Peremhelyzetu˝ társadalmi csoportok társadalmi és munkaero˝piaci ...

szautasítja. Visszatérő mondatai, kifogásai: „Az én koromban/végzettségemmel úgysemkellek sehova.” „Ne értek én semmihez, ha elégedettek lettek volna a munkámmal, akkornem rúgnak ki. Ha itt nem kellettem, máshová miért kellenék?”Egyre jobban elzárkózik az emberi kapcsolatok elől, kerüli a szomszédokat, ismerősöket.Családtagjaira bízza a bevásárlást, hogy ne kelljen találkoznia senkivel. Messzire elkerülia volt munkahelye környékét. Napjait részben kitölti a házimunka, részben pedig sorozatokatnéz a televízióban. Áldozatnak érzi magát, mindenkire haragszik és sajnálja magát.Érzi, hogy nagyon eltávolodott férjétől és lányaitól, ez aggodalommal tölti el, szeretnerajta változtatni.5. BelenyugvásNovemberben találkozik egy volt kolléganőjével, akit szintén elbocsátottak. A fiatal nő átképzéskeretében újságírást tanul a megyeszékhelyen. Nem biztos benne, hogy ezzel sikerülmajd elhelyezkednie, de Ilona jókedvűnek, optimistának látja. Ettől a kolléganőtől hallmás elbocsátott kollégáról is. Egyikük egy szomszédos falu roma többségű iskolájában tanít,másikuk pedig egy mobiltelefonokat árusító boltban helyezkedett el egy közeli kisvárosban.Ilonában kezd megérlelődni a továbblépés lehetőségének elfogadása. Kezdi megszokniaz érzést, hogy már nem dolgozik az iskolában. Dühe, sértettsége, szégyene kezd csillapodni,és ezzel párhuzamosan igénye lesz arra, hogy a jövőjével foglalkozzon. Kevésbéhibáztatja önmagát, elfogadja azt a magyarázatot, amelyet korábban még ingerülten elutasított,hogy manapság bárkivel könnyen megtörténhet, hogy munka nélkül marad.Elkezdi nézegetni az álláshirdetéseket.6. Lelkesedés, 7. StagnálásIlona elkezd munkát keresni. Felhívja összes ismerősét, újsághirdetéseket tanulmányoz.A Munkaügyi Központ nem tud a képzettségének megfelelő állást ajánlani, Ilona ezértelfogadja a pályamódosítás gondolatát. Leginkább bolti eladói állásokat pályáz meg.Hangulata reménytelibb, derűsebb. Családtagjaival újra elfogadó, így a családi légkör iskellemesebbé válik.Több álláslehetőséget visszautasít, mert minimálbér fizetése mellett a munkáltató 10-12 órásműszakokat terhelne rá. Ilyenkor átmenetileg újra elkeseredik, de igyekszik fenntartani a reménytönmagában. Végül egy papír-irodaszer nagykereskedésben talál állást a megyeszékhelyen.Fizetése ugyanannyi, mint pedagógusként, igaz, hogy ebből csak a minimálbér bejelentett,adózott jövedelem, a többit fekete jövedelemként kapja. A szabálytisztelő Ilona nemörül ennek, de a kilenc hónapos állásnélküliség után ezt a kompromisszumot már megköti.IntermezzoIlona két éve dolgozik új munkahelyén, amikor újra eléri őt a létszámleépítés. Munkanélkülivéválását ezúttal nem éli meg nagy veszteségként, mert korrekt módon elvégezteugyan a feladatát, de ez a munka nem vált identitásának részévé, mint a tanítás.Ebben a két évben mindkét lánya leérettségizik, tovább tanul és kollégiumba költözik.Férje idős édesapja egy agyvérzés következtében lebénul, Ilona így nem keres újabb állást.Álláskeresési járadékának megszűnése után hivatalosan is apósa ápolása a feladata,amiért ápolási díjat kap.236