négyszemközt - Színház.net

TARTALOMj á té ks z ínSZÍNHÁZMŰVÉSZETI E L MÉ L E T I ÉSK R I T I K A I FOLYÓIRATXIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1981.Á P R I L I SFŐSZERKESZTŐ:B O L D I Z S Á R IVÁNFŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:C S A B A I N É TÓRÖK M Á R I ASzerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308,116-650TARJÁN TAMÁSCsongor és Juliska - avagy a „szelídített abszurd" (1FÖLDES ANNASzemenszedett igazság (6)KOLTAI TAMÁSHonnan jön a fenyegetés? (9)NÁNAY ISTVÁNÉs színész benne minden férfi és nő... (11)GYÖRGY PÉTERA Sirály Veszprémben (16)ÉZSIÁS ERZSÉBETEgy előadás paradoxonjai (19)VÉRTES JÁNOS ANDORAmit akartok (20)BÁRON GYÖRGYO'Neill és a papírforma (22)BALOGH TIBORRadicskov repülési kísérlete (25)SZÁNTÓ PÉTERAktakukacból sárkány (27)SZEKRÉNYESY JÚLIAMegjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906 Postafiók 223. Akiadásért felelSiklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlap Irodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 21 5-961 62pénzforgalmi jelzőszámáraElőfizetési díj:1 évre 300,- Ft, fél évre 150,- FtPéldányonkénti ár: 25,- FtKülföldön terjeszti aKultúra Külkereskedelmi Vállalat,H - 1389 Budapest, Postafiók 149Indexszám: 25.79781.0503 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla vezérigazgatóÉlet-tan-dráma (29)RÓNA KATALINPoliakoff Cukorvárosa Debrecenben (31)PÓR ANNACeremónia és rituálé (32)CENNER MIHÁLYA megújuló színházban él tovább (34)arcok és maszkokPÁLYI ANDRÁSNapló színészekről (36)SZ. P.Porszem a bárd alatt (38)FORRAY KATALIN„Zokni helyett cserébe..." (40)világszínházSZÉKELY GYÖRGYNemzetközi drámaírói kollokvium Budapesten (41)GERVAI ANDRÁSNyomozó, riporter és erkölcsi éleslövész (42)K. T.Hozzászólók és közbeszólók Arezzóban (44)négyszemköztCSÍK ISTVÁNElmélet és gyakorlat (45)A borítón:Gaál Erzsébet (Irma) és Csák Zsuzsa (Carmen)Genet A Balkon című drámájában (Stúdió K.) (SiposGéza felv.)A hátsó borítón:Sztefan Szavov díszlete a Velúrzakóhoz (TháliaSzínház) (Iklády László felv.)szemleLÁZÁR MAGDA„Leheletnyi mélabú és finom humor" (47)drámamellékletJ. C. CARRIÉRE: A madarak tanácskozása

játékszínTARJÁN TAMÁSCsongor és Juliska -avagy a „szelídítettabszurd"A drámaíró Görgey Gábor1967-ben volt az első premierje Kaposvárott,a Rokokó háborúval -; azóta,tizennégy évad alatt, éppen tizennégydarabját mutatták be színházainkban. Atizenötödiket a televízió játszotta el, atizenhatodik a színpadi próbák megkezdésérevár, a tizenhetediknek az elkészülésétfővárosi színház szorgalmazza. GörgeyGábor a legrendszeresebben jelentkeződarabírók egyike volt az utóbbi másfélévtizedben. A kritika ezt inkább aszámlájára, mintsem a javára írta.Színművei közül csak kettőt-hármatfogadott őszinte méltánylással, egy-kétmásikat mértéktartó dicsérettel a sajtó;nagyobb részüket nem különösebbenérdekes eseményként vagy , bukáskéntkönyvelték el a bírálatok. Am ha műveinekszínvonala vitatható is, történeti szerepüknem: a szerző kezdeményező bátorságával,a kritikáktól meg nem rendülőkövetkezetességével, egy műfaj folytonosalakításával járult hozzá az újabb magyardráma összképének gazdagításához.Bemutatói 1967 és 1972 közöttsűrűsödtek, ezekben az esztendőkben jelentmeg két drámakötete is (Komámasszony,hol a stukker ?, Alacsony az Ararát), majd1976-ban a harmadik (Lilla - Cápák -Nyugalmas ház). Színdarabírói tevékenységea hatvanas-hetvenes évekfordulóján volt fontos, kezdeményezéseiakkor hatottak újszerűen. Színházainkbanszokatlan hangját, viszonylagosmodernségét annak köszönhette, hogy azabszurd dráma mindaddig nem nyertpolgárjogot a hazai színi kultúrában -Görgey viszont éppen az abszurdraalapozta műveit. Nem az abszurdvilágszemléletre, hanem az abszurddrámaszemléletre. Nem a filozófiát vet-teát, csak a technikát. Beckett, Mrozek,Karvas és mások drámáinak egyessajátosságait alkalmazta magyar viszonyokra,a tapasztalt Brecht-fordító dramaturgiaiérzékenységével, a csiszolt ésgyorsan vágó elme távolságot is tartófölényével. Személyében jeles költő érdeklődésefordult a drámai műnem felé: alegkimunkáltabb réteg talán ezért lesz éppa nyelvi szint, részben ezért játszhat főszerepet nem egy darabban a magyarlírai hagyomány.Amikor a hetvenes évek közepe táján,ha nagy késéssel is, de mind nagyobbszámban tünedeztek föl a kísérletezőbbkedvű színházi műhelyekben az abszurdköréhez sorolható szerzők alkotásai,amikor Beckett, Genet, Gombrowicz,Mrozek, Vian és mások neve már valamivelgyakrabban jelent meg a plakátokon,akkor a Görgey kimunkálta „magyarrászelídített abszurd " vesztett korábbiintellektuális vonzóerejéből. Ez azonbannem lehet ok arra, hogy az író úttörőszerepét elfeledjük.A mintegy tíz esztendővel ezelőtti,akkor többségükben még budapesti bemutatóklevakarhatatlanul ráragasztottákaz „abszurd! " címkét darabjaira. Holott hae darabok - mint azt a kritika állította --netán kaptafára készültek volna is,semmiképp sem egy kaptafára, hanemlegalábbis három különbözőre. Az elsővalóban az abszurd drámáé, erremintázódott a legtöbb modell: a Rokokóháború, a Komámasszony, hol a stukker ?, aHírnök jő, a Népfürdő, a Noé, a nél-utánitea, a Cápák ' a kertben és a Nyugalmas ház.Görgey játékos kedvű kísérletező módjáratöbb lehetőséget is ki-próbált, majd szépenés időben elköszönt ettől a műfajtól(melyet ő maga soha nem tekintettegyértelműen abszurdnak). A második kaptafa az „álomvígjátékoké" : 1969-ben a Randabasa, avagya fátyol titkai nyitotta a sort, ezt a Lilla és akísértetek, az Egy fiú és a tündér, valamint -a Törököt fogtunkból átírt - FejekFerdinándnak követte (ez utóbbi nem isegészen tartozik ebbe a csoportba).Végezetül a Bulvár egymagában áll: alegújabb törekvéseket jelzi. Talán kaptafalesz belőle, talán nem. (A már bemutatottdarabok közül a felsorolásból a Miksgátdikülönös házassága maradt ki, amelylényegében dramatizálás, ezért nem issorolódik sehová.)A három típus rokonságot tart egymással.Görgey számára kezdettől az azeszmény, ha „az abszurd és a közönségáltal könnyebben felismerhető dráma-típusszintézise megteremthető. Színpadigroteszk - a realizmus fennhatósága alatt " .A könnyebben felismerhetőszínjátékformák mindhárom csoportbanmást és mást fednek. Bohóctréfát, kabaréjelenetet,romantikus vígjátékot,bohózatot, rémdrámát, népszínművet,operettet, bulvárdarabot. E műfajok közülegyszerre több is vegyül Görgeyabszurdjaiba - vagy az abszurd keveredikbeléjük. A szándékoltan elütő rétegeknektagadhatatlanul sok mulatságos áthallás,asszociáció, meglepő fordulat köszönhető:játszik a szintek különbözősége, ellentéte.Másfelől viszontKörmendi János és Győry Franciska a Mikszáth különös házassága című Görgey-darabban (RadnótiSzínpad) (MTI fotó - Ilovszky Béla felv.)

gyakorta megbomlik a rend még az egyesszinteken - műfajokon - belül is. Abohóctréfa színezheti mondjuk a rémdrámát,de ennek az az ára, hogy a bohóctréfanem marad bohóctréfa, a rémdrámasem rémdráma. A színterek elvesztikhőseiket, hősök a párjukat. Nemkapják társul a partnerüket, illetve nem apartnerüket kapják társul. Lényegesfigurák súlytalanul vannak jelen;fölösleges figurák súllyal vannak jelen; éslényeges figurák hiányoznak.Az abszurd„ ... ha az első felvonásban puska lóg afalon, akkor az előadás végén a puskánakel kell sülnie" - idézi föl a század-fordulókörüli nevezetes dramaturgiai szabálytegy Görgeyről írott kritikájában SomlaiPéter. A XX. század közepén - folytatja -már más a színpadi tör-vény: annak abizonyos puskának „a darab végéncsütörtököt kell mondania " . Görgey GáborKomámasszony, hol a stukker? címűkomédiájában a puskát revolverhelyettesíti, s már „nem sül el a stukker,de egy csütörtökre sem futja az erejéből".A kritikus szerint nem a pisztoly: a drámamond csütörtököt.Ha bőven van is igazság Somlai bírálószavaiban, a visszatekintő értékelés semmiképpsem söpörheti félre a darabot. Azíró máig legismertebb, legtöbbet játszottabszurdja ez. Szituációja mesterienkitervelt, noha pofonegyszerű: egy zárt,ablaktalan helyiségben négy ember ül, saz ötödik: Cuki, az alvilági betörő, „azerőszak szinte biológiai képviselője"fegyvert szegez rájuk. A Méltóságos-naknevezett szenilis dzsentri, a kispolgárlakájtípusát megtestesítő K. Müller, Kiss,a gyáva és jelentéktelen intellektuel, sMárton, a népszínműből szalajtott vidékitehetetlenül tűrik, hogy Cuki a stukkerbirtokában megalázza őket, elvegye -jelképesen - az értékeiket: családfájukról,szeretőjükről kell például lemondaniuk abűnöző javára, K. Müller pedig nemmehet ki „kisdolgot végezni". A stukker akésőbbiekben, véletlenek sorozatafolytán, állandóan gazdát cserél, s akiéppen sakkban tartja a többieket, az amaga diktatúráját kényszeríti társaira.Végül a fegyver ismét Cukihoz kerül, skezdődik minden elöl-ről, anélkül, hogy afalon függő hatalmas kulcsot a zárbaillesztve kinyitották volna az ajtót,elhagyták volna a helyiséget.A szituációteremtés ötletességéhez,szellemességéhez nem fér kétség. Tétjeazonban nincs a darabnak. Két okbólnincs. Az egyik a „kint" meghatározatlansága:mivel a bezárt ajtón túli térrőlsemmit nem tudunk, nincs értelme, súlyaszámunkra a „hová ?" kérdésének. Amásik, lényegesebb ok, hogy „bent" csaklevitézlett (a Méltóságos, Márton),hitvány, gyáva (Kiss, K. Müller) és aljas(Cuki) figurák játsszák a maguk komámasszonyosdiját.Lumpenalakok valamennyiena saját osztályuk peremén.Mindnyájan cselekvésképtelenek (Cukisem kivétel): róluk az első percektőlfogva tudni, hogy sem külön-külön, semegyütt nem nyithatják ki a - hová isvezető? - ajtót. Feszültség csupán ahelyzet változékonyságának - a stukkervándorútjának - köszönhető; a találó(noha sztereotip) jellemzés és beszéltetéskellemesen szórakoztat. Joggal állapítottameg Koltai Tamás - elismerveGörgey tehetségét, szerkesztőkészségét,nyelvi ötleteit -, hogy a komédia „négyfal közé zárt »steril« gondolatisága nemengedi, hogy túljusson a »fegyvereklogikája mint ultima ratio« szentenciaszerűáltalánosságán, s konkrétan érvényesösszefüggésekben szóljon hatalom,erőszak, félelem és kiszolgáltatottságmai természetéről. Így, ha részesedünkis a közvetlen színpadi hatásprimer élményében, a darab gondolatianyaga nem kelt bennünk mélyebb rezonanciát" .Orvosolhatja-e a színházi előadás akomédia szervi bajait? Épp a TháliaStúdió 1968-as produkciója - melynekkapcsán Koltai is megfogalmazta a véleményét- bizonyította, hogy aligha.Gosztonyi János rendező hangeffektusokkal(fegyverropogás, korabeli sláger,Hitler üvöltözése) konkretizálta a kintiteret és időt: a II. világháború idejérehelyezte a játékot (az írói utasítás csakennyit mond Cukival kapcsolatban: „Elképzelhető,hogy valamilyen nagyonobskurus, albérleti fasisztoid mozgalomrautaló jelvény vagy egyéb jelzés láthatórajta . . ."), s összefüggésbe is hozta akülvilág eseményeit a szobában történőkkel:az előadás kezdetén Cuki tereli bepisztollyal a többieket, ő zárja kulcsra azajtót, s akasztja föl a szögre a hatalmas,jelképes kulcsot. Tehát a szereplők nemeleve bent vannak és örökre bentmaradnak, hanem egy hitvány nyilas akciójafolytán bejönnek a helyiségbe. Ez a- történetiségében találó és szerencsés -változtatás azonban, éppen a magakonkrét és reális voltával, kiemeli adíszes gyülekezet absztrakt és irreálisvoltát: ez a társaság valóságosan nem,csak papíron - a példázatban - verődhetígy össze. Ha Cuki valóságosan nyilasbűnöző (márpedig Gosztonyi koncepciójábanaz volt), akkor egyáltalában nem aza megrendítő, hogy ezeket a jelképesfigurákat tartja fogva.A rendezői átértelmezés, a konkretizáláskiemelte azt a rejtve megbúvó tényt, hogyaz öt szereplő nem illik egymás-hoz.Annyiban ugyan közösek, hogy az íróvalamennyiükben a karikaturisztikusvonásokat emeli ki - „eredetüket" tekintveazonban erősen különböznek. Cuki reálistársadalmi figura; a Méltóságos is az - volt(Görgey instrukciója szerint erősen azArisztid-viccekre mintázva); Márton egyirodalmi paraszt-paródiából ruccant ide;K. Müllerben a közvetlen megfigyelés és -a neve előtt álló betűbe, a többféleképpfeloldható rövidítésbe is belefoglaltan - ajelkép keveredik; Kiss a szemüvegen és akopaszságon kívül alig jellemzett, halaványfilosz. Amikor a stukkert épp birtokolják,mindegyikük az egyéniségéhez illő„félfelvonásost" hoz a színpadra: aMéltóságos például egy rosszabb HerczegFerenc-darabot, Márton valami CsepregivagyTóth Ede-utánzatot. Stílusával - azazstílusaival - szerzi a legtöbb mulatságot éstanulságot a Komámasszony, de akülönféle műfajok és műfajparódiák nembékülnek össze egyetlen, saját stílusrendjében.Jó néhány elem világos rokonságotmutat az abszurd drámával. Így a zárt,ablaktalan helyiség mint színtér; a belőlenyíló W. C. hangsúlyos szerepeltetése (ésaz anyagcsere sűrű emlegetése azinfantilizmus szintjén); a fölnagyított,szimbolikus kulcs. Az abszurdraemlékeztet, hogy a cselekménynek nincsmás végkifejlete, mint hogy visszatérönmaga kezdetébe. Márton beszéltetése azabszurd által is kedvelt halandzsaszövegenalapszik, a művi népieskedésértelmetlen és alpári szókincse révén magyarítva.Amíg a hazai néző nem láthattaszínpadon Beckett saját ürülékük-benvegetáló alakjait, nem szorongatták őt isVian A birodalomépítők avagy a Smürc című„szünet nélküli lidércnyomásának " egyreszűkülő terei, nem hallotta unalomigismételgetni Gombrowicz Operettjében „avelszi herceg székecskéi! " tökéletesenértelmetlen mondatát - addig a„kisdolgozás" fölemlegetése, az ablaktalan,zárt szoba, a „felsüvetült kurtatrutymó" pótszerként hathatott. GörgeyGábor abszurd példák nyomán önálló

leleménnyel kialakított, szokatlan drámaivilága érdeklődést, figyelmet kel-tett. Azújdonság varázsa, izgalma el-fedte, hogyabszurd jellegükön belül túlzottan iseklektikusak, alakításukban pedig sokszormechanikusak ezek a darabok. Egyelőrenemigen tűnt föl az sem, hogy az abszurdtechnikája az abszurd világszemléletenélkül önmagában nem foghat át valóbannagy horderejű szín-műveket. Az ötlet, atechnika csupaszon, védtelenül mutogatjamagát. A Komámasszony és Görgey másabszurdjai is árulkodnak arról, hogy nem avilágszemlélet hívta életre a formát, hanema szellemesen, ügyesen kiötlött, azabszurd ihlette forma telítődik utólagtartalommal. E tartalom mindig nemes,értékes, de nem eredeti és nem átütő erejű(így például az antimilitarizmus, ami többdrámában is hangot kap).Mivel Görgey nem veszi át, de nem iskritizálja az abszurd világszemléletét, sajátvilágszemlélete viszont nem fér meg azabszurd forma keretei között - arrakényszerül, hogy általános igazságokelmondására használja az abszurd drámalehetőségeit, másrészt pedig arra, hogy„megszelídítse" az abszurdot. El-hagyfigurákat, nem érint bizonyos konfliktusokat.A Komámasszony, hol a stukker?-ből például mindenképpen hiányzik egyszereplő: a lumpenproletár mint a proletárkarikatúrája. (Cuki sem-mi esetre semlehet az, írja elő a határozott szerzőiinstrukció.) Ennek a figurának a színrehozása mindjárt kiemelné a darabot apuszta irodalmiasságból, a játékból - idáigazonban Görgey nem merészkedik, vagyegyszerűen nem is akar elmenni. A Hírnökjő feszes, kemény egyfelvonásos lehetne,ha a két - egymást és a világot pusztító -militáns ellenfelet nem szenilis öregnekrajzolná. A politikai és erkölcsi kóresetdiagnosztikája érdekes lehetne - de mertígy csak orvosilag végezhető el, érdektelenmarad. A Nyugalmas há. meg-elégszikazzal, hogy egy szituációt - a bordélyház,ahol nem szeretkeznek -, a visszájárafordít, s így nem is akad más tennivaló,mint engedelmesen betakarítani akorántsem gazdag termést. Elő-rekiszámítható poénokat csipegethet össze azíró.A további darabok közül legépebb aRokokó háború, leggépibb a Népfürdő. ANoé és a Cápák a kertben - a jó ízlés ellen isvétve - unalomba vesznek; a műfaji szinteknem elegyednek, hanem egymásratorlódnak-csúsznak. Ötlet ésGörgey Gábor: Törököt fogtunk (Gyulai Várszínház). Cserényi Béla és Körmendi János (Nagy Zsoltfelv.)kidolgozás - mint a legtöbb esetben - nemáll arányban egymással: az alap-gondolatmajdhogynem a maga nyerseségébenkerül színpadra, csak látszólagosan s nembelső természete szerint ölt formát. Azíróra kétféle veszély leselkedik: vagytúlzott makacssággal, mechanikusangondolja végig az anyagban rejlőlegegyszerűbb lehetőséget; vagy nem elégmakacs ahhoz, hogy végig-gondolja abonyolultabb drámai esélyekvalamelyikét.A Komámasszony, hol a stukker? fogyatékosságaiellenére is kiemelkedik ebből adarabcsoportból : a leghívebben reprezentáljaaz abszurd drámákat író GörgeyGábort, s eltagadhatatlanul dokumentumértékűaz újabb magyar drámatörténetben:az abszurd technikávalvaló kísérletezés egyik első eredményevolt ez a komédia.Az álomvígjátékEredetileg az 1974-ben. Szegeden és aFővárosi Operettszínházban is műsor-ratűzött Egy fiú és a tündér kapta ezt aműfaji megjelölést, de bízvást nevezhetőígy az írónak néhány más műve is.Részben az abszurd drámából nőttek ki azálomvígjátékok is, de bennük márerősebb, meghatározóbb elem a magyarirodalmi tradíció, technikájukbanpedig a montírozás válik uralkodóvá.Abszurd játékaiban a kész formát szabtanyesegetteát Görgey; álomvígjátékaibankész költői szövegeket vesz munkába,hogy - miként Handabasa avagy a fátyoltitkai című darabjához írott jegyzetébenmegfogalmazta - ezeket átgyúrva alkossonújat: „Az eredeti mű alapos ismeretében újdarabot akartam írni, oly módon, hogy amegemésztett anyag részletei, elemei,mintegy ugrásra készen halmozódvabennem, bizonyos helyzetekbenorganikusan beleépüljenek az újkomédiába. Nem is törekedtem arra, hogyhű legyek az eredetihez, hiszen szuverénmunkát akartam létrehozni. De nemhaboztam felhasználni akár egy-egy egészpasszust az eredetiből, ha célomnak éselképzelésemnek megfelelt."E művészi eljárás ellen nem emelhetőkifogás, s ha talán udvariasan hallgatnánakis, aligha tiltakoznának maguk az„áldozatok " : Csokonai Vitéz Mihály ésVörösmarty Mihály. Görgey olyan utatválasztott - az át- és újraírásét -, amelyetdrámaírók sora taposott ki az év-századoksorán. Az „irodalmi ragasztás-technika "segítségével fordulatos, szellemesvígjátékokat hívott életre, melyekjátékosan idézik föl Csokonai Gerson duMalhereux-jét, Dorottyáját, Tempefőijét,illetve Vörösmarty A fátyol titkai, vala-

Mátray Márta a Bulvár kecskeméti előadásában (Karát Imre felv.)mint Csongor és Tünde című darabjait. Ahárom Csokonai-műre alapozott Lilla és akísértetek című érzelmes komédiának,továbbá a Handabasának és az Egy fiú és atündérnek is az a legfőbb érdeme, hogy -részben műfajt is teremtve - hozzájárult amagyar zenés színpadi játékok körénekgazdagításához. Ha a „musical comedy"mintájára forgalomba kerülhetett a„musical tragedy " el-nevezés, akkor talánnem egészen jogosulatlan Görgey át- ésújrairatait „musical absurd"-nakmondani, s ugyan-akkor „musicalpoetic"-nek is, utalva az abszurdindíttatásra és a tárgy költői eredetére. Azálomvígjáték mindezt a tartalmat magábasűríti (köztudomású, hogy az álomnaknagy szerepe van az abszurdirodalomban).Az álomvígjátékok buktatója - azabszurd darabokhoz hasonlatosan - aműfaji szabadosság, összevisszaság, akülönböző szintek sokszor indokolatlanés következetlen keverése. A Lilla és akísértetek 1972-es békéscsabai bemutatójaután legalább hat-hét réteget számolhatottössze a kritikus: Csokonai-vígjátékés abszurd dráma, népi bohózat és városikabaré, népszínműfoszlányok ésVörösmarty-áthallások tülekedtek egymássala darabban. Ráadásul SándorJános, aki invenciózus ötletadója és alegtöbb esetben színpadra állítója is voltGörgey műveinek, maga is a színes,sokszor szertelenül csapongó rendezőegyéniségekközé tartozik - tehát nemfegyelmezte, hanem megoldásaival továbbdúsította a szöveget, a szituációkat.Ezzel együtt is élettelibbek, hitelesebbek,sikerültebbek az álomvígjátékok,mint az abszurd darabok. A klasszikusokteremtette figurák mellé legalább néhányvonással jellemzett, élőbbalakok kívánkoztak, az idézetek összekeverveis „csinosabb stílt" követeltek azúj szövegrészektől. Stumpf és Nachtigall,az abszurd drámák szokásosclown-párosát formázó titkosrendőrök(Lilla és a kísértetek), Rigó Rezső, KacorDezső, Guta Gergő, a kissé ördögfiókákmódjára lézengő mai fiatalok (Handabasaavagy a fátyol titkai), az Egy fiú és a tündérfőszereplői szokottan és szándékoltansablonos vonásaik mellett egyéniszínekkel, jellemet vázoló adottságokkalis bírnak.A Fejek Ferdinándnak csak erős megszorításokkalsorolható az álomvígjátékokközé, noha ennek is van - közvetettebb -szépirodalmi előzménye: a Cantio demilitibus pulchra (Szép ének a katonáról)szakaszai, s noha olyan vígjáték, amelybenfontos szerepet kapott a szép, nosztalgikusálomjelenet. Ráadásul nemlenne különösebb akadálya annak sem,hogy értő komponista modern zenét szerezzenhozzá. A hasonlóságnál azonbanfontosabb a különbözés: a Fejek Ferdinándnak- a Komámasszony, hol a stukker ?és a Bulvár társaságában - Görgey legjellemzőbb,legsajátabb, legsikerültebbdarabja. Az önmaga puszta formájábanmegjelenő abszurd és a formai dúsításrahasznált abszurd után most előszörsikerült a „realizmus fennhatósága alattigroteszket " létrehozni.A dráma keletkezéstörténete érdekes éstanulságos. Az 1975-ös első változat, aGyulai Várszínház számára írott Törökötfogtunk átdolgozását - „a kritikus-nak islehet igaza!" felkiáltással - így indokoljaa szerző: „Olyan történelmi komédiátakartam írni, amelyben a vég-kifejletfelé haladva egyre inkább éreztethetnéma komédia fenyegetettségét, és a vígjátéktörténelmi nehézkedése atragédia felé húzza a cselekményt. Rákellett azonban jönnöm, hogy vannakmegkerülhetetlen törvények. Nem lehetmásfél órán át büntetlenül komédiárahangolni a közönséget, majd az utolsónegyedórában váratlanul rákényszerítenia tragédia katarzisát. Elhatároztam -életemben először -, hogy újraírom adarabot, Sándor János segítségével, akiaz első változatot is rendezte."Gyapjas végvárának a harcok pangásaidején levágott török fejekkel kereskedővitézei a remek üzlet befellegzése utánéletüket áldozva kirohantak a várból(már aki) - az első verzió szerint.Emberfejek helyett káposztafejeket visznekpiacra a másodikban: virul a végvárikonyhakert. Amennyire oda nem illő volta Törököt fogtunk zrínyis kifejlete,olyannyira szellemes ötlet a káposztatermelés.S a Fejek Ferdinándnak, éppen acselekményben, a szerkezetben, a műfajbanis megőrzött tisztaság, egységességrévén, minden erőltetettség nélkül aktuálisérvényű: háborúról, békéről, a harcotfölváltó termelő munka gyakori kétarcúságáról,a nagy hirtelen barátokká -közös káposztaföldet művelő gazdákkábékült tegnapi ellenfelek természetérőlszól a szatíra.Az abszurd darabokat író, az álomvígjátékaitmontírozó Görgey büntetlenülakarta hol komédiára, hol tragédiára, holkabaréra, hol cirkuszra, hol operettre, holmásra hangolni nézőit. Mindennegyedórában, nem csupán az utolsóban.Sőt, ötpercenként is zavartalanulváltogatta műfajait egyetlen darabonbelül. A Fejek Ferdinándnak írója ezt azellentmondást ismerte föl, ezen az ötletekbentobzódó, de végül a drámát szétforgácsológyakorlaton változtatott. Érdemesvolt - életében először - az átírásnaknekigyürkőznie. Következetesentartva magát a történelmi tragikomédiaműfaji törvényeihez és logikájához, azabszurdból, a bohóctréfából, abohózatból s más vidékekről származóötleteit is zavartalanul belophatta darabjába.A Bulvár„Befejezésül mondjon valamit a szín-háziéletről nálunk " - kéri az elviselhetetlenújságírónő, Csík Dóra Bakonyi Gézát, azelismert, negyvenes dráma-írót aBulvárban. „Lepratelep " - felel kínjábanés dühében Bakonyi. S nem sokkalkésőbb Zebegény, a jeles színigazgatómár ezzel a kérdéssel fordul szerzőjéhez :„Géza, kérlek, szeretném tisz-

