Peremhelyzetu˝ társadalmi csoportok társadalmi és munkaero˝piaci ...

– ki vállalja fel, s hogyan épüljön be egy tradicionális hivatali szervezetbe a lokálismunkaerőpiaci politika, kik legyenek az „aktorok”,– ki és hogyan vállalja fel a globális kérdésekre /gazdasági recesszió, csökkenő foglalkoztatottság,a tartós munkanélküliség általánossá válása / a lokális válaszokat,– általános jelenséggé vált, hogy a központi kormányzat egyre gyakrabban a nélkülterhelte az önkormányzatokra a feladatot, hogy a szükséges eszközöket rendelkezésrebocsátotta volna,– a cselekvési szükséglet nem vonta mindig automatikusan magával a cselekvési készségetés a stratégiai kezelés képességét. Gyakran született a kihívásra válaszként arövidtávú krízismenedzselés, „tűzoltás” hosszú távú stratégiai programok helyett.A szakértők többsége úgy véli, az önkormányzatok szerepvállalása a foglalkoztatásiproblémák kezelésében már nem kerülhető el. Ugyanakkor határozottan kijelentik: azönkormányzat egyedül képtelen a lokális munkanélküliség felszámolására.Németországban, Hollandiában és Svédországban már a kilencvenes évek elején olyan kísérletekfolytak, melynek keretein belül igyekeztek közelebb hozni egymáshoz a munkaerőpiaciintézmény és a szociális ellátórendszer lokális intézményeit. A hollandok a teljes intézményrendszertennek megfelelően alakították át („egyablakos ügyintézési rendszer”), míg a svédekcsak néhány kísérleti programot bonyolítottak le e módszernek megfelelően. A svéd pilotprojektek azt mutatják, hogy a komplex programba bevont tartósan munka nélkül lévők nagyobbarányban kerültek ki a munkanélküliségből, mint kontrollcsoportba tartozó társaik.A német rendszerben a tartós munkanélküliek körében alakult ki kötelező együttműködésa munkaerőpiaci és a szociális ellátórendszer lokális intézményei között. Ennekeredményeként az aktív munkaerőpiaci programok által érintettek körében egyre nagyobbarányban jelentek meg a szociális segélyben részesülők. Számukra- különösen, haez a további passzív ellátás feltétele- kifejezetten megnőtt a munkaerőpiaci intézményrendszeráltal biztosított aktív munkaerőpiaci programok jelentősége. A lokális munkaerőpiacértfelelős szervezetek gyakran szervezik be a tartósan munka nélkül lévőketezekbe az aktív munkaerőpiaci programokba. Ha azonban a végzett munkának csupánegyetlen komoly célja van, hogy a munkanélküli a további ellátás feltételeit megteremtse,akkor a célcsoporttagok sokkal kevésbé motiváltak a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésrea program végén. Ennek „eredménye” megjelenik a hatásvizsgálatokban is.A német módszer elemzése arra is felhívta a figyelmet, hogy az ezredfordulón azegyüttműködési kísérletek ellenére nem volt megfelelő a munkaerőpiaci és a szociálisintézmények, szolgáltatók között a feladat és a forrásmegosztás. Nem ott jelentek mega források, ahol a motivációra és a foglalkoztatásra a legnagyobb szükség lenne. A hatékonyságstatisztikai kényszere miatt a munkanélküliek lefölözése zajlott. (Koning-Mosley 2001. 303). Ezt orvosolandó vezették be a német rendszerben a következetesebbmunkamegosztást jelentő Hartz reformot 2003-ban, amelyben pontosan körülírják azegyüttműködés területeit és kötelező pontjait a két rendszer számára.Az együttműködés esetlegességéről, illetve hiányáról számol be egy hazai 2008-bankészült vizsgálat is. A vizsgálat egy olyan kísérleti modellt elemzett, melynek keretében 7helyszínen folyt a munkaerőpiaci és szociális intézményrendszer együttműködését célzóintegráció szervezése.113