NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 4. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - Niton

vennie. Gyula konzervatív ember volt, elvett,és három boldog évet éltünk együtt.Előfordult ugyan, hogy egy-egy képén jólösszevesztünk, de e viták közben mindigkirobbant belőle egy új ötlet, egy új kép.Sosem zavartam a munkájában. Vezettema háztartást, főztem neki – pedig ő is kitűnőenfőzött, súlyos beteg édesanyját ahaláláig ápolta és gondozta -, de most márnem volt gondja arra, hogy mit ebédeljen.Hogyan teltek Szabó Gyula napjai?Fiatal korában, még a szülői házban, akonyhában festett. Amikor ez a háza felépült,a padlástérben rendezte be a műtermét.Ha dolgozott, csak egyetlen lény,Szenta, a feledhetetlen csöpp spániel lehetettjelen. A festőállvány egy öreg fa előttállt, előtte a Gyula helye. Szenta pedigdiszkréten elbújt valahol a földre támasztottképek között. Gyula pedig dolgozott,hol felállt, hol visszaült a helyére. De amikorúgy ült le, hogy: no most már kész,Szenta megérezte e pillanatot, előbújt rejtekhelyérőlés fölkérezkedett Gyula ölébe.Nekem mondhatnak a kutyákról akármit– esküszöm az intelligenciájukra. A kutyanem tud filozófálni, de tud érezni. IlyenkorGyula engem is felhívott, vagy lehoztaés megmutatta a képet.Milyen volt a mester napirendje?Hajnalban kelt, minden reggel, méghatvanéves korában is kifutott az erdőbe.A sport segítette át az életen. AmikorHáttérben a Vérke-csatornaSzabóné Haltenberger Kinga férje egyik képéről beszélkifutotta magát, lezuhanyozott, megreggelizett,fölszaladt az emeletre, menekültelőlem, hogy mielőbb hozzákezdhessen afestéshez. Én meg csak annyit hallottam,hogy fölöttem meg-megreccsen a padlós ő halkan fütyörészik. Néha eltelt háromhónap is, mikor csak festett, amikor kifestettemagát – leállt. Ilyen időszakban reggelente,a futás után, az íróasztalhoz ült ésírt. Ilyenkor mindig ideges volt. Csak akkorvolt jókedvű, ha festett. Hogy miért?Az volt az igazi kifejezésmódja. Így telteka napjai. Délután is dolgozott, s ha nem,akkor nagy sétákat tettünk a természetben,s közben tartalmas beszélgetés folyt.Nagyon vágyott a megértő társaságra.Volt itt Losoncon egy ilyen kis közösség,az Old Boyok... Régi losonci magyarok:tanár, tanító, banktisztviselő, könyvtáros...Velük rendszeresen összejött, de mindig őbeszélt, a többiek csak hallgatták. Ők aligtudtak neki újat mondani. Én is sokat tanultamtőle. Nekem Pozsony volt a főiskolám,de Gyula lett az egyetemem.Kitől tanult Szabó Gyula?Erre a kérdésre nem könnyű a válasz.Gyula sosem végezte el a főiskolát. Azédesapja – ez köztudott – címfestő volt,Gyula nála dolgozott, de de a kényesebbmunkát mindig a fiára bízta. Hogyan lettbelőle művész? Állandóan hajtotta valami.Kezdetben másolt: Munkácsy Siralomházát,Grünewald Isenhaymi oltárát.Losoncon a müncheni akadémizmusbólposztinmpresszionista festővé fejlődött.Gyurkovits Ferenc szervezett egy magániskolát.Gyula is eljárt oda, de hamarosanunalmasnak találta. Azt mondta erről:Gyurkovits bácsinál többet tanultam afalakon lévő képekről, mint a mestertől.Aztán végre akadt egy önzetlen mecénása,Veneny Lajos agrárprofesszor, őfedezte fel Gyulát, ő támogatta. A férjemtöbbször is elmesélte, hogy amikorPárkányban Veneny vendégeként e tájatfestette, a festőszéke mögött ketten megálltak.Gyula hátra sem fordult. S egyszeregy gyerekhang megszólal: Idesapám!Ugye szip kip?! – Szip ám az öreganyádtérdekalácsa! – válaszol egy férfihang.– Gyere menjünk! – Ez idő tájt Veneny ésBrogyányi Kálmán támogatásával rendeztékmeg Gyula első kiállítását Pozsonyban,ez még anyagi sikert is hozott. S őksegítették ki Párizsba is, ott azonban nemérezte jól magát, megzavarta a sok félebenyomás. 1938-ban hazajön, jelentkezikBudapestre, a főiskolára, de visszautasítják.Elküldi képét egy kiállításra – a témaháborúellenes -, nem fogadják el. Ez a képmár jelzi, hogy leginkább mi foglalkoztatja.1942-ben itt, Losoncon szép mozaikmegrendeléstkap. Ez lett a címe: „Emberek,sorsok” A vázlata ma is megvan, ittolvasható a véleménye: „Az embereketnem a szeretet, hanem a félelem és az egymásiránti acsarkodó gyűlölet kovácsoljaközösségbe. S aki közel jut a mérhetetlenITTHON 19