a piszkos tizenkettő

az egész tervben volt valami, ami ellentmondott a hagyományoknak,
s ez jobban vonzotta, mint bármi, amit eddig csinált.
Az ülés végeztével Reisman tisztán látta, hogy legjobb esetben
három, legrosszabb esetben két hónap áll rendelkezésére. Ha ugyanis
küszöbönáll a partraszállás, ennek májusban vagy júniusban kell
bekövetkeznie. Természetesen senki – feltehetőleg még maga a főparancsnok
– sem tudott semmi bizonyosat, de benne volt a levegőben,
s az egész előkészületnek ez is volt a célja.
E rövid néhány hét alatt kell tehát katonákat faragnia azokból
az emberekből, akik elveszítették jogukat az emberi léthez. Harci
szellemet kell beléjük plántálnia, azután megtanítania őket, hogyan
kell harcolni. S meg kell őket tanítania arra is, hogyan kell egy repülőgépről
ejtőernyővel leugrani a rettegés fekete űrébe. A kiképzés
lefolytatását, helyét, módszereit nyilván többé-kevésbé rábízzák.
Kinder hadnagy Londonban marad, és csak akkor jön ki a kiképző
terepre, ha szükség van rá, vagy ha végre kíván hajtani vagy ismertetni
akar egy esetleg általa kidolgozott motivációs tervet.
Kinder átadta Reismannek az anyagokat tartalmazó aktatáskát.
– Természetesen hivatali páncélszekrényemben mindenről másolatom
van – jelentette ki, amint átadta neki a kulcsokat.
Mihelyt Armbrusterral ismét magukra maradtak és kettesben
felfelé haladtak a lépcsőn az őrnagy hivatali szobája felé, Reisman
hangot adott egy gondolatnak, amely egész idő alatt nem hagyta
nyugodni: – Mondd csak, elképzelhetetlennek tartod, hogy e ragyogó
eszű fiatalember esetleg egymaga főzte ki ezt az egészet?
– Az sem lepne meg – felelte az őrnagy.
– Állandóan azt vártam, mikor dobja be a klasszikus idézetet
– folytatta Reisman. – Rossz fiú pedig nem létezik.
Armbruster rámosolygott. – S természetesen rögtön meg is cáfolhattad
volna a magad példáján – mondta.
Reisman arra gondolt, tudja-e Max, milyen közel járt az igazsághoz.
De sejtelme sem lehetett, hiszen Chicago és az első, ifjúkori
zűrzavaros verekedés, amely halállal és a zsaruk megjelenésével
végződött, már elmerült a távoli múlt homályába.
54