NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 4. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - Niton

Egy kis pihenő Takács Lajossal a szilicei kútnál.tulajdonosról elnevezett nagykalapácsot,a Károlyt. Ennyi maradt a régi időkből,mert a gyár neve ČKD Sokolovo lett. Amunkások közül senki se tudta: mit jelent,csak volt. Később új nevet kapott agyár:VSS- nek hívták,de ez már egy másiktörténet.A fiú Csicserben kovács tanulóként aztse tudta: mi az a szakszervezet. Itt az elsőhetek után már gyűléseztek a gyárudvaron,a szakszervezeti szónokok hol törtcseh nyelven, hol magyarul győzködtékaz embereket a hirtelen előkerített asztaltetejéről. A város élte zajos, mindennapiéletét. A Malom utca kövezetére nagy, otrombabetűkkel mázolták: „Jön Latabár!Jön Latyi!” S a tömeg tódult a vasútállomásmelletti Vadaskertben hirtelen felépítettszabadtéri színpadhoz látni LatabárKálmánt. Akkor még annyian voltak magyaroka városban.A fiú Csutak Imrével, a Brassóból afront és a megtorlások elől életét mentőcsalád hasonló korú fiával könnyen öszszebarátkozott.A nagyapja mondaná, haélne:”Idegeny kutyának lába közt a farka!”alapon könnyebben ismerkedik a hasonszőrűekkelaz ember. Imre az öntődébennyelte a nehéz, mindenre ráülepedő szürke-öntvényrőllevert port, homokot, a fiúpedig a kazánkovács műhely nagy csarnokábanszegecselte a százszámra gyártottcsillét a vasúti alagút építéséhez, hogy valamicskétlerövidüljön a 12 órát igénylő úta várostól Pozsonyig. Egyszer azt mondjaneki Imre: Te Laji! Valami magyar egyesületmegalakítását hirdetik a városi hangosbemondóban! A Munkásotthonbanlesz, a Bercsényi körúton. Nézzük meg!Délután négy óra tájt már ott tébláboltakmindketten az otthon kertjében lévő kuglizókörül. Inkább csak nézelődtek, mertaz öregek nem szerették, ha a fiatalok belekontárkodtaka játékukba. Ám az se voltvidámkodás nélkül, hogyan csavargatta alábát Pajor Pali bácsi, a műhelymesterünk,mikor eldobta a golyót, hogy oda csapódjonbe, ahová szánta, s kilencet üssön egygurításra.Sokan összejöttek. Alig fértek el a nagyteremben.Voltak, akik az udvar árnyasdiófáinak hűvösében hallgatták a szónokokbuzdításait: „Ne féljetek! Nincsenekmár pofonok az utcán, ha magyarul beszélsz!Megvéd az alakuló, a magyarokatképviselő Csemadok!” Az igazságot megvallva,a fiú alig figyelt a szónoklatokra.Lekötötte valami más! A terembe lépettegy komoly arcú, középtermetű, jólöltözöttférfi, mellette egy karcsú, hosszúszőke varkocsos lány, aki láthatóan azapjával jött a gyűlésre. Rajta felejtette aszemét. Meg is kérdezte mindjárt Imrétől:„ Te Imre! Ki ez a szőkeség?” (Tudniillikők még a front előtt érkeztek a városba,jobban ismerte már a jelenlévőket, mint afiú.) „Az Simai doktor lánya, Lidi!” Erre afiú lelombozódott. Még csak meg se szólíthatta,gondolta magában: én, a parasztbóllett újsütetű kazánkovács, és a jónevűorvos lánya? Egyből letett róla. Ám ettőlfüggetlenül a városban megalakult a Csemadok.Egyszer azt mondja a fiúnak Pajor Palibácsi, a műhelymester: Te fiú! Én máröreg vagyok. Nemsokára nyugdíjba megyek.Szükség lesz új műhely-mesterre.Menj el, s tanulj! Most nyílik egy magyarosztály az ipariskolában. Kitűnő iskola.Mire elvégzed, jöhetsz a helyemre! Műhelymesternek.ITTHON 23