NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 4. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - Niton

Napjainkban egyre kevesebb a magyarlaktaterületekről érkező tudósítás,riport, beszámoló. Hajdanán azújságírói munka legfontosabb részevolt az utazás, a helyszínről hozottírás és fénykép. A huszonegyedikszázad elején – hazai viszonylatbanlegalábbis – ez nincs így. Nincs ifjúságilapunk sem, alig-alig szerezhetünktudomást tehetséges ifjúmagyarokról, akik majd átveszik aváltóbotot, hogy fennmaradhassona kultúránk, ne merüljenek feledésbehagyományaink. Az egyik legsúlyosabbkór, amely egy közösségetmegtámadhat: az információ, a tájékozódás,az értesülések hiánya.Ezért próbálunk lapunkban olyanírásokat közölni, melyekben egy-egyhiteles személy, egy-egy magyarlaktarégió vagy város lakója végigpillantaz elröppent múlton, azokon az évtizedeken,melyeket megélt.Gyüre Lajosköltő és író, egykori dramaturg,tanár, szakfelügyelő, kazánkovács,technikus, kérésünkre elkészített egykassai körképet. Ráérzett feladatalényegére és az „egyszeri fiú” történeténkeresztül, szinte meseszerűenalkotta meg írását.Kassai körképMit élt meg Rákóczi városában Gyüre Lajos?Akárcsak a mesében: az egyszeri fiú elindulta Messzi városba szerencsét próbálni.Egyszer már járt ott, s látott villamostfutni az utcán, amikor beteg bátyjáhozment látogatóba. Akkor tetszett meg nekia nyüzsgő- forgó, zsibongó városi élet, akorzón fel- le sétáló fiatalok vidámkodóévődése,arcukon a fiatalságra jellemzőbüszkeséggel: ki, ha én nem!Már kovács- segédlevéllel a zsebébennyitott be a volt Poledniak- gyár hatalmasandöngő vaskapujának kiskapuján– mert a nagyapja szerint minden nagykapunakvan egy kiskapuja, s azon könnyebba bejárás!A nagy csarnok- műhelyben hozzá hasonlófiatalok birkóztak a hatalmas, lepedőnyivaslemezekkel, s emelgették a voltAmikor az írók, költők örültek egymásnak.Alsó sor balról jobbra: Gyurcsó István, Kulcsár Tibor, Dénes György, Monoszlói Dezső, Gály Olga, Mács József, Gyüre Lajos.22