tázni, hogy tulajdonképpen Afrika melyikállamában játszódik az a darab, amitnekünk írsz? A kolonializmus igájábansenyvedő vagy haladó vagy netánfélhaladó államban működik a lepratelep? "A felületes firkász Csík Dóra akaratlanul is„társszerzővé " lett, színes cikkében márdráma színhelye a lepratelep.A Bulvár megint egy kitűnő Görgeyötlet.Gombrowicz észrevette, hogy azoperett „monumentális idiotizmusában"kifejezhető a XX. századi történelem -megírta hát az Operettet. A Kabarészínpadon és filmen is világsiker lett, sazért mondhatott újat a század egyik sötétperiódusáról, mert szintén nincs híjával aválasztott műfajban föl-ismert„monumentális idiotizmusnak " . A bulvár(darab) szinte ugyanúgy ajánlja magát,mint a másik két műfaj (noha az operettfrivol szabadossága és a kabarétársadalomkritikai attitűdje nélkül). Abulvár biztonsági dramaturgiájában, polgárnyugtatómegoldásaiban is ott van a„monumentális idiotizmus".A Bulvár attól nem közhely, hogy nemközhelyes mennyiségben adagolja a közhelyeket:rengeteg eget rengető közhelybőláll. Rengetheti-e a közhely azeget? Itt igen: a sztárt Stella Auróránakhívják (beszélő nevén egyszerre csillagnakés hajnalnak: hajnalcsillagnak), s méga balettkarba visszaparancsolt színésznőt isAlkonyi Glóriának. A legszebb szín arózsaszín, a legnagyobb szám avetkőzőszám, a legékesebb beszéd - adadogás.Görgey „leltározta " és egy karriertörténetláncolatába helyezte a bulvár elkoptatott,hamis, giccses közhelyeit.Színdarabja látszólag Stella Auróra (szegénykislányból lett világhíres színésznő)Mr. Szabó (Amerikába szakadt hazánk-fia)által egyengetett pályájának (diadal-út)andalító meséje - valójában az önmagávalés eddigi munkásságával szembekerülőBakonyi Géza egyre erősebb konfliktusánakkibontakozása. Mindenki másazon az íven mozog, amelyre életünkbulvárdramaturgiája állította, csupán Bakonyikísérli meg szuverénül tervezni ésélni az életét. „A szemét és a törmelékalól" akarja kiásni „a kor szépségét " . De anagy drámai mű helyett - bulvár-darabot ír.Szemetet, törmeléket termel, mert aszemétre és a törmelékre van vevő. Abulvár nem az életet másolja, az életazonban másolja a bulvárt: Bakonyi Gézávalmegtörténik a hazugság, amit őírt. A nagy élatbulvárnak részévé lesz egynem a bulvárra tervezett élet. A Bulvárkatartikus mélysége a Bakonyi kontramindenki más viszonytól függ: minéljelentékenyebb írónak ismerjük meg Bakonyit,s minél jelentéktelenebbnek a többieket,annál súlyosabb a darabbeli író bukása.(Megjegyzendő, hogy ez a háromfelvonásos„világkarrier " csak egy-kétvonásában hordoz önéletrajzi elemeket.Bakonyi írói jelentékenységét a színésznekkell elsősorban megteremtenie, mert aszöveg erre nem fordít kellő gondot, sinkább a szerelmes férfit és az idülthipochondert ábrázolja.)Bakonyi Géza azzal követ el végzeteshibát, hogy írói munkáját nem tudja távoltartani magánéletének hullámverésétől. Amagánélet - a Stella-szerelem - bekebelezia művészi hivatást. S ez éppen azértlehetséges, mert Bakonyi meg-osztottszemélyiséggel él: mint férj a felesége„hátikóját " szappanozó, eléggé szánalmasés engedékeny alak - Afrikában élő Dezsőbarátjához intézett magnetofonszalagleveleibenviszont a tudatos, cselekvő,tervező ember szólal meg. Bakonyiáldozatul esik Bakonyinak: a magányosművész a családi hálóban vergődő-élőembernek. A jellem- és cselekvésbeli, aszellemi és morális meg-hasadtság azírófigura legfőbb ismerte-tőjegye - éppenez a megosztottság emeli ki őt csak őt atöbbi szereplő közül.Egy meg sem írt „lepratelepi " dara-botpróbálnak a Zebegéry-Matuska-féleszínházban; lepratelep az egész világ -sugallja a Bulvár. Ezzel az egyá l tálán nemfinom, de egyáltalán nem ízléstelenötlettel - bár első pillantásra föl sem tűnik- Görgey megint az abszurdhoz kötődik.De ez a darabja már nem abszurd, nem is„bulvárabszurd " , hanem - a szerzőszavával - „legfeljebb abszurd bulvár". Azalapötletet következetesen kihasználó, azala k ok rendszerét operettesen fölvázoló,jellegében realista szatíra a Bulvár,elsősorban a választott tárgyból következőgroteszk beütéssel. (Kecskemétielőadásáról előző számunkban közöltünkkritikát.)Ahol minden talmi, ott mi lehet egyedüligazi? „Lepratelepi " darabról lévén szó - alepra. Deák Dezső, a Bakonyi általfolytonosan emlegetett barát, a „drágaDezső" „másnap, hogy átvette a lepraelleni szérum feltalálásáért a Nobel-díjatleprás lett!". „Igazi lepra! Végre valamiigazi! " - ujjong Bakonyi; most már megintérdemes „a szemét és a törmelék" aláásnia.A Bulvár többféle színpadi értelmezéstrejt magában; még igen szegényesdíszletek között (magyar bulvár?) issajátos koncepciójú előadás születhetne, sa másik végleten természetesen ott lehet aleginkább filmen megvalósítható mesésgazdagság mint keret. Akár így, akár úgy,kíméletlenül következetes és szatirikusszínrevitelben, a tragikus és nem akomikus elemeket hangsúlyozva a BulvárGörgey legjobb színpadi alkotásánakbizonyulhat. Ha viszont úgy játsszák aBulvárt, ahogy a bulváron játszanák, akkorfelszínes vígjáték kerekedik belőle;nagyoperetté szelídült-harsányult abszurd.Az írott szöveg helyenként húzásra,másutt betoldásra szorul. A legnehezebbkérdés - Zebegény, Mr. Szabó és CsíkDóra személyén keresztül - az „Andrássyút hatvan " , a „hülyére vert foglyocskák " ,Péter Gábor, az „aranyos főnök "idekeverése. A „bulvárban tartott " nézőtnem lehet itt-ott hirtelen az ötvenes évekelejének, a törvénysértések idejénekvalóságos történelmébe, tragikuseseményeibe átfordítani. Mind-enneksemmi köze sincs a bulvárhoz. PéterGábor nevének említésétől nem lesz sejobb, se politikusabb, se bátrabb a darab.Ez stílustörés: a bulvárban mindenáltalános, még a figurák is metaforikusak(ezt a különféleképpen beszélő nevek isjelezhetik), konkrét tények, konkrétesemények, valóságos név zavaróan,idegenül hat. A sötét előélet-nek egyedülZebegény alakja szempontjából vanjelentősége; világos utalással, ámdekonkretizáltabban fölidézve az ötvenesévek elejét, a színigazgató jellemzéseteljes maradna, s nem egy másik drámábóllépne át ide.Bakonyi Géza és Péter Gábor nemösszeillő „pár " . Csongor és Tünde, Jancsiés Juliska Görgey más-más drámáibanszerepelnek, s együtt szerepel-nek. Mégis,mintha nem egymás kezét fognák, hanemvalaki más párjáét. Vagy egyszerre többkéz is nyúlna feléjük. Máskor meg senkié.A Fejek Ferdinándnak és különösen aBulvár arról tanúskodik, hogy néhánysikerületlenebb év és mű után megújultGörgey Gábor, a drámaíró. Jó évtizednyikísérletezés eredményeként mintharáébredt volna arra, hogy párok és műfajokközt rendet kell teremteni. Ki-ki ésmi-mi a párjával. Aki maradandó műveketkíván írni, annak ez - megkerülhetetlentörvény.

FÖLDES ANNASzemenszedett igazságPerújrafelvétela József Attila SzínházbanElső fokon tizenöt évvel ezelőtt tárgyaltaa magyar színház (és a magyar kritika)Hector Revalier, bresse-i bíró 1728-banbűnüldözés ürügyén elkövetett bűncselekmény-sorozatánakügyét - MüllerPéter feldolgozásában. Az ítélet akkor néhány mentőkörülmény (úgy mint:tehetség, színpadérzék, ötlet) figyelembevételével- lényegében elmarasztalta aszerzőt és Madách színházi tettestársait,mindenekelőtt Lengyel György rendezőt.A kritikának a közönség közönyévelnyomatékosított ítélete Hector Revalierfőhőst páratlanul rövid pályafutás mindössze húsz előadás - után eltanácsoltaa színpadról.Tizenöt évbe telt, amíg ismét színpadrakerült Budapesten a Szemenszedettigazság.Az új tárgyalás helye - a József AttilaSzínház, a perújrafelvétel kezdeményezője,Revalier bíró új védője -Barlay Gusztáv rendező.Müller Péter jelenlegi munkahelyén, aMadách Színházban nőtt fel. Tizen-nyolcéves korában lépett be a kis-kapun, azótarajzolt, festett, írt, a színé-szettel ismegpróbálkozott, amíg ki-kötött adramaturgián.Majdnem húsz éve, hogy első, Miskolconbemutatott darabját (Két marékaprópénz, 1962) „az évad egyik figyelemrelegméltóbb drámájának " értékelte aNépszabadság kritikusa, Molnár. GálPéter. A huszonöt éves író tekintetét akörnyező valóságra és Csehov világárafüggesztve, egy magakorú mérnök lázadásáról,a tények és az illúziók konfrontációjárólvallott, többek szerint kitűnőszínpadi érzékkel és meglepő érettséggel.Második drámájának, a Mártánakbemutatójára a felszabadulás 20. évfordulójánmár az előlegezett bizalom és afelfokozott várakozás jegyében került sor,de az eredmény - részben ezért is csalódást hozott. A háború utolsó évébenjátszódó, fordulatos, sőt túlságosan issokat markoló, valószínűtlen és melodramatikusmotívumokkal terhelt tragédiamégsem múlt el nyomtalanul: történetére,hibáira már alig emlékszünk,de a címszereplő Tolnay Klári alakítása -a néző emlékezetében - túlélte a drámát.Ez a bemutató, a nagy szerep nagysikere, igazolta Müller Péternek egynyilatkozatban „bevallott", manapságdivatjamúltnak tűnő, de a színház- ésfilmvilágban alighanem célravezető munkamódszerét.Müller tudniillik színészbengondolkodik, és szerepet ír. Ezttükrözi, hangsúlyozza a munka közbeníróasztala fölé gombostűzött színész-fotó,a születő mű alakuló főhősénekemlékeztető, ihlető portréja. A Mártabemutatása után Tolnay Klári fotójahelyére máris felkerült (vagy felkerülhetettvolna) Pécsi Sándoré, hiszen az966-ban bemutatott Szemenszedett igazságRevalier bírójának szerepét aligha-nem aző testére, alkatára szabta az író.A három eredeti drámának 1978-ig, aBúcsúelőadás bemutatójáig nem voltfolytatása. Müller Péter, a dramaturg,ennek ellenére majdnem folyamatosanjelen volt a magyar színház- és filmművészetben.A hatvanas években egyDosztojevszkij-adaptációval, a Vígszínházbanbemutatott Karamazov testvérekkel,a következő évtizedben egy Kurosavafilmjéből ismert Akutagawa-művel, Avihar kapujában színpadi feldolgozásávalbizonyította professzionátus színpadérzékét.Közben hangjátékokat, tévéjátékokatés filmforgatókönyveket is írt.Legsikeresebb színházi vonatkozásúműve ebben a periódusban egy regény, aSoós Imre tragédiája ihlette Részegjózanok. (A történetben rejlő drámailehetőséget már korábban felismerte,„elírta " Müller elől egy tapasztaltabbpályatárs: Hubay Miklós többször is nekirugaszkodott,megírta, átírta és újra-írtaa Tüzet viszeket.) A komédiástématovábbra sem hagyta Müller Pétert nyugodni:a Győrött bemutatott Búcsúelőadásközvetlenül a háború után játszódóantifasiszta bohóctragédia, egy olaszcirkusz túlélőinek közös számadása.Ebben a darabban a drámaíró Csehovvilágától - Felliniéhez érkezett. Ez akapcsolat, akárcsak a Kurosava-film ihletésénekidején, ugyancsak nem nélkülözbizonyos életrajzi indítékokat. MüllerPéternek egyre szorosabb a kapcsolata avilág filmművészetével, Viscontival és azamerikai filmmel is.Tizenöt esztendő majdnem kritikus koregy dráma életében: újdonságnak régi,hagyománynak friss. Az efemer sikerekennyi idő alatt elévülnek, az értetlenség, akudarcok (esetleges) oka viszontmég nem oldódott ... Müller Péter darabjaazonban a bemutató és a felújítás közöttsajátos utat járt be. A szöveget afeledéstől az olasz Sipario című folyóiratóvta meg. A rangot adó közlésadhatta az ötletet a Teatro Stabile diBolzano együttesének, amelynek országjárótársulata a bemutatót követően, féléven keresztül harmincegy városbanszerepelt hosszabb-rövidebb ideig a Szemenszedettigazsággal. Az olaszországisiker hírére előbb reagáltak Latin-Amerikában,mint Budapesten: a darabot spanyolfordításban Buenos Airesben és LaPazban mutatták be, de már folynak azuruguayi és mexikói bemutató előkészületeiis. A József Attila Színháztehát már nem egy Madách színházibukás, hanem egy ígéretes külföldi sikersorozatután vállalkozott a darab felújítására.A szerző a premier előtt rokonszenvesönbizalommal vallott arról, hogy annakidején alighanem túlságosan korán jött aSzemenszedett igazság: sem a színház, sem aközönség nem volt még felkészülve ahatalom kérdésének ilyenfajta, illúziótlantaglalására, sem a darab groteszkhangütésére. Örkény Tótékjának kapunyitó,eszméltető hatása után mára mármegváltozott a színpadi és a nézőtériközeg is. A darabról, amelyről most derülki, hogy állja-e az időt, a szerző szerintmár mindent elmondtak: minden jótkülföldön, és minden rosszat itt-hon...A tények és a legendák tudatában,megvallom, prekoncepcióval ültem be anézőtérre. Az a tény, hogy tizenöt évvelezelőtt nem láttam, nem írtam róla,felmentett a testületi felelősség alól,nyugodt lelkiismerettel elhatárolhattam(volna) magamat a drámát lélektelenülvagy túlzott szigorral fogadó kollégáimtól.Mivel nem egyszer síkraszálltam améltatlanul elfelejtett, eltanácsolt, azősbemutató-kultusz révén a színpadróltúl hamar kiszoruló új magyar drámákfelújítása mellett, készen álltam a perújrafelvételnapirendjébe beilleszthetővédőbeszédre. A hazai és a külföldi fogadtatásösszevetése nemcsak arra kínáltvolna alkalmat, hogy megismételjük,senki sem lehet (rögtön) próféta sajáthazájában, de arra is, hogy dokumentáljuk,milyen nagy szerepe van egyegymű megítélésében a bemutató időpontjának,a sznobizmusnak vagy a provincializmusnakés a színházi élet esetlegességeinek.Csakhogy könnyebb az íróasztal mellől

ítélni, mint a zsöllye negyedik sorából: aszínházi élmény sajnálatos módonmegnehezítette rehabilitációs szándékaimat...Müller Péter drámájának történeteBresse városában játszódik, az Úrnak 1728.esztendejében, amikor is új bíró érkezik azisten háta mögötti kisvárosba, azzal a céllalés azzal a királyi felhatalmazással, hogyvégre rendet teremtsen a helybeliközállapotokban, és fényt derítsen egy azegész lakosságot nyugtalanító rejtélyesbűnügyre. Hector Revalier bíró tudja, hogydarázsfészekbe nyúl, elődei sorra csődötmondtak a Vallet-pörben. Egyiküknek semsikerült kiderítenie, hogy ki és hogyan öltemeg Ossie Vauden gazdát, a város polgárát.A nyomozást megnehezíti, hogy az el-tűntáldozat hulláját feltételezhetően el-égették.Hector az új seprő buzgalmával látmunkához; és Bresse-ben (a szó valóságosés átvitt értelmében is) van mit seperni .. .Szerencsére a bonyolult bűnügy egyszerűbbnektűnik, mint ahogy azt a bírógondolta volna: az áttanulmányozott iratoknem sokat segítenek a tények tisztázásában,a tanúkihallgatás nyomán azonban márisúgy érzi, hogy kezében az igazság kulcsa.Csakhogy a bíró környezetében levők, ésMüller darabjának nézői is, nagyon hamarrádöbbennek: az igazság a bíró szemébentúlságosan képlékeny - a tárgyalás mindenstádiumában más. Az igazságszolgáltatáséber őre - meglepetésünkre - naivabb, mintbárki a nézőtéren: mindig a legutolsóvallomásnak hisz. Így azután a nyomozássorán egyre jobban összekuszálódnak aszálak: tegyük fel, hogy Vallet, a gyilkossággalvádolt téglaégető ártatlan, mintahogy többen mesélik ... De ha így van,vajon miért vallanak ellene sorra a tanúk ésa bűntársak? Miért tetteti magáttébolyodottnak a vádlott, és miért vallja bea gyilkosságot végül ő maga is ? Ám habűnös - ami ugyancsak nincs kizárva -,akkor hogyan fordul-hat elő az, hogy azellene tanúskodó be-surranó tolvajra (is)egykettőre rábizonyosodik a gyilkosság? Amásodik töredelmes beismerő vallomásután a mindenáron eredményt, igazságotakaró bíró végre megnyugszik. Ha megvana tettes, minden rendben: a bűnöst fel kellakasztani, az ártatlant szabadon engedni, ahamis tanúk ellen a törvény szigorávaleljárni, és máris újra rend lesz Bressevárosában. Azzal igazán nem számolhat agyanútlan bíró, hogy a hamisÚjréti László és Tyll Attila Müller Péter Szemenszedett igazság című darabjában (MTI fotó - WeberLajos felv.)tanúkat is a hatalom keze rángatja adróton, s hogy az igazságszolgáltatásgyőzelmét követően váratlanulmegjelenik irodájában az áldozat. Azáldozat, aki egy jelentéktelen sebbelmegúszta a merényletet, és támadójánakkivégzése után megnyugodva visszatér avárosba.Ki törődik most már Hector Revaliernyugtalanságával? Hogy egyre nagyobblesz a bizonytalanság, a zűr a városban?Hiszen egyetlen, el sem követett gyilkosságértmost már egyre többen lakolnak:a gyanúsított az akasztófán, a hamistanúk száműzetésben; a legelső vádlottpedig addig szimulálta az őrületet,amíg valóban meghibbant. Időközbenmég a bíró elhanyagolt szépasszony feleségeis fellázadt: jobb híján a városkacsélcsap, szoknyabolond kapitányávalszűri össze a levet, s végül is megszökikgyanútlan férje elől, elszökik a gyűlöltvárosból. Nem csoda, hogy ennyi csapáshatására a lelkiismeretes bűnüldöző iselveszti lába alól a talajt. Még egyszer,utoljára, megpróbálja kivetni hálóját akirályi fiskális ellen, de végül maga akadfenn rajta. Az igazság szolgálatábanelkövetett bűnök re nincs bocsánat: akönyörtelen hivatali gépezet, amelynek abíró iscsak tehetetlen csavarja volt, végül isfelőrli.A kanyargós történet még dióhéjban iselárulja, hogy nem szimpla krimiről, demég csak nem is krimiparódiáról van szó.Az ősbemutató alkalmával többen úgyfogalmazták, hogy Müller Péter apurifikátor tragédiáját állította színpadra.Csakhogy ez a XVIII. századi franciakörnyezetben játszódó tragikomédia -tértől, időtől függetlenül - senkit semérdekelne. Örök emberi igazságokkimondására csak egy Harpagon vagyTartuffe teherbírásával rendelkező,végletességében is élő, jelképesséemelkedő figura képes. Moliére-nek acselekmény sodrában kibontakozó, nagyfigurái a bennük megtestesülő tulajdonságokbirtokában túlnőnek az adott drámán.Hector Revalier jelleme viszont aSzemenszedett igazság környezetétől, fordulataitólmegfosztva szétfoszlik, elpukkan,mint a luftballon.Ha tehát Müller darabja nem krimi, nemrealista vígjáték és nem is végletesjellemkomédia, a legkézenfekvőbb, hogyannak tekintsük, aminek a hatvanas évekderekán egyre nagyobb volt színpadjainkonaz ázsiója - politikai parabolá-

nak. A parabola intellektuális műfaj, azírótól is, a nézőtől is megköveteli a gondolkodástöbbszólamúságát, az érzelmipolitikaiazonosulás táplálta cinkosságot is.Amennyiben a találkozás létrejön, aközönség minden mozzanatra, célzásra,áthallásra rezonál, és viszonylag könnyenkerül a műalkotás értelmi-érzelmi hatásaalá. Csakhogy a parabola - kétszeresennehéz műfaj. Látszólag egyetlen jó ötletösszetartja és felrepíti a mesét, de azelemzés során máris ki-derül, hogy enneka repülésnek rendkívül szigorúak anehézkedési törvényei. A parabola előszöris megköveteli a dráma első, valósszintjének stabilitását, a mese adekvát -társadalmi és pszichológiai - hitelességét.A Szemenszedett igazság dramaturgiaitetőszerkezete azonban a legkisebb logikaiterhelés hatására beomlik. Mintha MüllerPéter nem számított volna arra, hogy atörténettel először találkozó nézőmegkérdezheti: vajon hogy lehet egy bíróannyira naiv és járatlan, mint HectorRevalier? Hogyan ítélkezhet a királynevében és saját lelkiismerete parancsáraennyire elhamarkodottan, körültekintésnélkül? Mi oka lehet a Vallet-perbenhamis tanúként szerep-lő zsebtolvajnakarra, hogy egyszer csak magára vállalja agyilkosságot? Miért szökik meg a jóképűés sokáig tekintélyes bíró felesége egyjelentéktelen külsejű, alkoholistakapitánnyal, akit méghozzá nem is szeret?Vajon a férfi kuplerájokban bizonyítottkakaskodása, utólag be-vallott árulása,előre érzékeltetett állhatatlansága vagy abékés, nyugalmas házi-asszonyi élet, akertvendéglő délibábja vonzza? Miértmenekül el a rendőrség apraja-nagyjaahelyett, hogy kiszolgálná vagy lelepleznéa bíró üzelmeit? Miért tűri a királybizalmát bíró, minden hájjal megkentfiskális, hogy le-győzött riválisa kis híjántőrbecsalja?Lehet, hogy ez a megközelítés túlságosanföldhözragadt, akadékoskodó ésellentétes a paródia határait súrolókomédia felvállalt abszurditásával. Csakhogyaz abszurd világ még annyira semesetleges, mint az igazi. Törvényei egyértelműekés megváltoztathatatlanok. Amipedig e parabola második szintjét illeti - atörvénysértések korszakának társadalmivetülete egyáltalában nem azonos azzal,amit a Szemenszedett igazság sugall. Az1966-os bemutató alkalmával a darab többkritikusa felháborodott Müller játékánaknegatív kicsengésén. A szerző szemérevetették, hogy a szín-padon a valósághelyett egy vélt valóságvetülete, egy szkeptikusan eltorzított világtorzképe jelenik meg. Tizenöt évtávlatából ezeknek az aggályoknakpolitikai tartalma (remélem) elévült: azótamár a törvénysértéseknek és törvénytelenségeknekennél élesebb, átfogóbbés egyértelműbb (mert mentségeknélkül való) bírálatát is eltűri a közvéleményés a kultúrpolitika. Csakhogy ittaz analógiákkal is baj van. A purifikátornem valamilyen politikai célszerűségszolgálatában, nem egy kívülről rákényszerítettítélettel sérti meg az emberekjogát, hanem saját alkalmatlanságánakáldozata. Itt a bűnös nem igazán bűnös, azártatlan nem igazán ártatlan, és a komédiaegymásra torlódó kanyaraiban elvész amorál.Elképzelhető azonban Müller Péterdarabjának egy egészen másfajta szín-padiértelmezése, mint amivel Barlay Gusztáv aJózsef Attila Színházban meg-közelítette.Amelyben nem a purifikátor, hanem apurifikátor köntösében fel-lépő bürokrataés a purifikátorokat esz-közként használómanipuláns társadalmi struktúralepleződik le. Ebben az eset-ben azonbana krimikomédia helyett egy kegyetlen,groteszk abszurd játék került volnabemutatásra. Az ősbemutatót nem láttam,de kritikai visszhangjából arrakövetkeztetek, hogy ez a fel-fogásLengyel Györgytől is távol állt. De hogy aszövegben benne rejlik, és előásható,felszínre hozható, erre az olasz-országibemutató híréből következtet-hetünk.Müller Péter így jellemzi az olasz előadást:„A rendező, Alessandro Fersen,kafkai világot teremtett a színpadon: egykatasztrófa következtében összedűlt bútorhalmaztlátunk, s az az érzésünk, havalaki megkísérelne rendet rakni, csakmég nagyobb katasztrófát idézne elő .. . Adarab kezdetén a függöny előtt kéthatalmas papírhalom; majd a szemétbőlemberi lények bújnak elő. S a darab végén,miután kő kövön nem marad, amegmaradtak újra visszabújnak a szeméthalomközepébe; előadás közbengyakran az az érzésünk, mintha nem isemberek, hanem szellemek járnának aszínpadon! Mintha egy más műfajú, máshangvételű darab bemutatójárólolvasnánk!" A József Attila Színházbanlátott földhözragadt, bővérű komédiastílusa viszont közelebb áll a commediadell ' artéhoz, mint a groteszk szellemjáráshoz,Nagy Ignáchoz, mint Kafkához.Valószínű, hogy a cselekmény túlbonyolításán,a dialógusok egyenetlenségén, a költőiség hiányán semmifélerendezői olvasat, koncepció nem változtathat.De a mű valós értékei - leleményesfelépítése, a meglepetések dramaturgiája -bizonyára jobban érvénye-sültek volna, haa színház felvállalja Müller Péter vízióját.Ha nem a darab hibáira, hanem erényeire -mindenek-előtt a valóság manipulálhatólátszatának változékonyságára, a sorsrontókomédiák tragikus hátterére és aszópárbajok fanyar humorára - épít;A színészek általában azt játszották, amitaz adott színpadi kontextusban el-vártaktőlük, és úgy, ahogy tehetségükből telt. Hatizenöt évvel ezelőtt Pécsi Sándor, GarasDezső, Körmendi, Béres és a többiek nemtudták megemelni vagy legalábbis adarabban rejlő lehetőségek szintjére hozniMüller Péter drámájának előadását, milyenjogon várjuk ugyanezt a József AttilaSzínház derék-hadától? Egyetértek azokkala kritikusokkal, akik úgy tartják, hogyÚjréti László kiérdemelt már egy abszolútfő-szerepet színházában. De ő is és az íróis jobban járt volna, ha ez nem most, nemebben a szerepben következik be. Újrétimajdnem olyan naivan bedőlt HectorRevalier szövegének, mint a bíró a bresseieknek:eleve felmentette őt, és ezáltalmegbillentette a drámán belülierőviszonyokat. Részvétet csikart ki anézőkből, holott szerepe szerint érdemtelenrá.A leghálásabb játéklehetőség, az őrültetszimuláló és a későbbiekben valóbanmegtébolyodó vádlott szerepe, TyllAttilának jutott. Alakításából azonbanhiányzott a szöveg szerint is hátborzongatószuggesztivitás, a többiek idegeingyakorolt kötéltánc félelmetessége, ésmintha képtelen lett volna a színész akétféle - vállalt és valóságos - tébolyérzékletes színpadi differenciálására. Aboldogtalan feleség illogikus magatartását,sivár kalandját Borbás Gabi nem ispróbálta hitelesíteni. Igaz, hogy ehhez akapitányt játszó Józsa Imre sem nyújtottneki túl sok segítséget.A színészeken igazságtalan volna számonkérni egy a mű szelleméhez közelálló, de a rendezői koncepciótól idegenstílust. Ugyanakkor Barlay Gusztáv-nak isszámolnia kellett a társulat ténylegeserőviszonyaival, kialakult hangvételével éstalán még a színház közönségé-nekelvárásaival is. Kránitz Lajos, Soós Lajos,Turgonyi Pál - már alkatuknál és modorrálett, megkövesedett stílusuk-

nál fogva sem igazán alkalmasak a műelvontabb szintjének, többszólamúságánakérzékeltetésére. Szabó Éva játékábanviszont benne volt a komplexebb, jelképesebbemberábrázolás lehetősége.Sajátos helyet foglal el a darabban (ésaz előadásban is) Koch, a törvényszékiírnok. Müller Péter az ő szövegét dúsítottafel a legjobban: hús-vér alakja az örökkisember világlátását, józanságát, önzésétis kifejezi, és ezzel kapcsolatban azaktuális asszociációk egész sorát indítja ela nézőkben. Harkányi Endre, aki méltánaratta az előadás legnagyobb színészisikerét, ma már úgy bújik bele az ilyenfajtaszerepekbe, mint egy rászabott öltönybe.Alakítása - és ez feltétlen erénye -ellenállhatatlanul mulatságos, deugyanakkor szív-szorító is. Hiteleskarakterfigurája nem nélkülözi a tágabb,jelképes tartalmakat sem. Az egyetlenveszély, hogy ha ez a hálás szerepkörHarkányi skatulyájává válik, elfojthatja aszínészben a képlékenység, az örökösalakváltás éltető komédiás hajlamát.Székely László díszletének különös logikaiellentmondása a játéktérben viharzórendetlenség és a színpadot keretezőiratpolcok szigorú rendje. Ha az elő-adásegész atmoszférájában érződött volna akáosznak és a rendnek ez a különösantagonizmusa, az ellentmondás vizuálismegfogalmazása nyilván elismerést vált ki.Így viszont ez az elszigetelt kifejezőeszközfunkciótlan marad, és nem sokkalmeggyőzőbb, mint az ablakon beáradó,narancsszínű fények játéka.Ha a darab nem is, a perújrafelvétel úgylátszik, még mindig korán jött. De mivelMüller Péter drámakötete, tudtommal,megjelenés előtt áll, bízom benne, hogy aziratok és dokumentumok rövidesen aszélesebb szakmai és olvasóinyilvánosságnak is rendelkezésére állnak.És a nyilvánosság - előbb-utóbb - mindenjustizmordot orvosol.Müller Péter: Szemenszedett igazság (JózsefAttila Színház)Rendezte: Barlay Gusztáv. Díszlet: SzékelyLászló m. v. Jelmez: Kemenes Fanny.Szereplők: Újréti László, Harkányi Endre,Soós Lajos, Borbás Gabi, Kránitz Lajos,Tyll Attila, Bánffy György, Geréb Attila,Turgonyi Pál, Loránd Hanna, Szabó Éva,Józsa Imre, Straub Dezső, Kovács Gyula,Köves Ernő, Borbély Vali.KOLTAI TAMÁSHonnan jöna fenyegetés?Pinter Születésnapja SzolnokonWalter Kerr, aki alkatilag nem rokoníthatótúlságosan Harold Pinterrel, egycsaknem másfél évtizeddel ezelőtti elemzésébenazt a kérdést fejtegeti a szerző(korai) darabjaival kapcsolatban, hogymennyire lehet névtelennek és arc nélkülinektekinteni a jellegzetes pinterifenyegetést: ezt ugyanis hús-vér emberekképviselik, akár megjelennek a színen,akár nem. A Születésnapban éppenséggelmegjelennek, Goldbergnek és Mc-Cannnekhívják őket. Az Ételliftben csak egyszócsövön érkezik a fenyegető parancs,nem tudni, hogy ki a megbízó, sőt még aztsem, hogy ki az áldozat, illetve kiderül,hogy akit eddig a névtelen parancs egyikfölbérelt végrehajtójának hittünk, abbólmég áldozat is lehet. A SzületésnapGoldbergje és McCanttje is ilyen fölbéreltvégrehajtónak látszik, bár a megbízójukat(vagy megbízóikat) éppúgy nem ismerjük,mint az Étellift esetében, legföljebbkövetkeztethetünk rá egy bizonyos„szervezettel" kapcsolatos homályosmegjegyzésből. Az áldozat személyeviszont első perctől fogva világos,pontosabban világos, hogy ő lesz azáldozat, tudniillik Stanley Webber, mert anevén kívül róla is vajmi keveset tudunkmeg: zongorista volt, régóta egyedülivendége (vagy lakója) annak apenziófélének, amelyben a darabjátszódik, reggelenként sokáig alszik, ésaz előző lakhelyéről sohasem mozdult ki.Ez információnak nem sok. A Pinterdaraboklegfontosabb jellemzője abizonytalanság. A szereplőknek nincs múltjuk,nincsenek motívumaik, még sorsuksincs, legföljebb végzetük. Ez a végzetnem egy metafizikai állapot, amelyhez aszereplők hozzászoktak, mert benne élnek,mint például Beckettnél, hanempermanens fenyegetés, mint Kafkánál. Akülönbség annyi, hogy Pinternél a „pert "valahol valakik már korábban lefolytatták,csak az ítélet végrehajtása van hátra, afenyegetés föltartóztathatatlanulközeledik, akár egy krimiben. A helyszínmindehhez általában egy egészenközönséges, hétköznapi szoba -szimptomatikus, hogy Pinter elsőHarold Pinter: Születésnap (szolnoki SzigligetiSzínház). Kovács Lajos Stanley szerepébenegyfelvonásos darabjának címe: A szoba -,a szereplők pedig egészen közönséges,hétköznapi emberek.Az utóbbi motívum nagyon fontos annaka megértéséhez, hogy bármilyen címkétragasztanak is Pinterre - Esslin például azabszurdok között tárgyalja, Kerr azegyetlen igazi egzisztencialistának nevezi-, darabjai mindig „realista" viszonyokközött, fölismerhetően angol miliőbenjátszódnak. Pályájának kezdeti szakaszánigen gyakran munkás vagy féllumpenkörnyezetben, a szereplők életformája,napi rutinja, beszédmodora alapján - anyelv különösen lényeges Pinternél -viszonylag pontosan behatárolhatóanvalahol a londoni East End tájékán. ASzületésnap éppenséggel „egy családi háznappalijában egy tengerparti városkában".Akinek alkalma volt látni a televízióéjszakai adásában a Születésnap egyikangol filmadaptációját (vetítése csak-nemegybeesett a szolnoki bemutatóval), azmegfigyelhette, hogy mit jelent a „pinterirealizmus" a maga eredeti mű-vésziközegében. (Tudniillik egy angol rendezőés angol színészek számára.) A naturálisrészletek sokasága egy Wesker-típusúnaturalista drámához tette hasonlóvá azelőadást. A pinteri világ kegyetlenségétmaradéktalanul tudta köz-vetíteni ez ajátékstílus, áttételes jelentéseit sokkalkevésbé. Persze ha ezeknek a lehetségesáttételes jelentéseknek a természetérőlkezdenének faggatózni, zavarba

