2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

40
Juhász László: A bírói határozatok írásba foglalásának kialakulása a magyar jogban
I. Az ítélet a per folytán kifejtett tények és elõadott
bizonyítékok alapján a törvények szerint hozandó,
habár a felek a törvényekre nem hivatkoztak
is (245).
II. Az ítélet a felek kérelmén túl nem terjedhet (248).
III. Minden ítélet aképp szerkesztessék, hogy végrehajtható
legyen (256).
IV. Az ítélet bevezetésében megemlítendõ:
a) a felek és ezek képviselõi neve;
b) a per czime (t.i. a jogczim mely alapján a per
indittatott);
c) a per tárgya, az eljárás berekesztésének napja,
és neme.
V. Magában az ítéletben pedig kiteendõk:
a) a fõ és
b) mellék kötelezettségek (amely azonban a felek
kérelmén túl nem terjedhet 248);
c) a perköltségek (251 és 252).
d) Ha a perben több pertárs vett részt, ugyan azon
ítéletben mindegyik érdekelt félnek jogai és kötelezettségei
pontosan megállapítandók (249);
e) Ha pedig a pernek kimenetele eskü általi bizonyítástól
tétetik függõvé, az ítéletben az eskû
tartalma szószerint kifejezendõ, s több pertárs
ügyében az is, hogy a felek közül ki tegyen esküt,
ugy azon jogkövetkezmény is, amelyeket
az eskü le nem tétele von maga után, – meghatározandó
(227, 228); végre az ítéletben az
eskü letételére – illetõleg az eskü letételrei
késznek nyilatkozásra –, a per jog erõre lett
emelkedéstõl számítandó 15 napnál tovább
nem terjedhetõ határidõ elegendõ (239).
f) A kötelezettség teljesítésére bizonyos meghatározott
legfölebb 8 napig terjedhetõ határidõ
szabandó (124 és 253).
g) Az ítéletekben az is megemlítendõ, hogy a kötelezettség
teljesítésére kiszabott határidõ, a kihirdetése
vagy kézbesítése (l. meg nem jelenés
estében) közvetlen követõ napon veendi kezdetét
(124 és 254).
h) Midõn egyes kérdések eldöntését vagy marasztalási
összeg kitudását végrehajtási eljárásra
kell fentartani; az ítéletnek ez iránt határozott
utasítást kell magában foglalni (256).
i) Továbbá az ítéletnek a perrõl vitt jegyzõkönyvbe
leendõ iktatása elrendelendõ (250) s végre
j) az indokok melyek alapján az ügy eldöntetett
közvetlen az ítélet után elõsorolandók (247).” 33
A kézikönyv ítéletmintákat is tartalmaz, melyek közül
egy „makatsági”, mai kifejezéssel mulasztási ítélet
mintáját tartottam fontosnak közzétenni. A mintából
nem állapítható meg, hogy a bíróság elnevezése
és az ügyszám csak a fejrészben vagy esetleg külön
is szerepel. A preambulum ebben az idõben még
nem volt kötelezõ kelléke az elsõfokú ítéletnek, ezért
a mintában sem szerepelhetett.
„Makatsági ítélet példánya sommás perben midõn alperes
nem jelent meg a tárgyaláson
Ítélet
(tárgyalási jegyzõkönyvben az alperesnek külön
irásban kézbesitendõ).
N.N. ügyvéd által képviselt X.X. felperesnek – W.W.
Paksi lakos mint alperes ellen indított sommás ügyében
a panaszlónak f.é.-hó- napján – szám alatt benyujtott keresetlevélbeli
azon kérelme iránt: hogy a panaszlott 251
ft. tõkének és ezen összeg f.é. – hó- napjától számított
6% kamatjainak s-ft költségeknek megfizetésében sommás
uton elmarasztaltassék; sz.kir. Pestvárosa bírája által
f.é. – hó- napján- sz.a. egyedül felperessel tartott szóbeli
tárgyalás után az alul kitett napon
Itéltetett
Alperes tartozik 250 ft. tõkét, ennek f.é.- hó- napjától
járó 6 % kamatait s a felperesi ügyvéd 10 ft munkadíjával
együtt 15 ft. perköltségeket felperesnek a jelen ítélet
kézbesítését közvetlen követõ naptól számítandó 8 nap
alatt – végrehajtás terhe mellett. – lefizetni;
Indokok
Mert a törvényesen idézett alperes a sommás kereset
folytán kitûzött tárgyaláson, a kiszabott órán túl még két
óra alatt sem jelenvén meg; felperes pedig kereset jogát
kellõen igazolván; érdeklett alperes a prts 111 §-a értelmében
a kereseti tõkében, ½ évi hátralévõ kamatokban
és a felperes által felszámított és bíróilag mérsékelt perköltségekben
mint mulasztó fél el marasztalandó volt.
Mely ítélet alperesnek a prts 124,274 §§. értelmében
felperes kivántára posta útján irásban kézbesitetni rendeltetik.
Kelt stb.
6.3 Az 1893. évi XVIII. törvénycikk
a sommás eljárásról
N.N. Bíró s.k.”
Az 1868. évi LIV. törvényczikk hatálybalépése után
jelentõs törvényalkotói munka indult az eljárásjogok
korszerûsítésére, amelyek közül kiemelkedik az 1893.
évi XVIII. törvényczikk a sommás eljárásról. „Ha a
per érdeme végeldöntésre alkalmas, a bíróság a tárgyalást
bezárja és ítélettel határoz.” (102. §) Ez a törvény
rendelkezik elõször a részítélet, közbensõ ítélet
kérdéseirõl. A 103. § például kimondja, hogy „a
bíróság részítéletet hozhat, ha több követelés közül,
amelyek egy keresetben érvényesítettek, csupán egy
alkalmas a végeldöntésre.” Amennyiben a követelés
alapja és mennyisége elkülöníthetõ, az alap fennállását
„közbenszóló ítélettel” elõzetesen eldönthette
a bíróság, amely a fellebbvitel szempontjából végítéletnek
volt tekinthetõ. (105. §) A követelés mennyi-
JURA 2006/1.