezhetnek ilyen vállalati források. Ez azonban sokkal kisebb nagyságrend, mintha a magyar üzleti szereplõk valóban a saját gazdasági érdekeiket szem elõtt tartva költenének K+F-re a fejlettebb országok vállalataihoz hasonlóan. A fejlettebb országok már rövid távon is többet tudnak költeni tudományra és K+F-re éppen a vállalkozások erõsebb átlagos K+Forientációja miatt, de ezt a magasabb fejlettséget korábban nemcsak a K+F forrásainak „elõreszaladó” bõvítésével alapozták meg, hanem a versenyképesség növelésébe való egyéb, gyorsan nem megtérülõ befektetésekkel is. Kiemelten ilyen befektetési terület például az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra. A 2000-es évek elsõ évtizedében már széles körben ismert és nem vitatott tény, hogy a tartós „felzárkózási konszenzus” 29 mellett fejlõdõ országok (Finnország, Dél- Korea, Izrael, Szingapúr) hosszú idõn át a nemzetközi átlag felett költöttek a tudomány és a K+F mellett az oktatásra, az egészségügyre és az infrastruktúrára is. Kádár Béla kifejezését kölcsönvéve a gazdaság és a társadalom tartós deficitjeinek a felszámolása szükséges az említett területeken is a gyors felzárkózás megindításához (Kádár, 2008), mégpedig különösen a humán tõke minõségének a javítása érdekében. TUDOMÁNY ÉS VERSENYKÉPESSÉG Európa és Magyarország nemzetközi pozíciói valóban romlottak az elmúlt egy-két évtized tudományos és K+F-versenyében, de ezek a pozíciók még egyik esetben sem rosszabbak, mint ahol az EU és Magyarország áll a világgazdasági versenyben. Lecsúszás tapasztalható, azaz változóban van az a hagyományos állapot, amelyben Európa és Magyarország tudományos és K+F-szektora nemzetközi öszszehasonlításban legalább olyan jól teljesített, mint gazdasága. Ha a lecsúszás folytatódik, akkor – talán már egy-két évtized múlva – ki lehet majd jelenteni azt is, hogy a nemzetközi tudomány és K+F-centrumai Európán kívülre helyezõdtek át. Ez a folyamat már tart, amit a nemzetközi felsõoktatási rangsorok komoly módszertani hibáik ellenére is ékesen bizonyítanak. Az EU és benne Magyarország tudományés K+F-politikájának stratégiai választ kellene találnia e lecsúszási folyamat megfordítására. Versenyképességi szemléletben azonban látnunk kell, hogy ez a stratégiai válasz nem korlátozódhat csak szûken a nemzeti innovációs rendszerre. A gazdaság- és társadalompolitika egészén belül kell kialakítani az eszközök minél jobb keverékét annak érdekében, hogy a tudomány és a K+F önmagában, de az egész gazdaság számára is egyre teljesítõképesebb legyen. 30 A célszerû stratégiai válasz nem csupán a közvetlen versenyképesség-javulást ígérõ szereplõk és területek támogatása volna, hanem az intézményi és pénzügyi keretfeltételek megjavítása is. Ebben az összefüggésben érdemes volna szakítani a „technológia” hagyományos, a természettudományos és mûszaki megoldásokra, illetve eljárásokra korlátozott fogalmával, és tudomásul venni a „szociális technológiák” fejlesztésének kiemelt fontosságát (Nelson, 2008). Ide ugyancsak a K+F, az oktatás és az egészségügy tartozik, de a „szociális technoló- 566
• AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • giák” fejlesztése magában foglalja a közigazgatás, sõt a közlekedés és a lakásállomány korszerûsítését is. A versenyképességi szempontok érvényesítése a tudományban és a K+F-ben ott indokolt, ahol valóban van objektív versenyképességi mérce. Arra azonban nagyon ügyelni kell, hogy versenyképességi összehasonlítások puszta megléte esetén nyomban ne fogadjuk el ezeket komolyan vehetõ versenyképességi rangsorokként. 