Kovács Lajos (Stanley) és Katona János (McCann) a szolnoki Pinter-előadásban (Szoboszlai Gáborfelvételei)jönnénk. (Egyszer egy interjúban megkérdeztékaz írót: „Ön szerint mirőlszólnak a darabjai, Mr. Pinter? " A válaszígy hangzott: „Egy menyétről abárszekrény alatt. " ) Ebből a szempontbólmindenesetre könnyű dolga volt anézőnek - amiből nem következik, hogyezt a Pintert könnyebb volt nézniük apinteri világban járatlanoknak -, tudniilliksemmi másra nem kellett gondolniaazon kívül, amit látott.S mit látott? Egy féllumpenházaspárt, egy nem működő vagy aligműködő penzió tulajdonosait, akikreggelenkéntjelentéktelenostobaságokról fecsegnek, amíg a férfi,Petey munkába nem indul, vagyis végignem járja a tenger-parti sétányt, aholnapozószék-felvigyázóként dolgozik.Egy itt lakó fiatalembert, StanleyWebbert, aki mintha anyaviszonybanvolna Meggel, a tulajdonosnővel,de kapcsolatukat valamifurcsa, évődő-piszkálódó felhang is kíséri.Két kereskedelmiutazó-külsejűférfit, akik penzióvendégként érkeznek,és első perctől kezdve úgy viselkednek,mint akik valamilyen munkát jöttek elvégezni.Egy születésnapi murit - miközbenaz is bizonytalan, hogy egyáltalán aszületésnapja van-e Stanleynek -, amelyena két vendég, Goldberg és McCannvalami homályos számonkérés soránfizikailag és lelkileg egyaránt a tökéletesösszeomlásig brutalizálja az „ünnepeltet",Meg és egy szédült kis tyúk jelenlétében,akik mindebből semmit semvesznek észre. S végül azt, hogy másnapa két férfi magával viszi targoncásautóján az emberronccsá silányított Stanleyt- valahová, ahol „jobb lesz neki " .Meg és Petey még most sem képesekészrevenni, hogy történt valami.Hogy mi történt - egyáltalán, hogy „mitörténik" Pinternél -, arra a film alapján ishasonló válaszokat" adhatunk, mint adarabot olvasva. Stanley fél, bár nemtudni, mitől. Az az érzésünk, hogy ez afélelem „absztrakt módon" létezik avilágban, a Goldbergek és a McCannekbárhová becsöngethetnének, akártalálomra, szembe találnák magukat ezzela félelemmel - mint ahogy föltehetően ideis találomra jöttek. (Ebből a szempontbólvalószínűleg annak sincs jelentősége, hogyGoldberg zsidó, Mc-Cann pedig ír - az errevonatkozó realista részletek, akárcsak a„szervezetre " való utalások, amelyek adialógus számos helyén föllelhetők, nemvisznek közelebb személyiségükmegfejtéséhez.)A másik dolog, amit biztosan tudhatunk:hogy bármi megtörténhet, mert aszereplőknek valójában nincs közük egymáshoz.A házaspár, Meg és Petey kapcsolatakimerül a reggelikészítés ésújságolvasás közben zajló kliséfecsegésben,Stanley és Meg viszonya a látszatellenére sem megy mélyebbre azugratások, kétértelmű célzások napontaismétlődő felszínes rítusánál - valószínűlegők maguk sem tudnak többet egymásról,mint mi őróluk.Figyelemre méltó, amit Pinter ezzelkapcsolatban egy interjúban mondott,három évvel a Születésnap bemutatója után:„Úgy érzem, hogy nem az érintkezésrevaló képtelenségről van szó, hanem azérintkezés szándékos kerülésé-ről. Azemberek közötti kapcsolat ön-magábanolyan ijesztő, hogy az emberekinkább állandó egymás mellé beszéléshez,állandó másról beszéléshez folyamod-nak,semmint hogy kapcsolatuk gyökereitérintsék." A Születésnapnak ez az„alapszintje" végig megmaradt a filmváltozatban.Egy naturalista drámát láttunkmeglehetősen primitíven élő emberekről,akiknek a kicsinyes életszférájábabetör valami irracionális hatalom, ésminthogy nem tudnak védekezni el-lene,reflexszerűen észre sem veszik, hogyvalami megváltozott körülöttük. Pontosabbanezzel a reflexszel védekeznek. Afilm Peteyje és Megje csakugyan ártatlanoka maguk ostoba vakságában: nemértenek semmit, és nem hajlandókfölfogni azt sem, amit látnak. Pinternekigazán nincs illúziója róluk, bár kiszolgáltatottságukban- és főleg Stanley kiszolgáltatottságában- valami sajnálatraméltót is talál. Ennek a kiszolgáltatottságnak- mint ahogy a film is jelezte -ugyanakkor nincs lélektanilag vagytársadalmilag megmagyarázható oka. Azok adott esetben a külvilág absztrakciója,amit a két idegen képvisel.Paál István szolnoki rendezése lényegesenelüt a filmváltozattól, amit nemmagyarázhatunk kizárólag a műfajbóladódó különbségekkel. Ugyanakkor Paálrendkívül puritánul valósítja meg adrámát; plasztikusan, de kizárólag belülrőlértelmez. Mégis azt lehet mondani,hogy amit a szolnoki előadásban látunk,az a darab közép-kelet-európai olvasata.Mindenekelőtt Stanley figurája révén.Kovács Lajos Stanleyje jellegzetesértelmiségi típus, a vegetatív neurózisbizonyos tüneteivel (depresszió, koncentrációszavarok, gyakori hangulatváltás).Személyiségének alapvető labilitásanémileg ellensúlyozza azt a talánantipinterinek nevezhető tényt, hogy emögé a Stanley mögé nem nehéz múl-tatelképzelnünk, fölborult családi élet tel,eszmékből vagy különféle társadalmimozgalmakból való kiábrándulással.Kovács Stanleyje megjelenésének pillanatábanmáris olyan menekülőnek látszik,aki a szkizofrénia határán áll, és a folyamattovábbi lökést kap, amikor Goldbergékmegérkeznek. Ebből az alapmagatartásbólnehezebb fokozni a játékintenzitását; Kovács alakítása is eddig apillanatig jó igazán, később már nemtudja hasonló erővel ábrázolni a tortúrahatására fokozatos apátiába süllyedőfiatalembert.A Stanley-értelmezéstől az egész darab„emeltebb szférába" kerül, ami

nem úgy értendő, hogy Paál figyelmenkívül hagyja a részletek realizmusánakpinteri követelményét, azt viszont mindenesetrejelenti, hogy nem enged a túlrészletezésnaturalista csábításának. Goldbergés McCann esetében például kettőssíkon dolgozik, de az alakok elvont jelentésérenagyobb hangsúly kerül. JeneyIstván és Katona János rögtön kafkaifiguraként lépnek be a szobába; szakszerű,pontos, kimért mozdulataik jelzik, hogymiért jöttek. Nem helyezkednek el, nemlakják be a teret, egyet-len fölöslegesgesztust sem engednek meg maguknak,kizárólag a feladatra koncentrálnak.Különösen Jeney kiváló, jellegzetesenfakó, kissé rekedtes fa-hangja tökéletesenjellemzi Goldberg szenvtelenségét;mondatait szárazon kopogtatja le, mintvalami írógépen, személyes közlései,erkölcsi szentenciái, „visszaemlékezései"is személytelenek, választékos eleganciája,skatulyából ki-húzott ruházata,mozgásának szögletessége (vagy amikorkitátja a száját, hogy megmutassa:egészségesek a fogai) a hóhér és ahivatalnok embertelen pontosságánakkeveréke. Katona János jó partnere;„munka közben " lefoszlik róla mindenemberi vonás, és olyan „flegma " lesz,amilyennek Goldberg mondja. Kettőjükalá-fölérendeltségi viszonyában valamivérfagyasztó humor is érvényesül, például,ahogy rövid mondataikkalpergőtűzszerűen bombázzák az apatikusStanleyt.A Goldberg-McCann kettős, illetveStanley viszonyában van valami állandó,örök vagy eleve elrendeltnek ható. Stanleyjóformán meg sem próbál védekezni vagyellentmondani, Goldbergék pedig annakellenére, hogy állításuk szerint „a fő témaegészen egyedi", minden esetben,begyakorlott rutinnal dolgoz-nak, mintakik biztosak abban, hogy a Stanley-félékfüle mögött mindig van valami. S minthaStanley is biztos volna benne, hogy e r s g e rérte jönnek, mintha elhinné, hogycsakugyan van a múltjában valami bűn,mintha maga is törvény-szerűnek érezné,hogy „elkapják " .Ez a mintegy törvényerőre emelt fenyegetésvagy - másképpen fogalmazva - afenyegetés elfogadása objektív létezőkénta legizgalmasabb pontja Paál Születésnapértelmezésének.Úgy is lehet mondani,hogy itt a fenyegetés nem kívülről jön,hanem éppen fordítva, belülről vetítődikkifelé, objektiválódik, mert magában alényegben, a viszonyokban létezik.Még egy ponton tudja erősíteni értelmezéséta rendező. Tudniillik azzal, hogyMeget és Peteyt is a viszonyok részénektekinti, ennélfogva kevésbé menti föl őketa „bűnrészesség" alól, mint Pinter. Ebbena társaságban legföljebb a vegetatívbutaság szintjén elő Lulu lehet tökéletesenártatlan - Egri Kati elnyújtott hanglejtésű,nyafogó fölkínálkozása és másnaposansértett önérzete igen pontos típusrajz -,Petey és Meg ezzel szemben szemtanú ésbűnsegédi bűnrészes. Az „érintkezésszándékos kerülése " - amiről Pinter beszél-- nem-csak azt jelenti, hogy Petey és Megvédekező reflexe révén nem veszi észre atörténteket. Itt a legélesebb a különbség afilmváltozat és Paál álláspontja között.Koós Olga Megjében van vala-mikozmikus kegyetlenség, ami a színésznőkitűnő ábrázolásában átsüt a figuraeredendő butaságán is. Arca a születésnapimuri jelenetében egy pillanatra odakerül amegkínzott Stanley arca mellé - és Megtekintete tompán rezzenéstelen marad.Petey pedig, aki kimaradt az egésztortúrából, az utolsó jelenetbenszembetalálkozik a roncs Stanleyvel, s ittPusztay Péter nem temetkezik azújságjába, mint a játék elején - Pinterezzel jellemzi a dolgokon szemellenzősenkívül álló Peteyt -, hanem egy pillanatramintha fenyegetően lépne fölGoldbergékkel szemben. Csak akkor ül leolvasni, amikor Stanleyt már el-vitték. Azutalás világos: Petey annak a tudatábanmarad végső soron közömbös Stanleyiránt - hiszen újságja mögül rutinszerűenigyekszik elterelni a visszatérő Megfigyelmét -, hogy nagyon is tisztában vanvele, mi történt valójában a fiúval.Az előadás formai komponáltságát - afeszültség pontos adagolását, a csöndek ésa fölpergetett dialógusok ritmusát, ajelenetkezdések és felvonásvégekatmoszférikus kidolgozását -- restellem iskülön kiemelni; a szakmai biztonságotemlíteni sértésszámba megy egy olyanrendezővel kapcsolatban, mint Paál István.Harold Pinter: Születésnap (szolnoki SzigligetiSzínház)Fordította: Bányay Géza. Rendezte: PaálIstván. Díszlet- és jelmeztervező: Antal Csaba.Szereplők: Pusztay Péter, Koós Olga,Kovács Lajos, Egri Kati, Jeney István, KatonaJános.NÁNAY ISTVÁNÉs színész benneminden férfi és nő .. .A Stúdió K. előadásairólKét egymástól gyökeresen eltérő dara-botmutatott be szűk egy éven belül a StúdióK. színházi alkotóközösség, Jean Genet ABalkonját - amelyet az amszterdamiBolondok Fesztiválján egyöntetű éselragadtatott, a belgrádi BITEF-enkevésbé zajos, de szintén elismerőszakmai- és közönségsiker kísért -, valamintGeorg Büchner Leonce é s Léna címűmélabús komédiáját. Ezek a még mindigműsoron levő és méltán - országhatárokontúl is - híressé vált Woyzeckkel együtttulajdonképpen trilógiát alkotnak. Etrilógiában az együttes - leegyszerűsítve -a társadalmi szerepekről, a szerepvállaláskényszeréről és következményeiről, aszerepek struktúrájáról, torzulásáról ésszemélyiségtorzító hatásairól, egyszóvalaz egyének adott struktúrán belülilehetséges viszonyairól gondolkodik.A W o y z e c k b e n a külvilág ellentmondótársadalmi szerepeket kényszerít a főhősre,aki minden igyekezete ellenére semtud ezeknek mind maradéktalanulmegfelelni, ennek tehát törvényszerűentragikus következményei lesznek. A Balkonbana személyiség és a szerep kapcsolatánakleglényegesebb összefüggéseitanalizálja az író és az együttes, azt, ahogya személyiség feloldódik a szerepben, aszerepjátszás szerepéléssé válik, a szerepfüggetlenedik hordozójától. A Leonce é sLéna pedig a felnőtté válás folyamatátbemutatva a felnőttséggel együtt járószerepek elfogadhatóságát, illetveelfogadandóságát vizsgálja.A BalkonGenet életművének legmaradandóbb éslegértékesebb részét a drámák képezik,amelyekre - méltatói szerint - aromantikus antikapitalizmus éppen úgyjellemző, mint a személyiség ér-vényrejuttatásának lélektani vizsgálata, abarokkosan zsúfolt nyelvi szépségecsakúgy, mint az emberi kapcsolatoknaturális hűségű bemutatása, a sokkoláséppúgy, mint az analízis, és mindenekfölötts egységesen - az irónia.A Balkan - akárcsak a többi darab

Fazekas István a püspökszerep kellékei előtt A Balkonban- rendkívül sokszálú, sokrétegű mű. Acselekménye egy különleges bordélyházbanjátszódik, amelynek neve a Balkon.Ebben a műintézetben a látogatókfantáziájuk szerinti jelenetekben és szerepekbenélhetik ki vágyaikat. Elvonulnaka világ zajától ebbe az IllúziókHázába, ahol forgatókönyv szerintialakítást nyújtó alkalmazottak segítségével,valódi és műkellékek között a kisemberekbőlpüspök, bíró, tábornok vagyegyéb, az évezredes hatalmi rendetmegtestesítő funkciók viselője lehet, miközbenszexuális kielégülést is találnak.Ám a külvilág nem rekeszthető kiteljesen: a Balkont körülvevő városbanfelkelés dúl, a helyzet súlyos, a hatalmistruktúrát képviselő személyek és intézményekbukásának veszélye fenyeget.Csak a rendőrfőnök, a nyílt erőszakszervezetképviselője áll még a lábán, de az őpozíciója is meginoghat. Pedig számáralétkérdés a győzelem, az, hogy ugyanolyanmélyen ivódjon be a társadalomtudatába az ő szimbólummá l , váló képe,mint ahogy évezredek alatt a jog, a vallásés a katonai erő azzá vált. Ehhezszüksége van ezeknek a szimbólumoknaka segítségére: a bordélyházban atábornok, a püspök és a bíró szerepébenélvező személyeknek ténylegesen, a külvilágelőtt is el kell játszaniuk a tábornok,a püspök és a bíró szerepét, s a bordélyháztulajdonosnőjénél keresve semlehetne jobb alakítót találni a személytelennévált királynő szerepére.A rend folytonosságának ilyetén igazolása,illetve a bordély egyik dezertált,a felkelőkhöz állt alkalmazottjának mint afelkelés jelképének legyilkoltatása és ehalál manipulatív kihasználása segítségévela rendőrfelügyelő végül is győz. Deaz amatőr szereplők profivá lettek: haakarják, ha nem, tovább kell viselniökszerepüket, az álarc rájuk nőtt, bőrükreforrt. Sajátos helyzetbe kerülnek: szeretnénekis kibújni ebből az idegen bőrből,meg nem is, szeretnék az alkalmi szereplésekborzongató örömét visszakapni megélvezik a pozíciójukból fakadó új játékotis. De amikor a régi rend jogairahivatkozva a rendőrfőnök elé akarnaktolakodni, az kijózanítja őket: mindörökrepanoptikumfigurák maradnak.Végül ő is eléri azt, hogy alakja beköltözzöna hatalmi szimbólumok közé: a bordélyházbanmegjelenik egy vízvezetékszerelő,aki a rendőrfőnök képében akarjavágyait kiélni. A szerző fintora: ez aszerelő nem más, mint a bukott felkelésegyik vezetője, aki felismervén helyzeténekkilátástalan ellentmondásosságát,férfiatlanítja magát. E „szépséghiba"ellenére az új hatalmi image önálló életrekel, s a rendőrfőnök bevonulhat mauzóleumába.Ám a gépfegyverek újra kattognak.. .Fodor Tamás ebben a sokfelé asszociáltatódarabban mindenekelőtt a mikroésmakrostruktúrák alá- és fölérendeltségébőladódó emberi és szerepviszonyokat,illetve a hatalmi jelképpé válásmechanizmusának megmutatását tartottafontosnak. Ezt szolgálták a dramaturgiaiigazítások, valamint a játék szervezése is.Fodor, ha lehet, még a szerzőielképzelésnél is jobban intellektualizálta adarabot. Olyan szerepösszevonásokat alkalmaz,amelyek a különböző helyzetekbenmegnyilvánuló magatartások azonosságánakfelismerését segítik elő. Az adarab logikájából közvetlenül adódik,hogy a rendőrfőnököt és az ő szerepétfelöltő felkelő Roger-t ugyanaz a színészjátssza, de az már a rendező és azegyüttes következetes és logikus végiggondolásánakaz eredménye, hogy a bordélyháztulajdonosnőjét és a felkelők üdvöskéjét,a volt bordélyházi alkalmazottat,az énekesnő Chantalt is ugyanaz aszínésznő alakítja, vagy hogy az örökösvégrehajtó második ember figuráját - legyenaz a bordély férfi alkalmazottja, afelkelők operatív embere, felbérelt gyilkosvagy a királynő küldötte - egyugyanazonszínész testesíti meg. Ez természetesenszámos rendezői és színészimegoldást eleve meghatározott.Például a darab egésze és szelleme általis sugallt módon, ugyanakkor avégletekig sűrítetten jelenítették meg aBalkon balkonján játszódó egyik kulcsepizódot.(Közbevetőleg: a darab nyelviés asszociatív zsúfoltságát jellemzi, hogyaz egyes szavak, mondatok és mondattöredékekegyszerre több jelentésűek, ezesetben a balkon nemcsak a műintézetneve, amely több mint fogalom, márszimbólum, hanem konkrét helyszín is,

a Balkon balkonja, amely éppen a rajtalezajló események következtében maga isfogalommá lesz.)Filmen - méghozzá szándékoltan amatőrmódon készült, azaz a véletlen szültedokumentum látszatát keltő, ugrálós,némafilmeket idézőn feliratozott filmen -mutatják be azt a pillanatot, ami-kor akirálynő, a tábornok, a püspök és a bírószerepében Irma asszony és kliensei anépharag lecsendesítése céljából kilépneka nyilvánosság elé, ugyan-akkor Chantaléppen ellenkező szándékkal ugyanarról azerkélyről akarja teljesíteni küldetését. Egyerkélyen látjuk őket, az egy színésznő általjátszott két figurát, és látjuk az épületelőtti téren - a már több szerepből ismerősszínész alakításában - azt a fickót, akilelövi az énekesnőt, majd Chantalt, aminta balkon mellvédjére bukik. Ez a sűrítés akülönböző célból, de egyként szerep-bebújtatott figurák s ezzel együtt a különbözőtartalmú helyzetek azonossá-gátfejezi ki.Az előadás formai megvalósítása -akárcsak a Woyzeck esetében - a megszokottóleltérő közönség-játékos kapcsolatraépül. A jelenetek más-más helyszínekenjátszódnak, ennek megfelelően aközönség az egyik szobából a másikbavándorol. Ez természetesen nem újfelfedezés a színháztörténelemben, azelőzmények sorában a középkori misztériumjátékokravagy a huszadik századiszínházi kísérletek jó néhányára egykéntutalhatunk. Míg a Woyzeck esetében a zárttér, a nézők és színészek egymásrautaltsága az előadás érzelmi be-fogadásátsegítette elő, ez a forma mindenekelőtt abonyolult, sok áttétellel élő darabgondolati feldolgozását szolgálja.Az erős hatású jelenetek után, ami-kor anéző az egyik szobából a másikba megy,egy pillanatra kiszakad az előadás érzelmiáramköréből, de némi időt kap arra, hogygondolkodjék. Ez persze azzal jár, hogyminden jelenetet újra és újra fel kellfűteniük a játékosoknak és a nézőknekegyaránt, ugyanakkor az a lélektani hatás,amely abból adódik, hogy az egyszer túltágas, máskor nyomasztóan vagy intimülzárt térben át- és átstrukturálódik anézőtér, azaz mindig mások ülnek a nézőkörül, mindig más arcokat lát a játéktértúloldalán, fokozza szellemi készenlétét.Az előadás a bemutató óta igen sokatváltozott. Nem csupán a természetes fejlődésrőlvagy a pillanatnyi közönségszínészállapothoz igazodó változások,ról van szó, hanem arról az állandókutató-javító attitűdről, ami ezt a színházatmindig is jellemezte, arról, hogyminden olyan részletet ismételten felülvizsgálnak,amelyről a bemutatókor vagykésőbb kiderül, kevésbé vagy nemegyértelműen fejezi ki szándékaikat.Nyomon kísérhettem tehát A B a lkanelőadásainak változását, azt is, ahogyegyre elmélyültebbé, kiforrottabbá váltaka kulcsjelenetek - például az Irma ésCarmen közötti, vagy az Irma és a rendőrfőnökközötti viszony -, érettebb,sokrétűbb a színészek alakítása, de azt is,ahogy a darab néhány kevésbékidolgozott része újabb és újabb megközelítésbenfogalmazódott meg. Lényegébenkét részlet változott meg jelentősen,a darab majd' első harmadát kitevőexpozíció, illetve az a „forradalmi "jelenet, amelyben a felkelők két csoportjaa felkelés jelképéről, a gyújtó hangú majd visszakerült a nézőénekesnőről alkudozik.Eredetileg a meglehetősen hosszú, többmint háromórás előadásban egy-mástkövetően mutatták be a püspök, a bíró ésa tábornok szerepében tetszelgő figurákjeleneteit. Ezt a későbbiekben -először azamszterdami fesztivál idegen-ajkúközönségének tűrőképességéhez igazodva- párhuzamos cselekvésekké igyekeztekkomponálni. Végül kialakult az a forma,amelyben egymás mellett elhelyezkedőboxokban szinkron folyik a három jelenet,s a nézők mint valami szolid peep-showműsort szemlél-hetik a különböző ceremóniákat. Nem-csakrövidebbé vált így az előadás, ha-nemkiegyenlítettebbé váltak a belső arányai is,ugyanakkor a három jelenet szinkronitásamég nem tökéletes, emiatt néhol akadozika tömörített expozíció ritmusa.Még inkább megváltozott a másikjelenet tartalma, helyszíne és a darabbanelfoglalt szerepe. Az első előadásokon ez ajelenet egy pici szobában zajlott, amelybenegymáshoz szorosan összezsúfolva, afelkelők két csoportjával összezárva ültek anézők. Ez volt az egyetlen olyan helyszín,ahol testi közelségbe kerülhetett a néző ésa színész, ahogy ez a W o y z e c k előadásán istörténik. A rádión az utca hangjaihallatszottak, amelyek félreérthetetlenül a68-as párizsi események dokumentumairautaltak, akárcsak a falakon láthatódekoráció. Ezt a jelenetet követte afilmvetítés egy semleges, üres teremben,Irma asszonyszalonjába. Ezzel a tér-kialakítással a„forradalmi" jelenetben a többitől eltérőnézői viszonyt alakítottak ki. A jelenethangvétele is arra utalt, hogy ez a felfogásegy kor-osztály nosztalgikusemlékképeivel való végérvényesleszámolást fejez ki. Később ez a jelenetkikerült a kis szobából, s egy nagyteremben, de még a közönség körébenfolyt le, mígnem elnyerte a jelenlegiformáját, amelyben a szereplők számaháromra redukálódott, csak a két csoportvezetője és Chantal között hang-A rendőrfőnök (Székely B. Miklós) és a királyné küldöttje (Oszkay Csaba) a Stúdió K. Genetbe mut ató já ba n ( Sipo s Gé za f el vé te l ei)

