Anyanyelvi kavalkád - MEK

jük, ugyanezt mondhatják el a rozsnyói kis versenyzõink is – mind a tizenhatan – , hiszen harmadikos
létükre tisztes eredményt könyvelhetnek el. Kocsis Viktor 4. osztályos csallóközkürti tanuló soraival
– remélhetõen – sokan egyetértetek:
„...tudom, hogy sok pontot nem sikerült elérnem, de így is nagyon örülök, hogy részt vehettem a vetélkedõben.
Nagyon érdekes volt számomra.”
„Nagy örömömre szolgált, hogy az eltelt öt év alatt aktív játékosa voltam az Anyanyelvi vetélkedõ
c. játéknak. Igyekeztem mindig nagy szorgalommal megfejteni az adott feladatokat. Most is nagy
feladat elõtt állok, mégpedig a felvételi vizsga elõtt. Mivel közeleg az év vége, azt hiszem, ez lesz
az utolsó feladat, amit Önnek küldök. De remélem, hogy még a közeljövõben sokat fogunk találkozni,
ha nem is személyesen, de a leveleinken keresztül.” (Szekács Anikó, Vezekény)
Anikónak s a vetélkedõnkbe bekapcsolódott valamennyi búcsúzó kilencedikesnek kívánom vágyaik
valóra válását, találják meg az életben azt, amiért élni érdemes..., s bárhová, bármilyen nyelvi közegbe
is vet benneteket a sors, ne feledjétek Rudnyánszky Gyula „szavait”:
„A világon ékesebb nyelv
nincs a magyar nyelvnél!
Lágyan csorran ajkaidra,
mintha mézet ennél.
Égnek-földnek minden tája
összeolvad ebben;
a mennybéli angyalok se
dalolhatnak szebben!”
Néhányan a versenyzõk közül is a költõkhöz hasonló gondolatokat vetettek papírra:
„Kedves Pista bácsi! Nagyon örülök, hogy a Tábortûzben újra megjelent az Anyanyelvi vetélkedõ. A
feladatok nagyon érdekesek és szórakoztatóak – bár nekem ez már az utolsó forduló. Hogy miért Ha
felvesznek a gimnáziumba és nem maradok kilencedikben, akkor ez tényleg a legutolsó megfejtésem,
amely Önhöz érkezik. Nagyon szeretném, ha minél több diák az Anyanyelvi vetélkedõ révén még jobban
megismerné és megszeretné anyanyelvét, a magyart. Én már tudom, milyen szép dolog magyarnak
lenni ehhez nagy segítséget nyújtott a Tábortûz és nem utolsósorban tanáraim”( Karácsony Szilvia,
Tallós).
Iskolatársa, Hobot Andrea sorai is megszívlelendõek: „Nagyon örültem, amikor a Tábortûzben a megszokott
helyen megpillantottam az Anyanyelvi vetélkedõ újabb fordulóját. Örömmel vetettem magam
a feladatokra, és azt vettem észre, hogy azok egyre érdekesebbek. Az Anyanyelvi vetélkedõt nemcsak
szórakozásból oldjuk meg, és nem is azért, hogy nyerjünk valamit, hanem a tudásunkat bõvíthetjük a
sok helyesírási és a többi feladatnak köszönhetõen.”
„Nagyon örültem, hogy újra megkezdõdött az új év. Ugyanis akármilyen hihetetlen, de én szeretek iskolába
járni. Örömöm még nagyobb volt, amikor a Tábortûz oldalait lapozva felfedeztem az Anyanyelvi
vetélkedõt.” (Dávid Kinga, Hanva)
„Eddig is minden alkalommal megoldottam a feladatokat, de ezúttal elszántam magam, hogy postára is
adjam. Eddig csak saját szórakozásomra készítettem el az Anyanyelvi játékok feladványait...” (Endrédi
Mónika, Martos)
Berényi Andrea (Hetény) ekképpen írt: „Nekem ez a vetélkedõ kikapcsolódást jelent, mert játszva sajátítom
el az anyanyelvem.”
„Meg kell írnom, hogy még soha nem vettem részt ilyen nyelvtani vetélkedõben, mégis vagy tán ezért,
nagyon tetszett. Egy tény bántott csak, hogy osztályunkból senki sem társult hozzám.” (Birke Zsófia,
Ágcsernyõ).
„Már nagyon vártam az Anyanyelvi vetélkedõ harmadik fordulóját. Nagyon sokat kerestem a helyes
7