31 Ha pedig valóban birtokában vagyunk módszertanilag elfogadható versenyképességi felméréseknek a tudományban és a K+F-ben is, akkor a K+F-politika elé valóban állíthatunk egyfajta versenyképességi mércét, természetesen a hosszabb távú hatások és eredményességi követelmények figyelembe vételével. A K+F-politikai szelekciónak valóban a gyenge versenyképességû területeket kellene „elnyomnia”, nem pedig azokat, ahol komolyan nem is mérhetõ a versenyképesség. Az utóbbiak közé mindenekelõtt az alapkutatások tartoznak. Ezeket a gazdaság és az egész K+F szempontjából fontos pozitív externáliáknak kellene tekintenünk, amelyek finanszírozása közérdek, ellenõrzésében pedig nem a pénzügyi szempontoknak kellene elõtérben lenniük. JEGYZETEK 1 Nem teljes felsorolásként: Nyíri (1996), Török (1996), Török (1997), OMFB (1999), Biegelbauer (2000), Török (2000), Braun et al (2002), Nikodémus (2003), Siegler (2003), Borsi – Telcs (2004), Hohl-Holczer Pál (2004), Báger – Goldperger – Varga (2005), Török – Borsi – Telcs (2005), Török (2006a) 2 Igaz, más publikációiban viszont az amerikai gazdaság versenyképességi problémáiról értekezik (Krugman, 1996). 3 Lehetséges értelmezés például a „játékelméleti” (csak egymás rovására javíthatjuk pozíciónkat), a „neoklasszikus” (tiszta és tökéletes versenyt feltételezünk), a „klasszikus társadalomtudományi” (csakis más jogait nem csorbítva törekedhetünk helyzetünk javítására), vagy a Bork által javasolt „gyorsírásos” (a verseny olyan ideális állapot a piacon, amikor a fogyasztói jólét már nem javítható tovább állami beavatkozással). Könnyen belátható a lényeges különbség ezek között. 4 Elképzelhetõ megoldási lehetõség, ha a versenyképesség fogalmát a komparatív elõnyök, tágabban a külkereskedelmi elõnyök elméletéhez próbáljuk kapcsolni. Ilyen kísérletként lásd Török (2008a) 5 Az egyszerûség kedvéért – témánk jellege miatt – a továbbiakban csak a nemzetközi versenyképesség elemzésének eseteivel foglalkozunk. 6 A K+F és a versenyképesség összefüggéseinek vizsgálatánál azért fontos ez, mert így válik bizonyossá, hogy a társadalomtudományoknak is van innovációs kapacitásuk. 7 Tartalmilag itt lényegében az alapkutatásról van szó, de pontos tisztázásáig egyelõre nem használjuk ezt a fogalmat. 8 A társadalomtudományi – közgazdasági, jogi, szociológiai, regionális tudományi és más – kutatások közvetett gazdasági hasznát a csak megtérülési alapú tudományfinanszírozás hívei is általában kevésbé vitatják. 9 Ma már klasszikusnak tekinthetõ példa: a számelméleti kutatásokat mindaddig nem tartották komolyabb állami támogatásra méltónak, amíg a gazdasági hasznuk ki nem derült a kódolás és a titkosítás módszereinek fejlesztése területén (Török, 2006a). 10 A szerzõ konferenciákon többször találkozott vele, de nem sikerült fellelnie irodalmi hivatkozást róla. 11 A nemzetközi K+F-rangsorok módszertanáról és a lehetséges rangsorolási eredményekrõl részletesen lásd Deli (2004); Török, Borsi és Telcs (2005); Török (2006a) 12 Forrás: www.worldbank.org. 13 Ez az osztályozás általában az OECD rendszerén alapul, amely viszont tágabb termékcsoportokat sorol be például az úgynevezett magas, a közepes vagy az alacsony szintû csúcstechnológiai termé- 567
Page 1 and 2: Tartalom • AKADÉMIAI SZÉKFOGLAL
Page 3 and 4: E számunk szerzõi • • BÁGER
Page 5 and 6: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • T
Page 7 and 8: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • al
Page 9 and 10: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • sz
Page 11 and 12: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • z
Page 13 and 14: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • AZ
Page 15 and 16: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • A
Page 17 and 18: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • A
Page 19 and 20: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • a
Page 21: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • v
Page 25 and 26: • AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓ • ti
Page 27 and 28: • KÖZPÉNZÜGYEK - Monetáris é
Page 73 and 74:
• KÖZPÉNZÜGYEK - Monetáris é
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
• KÖZPÉNZÜGYEK - Adópolitika
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
• SZAKIRODALMI SZEMLE - Könyvekr
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
Page 195 and 196:
Page 197 and 198:
Page 199 and 200:
Page 201 and 202:
Page 203 and 204:
Page 205 and 206:
Page 207 and 208:
Page 209 and 210:
Page 211 and 212:
show all

Pénzügyi Szemle 2008. 4. sz.

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?