Csorba I. Sándor mint Popó ország királya Büchner Leonce és Lénájábanzik el a jelenet eredeti és lírai betétekkelgazdag szövege. Ugyanolyan érzelmitérbe került tehát ez a jelenet is, mint atöbbi, s megszűnt az az állapot, amelybena néző másképpen viszonyulhatottehhez az epizódhoz, mint a többihez, ésezáltal hidegebben szemlélheti a Chantalróllemondó vezetőnek, Roger-nak aBalkon mauzóleum-termében lezajlóvégső cselekedetét is.Roppant nehéz feladatra vállalkozott azegyüttes ennek a darabnak a bemutatásával,mivel ez a mű más hangvételt,színészi eszköztárt igényel, mint amilyetaz évek során ők kidolgoztak, s amelynekmintegy összefoglalója volt a Woyzeckelőadás.Ez a darab realista alapú színészimunkát igényel, amelyben az együttestagjaira oly jellemző természetes színpadiszínészijelenlétnek együtt kell járnia egystilizáltabb, ha úgy tetszik „csináltabb "megjelenítési móddal, annak megfelelően,hogy a szereplők magatartásábanmennyire válik dominánssá aszerepjátszás. Ezt nem mindenki-neksikerül azonos művészi intenzitássalmegoldania. A kettős létezési formavirtuóz módon jelenik meg Gaál ErzsébetIrma asszonyában és Chantaljában, illetveSzékely B. Miklós rendőrfőnökében ésRoger-jában. Ok nemcsak az egy figuránbelüli váltásokat oldják meg kitűnően,hanem a két szerep egységét éskülönbözőségét is tökéletesenérzékeltetik. Az előadás színészi stílusátalapvetően kettejük kiérlelt, végtelenüldifferenciált alakítása adja meg.Ez az előadás túllépett a polgári társadalomhazugságainak avagy a világkülönböző pontjain hatalomra került nyíltdiktatúrák mechanizmusának és a divatosszerepelméleteknek a bemutatásán. Úgyhumanizálták a darab sokrétű,bonyolultan egymásba játszó jelentésrétegeit,hogy ki-ki lebonthatja a mű gazdagproblematikáját a maga kis ésnagy közösségének szintjére, ugyanakkormegmarad a mű általános érvénye is.Hogy ez így történhet, ebben rendkívülnagy szerepe van a fordító SzeredásAndrásnak is, aki a hallatlanul nehéz,árnyalt, sok rétegű genet-i nyelvi anyagotkitűnően ültette át magyarra és színpadinyelvre.Leonce és LénaAz együttes visszatért két évvel ezelőttinagy sikerének szerzőjéhez, Büchnerhez.Ám aligha abból a meggondolásból, hogyaz egyszeri siker újabbat fial majd. Inkábbazért, mert ráéreztek a korát jóvalmegelőző német szerző korszerűségére.Érdekes, hogy a hatvanas évek végén, ahetvenes évek elején Büchnert a világszámos jelentős rendezője fel-fedeztemagának, és egyre-másra születtek akitűnő Büchner-bemutatók. Többekközött a Leonce és Léna is reneszánszát élte.Csak egy előadásra szeretnékemlékeztetni, amelyet nem kis késéssel,de hazánkban is lehetett látni, a bukarestiBulandra Színház 1970-es bemutatójára,mely majd' tíz évvel a premier után is izgalmasélményt jelentett, Liviu Ciulei jóvoltából.Ez az előadás akkor egy Európaszerteészlelhető értelmiségi kedvvesztettségművészi lenyomata volt. A múltszázadi német kishercegség hatalmi struktúrájánakszatirikus rajza és a korabelifiatalság kiábrándultságának a szentimentalizmusbanfogant bemutatása a darabkét alaprétege, amelyek Ciulei kezébenegy kisszerű, nevetséges, mégis félelmeteshatalom és egy a társadalmi mechanizmusbabeilleszkedni se nem akaró, se nemtudó, mégis a hatalom által magába integráltfiatalság szembenállásává változott.Nyilvánvaló, hogy a konkrét eseményekreadott értelmiségi válasz aktualitásamára már vesztett erejéből, de most is érvényesa felnőtté válás folyamatának, illetvea fiatalság beilleszkedési lehetőségénekés képességének számos problémája.S ez volt a Stúdió K. előadásának is gondolatikiindulópontja.A komédia cselekménye roppant egyszerű:Péter, Popó ország királya megakarja házasítani fiát, Leonce-t, akinek nemfűlik a foga az ismeretlen leánnyal, aszomszéd Pipi birodalom hercegnőjével,Lénával való frigyhez. Ezért barátjával,Valerióval megszökik. Vándorlásaikközben találkoznak két ifjú hölggyel, akikközül az egyikbe Leonce azonnalbeleszeret. Visszatérnek Popó országba, ésaz esküvő után kiderül, a lány nem más,mint Léna, azaz minden úgy történt, mint amesében, és mégsem úgy, mert a két fiatalnem tud mit kezdeni azzal a hatalommal,amit az apák, a péterek reájuk hagytak. Eza mese a Stúdió K. előadásában szomorkásclowniáda.A kétfelé osztott, egymással szembeállítottnézőtér között helyezkedik el ameggyszínű anyaggal bevont, mintegy kétméter sugarú porond, amely fölöttugyanilyen anyaggal borított négy oszloponnyugvó tető van. Az oszlopokrafurcsa zeneszerszámokat erősítettek: ezfelfújt marhahólyagon átvetett egy szál húr,amelyet vonóval szólaltatnak meg azenészek és a játszók, mint valami primitívhegedűt, amelynek a hólyagrezonátoramiatt különleges hangszíne van.A színészek a porond körül ülnek, arcukfestése, a ruházatuk bohócos karakterű,ugyanakkor a szerep jellegzetességeitfejezik ki. Az előadás kezdete-kor a körközepére áll a drótkeretes szemüvegű,kinőtt ruhájú, bodros hajú - amelyből jó párapró tincset is fontak -, gyámoltalanfiatalember, Leonce, s a porond kerületementén, egymás mögött körben a többiek.Két zenész az egyhúrú hangszeren groteszkdallamokat játszik, Leonce lassankörbefordul, majd fel-kiált: „Ezek itt mindengem akarnak nevelni!" A kezdő képpontosan olyan, mint gyermekkoromkörhintája, amelyen merev mosolyú,inkább ijesztő, mint kedves állatok,csodalények, mese-figurák várták a rájukülő apróságokat. A szereplők kilépnek atérből, és kezdődhet a jelenetekegymásutánja, természetesen mindendíszlet, konkrét hely-szín jelzés nélkül.Ezzel szemben a kellékek - esernyők,kalapok, marhahólyagok - egész rendszereteremti meg a stilizálást, a jelenetek eltérőhangulatának és helyszínének jelzését.PL hólyagok labdául szolgálnak és akirályt ünneplő emberfők sorfalát képezik,műhasnak, dobnak, párnának egy-

ként megfelelnek. A kalapok kupacaiföldhányások, amelyekre le lehet telepedni,„esernyőfára" aggatva mesebeli csoda facsodagyümölcsei vagy a királyi udvarüresfejűi lehetnek, fantáziánkmoccanásainak megfelelően. A legfontosabbkellékcsoport a különféle formájú,színű és állapotú ernyők sokasága, az ernyőklegtöbbjének mind a két végénfogantyú van, ezek segítségével egymásbaés a tető merevítőire akaszthatók, fejjellefelé vagy fölfelé, kinyitva vagy becsukvaide-oda tologathatók. Lehet-nek sátrak ésruhafogasok, képezhetnek erdőt és udvaritermet; mindegyik szereplőnek saját, rájellemző ernyője van, sőt az érzelmeknekés indulatoknak is.Ezekkel a kellékekkel kitűnően lehetjátszani, sűrített színházi pillanatok születnekáltaluk. Példa erre Leonce és Lénatalálkozása az éjszakai erdőben. A tetőrőllelógó ernyők sűrűjében kerengenek, eleltolvaútjukból az eléjük kerülő tárgyakat,hol közelebb, hol távolabb vannakegymáshoz, mígnem a porond közepénegymással szembe kerülnek. Közöttük csakegyetlen összecsukott ernyő lóg. Kinyújtjákkezüket, de nem találják egymást, csak azernyőt érintik. Leonce lassan az ernyőselyme alá nyúl, Léna ujja az esernyőfogantyújához ér, ujjaival végigsimítja azt,majd hirtelen kirohan. Az egyszerű tárgykétnemű át-lényegülése folytán egyszerrevolt poétikus és finoman erotikus a jelenet.A tér, a kellékek gazdagsága, a clownosstílus arra csábíthatná az együttest, hogyvad és vérbő komédiának játszszák adarabot, mint ahogy például Ciuleifelfogásában a legvégletesebb komikumjelentette az előadás alaptónusát. Fodorékazonban a műfaji megjelölésük-mélabúskomédia-másik tényezőjét tekintettékstílusmeghatározónak. Szomorúan,rosszkedvűen vidám előadás az övék. Afigurák bohócmaszkja és belső lénye közöttkontraszt van. Például Péter király nemharsányan kókler, ha-nem riadt, helyét nemtaláló, a helyzete-ken úrrá lenni nem tudó,uralkodásra képtelen alak, aki alig várja,hogy át-adhassa helyét fiának. A kancellárugyan-olyan határozatlan, mint uralkodója,neki mégis határozatlanságában ishatározott-nak kell mutatkoznia. A kétrendőr nem-csak mulatságosan tökkelütött,de már-már szánandóan gyáva is.(Akárcsak Ciulei, Fodor is beillesztette adarabba Büchnernek a drámához írttöredékes jelenetei közül a korlátolthatósági személyeket szerepeltetőt, de mígCiuleinálaz értelmiségi életidegenség és a hatalmiapparátus stupidsága és közönségesbrutalitása közötti kontrasztot mutattameg ez az epizód, itt a cselekmény menetébenugyan szervesebben épül be - aherceget keresik a rendőrök - mégiskissé betétszámként hat a jelenet.) Kétszínész játssza a négy figurát, akik minderejüket, felkészültségüket meghaladópozícióban vannak, s a ténylegesképességek és vágyak, valamint apozíció által rájuk ruházott szerep közöttalakul ki ellent-mondás. Ez furcsángroteszk komikumuk forrása, de ez akomikum csak-nem a tragikummalhatáros. Másképpen, de ugyanez akettősség lelhető fel a fiatalokfigurájában is. Leonce világ-fájdalma éstettreképtelensége, Léna vágyódásavalami meghatározhatatlan után ésfélelme minden ismeretlentől ellentétbenáll azzal a határozott és erős sodrással,amely egymáshoz taszítja őket, illetveValerio és Erika gyakorlatiasságával. Akét pár filozofálása során a fellegekbenjáró absztrakt gondolkodás és aföldhözragadt realista elmélkedés csapössze, de végül egyik sem tud a másikfölébe kerekedni.A komédia szabályai szerint mindennekjó véget kell érnie, de valahogy eza vég is felemás. A két fiatalt - Büchnereredeti elképzelésével összhangban -mint gépembereket viszi az udvarbaValerio és Erika. (Innen ered az előadáscíme: Kintorna.) Péter az automa-tának tekintett párt is hajlandó össze - adatni,csak hogy teljesüljön elképzelése, beváltsakirályi szavát és elvonul-hasson végregondolkodni. Az sem változtatkülönösebben érzelmein, hogy kiderül :eredeti terve szerint történt minden. Amikora négy fiatal ott marad egyedül a porondon,összeszednek s a porond szélére tolnakminden kelléket, a középen szabaddá válókis helyre le-ülnek, hátukat egymásnakvetik, és zavartan, tehetetlenül várnak.Végül Leonce megköszöni a közönségjóindulatát, és hazaküldi a nézőket,mondván: „Holnap újra kezdjük akomédiát!"Ez a Leonce és Léna - meg segítő-társaik- aligha tekinthetők olyan fel-nőtteknek,akik maguk képesek magukért és másokértfelelősen cselekedni. Az a felnőtt szerep,amely mint példa előttük állt Péter és akancellár személyében, nem lehet elégvonzó ahhoz, hogy belébújjanak, mástpedig nem találtak, nem próbáltak. Ettőltanácstalanok, s ettől a komédiamélabússága.Ez a fajta játék - akár a cirkuszban -kollektív teljesítményt igényel, s a StúdióK. zömmel fiatalabb tagjaiból álló társulatakiegyenlítetten jó együttes teljesítménytnyújt. Az együttes játékkal legalább azonosfontosságú összetevője az előadásnak akivételesen erős hatosú, frappánshangzásvilágú dramatikus funkciójú zene.Nem kísérőzene ez, nem a jelenetekátkötésére szolgál, szoro-Oszkay Csaba (Valerio) az esernyők között a Stúdió K. előadásában (Horváth Dávid felvételei)

san beépül a játékba. Nemcsak dramaturgiailag,hanem - a már említett egy-húrúhangszerek díszletbe épülésével -szcenikailag is. A zenészek is részt veszneka porondon folyó játékban, ténylegeskapcsolatuk van a színészekkel. A mélabúskomédiában a zene képviselilegerőteljesebben a komédiát. Kommentál,erősít és ellenpontoz, akár egy narrátor. Ezene mellett időnként hiányérzete támadaz embernek a játékot látván, s ez azt jelzi,hogy kevesebb mélabú esetén talán méghatásosabban érvényesülhetne az előadásgondolatisága is, azaz több kontrasztotbírna el ez a produkció.Gondolati szempontból ez a Leonce ésLéna szorosan összefügg a Stúdió K. előzőkét produkciójával, ugyanazt aproblémakört egy más aspektusban mutatjameg. Formai tekintetben pedigösszefoglaló jellegűnek tűnik. Számoseleme - például a kellékhasználat, a cirkuszialapszituáció, a stilizált játék - a régebbielőadásokra utal, mások a közvetlenülmegelőző produkciók eredményei-reépülnek, de még az amszterdamivendégszereplés emlékei is benne rezegnek.A Stúdió K. színházi életünkegyedülálló jelensége. Előadásai a hazai ésa nemzetközi színházi világban márhosszabb idő óta eseményszámba mennek.Sajátos stílust képvisel, s be-tölti azt afeladatot is, amelyet egyetlen országszínházművészete sem hanyagol-hat el, akísérletezést, az új művészikifejezőeszközök keresését. Ez az együttesmár rég kinőtte az amatőr kereteket! Hogyfontos hivatásának továbbra is azeddigihez hasonló igényességgel tudjoneleget tenni, jelentőségének megfelelőhelyet, lehetőségeket kellene találni számukraa kulturális élet struktúrájában.Jean Genet: A Balkon (Stúdió K.)Fordította: Szeredás András. Jelmez: NémethIlona. Film: Mész András. Technika:Babusik Ferenc, Földi Zoltán. Maszk: SimonMargit. Rendezte: Fodor Tamás.Szereplők: Gaál Erzsébet, Csák Zsuzsa,Németh Ilona, Ecsedi Erzsébet, Székely B.Miklós, Oszkay Csaba, Fazekas István,Nagy József, Tóth József, Csorba I. Sándor.Georg Büchner: Kintorna (Leonce és Léna)Fordította: Thurzó Gábor és TordaiZádor. Jelmez: Németh Ilona. Zene: SzőkeSzabolcs. Rendezte: Fodor Tamás.Szereplők: Csorba I. Sándor, Nagy József,Fazekas István, Oszkay Csaba, EcsediErzsébet, Csák Zsuzsa, Spilák Lajos, SzőkeSzabolcs. "GYÖRGY PÉTERA Sirály VeszprémbenA Sirály fiatal drámaírójának, Trepljovnakdarabja az elkerülhetetlennek ítéltegyetemes véget idézi fel. A darabbélidarab minden élet befejezését ígéri, Nyinaarról az időről beszél, amikor „évezredekhosszú, hosszú során apránként porráomlik a hold is, a fényes Sirius is, meg aföld is . . .". Mindez még távoli, ma mégcsak fenyegető táv-lat, de „addig szörnyű,szörnyű lesz ...".Csehov alapkérdése ez: mi lesz addig?Miképp kibírható vagy kibírhatatlan azaddig való lét, miképp van mód a tű-résre,miképp lehetséges megérteni Nyina, aSirály álláspontját, miképp lehetfelismerni a világ szerkezetét és egybenelfogadni, eltűrni azt?Trepljov darabjának kérdése - ami az újművészet kérdése - egyetemes életproblémátjelent, amellyel szembe kellnéznie e színpadon mindenkinek: karrierrevágyóknak és azt visszautasítók-nak,életterveket szövőknek és életüketszéjjelzilálóknak egyaránt. Trepljov darabjánakkérdése túlmutat a művészsorskérdésein, s e darabbéli darab centrumbaállításával haladható meg a Sirály művészsorskéntilírai és egyben szükségképphamis interpretálása is.Dömölky János rendezésében a Sirálytöbb, mint puszta művészdráma, nem az újformákat követelő fiatalok s a már tradicionálissálett, sikeres felnőttek lírai,halálos összecsapásáról van szó. Rendezéseelkerüli a kínálkozó avantgardekonvencionálisművészet ellentétpárszembeállítását, s ezzel lehetősége nyílikarra, hogy lényegesebb kérdések felé forduljon.Trepljov töredékdarabjának egyetemességeugyanis mindenkire vonatkozik:a Nyina által elmondott monológ azutókornélküliség rettenetes fenyegetéséthordozza magában. S ez a fenyegetés, ez afélelem a Sirály egyik alapvető motívuma.Az a hit hiányzik e darab hőseiből,amely például összetartja Asztrovot: aszégyen és a felelősség a jövő nemzedékeielőtt.A jövő elveszett, s addig szörnyű, amitörténik - ez a Sirály alaphelyzete, ez az alecke, amelyet a fiataloknak meg kelltanulniuk, ez az, amit Trepljovtól megtanulés elfogad Nyina, s amit felismer, denem visel el Trepljov maga. Ezt tudja, tűriNyina, s ebbe a felismerésbe pusztul beleTrepljov: mikor a be nem teljesedettszerelmükre emlékezve vissza-hallja sajátszavait, amelyek ekkor már nempróféciaként, hanem igazságként,valóságként hangzanak el. A Sirály végülis az idők végének idézésével kezdődik sfejeződik be, a darab, az előadás vége alegsötétebb reménytelenség. Mindazok,akik tudták, hogy a jövő elveszett, vagyelmenekültek, vagy halottak; a színenmagukra hagyott, esély-vesztett emberekmaradtak, belezárva a végtelen jelen időkibírhatatlan felelősségébe, emberek, akika létező legkevesebbet tudják önmagukról.Az egész - némiképp watteau-i - csoport: ahaldokló és élni vágyó Szorin, az életet kiismertés épp ezért megvető, a halál-hozvonzódó Dorn - bár ők azért nem precízellentétei egymásnak -, az értet-len ésönzésében tehetetlen anya, Arkagyina, azőszinteségébe beleremegő író, Trigorin:mind elveszettek. A Sirály vége: a teljeszűrzavar és sötétség. Csehov nem ámítsem a jövő reményével, sem a megoldásesélyével.Hiszen ezek a sorsok, ezek az életekmár-már komikusan egymásba gabalyodtak,mindenki másba szerelmes, mindenkimást akar, ebben a világban azegyensúlynak nincs jele. Nyina elmenekült,az élők élete értelmetlen, Trepljovhalála drámai, de nem szükségszerű. Nemelkerülhetetlen, mert az ellenkezője: ebbena világban élni éppoly képtelenül nehéz,tragikus is lehet. E színpadon némely életvan olyan megrázó, mint a halál.Mindezzel Csehov egy percre sem mondja,nem állítja, hogy nem áll az élet oldalán,mindössze megveszteget-hetetlentárgyilagosságával felméri annaknehézségeit.Trepljov halála választás: nincs kedvevégignézni saját hanyatlását, nincs erejeeljutni saját trigorinságáig - erről mégkésőbb lesz szó -, ha meg is érti Nyinaintését a türelemre, visszautasítja. Úgyítélkezik: e világ tűrhetetlen, s nem veszigondját magára. (Így jön létre az a ahelyzet, hogy az új színpadok felémenetelő Nyina alakja hatalmassá magasodhat:ő ebben a helyzetben valóban azegész világ súlyát viszi.)Miért is, miképp is alkalmas a Sirályarra, hogy több legyen, mint a művész-sorsdrámája, miképp alkalmas primerebbeffektusok felmutatására is, mint csu-

Csehov: Sirály (veszprémi Petőfi Színház). Takács Katalin (Nyina) ésDóczy Péter (Trepljov)Újhelyi Olga (Mása) és Szoboszlay Sándor (Dorn) a veszprémi Sirálybanpán a kultúra, a művészet sorsa, hanyatlása.Csehov, amint ezt Dömölky is világosanfelismerte, kultúra és művészet álarcamögött az életről magáról beszél:egyenesen, s ez bizonyosan komolyabb, slehet mondanunk, erősebb kérdés, mint akultúráé. A Sirály szerkezetében bennerejlő lehetőség: kimutatni a távlatvesztettség,a perspektívahiány következményeit,az állandósult és visszatérőjelen idő pokoli természetét. S ez a művészsorsnállényegesebb alapprobléma,amelynél - ha lehet élnünk e kifejezéssel -különbet Beckett sem ismer. A játszmavégének világon túli, éles fénye például -amit Dömölky időről időre felvillantottszínpadán - Csehov egyenes folytatása, aza tapasztalat, amely abban jelentkezik,lehet, hogy bizonyított, de nem eredendőenúj. A jövővesztettség élménye a Sirálycentruma: az a kérdés, hogy miképpviselkedhetünk egy olyanelviselhetetlennek mondott, ítélt és látottvilágban, amely bizonyosan túlél mindannyiunkat,amely túléli vágyainkat, samely túlélésével elpusztítja álmainkat,amelyben vagy a türelmes munka, vagy azöngyilkosság lehetősége adatott.Mindez pontosan követhető a sorsrontásalakulását figyelve, a Sirály hőseineksorsanalízise magáért beszél.Elsősorban azt kell belátnunk, milyenkínos és ismerős az, amiért szükségük vana másik emberre. A viszony, a szerelem,amiért küzdenek, eszköz, olyan kincs,boldogság, ami az önsorsrontás durvatényét sorsromlássá avathatja; olyaneszköz, amivel - végre - passzívváválhatnak saját életükben, módszer,amellyel saját problémájukat a másikraháríthatják. A szerelem, a reménytelenvagy beteljesedett vonzalom egyaránt arrajó, hogy elkerülhetetlen végzetként tüntessenfel bármit, ami történik, alá-hullást,gyengeséget, az életerők megfogyatkozását.Viszonyai révén mindenkimagyarázatot lelhet sorsa alakulására.Mindenki a másikra hivatkozhat, vagyőmiatta, vagy ővele, vagy őérte menttönkre, mert hogy tönkrement, azbizonyos. Épp ezért támaszkodikmindenki oly kétségbeesetten a másikra,egy percre is egyedül maradván arrakényszerülne, hogy önmagával néz-zenszembe. E viszonyok tehát kölcsönösönzésre épülnek, egymás iránti kölcsönösgyengédségük: gyengeségük kölcsönösleplezését jelenti. Ezért van az, hogy acsehovi dialógusok általában - de aSirályban talán a legfeltűnőbben - olyanhártyavékonyak, nemegyszer már-márfelszakadozottak, párhuzamos monológoksorává szétesett mondathalmazok.Mindenki önmagától fél, önmagakérdéseire válaszol, miközben épp a másikhozszól.Arkagyinának, a múltjából élő, fiát elhagyó,testvérével nem törődő színésznőneka Trigorin iránti szerelem az életalapját jelenti. Ha nem maszkírozná - magaelőtt is - hatalmasra szerelmét, nemküzdene a szükségszerűség látszatáért, úgykénytelen lenne bevallani, hogy gyerekeelhagyása és megvetése ok nélküli,testvére elhagyása merő önzés stb. Amígazonban van szerelem: mindezt le lehettagadni. A szerelmes embert játszsza,mindenbe belevakultan rontja tovább életét: de ez a szerelem még mindigelválasztja a semmitől.Nem hiszem, hogy különösebb bizonyításraszorulna, mennyire aktuális mindez.Ismert, hogy a világállapotra, az időkhanyatlására való hivatkozás: a személyesélet elrontásának általánosítottromláskénti argumentálására szolgálhat.Trigorin kétségbeesve keresi romlóéletének - növekvő sikereinek - objektívértékeit, még tudni akarná, milyen isvalójában (in aeterno modo) helyzete. Deő sem bírja tiszta, józan ésszel végignézni,hogy élettörténete romlásának éstehetetlenülésének története. Így hátörömmel és a megváltást remélve szeretiNyinát, s amikor az éginek remélt földiszerelem beteljesületlen marad: visszamenekülArkagyinához. Szerelmük ekkormár végképp nem más, mint gyengeségükleplezése, együtt élnek hát, nem kellbevallaniuk saját csődjüket.Dorn a megközelíthetetlen, hedonistaorvos számára az a megoldás, hogy nemviszonozza Polina szerelmét, ígymegőrizheti önmagát - ugyan kinek? -, demég sincs egészen egyedül. Jó ez azállapot Polina számára is - aki kibírhatatlan,emlékeiben hentergő, ostoba férjeelől menekül -; neki a reménytelen szerelemígérete a legfontosabb. A talánlehetősége, a bizonytalanság boldogsága,ami egyben leveszi Polina válláról sajátsorsának súlyát. Ő akkor járna a legrosszabbul,ha Dorn egyszer viszontszeretné.Ugyanígy viselkedik lánya,Mása is. Ő Trepljovba szerelmes, defeleségül megy a tanítóhoz. A vergődés akét férfi között: valóban kitölti egészéletét. Márpedig a feladat épp ez: ki-

tölteni valamivel az életidő iszonyú üres,közömbös keretét. Szorin helyzete isteljesen reménytelen. Életét a szolgálatnak,azaz az államnak adta, de megöregedvéntudja, hogy amit szolgált, az érdemtelenvolt az áldozatra. Megöregedett,s még nem élt. Élni akarna, de Dornnak isigaza van: az élet végén nem lehetelkezdeni élni. Ketten, Nyina és Trepljovállnak kívül e világon. Ok az új nemzedék,mely most indul meg-szerezni azokat asemmirevaló, alacsony-rendű ésátadhatatlan, mert üres tapasztalatokat,amelyek mindössze az életről szoktatnakle, s elviselhetővé teszik a halált.Most indulnak el siker és sikertelenségközötti választások felé, az egyenértéktelenutak világába, ahol mint ismeretes:„ügyeskedhet, nem fog a macska/egyszerre kint s bent egeret". Trepljov -mondjuk így - némiképp átlát a szitán,felismeri a világ szerkezetét. Látja, hogy ősem kerülheti el sorsát, akár-milyen tisztamég, előbb-utóbb egér-fogóba kerülne ő is.Eszményei nem romolhatatlanok, s amimég kínosabb: nincs rá bizonyíték, hogyigazak. Mind-ez a művészeti kérdéseksíkján jelentkezik. Trepljov lassanfelismeri, hogy nem bizonyos a Trigorin éssaját maga között gondolt alapvetőkülönbség. Nem bizonyos, hogy Trigorinkorrupt lehet, ő sem lenne más minőség.Az élet radikális kritikájának programjaösszeomlik, és ezt Trepljov nem bírja ki. Őradikális marad. Az, hogy hosszú időn át őalkalmazkodjék, hozzásimuljon a világhoz,számára nem út. Épp eszményei fenntartásánakérdekében szakít az élettel, számáraelképzelhető, hogy ezek létezhet-nektőle függetlenül is. Ne felejtsük el, hogy ezTrepljov második öngyilkossága: az első,amely majdnem halállal végződött, még aszerelmes kamasz rémületébőltáplálkozott, s mint „majdnem halál "arányos és értelmes volt. Trepljov ekkormég az élet előtt állt, végül is nemhalhatott meg, mielőtt élt volna.A második, a halálos öngyilkosság mármás, s e kettőt nem Trepljov túl-érzékenytermészete, nem valamiféle pszichológiaköti össze. Ez a halál már a megkapott,ismert élet visszautasítását jelenti. Az életértékeinek radikális - te-hát egyedülienlehetséges - megvalósítása lehetetlen:akkor épp ezek érdeké-ben visszautasítjaaz életet, hiszen az a kompromisszumokelkerülhetetlenségét, az eszményekárulását jelentené. Trepljov útja ismert, skomolyan veendő: azélet értelmének nevében, egy eszmény-neknevében áldozza fel életét. Öngyilkosságanem deviancia kérdése. Halála az életradikális kritikájának utolsó gesztusa.(Nem véletlen, hogy Dömölkyszínpadképe ekkor, a második rész végénmár egyértelműen dosztojevszkijiutalásokkal, hangulatokkal telt. Felmerül akérdés, hogy nincs más út? Vagy azelevenen való megrohadás, vagy azöngyilkosság? Csehov itteni és általánosválasza Nyina sorsa, s mindegy, hogy ez asors művészsors-e vagy sem.)Nyina útja, a harmadik út, a tűrésé, atoleranciáé. Ő tudja, hogy nincs mit tenni,ha a jövő elveszett, s a jelen ki-bírhatatlan,akkor mindössze az elviselés, a munka, alétezés marad. Nyina el-indul Jelecbe, akétségbeesett Trepljov látszatra érthetőenkérdezi: miért pont Jelecbe? Miért pontoda, miért pont az isten háta mögé, aholsenki sem tudja - a művelt kereskedőkönkívül -, ki is Nyina valójában. Trepljovfélelme érthető és ismert, de Nyina - ekkor- már tudja, s ezért is nem válaszol, hogyvalójában mindegy, hol él az ember. Falunvagy Moszkvában, a világ egy-forma,nincsenek kitüntetett helyek, mindenholJelec van, s nincsenek kivételezettek. Azakárhollét is út lehet a valóság felé, „márnem félek az élettől", mondja Nyina alegvégén, és valóban ez az a tudás, amivelkülönbözik mindannyiuktól.Dömölky János a Sirályt egyértelműenkulcsfontosságú műnek tekintette (arspoeticának, azt hiszem), és alapjában véveminden rendezői elképzelése,koncepciójának körvonala érthető, s hanem is teljességében, de döntően lát-hatóvolt a színpadon. Számára a Sirály nemművészdráma, nem fennkölt líra, hanemdurva életprobléma kérdése.Ez a Sirály-értelmezés nyilvánvalóváteszi, miért nyúlt Dömölky Csehovhoz.Semmiféle irodalmi, finomkodó kulturálismegfontolása nincsen. Nem olvasmány- ésműveltségélményekről és eszményekrőlvan szó, Dömölky magát az életproblémátmutatja fel, elemzi ki anélkül, hogymásodlagos, didaktikus eszközök tárházátvonultatná fel. Szín-házánakletagadhatatlan ereje van, s ez a valósággalvaló komoly, művészeten túliszembenézés eredménye, amelyből -valószínűleg - művészet fakadhat.A színészek jó része megértette, milyenstílust követel meg Dömölky, de ami alegfontosabb: ha voltak is jócskán problematikus, gyenge alakítások, mindenkiláthatóan maximális erőbedobással játszott,mindenkin látható volt, tudja, hogyvállalkozásról, ügyről van szó. S ez a tény- mint alább kiderül, miért - ön-magábanelég ahhoz, hogy már-már boldoggá tegyeaz egyre érdekesebb tapasztalatokra szerttevő kritikust.Elsősorban a Dornt játszó SzoboszlaySándort kell kiemelnem, végtelen közönyével,zaklatottságával, egész alakjával alehető leghitelesebb, igazabb alakítás volt.De jó volt a Trepljovot játszó Dóczy Péterés a Nyinát alakító Takács Katalin is.Utolsó, kicsit dosztojevszkiji jelenetük afélhomályos színpadon, valódi látomásvolt. Dóczy Péter itt már meghaladta aneurotikus kamaszt, fel-nőtté, éretté vált,amint Takács Katalin is éreztette: Nyinasorsa alapvetően megváltozott, nem pusztaútelágazásról van szó. Elég igazak ahhoz,hogy a néző elhihesse: Trepljov halálaindokolt, és Nyina elég erős lesz ahhoz,hogy beváltsa ígéretét, nem retten vissza azélettől. A kiváló Dobák Lajos ezúttalmintha túlságosan is egyszerűen oldottavolna meg Szorin alakját. Főképp amásodik részben megragadt akülsőségeknél, a szenilitás, a romláslátható jegyeinek fel-mutatásánál, és ez azaránytévesztés befolyásolta az egészelőadás egyensúlyát. Szorin és Dornkettőse így nem vált érzékelhetővé. Demeg kell mondanom, hogy a tolószékkelvaló óvatosabb bánásmód segíthetett volnaDobák értelmezésén. Demjén GyöngyvérArkagyinája kicsit operettszerű, megkellett volna lelnie a különbséget afelületesség és a felületesség eljátszása, arossz gesztusok és be-idegződések és ezekeljátszása között. Nem azonosulnia kellettvolna Arkagyinával, hanem eljátszania.Sokat segítene az összképen, haarányosabban, finomabban építené felTrigorinját Joós László, ha visszafognaminden lírai ál-hangot. De ugyancsakhalkabb, óvatosabb eszközökkel kelleneélnie Jászai Lászlónak Samrajevként: ősem játssza a harsány, értetlen embert,hanem helyenként tényleg az.Csehov: Sirály (veszprémi Petőfi Színház)Fordította: Makai Imre. Rendezte: DömölkyJános m. v. Jelmeztervező: Hruby Mária.Szcenikus: Perlaki Róbert. Rendezőasszisztens:Szentirmai Edit.Szereplők: Demjén Gyöngyvér, DóczyPéter, Szikra József, Dobák Lajos, TakácsKatalin, Jászai László, Horváth Ibolya,Újhelyi Olga, Szoboszlay Sándor, JoósLászló, Arva László.

