Peremhelyzetu˝ társadalmi csoportok társadalmi és munkaero˝piaci ...

„Atipikus munkák”: Olyan munkaformák, amelyek eltérnek a legnagyobb stabilitást jelentő,határozatlan időre szóló kinevezéssel, hivatali munkarendben történő alkalmazástól(Magyarországon ez általában naponta 8-tól 16 óráig, máshol gyakran 9-től 18 óráigtart). Az ilyen munkák ritkábban kimondottan előnyösek is lehetnek bizonyos élethelyzetekben(például a kisgyerekes anyák számára a részmunkaidős állás), a tipikus foglalkoztatásikörülményekhez képest ezek mégis rendszerint alacsonyabb bérrel és kiszámíthatatlanabbnapirenddel járó elfoglaltságok (például bébiszitterként gyerekre vigyázni,vagy csaposként dolgozni este 8 és éjfél között stb.).„Számlás munkák, kényszervállalákozások”: A hagyományos alkalmazotti lét jellemzőjeaz, hogy a munkaadó elvárásait igen erőteljesen korlátozzák a munkavállalók jogai és amunkavállalói érdekképviseletekkel megkötött alkuk, kollektív szerződések. A kisvállalkozások,önfoglalkoztató vállalkozási formák, a nem alkalmazotti foglalkoztatási formákelterjedése a megélhetés bizonytalanságain kívül azt is jelenti, hogy a munkajogi védelmeknem illetik meg azokat, akik nem bérért végzett alkalmazotti munkakört töltenekbe, hanem számláért, szolgáltatásként megvásárolt feladatköröket látnak el.„Fekete” és „szürke” alkalmazás: Különösen az alacsony adó- és járulékfizetői morállal,illetve magas adó- és járulékkulcsokkal jellemezhető országokban (Magyarország is idesorolható) nagy a kísértés arra, hogy a béren felüli magas költségeket a munkaadók megspórolják(vagy hogy jobb esetben megosztozzanak a munkavállalókkal az így be nemfizetett költségeken) – s ettől még a kiterjedt ellenőrzés, a lebukás és a kemény büntetéskockázata sem riasztja el őket. A bejelentetlen, „fekete” foglalkoztatás jelenti a legnagyobbfokú munkavállalói kiszolgáltatottságot, hiszen ilyen esetben nemcsak a munkajogivédelemtől esik el az illető, hanem az egészség- és nyugdíjbiztosításból is kimarad.Mindenféle bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, szegénységi kockázatok ellenére a„rossz munkák” elterjedtségének és legalizálásának igen eltérő a megítélése. Az EU tagországaitegymással összehasonlítva úgy tűnik, hogy a „rossz munkák” legalizálása, amunkaviszonyok deregulálása, bár egyfelől növeli a munkavállalók közötti egyenlőtlenséget,másfelől viszont dinamizálja és befogadóbbá teszi a munkaerőpiacokat, erőteljesencsökkenti a tartós, masszív munkanélküliség arányait.A munkaerőpiacok szabályozásával kapcsolatos fenti dilemmákat egy képszerű hasonlattalérzékeltethetjük: Vannak olyan országok, amelyek munkaerőpiacai a hajdani londoni emeletes buszokrahasonlítanak, amelyekre a kalauz csak annyi embert engedett felszállni,ahány ülőhely volt, és csak akkor engedte a megállóból tovább a buszt, ha mindenkileült. Ilyen munkaerőpiacokon (mint például a francia vagy a német) erőseka munkavállalói jogok, jók és biztonságosak a munkahelyek, magasak a keresetek– viszont egyre hosszabb sorok kígyóznak a megállókban annak reményenélkül, hogy valaha felszállhatnának a buszokra, valaha is munkát találnának. Más országok munkaerőpiacai jobban hasonlítanak a pesti 6-os villamosra, aholrendszerint nem túl kényelmes a közlekedés, nagy a tömeg, viszont mindig mindenkifel tud szállni valamelyik kocsira. Ilyen országokban (pl. skandináv államok,Nagy- Britannia, Írország) gyengén szabályozott a foglalkoztatás, a jog helyett a23