a piszkos tizenkettő

Lementek egy földszinti társalgóba, amelyet tanácskozások
céljára használtak. Reisman már gyakran járt itt. Pillantását
végighordozta a választékos fényűzéssel berendezett szobán:
a falakat elomló anyag, valószínűleg selyemtapéta borította,
mindenütt süppedő szőnyegek, pompás kidolgozású lámpák és
festmények, az egyik falat pedig márványkandalló foglalta el.
Szerette a teremnek a gyermekkorától olyannyira elütő hangulatát.
A berendezést mostani funkciójának megfelelően néhány
nagy asztallal, számos székkel és térképtárlókkal egészítették ki.
Az egyik asztalnál három tiszt ült. Reisman csak ritkán került
olyan ember testi közelségébe, akinek vállán egyetlen nagy csillag
pompázik, s valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, nyomban
ellenszenvet érzett iránta – hát csak rajta, bizonyítsad be, miért
vagy tábornok!
– Ismeri Armbruster őrnagyot, uram – szólította meg Kinder
hadnagy a tábornokot. Teljesen fesztelenül töltötte be az összekötő
tiszt szerepét. – Bemutatom Reisman századost.
Reisman nem tudta, tisztelegjen-e, vagy kezet nyújtson. A fészkes
fenébe is, soha sem volt tisztában azzal, mikor kell tisztelegni,
s mikor nem.
– Worden tábornok, a Legfelsőbb Hadbíróság elnökének hivatalából
– adta meg a magyarázatot Kinder, mire az ősz hajú úriember
drága külsejű szivart dugott a szájába, majd azt a kezét, amelyben
eddig a szivart tartotta, odanyújtotta Reismannek, véget vetve a
százados zavarának. – Gould ezredes, a Katonai Rendőrségtől
– folytatta Kinder –, Denton ezredest már ismeri, ha jól tudom.
– Természetesen. Jó napot, uram! – mondta Reisman, és sorra
kezet rázott a három főtiszttel. Denton a Grosvenor Square-i előretolt
főhadiszálláson szolgált, s részt vett a katonai titkosszolgálat
legfelsőbb szintű stratégiai tanácskozásain.
Nyomban Wordén tábornok ragadta magához a szót.
– E megbízatás szokatlan jellege miatt – mondta, s szavait egyenesen
Reismanhez intézte –, úgy véltük, joga van az általunk most
megadható lehető legteljesebb magyarázatra. Kérem önt, százados,
és önöket többieket is, mellőzzék a katonai formalitásokat – úgy
lengette meg fölöttük szivarját, mintha pápai feloldozást osztana
–, és habozás nélkül fejtsék ki itt véleményüket! Kedvük szerint
szakítsanak félbe vagy cáfoljanak meg!
48