a piszkos tizenkettő

– 'stét, doki! – válaszolta Gordon. – Akasztáshoz való éjszakánk
van, nemde?
Keller sötét pillantást vetett rá, egy csöppet sem találta humorosnak
a megjegyzést. – Nincs ebben semmi vicces, Paul – jegyezte
meg, miközben kitekergőzött nedves kabátjából, és letette sapkáját.
– Nem hittem volna, hogy ebben az esetben elmennek idáig. Mert
különben hagytam volna, hadd nyiffanjon ki a műtőasztalon.
– Megszegte volna az esküjét?
– A fenébe az eskümmel – mondta Keller. Felfelé fordított tenyérrel
közelebb lépett a kályhához. A kezéről azt tartották orvosi körökben,
hogy minden ujjának minden egyes ízületében apró kis agy
rejtőzik. Hihetetlenül ügyes kezű sebész volt, a Pearl Harbor elleni
támadás másnapján önként jelentkezett a hadseregbe, s éppannyira
utálta a katonáskodást, amennyire rajongott a hazájáért. – Életemben
már sok mindenre letettem az esküt, s ma éjszaka megszegem
a legtöbbet – jelentette ki.
Strom hadnagy bemutatkozott, Gordont is bemutatta a Keller
századossal érkezett csoport többi tagjának. A csoport a katonai
rendőrség két századosából, egy Camp Chisdelből átvezényelt
helyettes felügyelőből, valamint egy lövész főhadnagyból állt, ez
utóbbi ugyanannál az alakulatnál szolgált, mint Gardiner és Trainor.
Közölték, hogy még mások is jönnek utánuk, s majd a parancsnok
irodájában találkoznak.
– Uraim, ne hagyják, hogy a hatása alá kerüljenek! – szólalt meg
az egyik katonai rendőr. – Egykettőre vége az egésznek, és Gardiner
csak azt kapja meg, amit megérdemel. Én ugyan nem pazarolnám
rá az együttérzésemet. Maguk nem látták, mit művelt ez az alak
odafenn Woottonban. Micsoda véres-szaros zűrt csinált! Azután meg
az a kurafi belenyomta a karabélyát az arcomba, amikor el akartam
kapni. Megeshetett volna, hogy megöl engem vagy valamelyik emberemet,
ahogy megölte Trainort és a lányt. Ha már olyan bőkezűek az
együttérzésükkel, gondoljanak inkább őrájuk.
– Ne másszon rá a doktorra, százados! – jegyezte meg Gordon.
– Gardiner, úgy ahogyan ül, áll vagy bármit is tesz, semmi egyéb,
mint e tudós orvos és ügyes segítőtársai kreatúrája. Igazság szerint
annak a fiúnak már négy hónapja meg kellett volna halnia. Tudom,
hogy így van. Egyetlen művész sem örül annak, ha legsikerültebb
művét megsemmisítik.
20