ÉZSIÁS ERZSÉBETEgy előadás paradoxonjaiOscar Wilde-bemutató VeszprémbenEljárt volna az idő Oscar Wilde felett?Lord Para Dox, ahogy Karinthy nevezte,azok közé tartozott, akik az életüket aműveiknél is fontosabb alkotásnak tartották.Az élet császára volt, a század-végiLondon első számú kedvence, mint amaga korában Byron. Az angolok azonban„mindig bizalmatlanok a szellemesemberekkel szemben, és örültek, mikorvégre is igazolva látták sejtelmüket, hogyvalami nincs rendjén Wilde körül " (SzerbAntal). A híres-hírhedt per, amely az íróéletét és karrierjét tönkretette - ahogyanBálint György is írta - valójában elvijelentőségű volt: „a viktoriánus briterkölcs tört pálcát a századvégi, kissényegle »művészi szabadság« felett".Darabjai - amelyek a maguk korában új,szemtelen, friss hangot jelentettek - mamár vesztettek frisseségükből. Az atörekvése, hogy a puritán erkölcsökkel éshagyományokkal szemben a szépségkultusztés a mesterkéltséget tegye meguralkodó ideálnak, mára elvesztette jelentőségét.Kortársa, Shaw sokkal maradandóbbatalkotott, keményebben leplezvele a viktoriánus angol erkölcsöket.Wilde a maga paradox módján csak megfricskáztaazt a közeget, amelyben élt, alondoni „jó társaságot " , amelyet megvetett,noha egész életében a kegyeit kereste.Az Eszményi férj az angol társadalom éserkölcs képmutatásáról szól. Arról, hogyegy sikeres politikus és gentlemanmúltjában is lehetnek sötét foltok(megvesztegetési kísérlet, államtitkok elárulásastb.). Tönkreteheti-e egy fiatalkoriballépés az ember életét? Az ibsenidramaturgia szabályai szerint igen. WildeAngliájában azonban csak a kipattanttitok, a botrány számít. (Ahogy ezt az írósaját életében is tapasztalhatta.) Ha aleleplezés elmarad, az uralkodó osztálytagjai, a hatalmon levők szemet huny-nakegymás bűnei felett. Még a puritán ésszigorú erkölcsű feleség is megbocsát, ésbálványként tiszteli tovább eszményiférjét.A darab hagyományos vígjátéki paneMeszléry Judit, Darás Léna és Dobos Ildikó Oscar Wilde Eszményi férj című színművének veszprémielőadásában (MTI fotó - llovszky Béla felv.)lekből épül fel, megspékelve a wilde-ihumorral. A cselekmény szálai sok-sokfélreértésen keresztül egyetlen szereplőkezében futnak össze: Lord Goringéban.Ő a henye, frivol, szellemes ésellenállhatatlan világfi megtestesítője, akirajong a szépségért: férfiakhoz és nőkhözegyaránt vonzódik. Kívülről és felülrőlszemléli kasztja életét, és egyet-lenembert bír elviselni: önmagát. „Az emberegyetlen elfogadható társasága ön-maga."0 maga Lord Para Dox, alias OscarWilde. Ahogy Szerb Antal írta: „Azangol irodalomban ő képviseli azt afrivol, mindent csak játéknak tekintőszellemet, amelyet az egykorú francia irodalombanRimbaud és Laforgue. "Az Eseményi férjből mindössze ez afajta frivol szellemesség, kölykös szemtelenségnem avult el. Kétségtelen, hogyez vonzotta Wilde-hoz fiatal rendezőnket,Hegyi Arpád Jutocsát. Máskülönbennemigen tudnánk megérteni darabválasztását.Az a törekvése azonban,hogy bebizonyítsa Wilde-ról, mennyireaktuális napjainkban is - nem sikerült.Pedig e cél érdekében semmilyen rendezőieszköztől sem riadt vissza. (Példáula magyar címer megvilágítása!) Anapjainkban oly divatos szexualitás túlhangsúlyozása- amelyet valószínűleg aszerző életének ismerete hivatott hitelesíteni- sem hozott eredményt. A viktoriánusangol erkölcsök leleplezése ugyanisépp azáltal marad el, hogy ezen a színpadonsenki sem álszent és képmutató, hanembátran kiéli heteroszexuális vágyait.Wilde darabjaiban minden sokkal rejtettebben,burkoltabban, játékosabban éskomolytalanabbul van jelen, mint ebbenaz előadásban, ahol mindenki fölöslegesenés indokolatlanul fitogtatja nemi vonzódását.Nem segített a darab avíttságánaz a rendezői elképzelés sem, hogy ahappy endes szalonvígjátékot meg-emeljea szürrealizmus, az általános ér-vényűmondanivaló felé. Mindez ugyanis nincsbenne a műben.Paradox módon mégis szokatlan, meglepőelőadást láthatunk Veszprémben,amilyenre évek óta nem volt példa. Avendég Hegyi Arpád Jutocsa ugyanisvitathatatlan tehetségével friss vérkeringéstvitt a statikus játékmodorhoz szokottegyüttesbe. Színpadán minden mozog, él,hullámzik, állandóan történik valami, ésmindez összehangoltan, harmonikusan,cseppet sem zavarón. Jól társulmindehhez Khell Csörsz mozgatható,praktikus díszlete. Az előadás valójábanegyetlen hatalmas rendezői ötletbörze.Kétségtelen, hogy látvány-teremtésben ésszínpadképmozgatásban Hegyi igaziprofesszionista. (Ezt már a Lilamiskolci előadásán is bebizonyította.)Pedig nem volt könnyű dolga a másfélejátékstílushoz szokott társulattal.akác

Az angol humor egyébként is ritkavendéghazai színpadjainkon. Wilde briliánsdialógusai különösen színészi bravúrtigénylő feladatok. A veszprémi társulatbóljelenlegi formájában alapvető típusokés korosztályok hiányzanak. Ezeket arendező megpróbálta vendégművészekkelpótolni.Mindenekelőtt hiányzik a megfelelőcímszereplő. Az eszményi férj, Sir RobertChiltern szerepében Aron László nemtudja visszaadni a nagystílű tisztességtelenséget,a hatalom és siker mámorát,a botránytól való félelmet, a tipikusangol mentalitást. Feleségét, a hideg,józan, szinte puritán Lady Chilternt avendég Meszléry Judit játszsza igenvisszafogottan. Elhisszük ne-ki, hogyhiányzik belőle a kegyelem, az irgalom, amegbocsátás erénye, épp ezért nemhisszük el neki pálfordulása őszinteségét.A „végzet asszonya", a bajkeverő,gonosz, ellenállhatatlan démon alkatilagnem Dobos Ildikó szerepe. Bár búgó ésmetsző hangsúlyai időnként teli-találatok,a figura valójában idegen lényétől, és abemutató napján még görcsösen küzdöttellene. Pataki Erzsitől nem először látjuka „cserfes fruska" figuráját, ezúttal angolmiss minőség-ben. Jó volt, bár más-másstílust játszott Czeglédy Sándor, DarásLéna, Éltes Kond. Az előadás legnagyobbnyeresége kétségtelenül a vendégHalmágyi Sándor. O sem tipikus angol,sokkal inkább igazi rimbaud-i figura.Kölykös, könnyed, ellenállhatatlan.Elegánsan és természetesen hordozza awilde-i morált és életfilozófiát: adekadens énkultuszt, a csipkelődőfrivolitást, a szellemességet.Az a paradox helyzet állt elő, hogyfiatal rendezőnket inkább a furcsa, ellentmondásosművész egyénisége vonzhatta,mint maga a mű. Az előadásba ezértbelesűrítette mindazt a rokonszenvét,amelyet Wilde iránt érzett, de amelynekjogosultságát a darab nem támasztja alá.Törekvése tiszteletre méltó. Ám ez azelőadás sem győz meg arról, hogy OscarWilde-ot gyakrabban kellene játszaniMagyarországon.Oscar Wilde: Eszményi férj (veszprémi PetőfiSzínház)Fordította: Hevesi Sándor. Rendezte:Hegyi Árpád Jutocsa m. v. Díszlet: KhellCsörsz m. v.Szereplők: Halmágyi Sándor m. v.,Meszléry Judit m. v., Áron László, DobosIldikó, Czeglédy Sándor, Kassai Károly,Pataki Erzsi, Darás Léna, Bakody József,Éltes Kond.VÉRTES JÁNOS ANDORAmit akartokA Vízkereszt Veszprémben„Amit akartok" - mondja Shakespeare;„oly darab ez, aminőt a közönség szeret,kíván, óhajt, ami nektek kell" - teszihozzá Szász Károly. Oly darab ez, amilyenre1980/81-ben szüksége van a színházaknak,ha nem csupán műfaji és értékbelimegalkuvásokkal kívánják gazdaságitervüket teljesíteni - folytathatjuka csaknem négyszáz éve elindítottgondolatsort; oly darab ez, amely nemszégyell a közönségnek kedvére tenni, aszónak eredeti és becsületes értelmé-ben:tisztességesen kiszolgálni.A történet jól illeszkedik a shakespeareicímhez, a cím pedig ahhoz a tudatosszórakoztatáshoz, amelynek aktualitásaindokolja a legnagyobb reneszánszdrámaköltő reneszánszát.Általában úgy vélik, hogy három„sztoriból" áll össze a Vízkereszt: Orsinoszerelmes epekedése Olívia iránt;Viola-Cesario szerepjátéka, illetve ikertestvérének,Sebastiannak felbukkanásaés az ebből adódó tévedések; végül afalstaffi figurák és Malvolio párviadala,amelyből az utóbbi kerül ki vesztesen.Ebből az első kettő egy - akkor-tájt mégcsak perverznek sem nevezhető, hiszen aGlobe-ban a női szerepeket is férfiakadták elő - szerelmi háromszögtörténetbeszépen egybe fésülhető (Orsinoszereti Olíviát, Olívia szereti Violát,Viola szereti Orsinót: „Idő! Te bontod eztki majd, nem én / Mert nékem ez a csomótúl kemény"), míg a harmadik csaknempárhuzamosan halad ezzel, vaskosságastílusban is eltér az előbbi költőiségétől(„IÁ! Te szamár! Ha látnád, mi vanmögötted, s ha lát-hatnád, mi vár rád! " ).Ezt a kettőre re-dukált vonulatotegyensúlyban tartani még tudatosan isnehéz, hát még ha kultúrtörténetiismereteinkből felidézzük, hogy ez atudatosság szinte sosem volt meg, adarabból hol romantikus kalandtörténetet,hol meg puritánellenes szatírátfabrikáltak a színrevivők.mikor a veszprémi Vízkereszt-elő-adáselején a színészek két ládából kiválasztjáka játékhoz szükséges jelmezeket,abban a pillanatban a rendező -Pethes György - a közönség tudomásárahozza, hogy kit tekint a két cselekményszálközös motorjának. NemViolát, akire sokan szavaznának, még kevésbéOlíviát, aki látszólag mindkétvonulatbanhangsúlyos szerepet játszik. PethesGyörgy főhőse - nem először a darabelőadástörténetében -: Feste a bohóc.Az előjáték nem kap különös hangsúlyt:Feste választ először magánakruhát, majd a színpad előterében megvárja,amíg a többiek párosával kiszolgáljákmagukat és távoznak. Azután becsukja,helyére tolja a díszletelemkéntvégig szereplő ládákat, és kezdődhet ajáték. Ez a finom prológus mégis elegendő,hogy ettől kezdve a bolondot neveszítsük szem elől, a néző az ő szófacsarásaittekintse főfolyamnak, amelynekkét partján - így már automatikusanegyenlő hangerővel - bonyolódnak azesemények.Feste nem jókedvű bolond. Tréfái islegfeljebb maliciózusnak nevezhetők,bölcsessége szomorú, mint minden okosbohócé. Teszi, amit várnak tőle, miképpWilliam Shakespeare írja a víg-játékot,éppen azt, „amit akartok". KívülállóságátShakespeare tudatosan teremti meg,hiszen a II. felvonás harmadik jelenetébenMária még neki szánja a Malvoliorovására kieszelt tréfában az egyikbűnrészességet („Kettőtöket - s legyen abolond a harmadik - majd el-bújtatlakoda, ahol megleli a levelet"), Festétazonban mégis fölváltja Fábián, akinekszinte csak annyi a szerepe, hdgy neengedje a bolond kompromittálását. Ilyenkörülmények között szinte dramaturgiaihibának tűnik, hogy Topáz képé-ben abohóc mégis beszáll a tréfába, de ezenyhe bosszantás Mária tréfájánakvaskossága mellett, s a szerző ezt is szükségesneklátja indokolni („Emlékszel?»Csodálom, úrnőm, hogy örömödet leledegy ilyen hólyagban. Ha te nem ne-vetsz,s nem adod szájába a szavakat, mentenmegkukul.« Lám, így őrli a bosszút az időmalmocskája."); szinte maga Shakespearemagyarázkodik, aki csak azért bántja apuritánokat, mert azok ellenségei aszínháznak.S miért bántja a többieket? NemesBöffen Tóbiás és Nemes Keszeg Andrásuramékat, akiket csaknem minden emberierénytől megszabadít?" Vagy a felhőlelkűOrsino herceget és fátyol-keblűmadonnáját, Olívia grófnőt? A Vízkeresztrejellemző ez a képmutató, csaló és öncsaló,ámító és önámító világ vagy Shakespearere?Shakespeare II. Richárdja, Macbethje,III. Richárdja

odáig megy a képmutató öncsalásban, hogymást kíván rávenni az áhított, de önmagaáltal is megvetett gyilkosságra. A Téliregében külön elemzésre érdemes Camillofigurája, a színlelésre kényszerítettShakespeare-hősé!Egy csodálatos századfordulón születtekezek a drámák, amikor nehezen lehetetteldönteni, hogy a kalandor kalózkapitány, alezüllött nemes vagy éppen az álszentjelszavakkal utat kereső polgár jelenti-e azerkölcs, a humánum és egyéb egyetemesértékítéletek szem-pontjából a többet, atartalmasabbat. Ha Shakespeare „történelmimaterializmussal" fölvértezve a társadalmihaladás szempontjából osztályozta volnahőseit, akkor Malvolióhoz nem nyúlhatottvolna egy ujjal sem; ha ugyanezen szempontszerint konzervatív író lett volna,akkor Malvolio kifigurázóit zárnánkdrámája nyomán szívünkbe. Minderrőlazonban szó sincs. Shakespeare az emberitulajdonságok bő tárházában emberiléptékkel együtt mulatozik hőseivel mindaddig,amíg csömöre nem lesz tőlük.Filantrópiájában nem szégyelli, ha alkalmasintmizantróppá válik, színészkéntállandóan meggyűlik a baja a színleléssel, aszerepvállalással, a képmutatással. Ebben abővérű, átalakuló világban kacagunk atragédián, és ajkunkra fagy a mosoly egykomédia nézése közben; ettől reneszánszShakespeare világa, s tilos (mint teszik)csupán Falstaffot, Nemes Böffen Tóbiást éstársaikat reneszánsz figuráknak nevezni.Az előadás nem tökéletes, amirementségként akár azt is fölhozhatnánk,hogy ebben is azonosul a színpadi világgal.Természetesen ekkora „hűséget" nem vár ela néző a színháztól, a mentséget azonbanmégsem csupán ironikus fordulatnakszántam, ennél komolyabb komédiázásrólvan szó. Az előadás hiányosságaielegendők ahhoz, hogy shakespeare-imalíciával megfricskázzuk, erényei pedigahhoz, hogy shakespeare-iszínházszeretettel szeressük: vegyes világez, amelyről leegyszerűsítve körül-belülannyit mondhatnánk, hogy tisztességes,hasznos produkció.A tisztességes jelzőt bővíthetjük ilyeténképpen:Fehér Miklós játéktere praktikus,egyszerű eszközzel (egy vonalmotívummegváltoztatásával) választja el Orsinoilletve Olívia lakrészét, ugyanakkoralaphangulatként megteremti a játékegészéhez szükséges egységet, és jólilleszkedik a bonyolult dramaturgiávalVajda Károly (Böffen Tóbiás) és Saárossy Kinga (Mária) a veszprémi Vízkeresztben (Fási László felv.)fölépített jelenetekhez; Hruby Mária jelmezeielegendő mértékben jelzik a kort,és segítve a természetes viselkedést, masem tűnnek anakronisztikusnak; Rónai Pálzeneszerző egyszerű melódiái nem állítjáktúlzott próbatétel elé a meglehetősenszerény muzikalitással megáldottszínészeket, s talán ebben a kötelékbenéppen hogy csak betöltik azt a szerepet,amelyet a muzsikának (különösen Orsinoudvarában) Shakespeare szánt.Pethes György rendező legfőbb érdeme-a hűségre való törekvés mellett -, hogyszereposztásával lehetőséget adott színészi(elsősorban alkati) telitalálatokra.Nemes Böffen Tóbiás (Vajda Károly),Nemes Keszeg András (Bakody József) ésMária (Saárossy Kinga) annyira jól érzikmagukat ebben a vaskos tréfa-csináló --ámde esztelen - világban, hogy nem istudjuk, a szépszámú ötletes gagbőlmennyit építettek ők a darabba, s mennyittervezett meg a rendező. Malvoliót(Dobák Lajos) el tudnánk képzelnikomolyabb (komolykodóbb) életrekeltésbenis, de a shakespeare-i szövegelegendő motívumot tartalmaz ehhez akissé ütődött figurához is. Orsino (AronLászló) viszont csak annyiban volt azonosShakespeare Orsinójával, hogy egybárányfelhőnél nem nyomott többet sem alelke, sem a jelenléte; azt, hogy - hafinomabb ceruzával is, de - ennek azalaknak is megrajzolta a karakterétShakespeare, már nem vettük észre.Olívia (Újhelyi Olga) érzékeltetni tudta,hogy a gyászfogadalom csak máz ésképmutatás rajta, előtört belőle a vidámság,azonban ezt is csupán máznak éreztük.A viszonylag homogén (a felsorolthibák és erények egy mondatba sűrítvesarkítottabbak, mint a valóságban) színészteljesítménybőlnegatív irányban lógki Sebastian (Dóczy Péter) és a kéttengerészkapitány (Eltes Kond, SzikraJózsef) teljesítménye; az előbbi jelenték-telenségével lefokozza a „nagy felismerést",a mindent megoldó csúcsjelenetet, azutóbbiaknak a kiejtését kellene azérthetőségig csiszolni. Ebbe az átlagbailleszkedik (mondhatnánk nem ki- ésfeltűnő) Fábián (Tóth Titusz) és amellékszereplők (Háromszéki Péter, DévaiPéter, Árva László).A végére hagytuk a szerepe szerintifőhőst; s mivel a veszprémi előadásnak abohóc a főszereplője, ezért marad alegvégére Feste. Viola szerepe kapcsolódikmindegyik cselekményszálhoz, lehetőségetad a lírára, a mókázásra, s a férfiasságmegtestesítésére az ehhez szükségeskellékek nélkül. Takács Katalinarcmimikája (riadt őziketekintetévelkifejezett vergődése) sokszor feledtette,hogy alakítása még nem teljesen érett.Rutinosabb kollégái nagyobb súlyt tudtakszínpadi jelenlétüknek adni, több terük voltakkor is, amikor Takács Katalin finomabbeszközei érdemeltek volna figyelmet.A bohóc figurájából Kassai Károly-nakjó arányérzékkel sikerült főszerepetcsinálni. Ahol megőrzi a bölcseletnek azt akönnyed, cigánykerékhányó formáját,amelyet Shakespeare neki szánt, ottmaradéktalan ez az érzésünk, ahol (nemsok példa van rá) veszít könnyedségéből,mert maga is azt hiszi, hogy most súlyosmondanivalója van, ott el-vész a mondata sszerepében Kassai Károly is.Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok (veszprémi Petőfi Színház)Fordította: Radnóti Miklós és RónayGyörgy. Rendező: Pethes György.Díszlettervező: Fehér Miklós. Jelmeztervező:Hruby Mária. Zeneszerző: Rónai Pál.Szereplők: Áron László, Újhelyi Olga,Takács Katalin, Dóczy Péter, Dobák Lajos,Saárossy Kinga, Vajda Károly, BakodyJózsef, Kassai Károly, Tóth Titusz, SzikraJózsef, Háromszéki Péter,Árva László, Ékes Kond,Dévai Péter,

BÁRON GYÖRGYO'NeiII és a papírformaEugene O'Neill színpadán már mindeneldőlt, mire felmegy a függöny. Mindeneldőlt, de még semmi sem történt meg. Ahősök harcolnak végzetükkel, s éppenharcba szállásukkal teljesítik be azt. Agörög tragédia alapsémája ez, amely alegtisztábban az Oidipusz-történetbentárul elénk. A fátum azonban a görögtragédiákban nem csupán nyomasztó,hanem fenséges és megnyugtató is. Azistenek akarata valamifajta transzcendens,emberi ésszel föl nem érhető igazságmunkálkodása, amely végső soron kiegyenlítődéshezvezet. O'Neill drámáibanazonban az egyensúlyvesztés a kezdettőla végpontig folyamatosan erősödik, ahősök egyre távolabb kerülnek az áhítottharmóniától. A bűn újabb bűnöket szül,az apa tettének szörnyűsége a gyerekekelrontott életében rezeg tovább. Istenmeghalt - O'Neill hősei gyakran idézik azexitust diagnosztizáló Nietzschét -,maradt a fátum, a maga dermesztőmegmagyarázhatatlanságában. Sokan éssokszor kimutatták már, hogy a századelőAmerikájában ebbe az űrbe miként tört bea freudizmus, mely ebben a formájábannemcsak lélektan volt, hanem filozófia éstörténetírás is. „A »tilos tanból«hamarosan az újvilági civilizációállamvallása lett" - írja némiszarkasztikus túlzással, de O'Neill jónéhány drámáját pontosan magyarázva B.Nagy László. Bizonyításul elég, hafelidézzük az első írói korszakot lezáróAmerikai Elektra és a másodikat megkoronázóHosszú út az éjszakába cselekményét.A modern Elektra-trilógiában Christine,a feleség megöli férjét, mert szerelmesBrant kapitányba, aki „feltűnőenhasonlít" a férjre. Lánya, Lavinia, szerelmesaz apjába és az arra hasonlítóBrantba, féltékenyen gyűlöli anyját. Orin,a fiúgyermek - „ijesztően hasonlít" apjára- szerelmes anyjába, gyűlöli apját, megölianyja szeretőjét. A harmadik részbenLavinia egyre inkább átveszi öngyilkossálett anyja szerepét, Orin most már belészerelmes; végül a fivér is megöli magát,és Lavinia egyedül marad a görögtemplomok stílusábanépült Mannon-házban. A drámábanegyetlen szereplőnek sincs önálló sorsa;életük csupán a családi sorsminták ismétlődővariánsa. A fiú az apa szerepébe nőbele, a lány anyjáéba. A történet hátterébenmég a hajdani „ősbűn" is felsejlik. Afamília egyik őse egy tiszta szerelemsegítségével próbált kitörni ebből a meghatározottságból.A végzetet elindítóBrant ennek a szerelemnek a gyümölcse.A család a szerelmeseket elűzte,nyomorba taszította; ezt követően épült„gyűlöletből" a Mannon-ház, melyben„átok és gonoszság lakik". Ha csak a cselekménytnézzük, a trilógia meglehetősenbanális freudi tételmagyarázatnak tetszik,s illenek rá B. Nagy László ironikusszavai: „A modernizált Oreszteiacselekményének úgyszólván kizárólagosmozgatóereje a szereplők rendkívülfejlett Oidipusz-komplexusa. Amitmellesleg egy percig sem titkolnak:minden figura a ruháján kívül hordja atudatalattiját."A Hosszú út az éjszakába, mely - szembenaz Elektra monstruózus egyenetlenségével- feszes és alighanem hibátlanmű, nem követ ilyesfajta, a didakszisracsábító mitologémát. Az önélet-rajzifogantatású családtörténetben azonban asorsok, a cselekedetek ugyanolyanszigorúan meghatározottak, mint atrilógiában. Egyszer régen már mindeneldőlt. Talán az egyik fiúgyerek koraihalálával. Talán az apa követte el az „ősbűnt" , amikor olcsó orvost hívott, akielőször adott morfiumot a feleségének.De lehet, hogy ez is csak okozat: a pénz,a gyors színpadi siker hajszolásának,szerelmük kihűlésének következménye.Mi csak a megváltoztathatatlant látjuk: azanya morfinista, az apa betegesen zsugoriés iszik, az idősebbik fivér, Jamie - azapjára hasonlít - alkoholista, a fiatalabb,Edmund - az anyjára hasonlít -tüdővészes és ő is iszik. Valami,valamikor visszavonhatatlanul elromlott.„A múlt az a jelen. Meg a jövő is" -mondja Mary, az anya. Ok négyenletéríthetetlenül haladnak a szörnyű családikényszerpályán a teljes széthullás, apusztulás felé.O'Neill drámáiban, mai szemmel,mindenekelőtt ezek a vulgárfreudistatanórák múlékonyak és porosak. Félreértésne essék: nem freudizmusuk, haneméppen olcsó tételességük miatt.O'Neill azonban nagy drámaíró, valószínűlega legjelesebb az amerikai drámanem túl gazdag történetében. A tételekmögül igazi emberi sorsok, valódidrámák szikráznak elő. A divatos pszichologizálásmögött valóságos pszichológiaihitelesség érződik. Az AmerikaiElektra homlokzata mögül küszködve éstöredékesen világlik elő ez a „másodikdráma"; a Hosszú út az éjszakábatörténetében azonban diadalmaskodik. Acsehovi még el nem rontott „szép éstiszta élet" és a valóságos, megélt, a múltterheit hordozó életsors pólusai közöttszikrázik fel a feszültség mindkéttragédiában. A valóság bűnökkel ésszennyes vágyakkal terhes; a hősök azonbanmég „emlékeznek" valamiféle eredeti,visszahozhatatlanul tiszta állapot-ra.„Bárcsak az maradhattam volna, akivoltam! Bárcsak mindnyájan megőrizhetnénkaz ártatlan, meleg, gyanútlanszívünket! De Isten nem hagy bennünketbékén. Gyötri, csavargatja az életünket,összebogozza mások életével, amíghalálra nem mérgezzük egymást" -mondja az Elektrában Christine a szerzőiutasítás szerint „keserű vágyakozással".„Egyikünk sem tehet arról, amit azélettől kap. Megkapjuk a magunkét, ésmég meg sem értjük, és ha egyszermegkaptuk, attól fogva nem tudunkugyanazok lenni, akik voltunk. Végülminden elválaszt már attól, ahogyan él-niszeretnénk, és örökre elvesztettük magunkat"- sóhajtja a Hosszú út az éjszakábahősnője, Mary, ugyancsak - aszerzői utasítás szerint - „keserűen". Az„elérjük-e valódi életünk" weöresikérdését fogalmazza meg a két O'Neillmű.A történés a felbomlás, a pokolraszállásfolyamata. Az amerikai polgárifamília banális idillje robban szét mindkétjátékban. A valóságnak hazudottfelszín mögül gyilkos ösztönök, perverziók,szenvedélyek és mániák árja zubogelő. Az íróról szóló elemzések jórésze megáll ezen a ponton, s lelkesenüdvözli O ' Neill bravúrját, mellyel acukormázas homlokzatot ledöntve azelfojtott vágyakat, ösztönöket és energiákatmutatja fel. Van azonban ezekneka drámáknak egy harmadik szintje is; az,amit Mary „ártatlan, meleg, gyanútlanszívünknek" nevez. Az igazi konfliktustnem az idill szétporladása, az ösztönökelőáradása jelenti, hanem a harmóniaelvesztésének megérzése, a tisztaságutáni vágy, mely értelmet, tragikusmélységet ad az infernónak. A mindentátvilágító megértés és részvét szintje az.A nehézkes Elektra-tragédiában mégcsak homályosan dereng elő; a Hosszú útaz éjszakábanak azonban alapeszméje aföloldozás. A „tiszta é

