2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
24<br />
Horváth István: Az elvárások és a realitás<br />
tisztviselõk, a többibe pedig a speciális és a technikai<br />
alkalmazottak. A megelõzõ osztályrendszerrel szembeni<br />
legfõbb különbség, hogy az osztályrendszer a<br />
karrierrendszert képviselte, mert a tisztviselõket osztályozta,<br />
míg a csoportrendszer a közigazgatási állásokat<br />
osztja fel, tehát jobban hajlik az alkalmazási<br />
vagy állásrendszer felé.<br />
Az állástípusú rendszer lényege, hogy az állásokat<br />
kategorizálják, és a köztisztviselõt egy meghatározott<br />
munkakörre alkalmazzák, elõmenetel, azaz<br />
karrierlehetõség nélkül. A közszolgálati politika tehát<br />
ez esetben az egyes közigazgatási munkakörök<br />
társadalmi hasznosságának megítélésébõl és az ennek<br />
megfelelõ kategorizálásból indul ki. Ennek alapján<br />
állapítják meg az egyes kategóriákat, az osztályok<br />
betöltéséhez szükséges képesítési elõírásokat,<br />
bérezést, és más dolgozói jogokat és kötelezettségeket.<br />
Az állástípusú rendszerben a konkrét munkakör<br />
áll a középpontban, míg a karriertípusú rendszerben<br />
a köztisztviselõ személye és elõléptetési<br />
lehetõsége. A karrierrendszerben a közszolgálati állás<br />
és a köztisztviselõi karrier elválasztódik egymástól,<br />
a köztisztviselõ személyi karrierje elvileg független<br />
a betöltött munkakörtõl. Az állástípusú rendszerben<br />
ennek fordítottja történik, a személyes karrier<br />
és a munkakör fontossága egymást fedik, hiszen a<br />
köztisztviselõt személyes képességei alapján nevezik<br />
ki. A személyes karrier minden eleme (pl. a bérezés,<br />
a jutalmazás, a szabadság) a betöltött állásra<br />
meghatározott szabályoktól függ. Amennyiben egy<br />
konkrét munkakör, állás betöltõje valamely okból elveszti<br />
állását, közszolgálati karrierje is megszakad.<br />
A két rendszer különbségei ugyanakkor nem abszolút<br />
értékûek. A karrierrendszerben is találhatunk példát<br />
arra, hogy a rangfokozat és a betöltött állás egymást<br />
fedõ fogalmak (pl. államtanácsos). Az állásrendszerben<br />
pedig a kevésbé fontos állást betöltõk<br />
a fontosabb munkakörök felé törekednek egy bizonyos<br />
karriert befutva ezzel, nyilván nem függetlenül<br />
az elõzõleg betöltött munkakörtõl. Az állásrendszer<br />
a nagyobb mobilitást és az effektív munkaerõ jobb<br />
kihasználását teszi lehetõvé. A karrierrendszer ezzel<br />
szemben nagyobb elõnyöket teremt a személyzet<br />
stabilitása szempontjából, ezenfelül a köztisztviselõk<br />
több célra hasznosíthatók az állásrendszer egyedi<br />
specializációjával szemben.<br />
A közszolgálati rendszerek kérdésében a magyar<br />
jogalkotásnak is figyelembe kell vennie az Európai<br />
Bíróság gyakorlatát. A Bíróság – érthetõen – egyféle<br />
irányba próbálja befolyásolni a közigazgatás személyi<br />
állományára vonatkozó szabályok harmonizálását.<br />
Az egységesítési törekvés célja, hogy eltávolítson<br />
minden olyan közvetlen, vagy közvetett akadályt,<br />
amely a munkaerõ szabad áramlásának útjában<br />
állhatna. Elsõsorban a nyelvi különbözõség, illetve<br />
az eltérõ szolgálati idõ számítása hátráltatja a<br />
köztisztviselõk tagállamok közötti mozgását, de példát<br />
találhatunk arra is, hogy a Bíróság a korlátozások<br />
megszüntetését a házastárs alkalmazására vonatkozóan<br />
is szükségesnek tartotta. Az Európai Bizottság<br />
a bíróság ítélkezésére támaszkodva arra törekszik,<br />
hogy teljes mértékben érvényt szerezzen a<br />
rendszerek egymáshoz közelítésének, akár olyan<br />
áron is, hogy az komoly sérelmet okoz egyes tagállamoknak.<br />
A Bizottság elszántságát bizonyítja Franciaországnak<br />
címzett felszólítása, amelyben azt kifogásolta,<br />
hogy a francia jogszabályok nem veszik figyelembe<br />
– áthelyezés esetén – az áthelyezõ ország<br />
közigazgatásában szerzett szolgálati idõt. Ennek értelmében,<br />
ha az álláshelyek betöltésekor a közigazgatási<br />
szerv pályázati feltételként bizonyos szolgálati<br />
idõt vagy szakmai gyakorlatot ír elõ, akkor a másik<br />
tagállam közszolgálatában eltöltött idõt is figyelembe<br />
kell venni, feltéve, hogy azt a megpályázott álláshoz<br />
hasonló tartalmú munkakör gyakorlása során szerezték.<br />
A másik tagállamban szerzett szolgálati idõ automatikus<br />
elfogadása ugyanakkor hátrányos helyzetbe<br />
hozhatja a fogadó állam köztisztviselõit, mivel<br />
könnyen elõfordulhat, hogy a beszámítás alapjául<br />
szolgáló, másik tagállamban gyakorolt tevékenység<br />
a fogadó államban nem minõsül közszolgálatnak,<br />
s ezért arra a fogadó állam köztisztviselõi semmi<br />
esetre sem hivatkozhatnak. A Bizottság tehát azzal,<br />
hogy a másik tagállamból pályázó köztisztviselõk<br />
hátrányos megkülönböztetését kívánja megakadályozni,<br />
fordított diszkriminációt okoz a fogadó állam<br />
köztisztviselõjével szemben.<br />
Legfõképpen a karrierrendszer súlytalanná válása<br />
miatt fogalmazzák meg fenntartásaikat az egyes<br />
tagállamok. A Schleming-esetben hozott európai<br />
bírósági ítélet azt mutatja, hogy a besorolási szabályok<br />
negligálása, az átjárhatóság erõsítése véglegesen<br />
fellazítja a karrierrendszer zártságát, és növeli<br />
az állástípusú rendszerek befolyását az egységesítési<br />
törekvésekre. A presztízsokokon túlmenõen a<br />
karrierrendszert követõ országok azért is ellenzik a<br />
közszolgálati rendszer zártságának feloldását, mivel<br />
álláspontjuk szerint, saját viszonyaik között kizárólag<br />
a karrierrendszer képes megfelelõen biztosítani a<br />
közszolgálat folytonosságát, illetve a köztisztviselõk<br />
egyenlõségét és semlegességét. Álláspontjuk szerint<br />
a különbözõ közszolgálati rendszerek között különbségek<br />
csökkentését nem lehet kizárólag a Bíróságra,<br />
illetve a Bizottságra bízni, hanem arról politikai döntést<br />
kell hozni. A rendszerek közelítésére vonatkozó<br />
törekvések, illetve a versenyhelyzetbõl adódó kihívások<br />
politikai tétjét érzékelve a tagállamok egyre határozottabban<br />
vetik fel, hogy a Bíróság ítélkezése helyett<br />
politikai döntés rendezze a közszolgálati rendszerek<br />
fokozatos nyitásával összefüggõ kérdéseket. 4<br />
JURA 2006/<strong>1.</strong>
Change language