O ' Neill: Amerikai Elektra (szolnoki Szigligeti Színház). Margittay Ági(Christine) és Nagy Zoltán (Brant)Udvaros Dorottya (Lavinia) és Jakab Csaba (Peter Niles) (Szoboszlai Gáborfelvételei)szép élet" nem valamifajta külső princípium.A hősök önmagukban hordozzák,még ha nem is „érhetik el " soha. Ez akiirthatatlan benső vágy teszi át-élhetővé aveszteség nagyságát, s válik az elesettfigurák iránt érzett részvét forrásává.Amerikai ElektraO ' Neill drámáit nemcsak a szöveg helyenkéntididakszisa miatt nehéz színpadraállítani, hanem prózaibb technikainehézségek is fölmerülnek. A szerzőmeglehetősen diktatórikus szerzői utasításokkallátta cl darabjait, mintha nem isdrámát, hanem epikát írt volna. Nemcsupán a helyszínt festi le szokatlanminuciozitással, hanem a játszókat isbetarthatatlan direktívákkal köti gúzsba.Szerzői utasításainak jó része alig-hanemcsak a művek olvasójának szól. Mert aszínész bajosan tud „ír bájjal" nézni vagyjellegzetes „ír módjára" kacagni. A szerzőjó epikusi vénával még azt is megrajzolja,a drámai hősök közül kiknek legyenekhasonló formájú kezeik.Az Amerikai Elektra tizenhárom felvonásostrilógia, melynek egyes darabjainem állnak meg önmagukban. Egyet-lenszínpadi estén a szövegnek csak mintegy afele adható elő. A Hosszú út az éjszakába,bár nem ennyire monstruózus, szintén nemfér egyetlen színházi estébe; erőteljeshúzásokat igényel.Az idei szegedi és szolnoki O ' Neillbemutatóközül a nehezebb feladat azutóbbi rendezőjére, Szurdi Miklósra hárult.Az Amerikai Elektra gigantikus ésigen egyenetlen szövegmasszája, természeténélés terjedelménél fogva csakalapanyag lehet egy színházi estéhez. Eztnem lehet egyszerűen betanulni éseljátszani. Szurdi, a dramaturg, kíméletlen,pontos és jó munkát végzett. Valóbana fölösleget nyesegette le: a kórusrészeket,a túlmagyarázásokat, a fülbántóanamatőr pszichologizálást. Ami maradt:a történet, a konfliktus csomópontjai,a jellemek. Az, ami a trilógiából ma isérvényes. Mert ebben a nyolcórányiszövegben - a szolnoki előadás bebizonyította- ott rejtőzik egy jó háromórásszínmű. A tételdráma mögött a klasszikuslélektani dráma.Szurdi a lélektani realizmus hagyományosreceptje szerint állította színpad-raa trilógiát. Ez a fajta stílus nálunk márrégóta a tisztes unalom megszokottálöltözete. Ennek értelmes ellenhatásakéntaz érvényes és új gondolatok általábanmás - nem realista vagy naturalista- színpadi köntösben jelennek meg.(Ebben az elnyűttnek gondolt tradicionáliselőadásmódban az utóbbi években taláncsak Szinetár Miklós tudott fontos ésaktuális gondolatokat megfogalmazni.)Szurdi egy igen szín-vonalashagyományos előadással örvendeztettemeg a publikumot, amely - egyéb erényeimellett - az ismerős szín-padieszközöknek köszönhetően, szélesközönségsikerre számíthat.Az előadásban mindössze egyetlen -jóllehet meghatározó - rendezői trouvaillefedezhető fel; egyébiránt - mint ennél afajta színháznál általában - nehezenmeghatározható, mi a rendező és mi aszínészek érdeme. Találgatni hiába-való:rendezői invenció nélkül jó színészialakítás születhet, egységes, jó produkcióaligha. A szolnoki Amerikai Elektra pedigegy igen koherens, cél-tudatos előadás.A rendezés nagy leleménnyel lendült átaz előadás legfőbb technikai akadályán: atömérdek színváltozáson. Realistadíszletek között ez csak gyakori szünetekkel,függönnyel képzelhető el, s óhatatlanulszéttördeli a játékot. A forgószínpadis nehézkes, csikorgó (Szolnokonegyébként sincs), jelzésszerű díszletekpedig nehezen képzelhetők el eb-ben aföldolgozásban. A színváltozást így pergőfényjátékokkal oldották meg, SzlávikIstván kertet, kapubejárót és szobabelsőketegyaránt formázó realista díszletei között.Ezek a filmes áttűnésekre emlékeztetőváltások igen tempóssá teszik az előadást,s helyenként briliáns térjátékra adnaklehetőséget. A „gyűlöletre épült " ház ígymindvégig a háttérben áll, akkor is, amikora szobájában játszódik a jelenet: jelképesséválik és valósággal „ráül" a helyzetekre.Két igen jó és egy revelatív színészialakítás teszi emlékezetessé ezt a színháziestét. Margittay légi - színpadon - már régnem jutott olyannyira alkatához illőszerephez, mint az Amerikai ElektraChristine-je. Ez - akárcsak a másik két

Barta Mária mint Mary a Hosszú út az éjszakábaszegedi előadásában (Keleti Éva felv.)főszerep - valósággal csábít egyfajta freudisematikára: férjét, lányát gyűlölő, fiátszerető asszony, aki a szerelméértférjgyilkossá lesz. Christine valójábanennél jóval bonyolultabb figura: gyűlöletés szeretet, önzés és önfeláldozás, tirannipóz és belső sebzettség keveréke.Ráadásul ezek az állapotok egy jelenetenbelül is igen gyakran váltakoznak.Margittay igazi bravúrja nem a váltásokminden harsányságtól mentes megoldása,hanem hogy közben mindvégig ugyanazmarad: esendő, boldogságéhes asszony,aki egyre mélyebbre zuhan a lányacsapdájában, a gyilkosságig, majdöngyilkosságig.Orin szerepe egyértelműbb. IvánkaCsaba kitalált egy naiv kisfiúfigurát -gyermetegebbet a drámában olvasható-nál-, s képes volt ezt a nyakigláb kiscserkésztmindvégig elfogadhatóvá tenni.Játékának íve talán csak a harmadikrészben, a Laviniára történő rátámadás-korbicsaklik meg: ez az Orin már nem lehetugyanaz a tágra nyílt szemű kamasz, akieddig volt.A színházi este fölfedezése: UdvarosDorottya, Lavinia szerepében. Itt nemegyszerűen jó alakításról van szó, hanemarról, hogy egy nagy színésznő lépettteljes drámai vértezetben a színpadra.Lavinia a játék legnehezebb szerepe, s eztcsak fokozza, hogy kezdetben ez is igenegysíkúnak látszik: apját rajongásigszerető, anyjára féltékeny lány. A cselekménysorán azonban ő változik alegtöbbet; ami a drámában történik, azelsősorban vele, rajta keresztül esik meg.Lavinia fokozatosan, szinte a nézővelegyütt döbben rá a meghatározottságokra,a gyűlöletnek és szeretetnek arra afojtogató hálójára, amely körülveszi. Ahálóra, melyet maga is szinte gyermekiártatlansággal szövögetett, majd egyrekétségbeesettebben próbál előlemenekülni, érezvén: rázuhan. Udvaroselkerülte a legkézenfekvőbb sémát:hogy eljátssza a szűz, bosszúra éhes,puritán, egy röpke pillanatra kiviruló,majd aszkétizmusába visszahulló örökElektrát. Az ő Laviniája mai lány, akinekilyen család, ilyen környezet, ilyenörökség adatott, s akinek a meg-élt mintákezt az utat jelölték ki. Ez a fölfogás igenjelentős színészi és rendezői vívmány,amely nagyban hozzájárul a drámaspekulatív elemeinek vissza-szorításához.Udvaros az Elektra-archetípusból egy mairealista színjáték élő nőfiguráját építi fel.Ez a színészi alakítás jelenetről jelenetreelemezhető, ami azonban igazánjelentőssé teszi, szavakkal leírhatatlan. Ittarról a megfejthetetlen és ritkán láthatóadottságról van szó, hogy egy színész adeszkákra lép, és a levegő megtelikfeszültséggel, a személyiség súlyátólmegemelkedik és átélhetővé válik adrámai tét. Pszichológiailag pontosanfölépített alakítás ez, melyneksegítségével a legképtelenebb indulatok éstettek is hitelessé, megmagyarázhatóválesznek.Hosszú út az éjszakábaAz ismerős színpadi realizmus útján jártRuszt József is, a szegedi Hosszú út azéjszakába rendezője. Összehasonlíthatatlanulkönnyebb dolga volt, mint SzurdiMiklósnak. Neki nem egy zsúfolt szöveghalombólkellett előbányásznia azérvényes drámát; az már szinte készenállt. A Hosszú út az éjszakába az O'Neill-iéletmű talán egyetlen hibátlan, hamisfelhangok nélküli darabja. Letisztult,végső összegzés. Az Elektra-trilógia térésidőbeli széttartását itt a klasszikushármasegység sűrítettsége váltja fel: acselekmény egyetlen helyszínen játszódik,egyetlen estén és éjszakán. Amit látunk,végeredmény. A Tyrone család négy tagjaközül az anya morfinista, az atya zsugoriés hiú, a nagyobbik fiú alkoholista, afiatalabb tüdővészes. Ez az estétől azéjszakába tartó „hosszú út" nem asüllyedésé, az alá-merülésé, hanem amegváltoztathatatlan végső felismeréséé.S ennyiben, ha lehet ezt mondani,megnyugvás és föl-szabadulás is. Azálarcok itt is hamar le-hullanak. Mögülükazonban nemcsak az örökre elrontott életkeserűsége, a felszínre törő vágyak,késztetések és szenvedélyek szomorúinfernója bomlik ki. Fokozatosanerősödik, majd a dráma végére mindenmás hangnál tisztábban és erősebben zengföl a szeretet és a megértés dallama. Ezért- túl a pusztulás tényének az Elektrából ismerőskíméletlen diagnosztizálásán - ez adarab okkal nevezhető „a pusztuláson vettgyőzelemnek " . A trilógia kényszerűfatalizmusával szemben a mű-vet a„történhetett volna másképpen" fájdalmaavatja erős tragédiává.A dráma négy szerepe: egyenesen főszerep.Csak az ötödik színrelépő, Cathleen,a konyhalány epizodista. Monológok,dialógok, tercettek és négyesek szintezenei variációiból tárul fel né-gyesviszonyrendszer és a „történet élőt-ti"cselekmény. Ennek az igen bonyolultcsaládi kapcsolatrendszernek az érzékeltetésehatározott és végiggondoltszínészi munkát igényel. Ebben a fajtarealista színjátszásban, melyben a rendezőszinte kizárólag a „színészen keresztül"van jelen, ismét nehezen választható el, miírandó a játszók és mi Ruszt Józsefszámlájára. Akárhogyan is, a közös munkavégeredménye kevéssé meggyőző. Aszenvedélyes végzetdrámából a szegediszínpadon szolid, kissé érzelmesszalondráma lett. Ízléses, hogy nemondjuk, kellemes előadás, mely azeredeti, igen sokrétű tragédiát egydimenzióssászegényíti, könnyen fogyaszthatócsaládi melodrámává bűvészkedi.Nem ízlésbántó ez a szegedi előadás, nemis unalmas vagy gondolattalan - csaképpen ... Csak éppen a Hosszt út azéjszakába mélysége, ellentéteken átkiküzdött végső szépsége maradt ki belőle.Barta Mária, Kovács János és a vendégBalázsovits Lajos „korrektül"megbirkóznak a szerepükkel, bőséggelmerítve hasonló típusú régebbi szerepkliséikből.Mindhármójuknak akadnaknagyszerű, érzékeny felvillanásai - kivételekmaradnak azonban, s gyorsan belésimulnaka pódiumon pergő szalondrámába.Safranek Károlyról még ez semmondható el: ő egyszerűen még éretlenerre a szerepre. A drámai pillanatokatkizárólag egyetlen, igen iskolás eszközzel,egyfajta megemelt hadarással próbáljaérzékeltetni; ilyenkor minden erő-feszítéseabban merül ki, hogy a gyors beszéd mégaz érthető dikció keretei között maradjon -mindhiába. A színészi munka ilyenkollektív szürkesége, illetve - Safranekesetében - kirívó gyöngesége elsősorbanrendezői probléma. Hiszen Barta, Kovácsés Balázsovits játékán érződik, hogyátgondolt rendezői koncepció esetén egy jóO'Neill-előadásban is partnereklehetnének. Ez a fajta illusztratív rendezőitónus azonban a színészt is a könnyebbmegoldások felé tereli.Ruszt József eredetibb és jobb művész

annál, hogy rászoruljon a kritika korábbiérdemeket elősoroló mentségére. Ezek azérdemek fokozott igényességet követelnekmeg minden új munkájával szemben.Ruszt azonban újabban gyakran választja akönnyebb, probléma-mentesebb utakat.Ezek az előadások is jó színvonalú, profimunkák - ez a fajta színházipar azonbannem azonos azzal a katartikus,„megszentelt" szín-házzal, melyben -korábbi rendezései alapján - Ruszt is hinnilátszik. Pedig - a papírforma alapján - őigazán alkalmas lenne arra, hogy O'Neilldrámájából erőteljes, aktuális színháziprodukciót hozzon létre. Olyat legalább,amilyen a szolnoki csapatnak a gyöngébbdarabválasztás hendikepjével is sikerült.** Vagy még inkább olyat, amilyet eddigipályán már nem egyet rendezett, hogy másrane utaljunk, a tíz évvel ezelőtti debreceniHosszú út az éjszakába címűre. (Szerk. megj.)O'Neill: Amerikai Elektra (szolnoki SzigligetiSzínház)Fordította: Ottlik Géza. Rendező: SzurdiMiklós. Jelmez: Szakács Györgyi. Díszlet:Szlávik István. Kísérőzene: Döme Zsolt.Szereplők: Pákozdy János, Margittay Ági,Udvaros Dorottya, Nagy Zoltán, IvánkaCsaba, Szoboszlai É va, Jakab Csaba, LengyelIstván.O'Neill: Hosszú út az éjszakába (szegediNemzeti Színház)Fordította: Vas István. Rendezte: RusztJózsef. Dramaturg: Böhm György. Díszlet:Csikós Attila m. v. Jelmez: Scháffer Juditm. v. A rendező munkatársa: Kovács József.Szereplők: Kovács János, Barta Mária,Balázsovits Lajos m. v., Safranek Károly,Bor Adrienne.A következő számaink tartalmából:Földes Anna:SorsválasztókVinkó József:Balekok és lázadók(Mai magyar drámák bemutatóiról)Szántó Judit:Melegház, langyosanMihályi Gábor:Szolnoki színházi levélNánay István:Komédiások a JátékszínbenPályi András: Pogány-Koltai SzínházTatár Eszter:Színházi esték DániábanBőgel József:Belgiumi színházi életBALOGH TIBORRadicskovRepülési kísérleteHumor, irónia, líraiság, paródia, groteszk,szatíra, abszurd, népi mitológia, népmese,allegória, anekdota: e tíz mű-faj- éshangnemjelölő fogalom egy bolgárszínikritikus egyetlen gépelt oldalnyiterjedelmű elemzésében fordul elő. Abírálat Jordan Radicskov hamar Európaszerteismertté vált Repülési kísérleté-nekősbemutatójáról íródott, s - a terminustechnicusok sokaságából is sejthetően -nem tudott közel férkőzni a darabesztétikai lényegéhez. A műfajikonvenciókat áthágó Radicskov-drámacsakugyan nehezen kényszeríthető beleosztályozó mániájú elmék merev kategóriáiba,de arról sincs szó, hogy meghatározhatatlanvolna. A szófiai, a várnai,a pozsonyi előadások és a Debrecenbentartott magyarországi bemutató sikereazonban inkább arról győz meg, hogy afrappáns definíciók kutatásánál. fontosabbaz összetett művészi lényeg maradéktalan,pontos színpadi megérzékítése.„ A z ember nem őszi levél, hogy röpködjön."Ekképpen vélekedik a jellegzetesenbalkáni horizontú és jellegzetesen a szakmájáhozmért intellektusú csendőr törzsőrmester,amidőn különítményével foglyulejt tucatnyi, egy katonai záróléggömbkötelékeibe kapaszkodva levegőbeemelkedett bolgár Ikároszt, Avramovófalu és a környező hegyek lakóit, valamikora II. világháború éveiben. Egyszerű,lineáris szerkezetű történetet mondel Radicskov a látomásokból és vágyképekbőlötvöződő álmok egeibe hatoló,majd a földi valóságba visszazuhanó szilajhegyi pásztorokról s a Balkán hegységegyik völgyében meghúzódó apró községkülönc lakóiról.A legszokványosabb hétköznapokegyikén, a délidőben való heverészésközepett Senki Matej fülében megmozdula már réges-rég ott lakozó bolha. Hárítaniigyekezvén a kínzó csiklandást, SenkiMatej kissé oldalra fordítja fejét, s ebben aminutumban pillantja meg a titokzatosobjektumot, amely méltósággal ereszkedikalá a hegygerinc felől. Társai - avarjúszelídítő Hadzsi Avram(foglalkozására nézve egyházfi), Kiskakas kovácsmester (akinek már az apja ishíres holdkóros volt), Ilijkó (az álmodozótekintetű ifjú férj) és Kiró tanító (úgymintnépművelő és hazafi) - elhatározzák,hogy foglyul ejtik a léggömböt. Kezdetétveszi az üldözés. Ám ekkor újabb csapatis színre lép, amelynek élén Igó halad, ahatalmas erejű kecske-pásztor. MögötteVetélő Avram, a hegyi nép írnoka (egyelemit végzett két év alatt), meg Péter ésPál (az apostolok) fejődézsával. Mindkétcsoport a saját tulajdonának tekinti az égiszerkezetet, s a maga szolgálatábaszeretné állítani. A völgy mélyénmegbúvó Avramovó különc lakói repülnivágynak, míg a magas fennsíkokpásztorainak célja praktikusabb: ha ahatalmukba keríthetnék, felszabdalnák aléggömböt, és selyméből ellátnákgatyával a Balkánt. A lég-gömbüldözőkhadai már-már ölre mennek, amikormegjelenik Nagyanyó Lel-kecskéje(növénygyűjtő javasember), hogy KisAvram (a bolgár hadseregképviseletében) segítségével és hurráiközepett népfrontba tömörítse az osztozkodókat.Egyesült erővel elfogják aballont, s a levegőbe emelkednek. Afellegek között hajózva elrepülnek Avramovófalu, majd az egész Balkán fölött.Lepillanthatnak a földön munkálkodószeretteikre, s az égbolt felső szféráihozközeledvén találkozhatnak eltávozottelődeik lelkével. Repülésük kalandjának alégvédelmi ütegek és a csendőrök vetnekvéget: lelövik a ballont, elfogják ésmegbüntetik az égi utazókat.Radicskov a Repülési kísérletben egyalapmítosz újrafogalmazására vállalkozik.A repülés az emberi nem ősi álma, deolyan álom, amely régóta betelje-sült.Éppen ezért a már megesett dolgok újkéntvaló megélése groteszk szituációkforrása. Az ebben rejlő lehetőségeket azíró maradéktalanul kiaknázza, slényegében a következetesen érvényesítettgroteszk szemlélet teremtimeg a sokféle anyagból ötvözött drámastílusegységét. Az első rész olyan komikogroteszk helyzetek láncolata, amelyek a zemberi nem é s a balkáni hegylakó tudatiperspektívája közötti szintkülönbségkontrasztjából erednek. A második részpedig a vidám alaphangú expozícióellenpontja: itt a történelmi valóságavatkozik közbe, amely még azt a szerény-kevésvágyat sem tűri meg, ami azegyszerű avramovói paraszt fejében fogant.A csendőrkapitány kihallgatásijelenete során megmutatkozik: a gond-

Radicskov Repülési kísérlet című játéka Debrecenben (Kalmár István felv.)viselő hatalom példás figyelemmel viseltetikpolgárai képzelete iránt. Karbantartjaa lelket, kordában az álmokat, snem enged kibúvót a földhöz láncolókötelességek teljesítése alól. A két, egymássalellentétes hatású részt a groteszkharmadik hangnemi változata fogja egységbe,a Urai-groteszk intonáció. Ennekalapja az írói részvét, ez a szeretet és szánalom,azonosulás és kívülállás elegyedésébőllétrejövő összetett érzelem, amelylyelRadicskov a hőseit szemléli, s amelyetegy költői aforizmában fogalmaz meg alegplasztikusabban:„Egy cigánynak volt néhány gyereke. Olyanfeketék voltak, mint az ördög. Egy-szer a rajkókbelerohantak a pocsolyába; fürödtek, játszottakbenne. És akkor még az ördögnél ismocskosabbak és feketébbek lettek. Kijött azöreg cigány a kunyhó elé. s látva a szurtos,koszos gyerekeket a pocsolyában : örömébenfelkiáltott : Én hattyúim !"Kicsodák is voltaképpen Radicskovrészvétet parancsoló hősei? Szántó-vető,pásztorkodó halandók, akik ugyan nemérzik magukat a teremtés kiválasztottjainak,vannak azonban természetes emberivágyaik. Ezek a vágyak messze elmaradnakaz európai, a közép-kelet-európaikultúrlény igényeitől, de hasonlatosakaz övéihez abban, hogy a megismerésszabadsága iránti eredendő szükségletbőlfakadnak. Ennek az ősi szabadságvágynakköltői kifejezése a Repülési kísérlet.A Repülési kísérlet az antik mitológia és abolgár folklór közötti korreláció megteremtésévelegy időtlen érvényességű,magasztos álmot egy mélységesen mélytudati szintre adaptált, és ezáltal kijelölteaz egyetlen lehetségesnek tetszőjátékmódot: az elidegenítést a szituációkmegjelenítésében s az egyetemes lírairészvétet az - abszolút vagyrelatív értelemben - nagy dolgokra törőember iránt.Gali László, a debreceni előadás rendezőjemégis jelentékeny mértékben magyarítottaa darabot. A tetszetős időszerűsítgetésekhelyett a gesztusok és aszöveg honosítására fordította figyelmét,annak érdekében, hogy a közönség neérezze magától idegennek a jellegzetesenszlávos fordulatokat s a metakommunikációt.A színészek többsége a legtisztábbalföldi dialektusban beszél, a természettelszoros közösségben élő magyarparaszt nyelvén.Az igazi rendezői feladat azonban nem adramaturgiai beavatkozás, hanem a játékstílusának kidolgozása. E tekintet-ben adebreceni Művelődési Központban a városszínjátszásának történeté-ben csodánakszámító előadás zajlik: tizenkét főszereplőtartózkodik szinte az első perctől azutolsóig a színpadon, körülbelül azonosterjedelmű a szerepük, s ebben az egyenlőfeltételeket biztosító kollektív játékbanteljes fegyelmezettséggel vesznek részt.Mindegyikükszerepformálásakövetkezetesen valósítja meg atávolságtartás és az azonosulás, azelidegenítés és a részvét egyidejűkifejezését, és ezt a kettősséget a darabmelodrámával kísértő jeleneteiben ismegőrzik. Mintha egyszerre játszaná-nakBrechtet és Tamási Aront mindenpillanatban, de közben arra is képesek,hogy egyéni figurákat teremtsenek. Aszínészi játékban ezért szerencsére nagyonnehéz volna értéksorrendet fel-állítani.Simor Ottó, Sárosdy Rezső, OláhGyörgy és Hegedűs Erzsébet az előadásegy-egy szakaszában meghatározója ajáték ritmusának. Simor külön fel-adata,hogy közvetítsen az egyetemes emberitudományosság és az avramovóiak horizontja között. Oláh György aléggömbüldözők népfrontjának megteremtésébengazdag humorral irányít, HegedűsErzsébet az avramovói menyécskékrituális lepedőfehérítő táncát dirigálja. (Eza jelenet a bemutató óta sokkal feszesebb,lendületesebb lett.) Sárosdy Rezső a darabutolsó harmadában a játékmester, s az övéa legkényesebb feladat: a mind jobbanelkomoruló helyzetekben kell megőriznieaz előadás alaphangjának kettősségét.Sárközy Zoltán monológja a Morváról, arepülést felejtett varjúról hasonló okokmiatt nehéz feladat: itt kísértenekleginkább a melodráma veszélyei.(Emellett nagy meglepetés volt azintellektuális alkatú Sárközyt alföldidialektust intonálva hallani. A premierenez az intonáció még némiképpen aHorváth Sándoréra emlékeztetett, akésőbbi előadásokon azonban egyretermészetesebbé vált.) Csikos Sándornakhasonlóképpen el kellett szakadniamegszokott színpadi eszközeitől, és eztsikerrel valósította meg. Kóti Árpád,Barbinek Péter és O. Szabó István azegyéniségére szabott szerepet pontosan,fegyelmezetten és gazdag improvizációskészséggel alakította. A friss diplomásszínészek közül ezúttal Szatmáry Györgykulturált játéka emelkedett ki. SzikiKároly (Senki Matej) szerepformálásábannémiképpen zavaró volt, hogy a fülébenlakozó bolha csak akkor kezdte ingerelni,ami-kor már dramaturgiailagkulcsszerepet kapott, vagyis a jelenetmotivikusan elő-készítetlen maradt.Varga Mátyás díszlete - követve azelőadás stílusát - mértéktartóan stilizált. Aháttér vetített, az előtér egy bal-kánihegyhátat jelképez. A léggömb, amelybenaz írott dráma legstatikusabb hányadajátszódik, szellemes, variábilis kialakítású,számtalan hely- és helyzet-változtatásranyújt lehetőséget. Greguss Ildikó jelmezeia bolgár folklórhoz igazodnak, aruhafehérítő menyecskék pajzánjelenetében azonban túlontúl diszkrétek.Jordan Radicskov: Repülési kísérlet (debreceniCsokonai Színház)Fordította: Csikhelyi Lenke. Rendezte:Gali László. Díszlettervező: Varga Mátyás.Jelmeztervező: Greguss Ildikó. Zene: KelemenLászló. A rendező munkatársa: PinczésIstván.Szereplők.: Simor Ottó, Szatmáry György,Sárközy Zoltán, Kóti Árpád, Sziki Károly,Sárosdy Rezső, Csikos Sándor, BarbinekPéter, Oláh György, O. Szabó István,Kovács Titusz, Kelemen Csaba, HegedüsErzsébet,

SZÁNTÓ PÉTERAktakukacból sárkányA Velúrzakó a Thália SzínházbanIvan Antonov nyelvész vásárol magánakegy selejtes velúrzakót, amelyből hosszúszőrök lengedeznek szanaszét. E ténytől avilág hirtelenében a Frimmféle HülyékIntézetére kezd hasonlítani: Antonov egytéeszben megnyíratja a kabátját, mintmaszek birkát; a hatóság pedig lelőtt rókát,birkaadót, veszettség elleni védőoltástkövetel rajta, egyre őrültebb helyzetekbekeverve őt. A Hivatal képtelen hibájátelismerni, inkább újabb, már tudatoshibákkal leplezi ezt, s igyekszikagyontaposni a hiba tanúját.Végül persze győz az igazság, de úgy,hogy az épelméjű nyelvész elmebeteg-nektetteti magát, hogy meggyőzhesse a többihülyét. No meg szükség van - deus exmachinaként - a „föntről jött " telefonra.Sztaniszlav Sztratiev szertelen tehetségűíró, erős karakterérzékkel, a humoroshelyzeteket végletekig fokozó ellenpontozóképességgel, jó színpadi tudással.Hogy a Velúrzakó mégsem leszigazán emlékezetes vígjáték, annakelsősorban az az oka, hogy félelmetesráérzések, emlékezetes pillanatok váltakoznakhígabb ötletekkel, melodramatikus,napilapszerű portrékkal, olcsó viccekkel.Másrészt pedig túlságosan is tisztábanvan azzal, hogy - úgymond - „mi kell anézőnek " . Tudja, hogy a jól megcsináltdarabok Feydeau-tól, ifjabb Dumas-tólBus Fekete Lászlóig hígult típusánakKözép-Kelet-Európában még mindigrendíthetetlen sikere van.Vesz tehát egy remek alaphelyzetet,amely a legnagyobb abszurd komédiákígéretét hordozza, s eljuthatna Radicskovnépi szürrealizmusa magaslataira is. Utánaezt az egészet nyakon önti el-csépeltpoénokkal, a helyzetkomikumvérfagyasztóan avult elemeivel (például ahónapokig liftben rekedt s közintézménnyévált állampolgár vagy a hivataliszobába költöztetett lakásigénylőkabaréfiguráival).A szerző hosszan mozgat szereplőket,akiknek voltaképp egyetlen feladatuk,hogy megjelenésüktől számított mintegyhetven perc múlva elmondjanak egySztratiev: Velúrzakó (Thália Színház). Mécs Károly, S. Tóth József. Gálvölgyi János és Végvári Tamáscsattanót (például a Rendész, aki két óránát üldöz mindenkit a tűzrendészetiokokból elkobzandó resók miatt, mígvégül kiderül róla - az írott változatban,mert szerencsére az előadásban eztmegváltoztatták -, hogy mindezt atűzrendészeti tűzijátékot azért csinálja,mert szobájában öt éve rossz a fűtés, ésszüksége van a resókra).Felvetődik a kérdés, érdemes-e a kritikamesszehordó lövegeivel lődözni erre aVelúrakóra? A válasz egyértelmű, dühösigen, mert a vígjáték emlékezetes, jódarab is lehetne. A legszimplábbbulvárszínműtől is igényelhető, hogy azalapkonfliktus valamelyest hiteles legyen(miért vesz meg valaki egy nyilvánvalóanhibás ruhadarabot, a megvesztegetettjuhászok miért csinálnak okiratot azakóból ?), s hogy a szereplők ne csakhumoros alakok legyenek, de akonfliktust is fejlesszék.S ha Sztratiev nem tett volna újra ésújra engedményeket a könnyű sikernek,klasszikus vígjáték is születhetett volna aVelúrakóból.Az előadás több is, kevesebb is, mintmaga a darab. Juhász Péter fordításavérbő, élvezetes, szinte változtatás nélkülszínpad- és sikerképes. Sztefan Szavovhivatali ajtókból összeálló, nézőrémítőlabirintusdíszlete nagyszerű. Az újra ésújra átszervezett hivatali szobákba nyílóuniformizált ajtók, a befalazott, semmibevezető függőfolyosók, önállósultbútordarabok, értelmetlen hivatalirekvizitek sokszor igazabban fejezik kiennek az egésznek lényegét, mint magaaz előadás. Prokópius Imre verklisennyekergő, háromnegyedes kísérőzenéjeördögi keringőt idéz.Kőváry Katalin rendezése alapjábankomolyan vette a darabot, nemcsak bohóckodásilehetőséget, hanem társadalombírálóierőt is látott benne, Sajnoside kívánkozott a „nemcsak " . A Velúr-akószövetére ugyanis rákerült néhány, aRévay utcából elszabadult gyöngécskehumorszőrszál.Az asztalitenisz szerelmesei jól tudják,milyen remek dolog, ha egy hosszúlabdamenet után a játékos óriási lendülettelugrik a kaucsukgolyónak, azonbanmozdulatát lefékezi, és nem üt erőset,becsapva ezzel a nézőt, megzavarvaellenfelét. Aki még visszaadja ugyan alabdát, de a következő pillanatban márbiztosan ül az igazi leütés.Nos, a Thália Színház előadásán mindenlabdát leütnek. Néha azt is, amiben erősgeller van, s így süketen puffan a hálóban.Máskor kezdő pingpongoskénttrappolnak, hadonásznak, kiáltoznak,miközben a nyomorult labda holtfáradtanvánszorog a háló fölött.Lefordítva: szellemesebb lett volna azelőadás, ha néhány ziccert, nagy benyögéstelhagynak, ha nem minden bürokratastupid, ha a szereplők jelentős részénél ajellemet nem egy-egy humoros vagyannak szánt gesztussal helyettesíti arendező - akinek természetesen ehheznem mindig nyújtott kellő segítséget aszöveg.Az átköltésnek voltak előnyei is. Sokkaltöbb olyan aforizmát szerettünk volnatalálni az előadásban, mint például:„Nálunk minden balsikert öt másikbalsikerrel szüntetnek meg, ezeket az-utánkinevezik eredménynek." És sokkalkevesebb olyat, mint a Liftbeszorultszövegében: „Mikor beszorultam, kezdetbenordítottam, toporzékoltam ..."Ennek különben is nagy veszedelme,hogy idővel minden játszó humoros akarlenni, noha humora nincs mindenkinek,bár mindegyik azt hiszi, hogy van. Ebbőlkövetkezik, hogy a főpróbához képest mára harmadik előadás

Verebes Károly, Végvári Tamás, S. Tóth József és Mécs Károly a Velúrzakóban (lklády László felvételei)is jelentős változásokon ment át - módomvolt összehasonlítani -, mert mindenszínész elengedhetetlennek tartotta, hogyegy-egy „félre " megjegyzéssel,privatizáló viccel megtoldja szövegét,vagy ha szöveg már nem jutott neki,legalább „mulatságos" gesztusokkalzavarja partnerét és a nézőt, aki nemmindenáron röhögni ment a színházba. ATháliában eleddig szokatlan műfajúbolgár darab, amely ráadásul számosszereplőnek adott lehetőséget újszerű,saját skatulyájából kiszabadult szerepformálásra,sokkal több tiszteletet ésszínészi fegyelmet érdemelt volna nemegy játszó esetében.Szerencsére nem vonatkozik ez VégváriTamásra, aki végtelen hittel alakítottaIvan Antonovot. Az előadás elsőrészében túlságosan is lobogva vállalta aharcot az aktakukacokból növekedetthétfejű sárkánnyal. mi hiteles lehetettvolna egy kafkai Apparátussal szemben,de kicsit túlzott egy olyan ellenféllel, ahola birkaadót a Víziszárnyas Részlegszedi mindaddig, míg össze nem vonják aKutya Osztállyal, létrehozva így a VíziszárnyasKutyák Csökkent TejhozammalFőosztályt.. Végvári Tamás egyik legtehetségesebbszínészünk. Kortalan, gyűrött gumiarcángyermeki, ártatlan tekintettel tűri azértelmiségi lét nyomorúságait évek óta,remekül megoldott szerepeiben. Elsősorbanneki köszönhető, hogy ha dühöngeninem is, de legalább néha hinnitudunk ebben a birkává változott (ruha)darabban.A második részben újként fedezzük följókedvét, humorát, komédiázó kedvét.Amikor például a „hol jártál báránykám"-at furulyázva békésen legelteti a városiparkban a velúrzakót, a színpadilag is jólmegszerkesztett jelenetben a közönségszinte egyfolytában nevet, noha nagyonkevés puffanós poén hangzik el. (Azok ismulatnak, akik boldogok voltak az„ordítottam, toporzékoltam"-tól, ez isbizonyítja, hogy a nevettetés érdekébennem szükséges bizonyos szint alá menni, mert a néző többetmegért, mint hinnénk.)Mérlegelendő, nem vár-e valahol márévek óta egy igazi vígjátéki szerep VégváriTamásra?Az előadás másik oszlopa, mozgató-ja,gazdája Gálvölgyi János. O alakítja ahivatalt, hatféle szerepben. A vaudevillelegnagyszerűbb hagyományai szerint öltmagára ruhákat és jellemeket. Gálvölgyirendkívül intelligens színész, akialighanem abból is megélne, ha csakkitalálná ezeket a tökéletesen jellemzettkaraktereket az igazság szerint ezpontosan így is van, mert a dráma szövegealig ad útmutatót a jellemformáláshoz - őmég el is játssza azokat. A klimaxos,esetlen hivatalnoknő; a gőtéivel (vagyhalaival?) fecsegő rezgőfejű, szeniliskistisztviselő; a feszes, kinőtt öltönybebújtatott, káderzsargont szajkózó kisisten,aki jó kedélyű halandzsájával már-márelhiteti, hogy érti a világot; agyomorbeteg, öntelt, goromba főnök amaga elsöprő egyéniségével, mind-mindremeklés.Nyilvánvalóan ő is tudja, hogy ez némelykora darab rovására megy. Mikorszínre lép, érezhetően megáll a cselekmény,következik egy remek magán-szám,majd újra eszünkbe jut, hogy tulajdonképpitt a velúrzakóról lenne szó. Igen halkanmondjuk el, többet segít ez az előadásnak,mint ha közben is a felöltővel törődnénk,meg a darabbeli brosúra-bürokratákvezércikkszövegével. Mécs Károly és S.Tóth József jó lehetőséget kaptak Antonovbarátainak szerepében. Sok-sok feledhetőepizód-alak után sem fölfedezés, hogy jószínészek. Sajnos, nekik jutott a legtöbb amelodrámából, s ezt aligha lehet hihetővétenni; legföljebb csak hihetőbbé. Ugyanezvonatkozik Zsurzs Kati verébszerűtisztviselőlány-alakítására is.A többi szereplőről sajnos alig akadmondanivaló. Akadnak, akik hosszabbrövidebbvillanásokra jelennek meg, színészieszköztárukból csak a legszükségesebbetkölcsönözve. Mások mulattat-nipróbálnak, de alkatuknál fogva eztlegföljebb verbális szinten képesek megtenni,szóviccek formájában. Ismét másokkülönösebb színészi próbatét nél-külmindössze egy vicc csattanója miattlépnek színpadra, vagy hogy ha leesik egykosár, legyen valaki, aki épp alattatartózkodik.A színházak szerint bizonyára a bírálómagánügye, min szeretne nevetni, és hogyszerinte min kéne nevetnie a né-

zőnek és min nem. Bizonyos, hogy aVelú rzakó jelentős sikerszériát ér meg, ezazonban nem bizonyítja az előadástökéletességét. Ha a néző úgy jön ki, hogy„hát igen, Bulgáriában is vannak ilyenhivatalok " , vagy hogy „azért a Gálvölgyinagyon jó volt", akkor a színház nemteljesítette azt a nagyon fontos feladatát,hogy szórakoztatva is legyen üzenete.S a nézőtéri nevetés se biztos, hogy anevetések legjobbika. Richard Corlissamerikai színházszociológus írja: „Kevéslehangolóbb élményem van, mint hogyülök egy zsúfolt színházban, és el-vetéltkomédiát nézek. A közönség jött, hogyjókedve legyen. Fizetett érte. Így azután -a fenébe is! - jókedve lesz, akkor is, ha azelőadás olyan szomorú és gépies, mint egycsüggedt masszőz. A közönség mégis aztteszi, amit elvárnak tőle: megnézi azelőadást, és nevet a pénzéért. Talánegyszerűen élvezi az érzést, hogy nevetésezaját megoszthat-ja másokkal."Félreértés ne essék: ezt nem a Velúrzakórólírták, és nem is vonatkozik rá,legfeljebb csak egy szempontból: nemminden nevetés jóízű, kívánatos, feltétlenülelőidézendő.A Velúrzakó végre olyan mai keleteurópaivígjáték, amely nem évszázadokkalezelőtti eseményeken vidul, nem isa negyedszázada leáldozott személyikultusznak ad mérhetetlen komédiaipofonokat, hanem a máról szól, valóságos,dühítő problémákat boncolgat. Mindösszecsak az a kifogásunk, hogy a fiatal,tehetséges bolgár szerző a témamerészségét nem ötvözte a drámaíróieszközök merészségével, s ezzel azt érteel, hogy az előbbit sok esetben megszüntette:dühös szatíra helyett röhög-tetőkabarét látunk.A színház hibája pedig, hogy nem finomítottezeken az eszközökön, hanemahol lehetett, még harsányabbá, még elavultabbátette azokat.Sztaniszlav Sztratiev: Velúrzakó (TháliaSzínház)Fordította: Juhász Péter. Rendező: KőváryKatalin m. v. Művészeti vezető: KazimirKároly. Zene: Kaláka együttes. Zeneivezető: Prokópius Imre. Díszlet: SztefanSzavov m. v. Jelmez: Székely Piroska.Szereplők: Végvári Tamás, Mécs Károly,S. Tóth József, Gálvölgyi János, BitskeyTibor, Lengyel Erzsi, Dimulász Miklós,Zsurzs Kati, Mikó István, Konrád Antal,Verebes Károly, Kautzky József, GyörgyLászló, Szirtes Ádám, Polónyi Gyöngyi,Tándor Lajos, Almási József, Juhász TóthFrigyes.SZEKRÉNYESY JÚLIAÉlet-tan-drámaMargarida asszony a VárszínházbanA műsorfüzet szerint a Margarida asszonycímű darab szerzője, Roberto Athaydediákkorában nagy ellenszenvet érzett aziskola iránt. Ez a lázadó utálat kisebbnagyobbmértékben majd' mind-egyikgyermeki lélekben megterem. Azirodalomnak régóta közkedvelt témájaegy-egy oktatási-nevelési rendszer tökéletlensége,sőt kártékonysága. Ki tudja,hányszor találkoztunk már ezzel a képlettel,természetesen különböző hőfokú ésszínvonalú feldolgozásban. A sémát márkívülről fújjuk: adva van egyfelől akiváló, okos, szép és ártatlan tanuló,másfelől pedig az ostoba, csúf és alantaszsarnoki ösztönöktől űzött tanár, akinekcsupán egyetlen célja van az életben:megtörni, megalázni és meg-gyalázni azt aharmatos kis virágot, akit tudományosan anevelés tárgyának nevezhetünk. Sminthogy az általános meg-határozásszerint a pedagógus a társa-dalomköveteként jelenik meg életünk-ben, eleleplező dolgozatok természetüknélfogva mindig igen éles társadalombírálatratörnek. Igy tesz Roberto Athayde is,amikor Margarida asszony sötétlelkivilágát teregeti ki elénk, a szerző ezena szerencsétlen tanbetyáron óhajtjaelvégezni a modern ördögűzés drámaiszertartását. E korcs személyiségenkívánja szemléltetni a társadalmielnyomás, a szemforgató és diktatorikusvezetés világszerte ismert jelenségeit. Atéma divatos és hálás, tartalmát ésformáját tekintve egyaránt. Az iskolában acezarománia foglalkozási betegség, azsarnokságtermészetrajzánaktanulmányozása korunkban kikerülhetetlenülkötelező stúdium, és ami aformát illeti, a monodráma manapság azegyik legfelkapottabb műfaj.A papírforma szerint élveznünk ésértékelnünk kellene a brazil drámaíróművét. Mi az oka mégis annak, hogymindent érzünk, csak éppen azt nem, amia műalkotás befogadásának alapfel-tétele,sine qua vonja: nevezetesen azt, hogyrólunk szól a mese. Szegény Margaridaasszonyt egyszerűen nem tudjuk hovátenni. Főként azért, mert a mű nem találjameg az általános és az egyedihelyes, dialektikus, azaz esztétikumoteredményező arányát. A lecke túl általánosított,leegyszerűsített. Az iskola és adiktatúra ma már nemcsak közkeletű, deközhelyszerű párhuzamát tárgyalja,mégpedig úgy, hogy ehhez az immáronszórul szóra bemagolt tételhez semmi újatnem ad hozzá. A darab kiindulása ésbefejezése ez az egyszerű következtetés :tanár, tehát zsarnok. A közbülesőmotiváció sem sokkal eredetibb,gazdagabb. Athayde is ragaszkodik ahhoza kényelmes és megnyugtatóan laposmagyarázathoz, mely szerint a diktátorokazért diktátorok, mert őrültek. Ebben amegközelítésben a társadalmi anomáliákszoros és szinte ki-zárólagos kapcsolatbanvannak a bomlott lelkű emberek kóroseszméivel, személyiségtorzulásaival ésfőként ne-mi aberrációival. A kapcsolatlétét nem tagadhatjuk, túlzott központbaállítása azonban ellentmond a történelemtudományosanárnyalttanulmányozásának. Ebben a darabban evonás azért is válik bántóan feltűnővé,mert a mű formája monodráma, tehát aszinte abnormálisan felduzzasztottszemélyiség be-mutatására vállalkozik, sígy már mű-faji természeténél fogvaleszűkített világot ábrázol.A már említett hiányosságokhoz továbbiaktársulnak. A sematikus mondanivalótsemmiképpen sem tudja átlelkesítenia dráma szociológiai tartalma. Ésennek nem az az elsődleges oka, hogytávol áll tőlünk a mai dél-amerikaivalóság. A mese azért nem szól rólunk,mert Dél-amerikáról sem szól mélyen,átütően. Iskolás utalásokat hallunk aszociális nyomorról, a nemi nyomorról, akábítószer pusztító hatásáról, valamint azottani pedagógiai rendszer antidemokratikusmivoltáról. A mű a felszínes szociologikusmegközelítés mintapéldánya.A darab körülbelül úgy hat, mintha példáulvalaki drámát írna a magyar téeszmozgalomkeserveiről és eredményei-ről,mondjuk, egy alapfokú szemináriumjegyzetanyaga alapján, s ezt a drámátóhajtaná exportálni a mit sem sejtőbraziloknak. Az efféle megzenésítettbrosúrából még legközelebbi szomszédainksem sokat értenének - mi több,itthon sem örülnénk az ilyen kisegítőiskolai tanórának. Mi azért, mert a témárólsokkal többet tudunk, másutt azért,mert sokkal kevesebbet. A mi drámairodalmunkazonban nincs is abban ahelyzetben, hogy ilyen művekkel tündökölhessena világszínpadon. Keveset

Margarida asszony: Psota Irén (Iklády László felv.)exportálunk, de merjük remélni, azmégiscsak jobb minőségű annál, amitkoronként importálunk.A nemzetközi divatáram rendszeresensodor be színpadjainkra a Margaridaasszonyhoz hasonló műveket. Hányszorkívánták már tőlünk azt, hogy elmerüljünkkülönböző nyugat-európai, amerikaiés egyéb földrészbeli anyukák és apukákrosszul és felszínesen megírt kínjaiba.Valahol valamely színházi ügynökségügyesen feldob valakit, s mivel a reklámfertőző, egyik színház mutatja be a másikután. Hazánkfiai közül valaki véletlenülelvetődik valamelyik elő-adásra -meglátja, megszereti és haza-hozza.Színházaink pedig éppoly tébolyulthevességgel importálják e műveket, mintkülkereskedőink a legel-képesztőbb illatúkozmetikumokat. A dráma azonbanmégsem csupán fogyasztási cikk.Szappanügyekbenlehetünkpercemberkék, hajszolhatjuk a pillanattalelszálló illatokat. A színháznak azonbannemcsak divatosnak, nemcsakaktuálisnak kell lennie, hanem korszerűnekis. Ráadásul - amint köztudomású -a világirodalom nagy és igazi értékeijelenleg is igen nagy késéssel jutnak elhozzánk, ha egyáltalán eljutnak. Furcsamódon mindig is jobban vonzódtunk agyorsan romlandó árukhoz, mint a tartósértékekhez. Jarrynak, Beckettnek,Pinternek, Arrabalnak mindig is nehezebbvolt és nehezebb lesz az útja a magyar színpadra, mint könnyebb fajsúlyúkortársaiknak és utódaiknak. És itt mostnemcsak és nem is elsősorban akritikusok által oly sokat gyalázottnyugati bulvárszerzőkre gondolunk. Hanemazokra a közepes vagy éppen silányművekre, melyeket szerzőik némihaladónak maszkírozott mondanivalóvaltesznek szalonképessé színpadjainkon.A Margarida asszony bemutatása e tendenciatökéletes kicsúcsosodása. A műfogyatékosságait legfrappánsabban éppena választott műfaj mutatja meg. Amonodráma mint színpadi forma ellenszámtalan kifogás hozható fel. Egyesesetekben azonban rendkívül meggyőzőis tud lenni ez a végül is leszűkített,lecsökkentett, az alapvető színházi törvényekkeldacoló színházi műfaj. Swiftszerint, ha az ember ki akar emelkedni atömegből, hogy meghallgassák, odafigyeljenekrá, akkor valamely emelvénytkell választania azért, hogy mondanivalójáthatásosan fejthesse ki. Swifthárom kiemelkedő faalkotmányt sorol fel:a szószéket, a vérpadra vezető létrát és avándorszínpadot. A középső-rőlhumanista modern korunkban nincs mitszólnunk. A másik kettő viszont ma isfigyelemre méltó. A monodráma példáula színpad és a szószék sajátos elegyétóhajtja létrehozni, s amint a gyakorlatbóltudjuk, ebben a frigyben a szószék azuralkodó tényező. Önmagában ez még nem lenne baj. Ha a szerzőtudatában van annak, hogy ha fellép erreaz alkalmatosságra, mármint a szó-székre,akkor azt csak tökéletesen megszerkesztettszöveggel teheti. Altalábanvitatkozhatunk arról, hogy a szín-házbanmi az elsődleges, a látvány vagy aszöveg. De egyetlenegy műfajban, amonodrámában - érzésünk szerint - nincshelye az efféle dualisztikus eszmecserének.Ha valaki egyedül hág föl aszószékre vagy a Margarida asszony címűdráma esetében a katedrára, annak hibátlanszónoklatot kell előadnia. Mivel lemondotta színi hatás jól bevált eszközeiről,semmiféle módon, semmilyentrükkel nem korrigálhatja mondanivaló-jaközepes minőségét. E tételt igazolják azutóbbi évek monodrámái is. Elegendőcsupán egyetlen példára hivatkoznunk.Mi volt a minden tekintetbenlegsikeresebb monodráma a közelmúltban?A válasz - úgy érezzük -egyértelmű, az Egy őrült naplója. A sikerkét okból fakadt: a mű nemes irodalmiszövegből készült, továbbá a szerep egyiklegmarkánsabb színészegyéniségünkrebízatott. Mélyenszántó, őrjöngően száguldódrámai szövet illetve szöveg nélkülnincsen egyszemélyes dráma. Ebben aműfajban voltaképp régi jogaiba helyeztetettvissza a valódi költői szöveg,melynek fő jellemzője a tömörség, azéletveszélyes robbanékonyság és a plasztikuskifejező erő.A monodráma tehát elvileg intenzitás-ratör, és e nemes cél oltárán akár ahelyzetek és jellemek extenzív totalitásátis hajlandó feláldozni. Kellő feszültségjelenléte valóban kárpótolhatja a teljesszínpadi élményt. Ellenkező eset-ben amonodráma sótlan exhibicionizmus.Terméketlen tanköltemény. A Margaridaasszony című dráma fantasztikusenergiákkal hoz felszínre bizonyosigazságokat, a baj csupán az, hogy ezekaz igazságok, melyeket a szerző, a rendezőés a színésznő lélektani mélyfúrásokeredményeinek szeretne feltüntet-nielőttünk, voltaképp evidenciák, sőt mégennél is rosszabbak, társadalmi,pszichológiai közhelyek. Olykor a haladásszelleme is rendkívül alacsonyanszáguld, a lélektan fogalmához nem társulszükségszerűen a mélység. A személyiségkitárulkozása nem mindig izgalmas. Azönmarcangolás is lehet érdektelen. Areményét és jellemét vesz-tett hősklasszikus ábrázolásai - modernklasszikusokra gondolunk természetesen -veszélyes tévutakat nyitottak meg:

azaz iskolát teremtettek. Ennek folyományaképpenhovatovább mindenféleszócséplés lélektani drámának számít.Margarida asszonynak sohasem voltszemélyisége, így nem beszélhetünk ennekszéthullásáról. A nem létező dolgok nemképesek csődbe menni. Az átlagembernem tragikus hős, hiába hord revolvert aretiküljében. A komikum lehetősége mégnyitva állna az efféle hősök előtt: ehhezviszont vérnek kellene csörgedeznie deréktanárnőnk ereiben. A szerző ezt azapróságot megtagadja hősnőjétől,preparátumot, életképtelen lombikhőst tárelénk - s eme emberábrázolásbelifogyatékosságokat jó adag szenvelgéssel,valamint olcsó szívgárdista szólamokkalóhajtja pótolni.Roberto Athayde darabját - mely azÉlettan két órában alcímet viseli - aVárszínház mutatta be, Vámos Lászlórendezésében. Az előadás szalonképesenmodernkedő, helyenként az erőszakoltaktualizálástól sem riad vissza. Margaridaasszony - Psota Irén - belép a színpadra,tanárosan, szikáran, ráordít, a közönségre,álljt vezényel, a nézők felpattannak,jólnevelten és fegyelmezetten, mert mamár minden valamirevaló színházbajárótudja, hogy ilyenkor illik felállni, mertugye: ez a sokkolás. A rendezés és aszínészi játék a továbbiakban is rendreeleget tesz a comme il faut ízlésborzolásés a divatos, de mégis mértéktartómeghökkentés követelményeinek. PsotaIrén mindent megtesz, ami csak színészienergiáiból telik. Az előadás arra is példa,hogy gyönge darabból még a leghevesebbbeleélési kedv sem képes drámátkovácsolni. A színésznő legjobb tudásaszerint küzd a figuráért, a színházicsodáért. De amit látunk, nem tud igazánmegrendíteni.Roberto Athayde: Margarida asszony (Várszínház)Fordította: Szántó Judit. Rendező: VámosLászló. A rendező munkatársa: Vági Ferencés Csizmadia Tibor f. h. Díszlet: CsikósAttila. Jelmez: Rimanóczy Yvonne.Dramaturg: Lakatos Anna. Zene: AldobolyiNagy György.Szereplő: Psota Irén.RÓNA KATALINPoliakoff CukorvárosaDebrecenbenAz előcsarnokban villódzó diszkófények,üvöltő diszkózene, Mick Jagger óriásiranagyított portréja. Az ifjúság zenéje,ideáljának mindent értő tekintete. Ő érzicsak igazán a titkot: milyenek a maifiatalok, mivé lettek a Beatles-nemzedéklázadói. S ha úgy véljük, az istenítettzenész érzi a titkot, biztosak lehetünkbenne, hogy Stephan Poliakoff, adrámaíró tudja is. Pontosan is-meri és megtudja adni a választ az ominózus kérdésre,hisz maga is ifjú, e nemzedék tagjai közülkerült ki, köztük nőtt fel. Ismeri, értiérzésvilágukat, gondolataikat, cselekvésikörüket és sajátos mai drámájukat.Ki is ez a fiatalember, akinek a nevét azutóbbi években gyorsan kapta szárny-ra avilághír? Poliakoff London legnevesebb,legelőkelőbb magániskolájában, aWestminster Schoolban tanult, majd egycambridge-i College falai közt folytattakét éven keresztül tanulmányait. Így aztánpontosan látta az angol fiatalság felsőrétegének életét, de tán megunta, tánmegérezte, hogy drámai anyagot csak aköznapi életben találhat, szakított azelegáns egyetemi világgal.Poliakoff drámáiban azt a világot ábrázolja,amelyben él, kortársai és nyilvánvalóansaját problémáit szólaltatjameg. S hogy önálló úton jár, saját talajtkeres, mutatja, hogy nem csatlakozottegyetlen angol színházi társuláshoz sem.Szinte ontja biztos színpadi érzék-kelalkalmazott, szellemes párbeszédek-kelépítkező, nagyszerű szereplehetőségeketkínáló drámáit, amelyek más-más módon,de mindenkor napjaink valóságáról, akortárs fiatalok gondjairól, kétségeiről,életviteléről szólnak. Sajátosan maivilágról, mai problémákról, amelyek, harészkérdések is, izgalmasan egyéniek,széles látókörűek, mélységekig hatolnak.Poliakoff drámái megjelenítenek egyvalóságréteget, nem fűznek hozzá semmit,nem magyaráznak. Tanulságaikkal,lényegükkel birkózzék meg a néző. Avalóságos értékek megfontolt, ridegrendjébe illessze maga ezt az alapjában véve felkavarni akaró, felkavar-nitudó világnézetet.Poliakoff drámájának, a Cukorváros-naka hőse, napjaink hőse, egy vidéki rádióadózenei műsorának lemezlovasa. Hangjátismeri és imádja minden háziasszony,minden diáklány, minden áruházieladókisasszony. Műsorát áhítattal várják,hallgatják valamennyien. Egyetlentalálkozásért sóvárognak mind-annyian.Ostoba, bájolgó, gúnyolódó, viccelődő,máskor nosztalgikus szövegei, amelyekkela harsogó zeneszámokat köti össze,kapaszkodót, vigaszt, furcsa értelmetjelentenek a magány-es, gondolatoknélküli, sivár életformában tengődőcéltalan fiataloknak. Mit használ ki, mivelkereskedik Leonard Brazil? Acéltalansággal, a tehetetlenséggel, amagánnyal, az unalommal, a jellegtelenséggel,a szürkeséggel.A szellemi nyomort használja ki, miközbenmélyen megveti ezt a kilátástalanvilágot. Talán küzdeni próbál el-lene,talán igyekszik emberszabásúvá formálnikörnyezetét, ám harca, ha egyáltalánharcnak lehet nevezni játékát azarcnélküliekkel, inkább csak kábítás.Újabb álmok ébresztése, újabb reményekkeltése. Szavai, ötletei, semmit-mondótelefonjai ábrándokat táplálnak, csekélyvigaszul szolgálnak a vigaszt keresőknek.Poliakoff Leonard Brazilja maga semhiszi, hogy kultúrát terjeszt, s miközbenteljes odaadással, elszántsággal, szívvellélekkelveti bele magát egy-egyrádióadásba, egész lényét adja egy-egyközvetítésbe, pontosan tudja, hogy kiknekszól, kikkel beszél. Pontosan érti, ez atömegkultúra közelebb áll akulturálatlansághoz, mint akár a legalacsonyabbszintű műveltséghez. Ésamikor egy végső ötlettel kitalálja az„évszázad vetélkedőjét " , szembe kelltalálkoznia a csupa nagybetűs közönséggel.Látnia kell, kik is azok, akik érte,a műfajért élnek. Látnia kell, hogy mivélett a hatvanas években még igazi emberi,belső feszültségből, szükségletből fakadó,valóságos indulatokat hordozó műfaj.Mivé lett az a zene, amelyért érdemes volttenni, amely maga is cselekvésreösztönzött. Hogyan vált embertelenné, aszórakoztatóipar sem-mit sem jelentőrészévé az alig egy év-tizede még élő,társadalmi indíttatást hordozó zene.Poliakoff hőse hol nosztalgikusan, holindulatosan, hol gúnyosan figyeli, mivévált körötte nemzedéke. S amikor ráébred,hogy a vetélkedőn résztvevő

lány szenvtelen, megilletődött hangjamögött micsoda lelki-emberi sivárság,micsoda szellemi üresség tátong, gondolkodásnélkül búcsúzik az illúziótól, anosztalgiától. Megteszi az első lépést akisvárosi sikertől a valódi karrier felé, avidéki rádióállomástól a nagy fővárosirádiótársasághoz szerződik.Leonard Brazil drámája a Beatlesnemzedékjobb érzésű, tehetséges figurájánakdrámája. Nem súlyos emberitragédia, ám annál jellegzetesebb. Poliakoffsaját szemléletének kettősségétábrázolja a lemezlovasban, hisz miközbengyűlöli a túl népszerűvé vált műfajostobaságait és annak eszközeit, mindenízében érzi-tudja, hogy a fiatalok tömegenő föl ezen a kultúrán, hogy akármilyenszörnyű is, de igaz, hogy a fiatalság-nakez a része még saját ideáljainak se tudjapontosan megmondani a nevét. Hogybármily hihetetlen, képes élet-nagyságúbábokat alkotni rongyból, papírból, mertúgy érzi, hogy szürke életében még ez istett, de legalábbis tevékenység.Poliakoff drámájának ez a tisztánlátószenvedély, ez a tárgyilagos emberábrázolásaz erőssége. Jó dráma, amelyvégre korunkról, napjainkról, annak jellegzetesproblémájáról szól. Nem szenved,és nem szenveleg, hanem valóságos képetad annak a társadalomnak egy fontosrétegéről, amely a mi világunkban él,amelynek döntő szerepe lesz a jövőalakításában. És ezért lényeges szín-padimű a Cukorváros.Balogh Gábor színpadi rendezésénekelsőrendű élménye a ritmus, a lemezlovasrairányított száguldó tempó, a zeneialáfestéssel nagyszerűen vezetett elő-adás.Balogh Gábor olyan színészt találtLeonard Brazil szerepére - talán éppen aszínészre választotta a szerepet -, akitehetséggel, ifjúi lendülettel, érzelmekkelés értelemmel, valamennyi gesz-tusávalminden szempontból Poliakoff drámaihősét teremtette meg. A lemezlovastCseke Péter játssza.Leonard Brazil minden megnyilvánulásakettős értelmű. Elementáris erőveladja magát lemezlovasként a rádióadásokban,de mintha állandóan kívül-rőlfigyelné magát, az észember tárgyilagosságávalrögtön a róla alkotott külsővéleményt is eljátssza. mikor senki semfigyel rá, amikor kikapcsolja a mikrofont,ott áll az elpazarolt tehetség ön-magában,nemzedékében csalódott alakjaként. CsekePéter szerepformálásábanLeonard Brazil idegrendszeréig hatol.Következetes tud lenni a belülről jövőábrázolásban, megszenvedi a lemezlovasemberi alakját. Nem külsődleges eszközökkel,nem színpadi közhelyekkel él,pedig a szerep nem egyszer csábít erre.Úgy játssza szerepét, hogy eljut a keserűszenvedélyig. Egyszerre indulatos ésfelszínes, gúnyos és nosztalgikus,kegyetlen és tréfálkozó. S amint elérkezikLeonard Brazil drámájánakkiteljesedéséhez, amikor a lemezlovas-nakis végleg meg kell értenie, hogy el-múlt aBeatles-korszak igazi társadalmi töltésthordozó ideje, amikor visszavon-hatatlanulrá kell döbbennie, hogy ez a világ, ez afiatalság már nem képes arra az őszinte,tettrekész szenvedélyre, mint elődei,csöndes, iróniába fojtott nosztalgiávaljátssza el a kor drámáját. Hogy aztán újulterővel vesse magát az üres jövődiadalútjára. Cseke Péter meggyőzőeszközei, a lemezlovas ellentétes érzelmeinekmegfogalmazásai kivételesművészi erőről, tehetségről tesznek bizonyságot.A debreceni színház előadásában azonbanCseke Péter belülről fakadó színésziteljesítménye csupán magánszám marad.Körötte ugyanis mintha nem is elevenszínészek mozognának, hanem élettelenbábok. Bajza Viktória Nicolája érzéketlen,jellegtelen és unott. Semmit nem tudmegmutatni Poliakoff arcnélküli nőalakjából,maga olyannyira arcnélküli. ZsolnayAndrás a hangját állandóan hallani vágyótechnikus figuráját a legrosszabbértelemben vett ripacskodás eszközeiveljellemzi. Vándor Éva Susan, HerczegCsilla Jane és Monori Balázs Mickszerepét igyekszik megteremteni.Szerencséje az előadásnak, hogy Poliakoffműve olyannyira öntörvényű, keménydrámai alkotás, hogy a mostohaszínházi körülmények ellenére szinteegyetlen színész magánszámaként iserőteljes dráma tud maradni.Stephan Poliakoff: Cukorváron (debreceniCsokonai Színház)Fordította: Bart István. Rendező: BaloghGábor. Jelmez: Szabó Ágnes. Díszlet: DóraGábor. Zene: B. Tóth László.Rendezőasszisztens: Várhidy Attila.Szereplők: Cseke Péter, Zsolnay András,Bajza Viktória, Vándor Éva, Herczeg Csilla,Kiss László, Reil Zsuzsa, Monori Balázs.PÓR ANNACeremónia és rituáléÚj balett Győrött„A színház rituáléja realizmusból ésmisztikumból áll. Történéseken, mozdulatokonés szavakon keresztül . . . kivételes,mindnyájunk által vágyott pillanatokban,a csodát éljük át . . .", e vallomássalnyújtja át Markó Iván a közönségnekA z igazság pillanata, ceremónia ésrituálé Federico Garcíáért című új alkotását.Tudatosan megvalósított programnyilatkozatez, amellyel az előzőműveiben megkezdett úton továbbhalad aszínpadi összművészet, a „Gesamtkunstwerk"irányában.Ezúttal már nem egy másik alkotó készművét költötte át táncos színpadilátvánnyá, hanem egész estét betöltőönálló alkotással, García Lorca emlékénekhódoló misztériumjátékkal fogalmaztameg saját szuverén Lorca-képét a rendezőkoreográfusMarkó Iván. A saját Lorcáját .. . nem a napjaink irodalomtörténetébenfokozatosan kialakuló Lorca-képet, vagy amások belső látásában egyénienmegformált képet kapjuk Markó Ivántól.Humánumot hirdető prófétai hevülettelkeresi Markó „a piros betűs" ünnepekszínházi mágiáját, és legjobb pillanataibanmeg is találja. E művében Lorca nyomábaszegődve keresi annak örökké kutatotttitkát, a „duendé"-t, a művészi alkotásmegszületésének kifürkészhetetlencsodáját, a nagy alkotót és a daloló öregcigányaszszonyt egyaránt megszálló vagycserben-hagyó titokzatos démont, aművészetet teremtő pillanatmegfoghatatlan, el-emésztő izzását.A bemutatott műben, Az igazság pillanatábanhegyek-völgyek váltakoznak; akimagasló csúcsok, az igazi művészipillanatok akkor születnek, amikor aszenvedéllyel áradó közlési vágyhoz sikerülmegteremteni a megszerkesztettkoreográfiai formákat is. Noha Markószuverén alkotásán eleve semmiképpensem kérhetjük számon magát Lorcát, alegszebb művészi kifejezések különösmódon mégis akkor teremtődnek meg,amikor egy-egy tömören megfogalmazottkoreográfiai költeményben sikerülmegidézni Federico García szellemét, éscsodálatosképpen ugyanakkor fedezzük

fel Markó sajátosan egyéni hangját is.Ami talán nem is olyan csodálatos, hiszenarról van szó, hogy a fiatal koreográfusfokozatosan kiépülő művészi eszköztárábólaz igazán ihletett pillanatokbanszületnek meg a Lorcához is közelítőpregnáns egyéni formák... megjelenik aduende. Mert a mű, amely megidéziLorca gyermekkorát, művészi ihletésénekforrásvidékét, Lorca Spanyolországát,majd az elhivatott költő prófétaiküzdelmét, mártíriumát és öröklétre valófeltámadását, Lorca egyszeri ésmindenkitől elkülönülő jellegzetes személyiségerévén óhatatlanul és elkerülhetetlenülvonzza a költővel való szembesítést.Hiába minden: ez a táncmű ottszép és egyben egyéni is, ahol kibírja ezta szembesítést, és ott érezzük a megidézettnagy árny közelségét, és akkorkelt csalódottságot, hiányérzetet, amikor anagy zseni személyiségétől, világlátásátóltávol eső, másutt is alkalmazhatóépítőelemeket, máskor is látott „déja vu"-anyagot sodor magával a színjáték.A mű első részében felidézi a költőifjúságát, az ifjú Lorca (Szabó Elemér)világát, a talajt, amelyből művészete táplálkozik;első látomásait, vonzalmait.Megjelenik az anya, és felhangzik a népirománc, miközben távolabb mögöttükszinte észrevétlen, velük mindenkoregyütt élő lényként ott látjuk lehajtottkarimájú kalapban a feketeköpenyesemberarcú halált (Fülöp Viktor), és a háttérbőlmegindulnak a misztikus gyertyáskörmenet mankós nyomorékjai: Goyafestői látomása. Megtörténik az ifjúsorsdöntő találkozása - viaskodása aduendével (Szekeres Lajos), és bevonullobogó vörös-fekete köpenyben a magavezette flamencocsoport, feltűnik Velasquezfekete és arany fagyos pompájúborzongató királyi párja (Kiss János-Bombicz Barbara) és mellettük az elhalógyermek infánsnő (Greiner Éva). Azifjúnak a Zöldruhás lánnyal való szerelmitáncát követően, a sötét erők tombolásánakáldozatául esett, megfeszített Zöldleánykeresztjét megragadva a költő ismagasba emelkedik.Markó a „megkínzott Spanyolországrejtett szellemé"-nek szegődött nyomába.Vallási misztika, Velasquez barokk pompájaés Goya eltorzult, fanatikus nyomorékjai,feudális pompa és feneketlennyomor ellentéte, majd a sötétség erői-nekgyilkos tombolása sokoldalú, gazdagszínpadi képekbe sűrűsödik. „Spanyolországkét részből áll: misztikumból ésJelenet a Győri Balett Az igazság pillanata című előadásábólrealizmusból", idézi mottóul a rendezőSalvador Dali szavait.Az első részből kiemelkedik néhánykifejező erejű, jól szerkesztett táncjelenet.A finom, ábrándos, lírai tónusú ifjú Lorcátmegszemélyesítő Szabó Elemér és akitűnő technikájú Szekeres Lajostitokzatos, kemény, vad és kissé gonoszduendéjének kettőse, amelynek hatásáraújjá varázsolt, megszállott emberként vetimagát a költő az életbe a berobbanólobogó köpenyes flamencocsoporttal.(Reméljük, a szakmai bemutatón mégtúlságosan harsány zene hangereje azótamegfelelően mérséklődött.) Ugyancsakemlékezetes marad a Lorca nyománéletet, tavaszt, szerelmet, a természeterejét szimbolizáló Zöldruhás lány szerelmitánca az ifjú költővel. („Zöldszeretlek, zöld imádlak, zöld szél, zöldbeborult ágak." Alvajáró románc, NagyLászló ford.) A néhány visszatérőmotívumból felépített tánc megfogalmaztaaz ifjonti eksztázis tisztaságát; a kételőadó harmonikusan összehangolt lírájaés a Zöldruhás lány, Király Melinda„zöldbe borult ágakat" megidéző sudáralakú szépsége a románc szellemévelösszecsengve sugározta a költői szimbolikát.Ugyanakkor egyes, eredetileginkább atmoszférateremtő háttérnek szántjelenetek (a Velasquez-kép, a mankósokkörmenete, a torz alakok Walpurgis-éjszerűtánca) előtérbe jutásával azösszhatásban a kelleténél jobban érvényesülta pompázatos ünnepélyesség,vagy a kissé neoromantikus „operai"légkör. Az arányok megbillentése ígyolykor eléggé messze vitt a De Fallatanítványa és a Bartók ibériai rokonakénta modernség és népiség programjávalharcba induló Lorca személyiségétől,stílusától. Ez okozta, hogy a megragadópillanatok emléke mellett hiányérzet ismaradt bennünk az első rész után.A második rész viszont bőven kár-pótol.A férfi Lorcát alakító Markó Ivánevokatív tánca adja meg a nagy-vonalúindítást. A Bernarda Alba h á á nak rövidballadába sűrített ragyogó megidézésével,és végül a bikaviadal rítusának különös,szellemeskoreografikusmegfogalmazásával ér valódi csúcsaihozaz egész kompozíció, amikor Lorcaszellemiségének és Markó egyénimondandójának valóban szerencsésösszetalálkozása ragadja bűvkörébe a nézőt.Gyönyörű, ahogyan a Bernarda Albaházának kriptaszerű rabságából vadulkitörő, lázadó lány (Király Melinda)eksztatikus szerelmi táncba viharzikMarkó Ivánnal, majd ahogy a félelmetesfekete madársereg, a többi nővér, szét-tártfekete szoknyájánál fogva vissza-húzza ésa legyezővel szinte bárdként lefejezvehajszolja ki a színről. A balettlegsajátosabb jelenete a torreádor (MarkóIván) és a bika (Bombicz Barbara) tánckettőse.Az ősi állatáldozat rítusát, atorreádor veszedelmes, szertartásos játékával,a bikát alakító fekete trikós spiccelőtáncosnő tragikomikus stilizált állatmozgásával,kettejük izgalmas, egymástkerülgető párharcával egészen avédtelenül kiszolgáltatott bika ledöféséig,szellemes eltávolítással ragadja meg akoreográfia, meg-megidézve vele a Lorcatorreádorsiratójában foglalt különöskettősséget, szenvedélyes vonzalmát aszörnyű barbár rítus iránt és mélyrőlfakadó humánumának irtózását a vértől.A darab egyik fix pillérjeként folytonvisszatérő Halál alakjának különös színtés súlyt kölcsönzött Fülöp Viktor szuggesztívszemélyisége, hatásos színpadijelenléte.A kompozíció legszebb táncaibanMarkó Iván korábban megismert expresszívtáncnyelvéhez ezúttal a klaszszikusbalett mellett szerencsésen társul

CENNER MIHÁLYA megújuló színházbanél továbbAz Igazság pillanata színpadi rituáléja ( MTI fotók)az egyénien felfogott flamenco táncstílus,amely gazdagítja, egységbe fogja a formanyelvet.A csoporttáncok egy részébenviszont kevéssé karakterisztikus, pregnánsa formanyelv, nem elég gazdag aművészeti eszköztár, meg-megismétlődneka csoportmozgatás ismert motivikaiés térbeli szerkesztési elemei. Reméljük,hogy Lorcához, a formák nagytisztelőjéhez és tudójához való mélyvonzalma, a szertelen fantáziát szabályokhozkötött, zárt művészi konstrukciókhatárai közé szorító költő szeretete atovábbiakban is ösztönözni fogja akoreográfust a pontos művészi kifejezésekkikovácsolásának nehéz útján.Fantáziadús és megkomponált viszontmost is a színpadkép és a színhatás számosérdekes változata. A lorcai színszimbolikaskálája a zöld, a fekete és a pirosmellett legvégül feltűnik a negyedik (agranadai dús forró nyár megénekelt színe)- a narancssárga is: a halálba taposottköltő feltámadásának a színe. Későbbkissé váratlanul bizarr háttér-ként jelenikmeg egy Salvador Dali-stílusú rikítóanvörös, nagy száj, amely mintegy elnyeli avilág szemetjét. Meg-ragadó, hatásos azutolsó kép, a Goyára emlékeztető, hátulrólátvilágított festmény elé hajszolt költőtlátjuk, majd a hirtelen támadt sötétségbenhidegen rá-vetődő fehér fénykarikavilágában éles csattanás hallatszik ..A műsor kezdetén a függöny előttmegjelenik utcai ruhában a táncoskoreográfus-rendezőMarkó Iván, és sajátműsorának indításául szép egyszerűszövegejtéssel elmondja Lorca Duendecímű tanulmányának bevezetőjét .. .„Nem. Én nem szeretném, ha a terembeberöppenne az unalom szörnyű dongója ...Egyszerűen költői hangom skáláján . . .amelyből nem leselkednek báránybőrbebújtatott éles pengéjű iróniák, hadd látom,tudok-e egyszerű leckét adni nektek a megkínzott Spanyolországszelleméről."Markó színháza valóban teljes szívvelfelvállalja ezt a programot: nem röppen azunalom dongója, nem leselkednek élespengéjű iróniák ... Magas hőfokonelőadott, hittel teli ceremóniának voltunkrészesei. Markó ezúttal művészi hevülettelmegteremtett szín-pompás Lorcavíziójánakkeretében mondja el akorábban A nap szeretteiben, majd pedig aKüzdelmekben meghirdetett programját, ahumánumért harcoló művész hitvallását,egyre határozottabban alakítva ki a magaválasztotta „Gesamtkunstwerk" biztosanvezetett színpadi apparátussal, szövegből,zenéből, táncból, képzőművészetiösszhatásból megkomponált műfaját.Színpadi mágiát teremtő útján teljesodaadással követi a tehetséges fiatalegyüttes és a vele tökéletesen összehangolt,jelmezt, díszletet, világítástteremtő kitűnő művészgárda, GombátJudit, Hani János és ezúttal a GyőriFilharmonikusok közreműködésével ahagyományos spanyol és népi zenéből,valamint saját szerzeményeiből a zeneialáfestést megteremtő Vajda János.Az igazság pillanata (a győri Kisfaludy Szín-ház)Zenei összeállítás: hagyományos és népi zenéből,valamint Vajda János szerzeményeiből aGyőri Filharmonikusok közreműködésével. Adarabot rendezte és betanította: Markó Iván.Világítás: Hani János. Díszlet: Gombár Judités Hani János. Jelmez: Gombár Judit.Próbavezető: Stimácz Gabriella. Művészetivezető: Markó Iván.Szereplők: Szabó Elemér, Markó Iván,Magyar Mária, Fülöp Viktor, Martin Márta,Szekeres Lajos, Király Melinda, GreinerÉva, Kiss János, Bombicz Barbara, DombrovszkyÉva, Horváth Erika, Horváth Gizella,Kristó Annamária, Ladányi Andrea,Ocsag Anna, Demcsák Ottó, KrámerGyörgy, Németh István, Sebestyén Csaba,Szigeti Gábor, Tárnoki Tamás.Palasovszky Ödön, a magyar színháziavantgarde egyik legaktívabb harcpsa éstovábbvivője, író, színész és rendezőnyolcvanegy éves korában elhunyt.Palasovszky Ödön rendszeresen írt aSZÍNHÁZ-ba, cikkeivel felidézve a kétvilágháború közötti évtizedek baloldaliavantgarde színházi kezdeményezéseit.Utolsó írását 198o szeptemberében közöltük.Cenner Mihály színháztörténész búcsúztatóbeszédével emlékezünk az időskorában is aktív, ízig-vérig színháziemberre, Palasovszky Ödönre.A Magyar Színházművészeti Szövetség ésaz egész magyar színésztársadalomnevében búcsúzunk Palasovszky Ödöntől.A magyar avantgarde színházi mozgalmakegyik alapítója és mindvégig tevékenymunkása, mozgatója, résztvevője volt.Egyetemi és színi tanulmányainak párhuzamosvégzése után Madzsar Alicemozgásművészeti iskolájában tanított, és ittérlelődött meg benne a „lényegre-törőszínház" eszméje, amelyet aztánévtizedeken át folytatott kitartó munkával,nemegyszer harccal valósított megtársaival: Madzsar Alice-szal, HevesyIvánnal, Tamás Aladárral és mindenekelőttfeleségével, művészetének és harcainakhűséges társával, Róna Magdával.Harcról szóltunk, mert Palasovszky Ödönharcot folytatott a lényegretörő színházmegvalósítása érdekében minden addigikonvencióval, begyöpösödött színházifelfogással, mind a drámák értelmezése,mind pedig az előadás-mód egészetekintetében.Mi volt Palasovszky Ödön lényegretörőszínháza? A szeszélyesen tagolt terűszínpadon - ezeket többnyire BortnyikSándor tervezte - ritmusok, kórusok ésszólók felelgettek egymásnak, indulathangés zene, parlando és tánc, pogányszertartások épültek egybe, mintegyszövetkeztek logikus beszédre, színpadicselekményre vagy szóval ki nem fejezhetőtartalmak közvetítésére.

Ez a totális színpad minden látványosközvetítőelemet magába olvasztott: amozgást, a táncot, a kórust, a mimikát ésgesztusokat, a verset, a prózát és a zenét.Más volt, mint a hagyományos drámavagy pantomim, bár egyes produkciói ezutóbbihoz hasonlítottak leginkább.Nálunk és általában Közép-KeletEurópában az avantgarde nemcsak művészetiirányzat volt, hanem politikaiállásfoglalás. Így érthető, hogy PalasovszkyÖdön új színházi törekvései-bena munkásságra támaszkodott, produkcióibanmunkásfiatalokat szervezettbe, közönségének jó része is munkásokból,illetve baloldali értelmiségiekbőlállott. S az 192o-as évek ellenforradalmikultúrpolitikája ezért üldözte és próbáltaelhallgattatni színházi vállalkozásait, őtmagát nemegyszer bíróság elé állítva,produkcióinak egyikét-másikátrendőrhatóságilag betiltva.1925-ben a Zöld Szamár nevű avantgardeszínházzal indult el ezen az úton,Hevesy Ivánnal és Mittai Lászlóval.Produkciójukról - amelyben Ivan Goll ésJean Cocteau dramatizált költeményei,illetve kis darabjai szerepeltek IllyésGyula fordításában - írta KosztolányiDezső:„E kis színház mögött néhány fiatalemberáll. Hangsúlyozzuk, hogy semmiközük a régóta levitézlett külföldidivatokhoz: futurizmushoz, expresszionizmushoz,dadaizmushoz. Az előbbi kétirányhoz valóban nem húznak. De amihajlandóságukat illeti, úgy látom, hogymégis a dadaizmussal tartanakatyafiságot. Ok nem vállalják ezt a rokonságot.Mindössze egy szatirikus színházatakarnak megteremteni, hol tormátreszelhessenek a mai, erkölcs, hit nélkülszűkölködő társadalom orra alá. "„Ivan Goll két költeményét jelenetezikmeg stílusosan, úgy, hogy egy igéje semvész el, szemünkbe szökken, ami fontosés jelentős. Cocteau komédiája egészendadaista. Friss kedvvel, eredetin hoztákszínre ezeket az apróságokat; a kiállításgazdag ötletekben, a színészek értik aszerzők szándékát, a régi görög kargúnyos szereplése megrázó. Hogy avállalkozás fönnmarad-e, élet-képes lesze,az nyilván nem rajtuk múlik."Valóban nem rajtuk múlott, hogy elkellett hagyniok a Csengery utcai MűvészSzínpadot, s a következő évben azátalakított társulat Új Föld néven folytattaelőadásait. Itt került bemutatásraTristan Tzara dadaista ihletésű darabja,ugyancsak Illyés Gyula fordításában,valamint Palasovszky: Oedipas kezei c,produkciója. Nem Palasovszky Ödönékvoltak abban az időben az egyetlen kísérletező színpad, de tagadhatatlan, hogyők voltak a legjelentékenyebbek.Az Új Föld csoport a következő év-benCikk-Cakk esték néven konferansz-revütalakított ki, amelyeken szimultánszínpadot alkalmaztak. Erről a csoportígy vallott:„A Cikk-Cakk esték szándéka a maiember százféle zegzugos útjának kereszteződésébenaz élet igazi ritmusát, bensőlüktetését megkeresni. Olyan közönséghezutat találni, amelynek van bátorságaszembenézni a ránk öregedett szellemi ésérzelmi rend mögött résen álló szabad éskollektív erőkkel."Palasovszky csoportjának harcot kel-lettvívnia az értetlenséggel, a reakcióval, acsupán az átlagot kereső és azzalmegelégedő kispolgári szemlélettel ésnemegyszer a hatósággal is. Mert a színpadaikonmindenkor az elnyomottakpártján álltak, a munkásosztály erejét demonstrálták,s nemcsak a nézőtér telt mega munkásokkal és baloldali érzelműértelmiségiekkel, hanem a hivatásos színészekmellett a munkásifjakból toborzottamatőr színészek, a kórusok tagjai isközülük kerültek ki. Világnézetüketbátran vallották és előadásaikban hirdették.Ezért is kellett évenként más-másnéven, címen és helyen megjelenniök.A Cikk-Cakk estéket 1928-ban a RendkívüliSzínpad követte, majd ennek megszűntévela Prizma. Talán itt bontakozhatottki legteljesebben PalasovszkyÖdön lényegretörő színháza. Itt rendeztékmeg Ernst Toller: Géprombolók címűdrámáját, amelyet a főpróba után arendőrség betiltott, de mégis óriási hatásavolt, mert a munkásság jó része már afőpróbára is bejuthatott.A betiltás nem vette el sem Palasovszky,sem társai ambícióját. Sőt, talánfokozta tettvágyukat és ellenállásukat ahatóság közbelépése.Jelentősek voltak Madzsar Alice ésRóna Magda mozgásművészeti estjei,Kozma József zenéjével és a közreműködőművésznők koreográfiájával.Ilyenek voltak: a Bilincsek, a Babilonivásár, A Srác és a Vagabund Hipokríciában;a legjelentősebb azonban PalasovszkyÖdön drámája, az Ayrus leánya. Ebben abiblikus-mitikus tárgyú, tán-cos, zenésdrámában a színház ősi lényegét és értelmét valósították meg, s adráma előadása fordulatot jelentett azavantgarde színház történetében.Közben munkatársa lett Tamás Aladár100% című folyóiratának, és a Munkáskultúrgárdakeretében megrendezte a1oo% színpadi estjét, amely ugyan-csakbetiltással végződött.1932-33-ban Műhely címen folytattatevékenységét; ennek egy részét szinténbetiltották. Itt már Pünkösti Andorraldolgozott együtt, míg végül a MárkusLászló alapította Új Tháliában FelkaiFerenc Bábel című darabját rendezte.Ezután hosszú-hosszú csend következett.A reakció kiszorította Palasovszky Ödönta színpadról, ahová csak 1945-ben mint aMadách Színház, illetve a következőévben az általa alapított DolgozókSzínháza igazgató-rendezőjeként térhetettvissza.A rövid intermezzo után ismét legördülta függöny Palasovszky színpadán.Ezúttal az akkori dogmatikus kultúrpolitikánaknem felelt meg a „lényegretörőszínház " , nem találták elég vonalasnak.Palasovszky Ödön és felesége,Róna Magda ezután kertészkedtek. Nemaz emberi gondolatok és érzelmek kertjébengyomlálták a dudvát és a vadhajtásokat,és nevelték az újfajta, különlegesvirágokat; valóban kertészként egy téeszbenkaptak alkalmazást. Az IrodalmiSzínpadon még egyszer felizzott Palasovszkyrendezői szelleme, a 1oo%emlékére rendezett irodalmi előadáson. Atöbbi néma csend! De ebben a csend-benmegírta a lényegretörő színház elméleti,gyakorlati és történeti össze-állítását, s eza könyv, amely csak napokkal távozásaután került ki a nyomdából, megőrziemlékét, művészetét, munkásságát,amely a magyar színház-történet egyiklegizgalmasabb és legelőremutatóbbfejezete.A búcsú perceiben ezt a hosszú, színes,sokoldalú, örömökkel és bánatokkal,sikerekkel és elnémításokkal teli, de aművészetben mindig az újért és a művészetenkeresztül az elnyomottakértáldozott életművet csak nagy vonalaibanvázolhattuk, s ő nemcsak emlékeinkbenél tovább, de a folyton meg-újuló magyarszínházi életben is, amely-nek egyiklegnagyobb újítójától most fájdalommalés tisztelettel búcsúzunk, azzal ahitvallással, amely életének ésmunkájának összegezése:„Nem halhat meg az ember számára aszépség, a szenvedély és a teremtő fantáziaígérete!"

arcok és maszkokPÁLYI ANDRÁSNapló színészekrőlMalvolio filozófiájaKülönös dolog történt az Amit akartok. -azaz a Vízkereszt várszínházi elő-adásában,melyet immár harmadik évadja tartanakrepertoáron, s melyben az el-múlt ősztőlMalvolio szerepét Reviczky Gábor vetteát. Nem is az egyetlen, nem is az elsőszereplőváltozás ez az Amit akartokban,nem is csupán azért érdemel figyelmet,mert Reviczky ezúttal is remek figurát hozszínpadra (hisz az eredeti előadásnak isMalvolio volt az egyik erőssége). Sokkalinkább azért, mert a Reviczky-féleszínészet, ez a különös gesztikuláció,melynek megvan-nak a maga belső, rejtetthangsúlyai (azaz olyan hangsúlyok,melyek nem-csak a karaktert festik meg,hanem valami mást is sejtetnek, valamit,ami a színész egyéniségéből fakadógondolati többlet), új színnel,mondhatnánk, új művészi aspektussalgazdagítja a produkciót. ReviczkyMalvolióját nézve, érdekes módon, sokminden indokolt-nak tetszik, amitkorábban inkább fel-színességnek, üresteatralitásnak tartottunk az előadásban.Iglódi rendezéséről annak idején mármegírták, hogy erénye az alakok pszichológiaikidolgozásában rejlik, ami-nekértékéből azonban nem keveset le-vesz aszereplők „túlmozgatása " . S valóban, avárszínházi bemutatónak nem sikerültszintézisbe hoznia a lélektanikidolgozottságot azzal a beat-Shakespearerel,melyet az Omega együttes muzsikájáracelebrálnak, azaz táncolnak el a színpadon.Mert a produkció, mi-közben kissé abeatmusicallel hozza mű-faji rokonságba aVízkeresztet, a komolyabb, s nem egyszer akomorabb színeket hangsúlyozza avígjátékban, ám ezt még egy-egyszerencsés színészi megoldás, jó ötletellenére sem szerves egységként teszi,inkább olyasféle kettős ambícióval,melyből hol az egyik, hol a másik uralja aszínpadot. Pontosabban mindez így festett,amíg Reviczky nem lépett az együttesbe.Mi is hát ennek az alakításnak az igaziérdekessége?Malvolio filozófiája?Tagadhatatlan, hogy Malvolio a legrendhagyóbbs így a legkülönbözőbb módon értelmezett Shakespeare-figurák közétartozik. Csupa önáltatás és becsapás ez akeserű vígjáték, de talán Malvoliotörténetét illetően a leginkább az. Egyáltalán:komikus vagy tragikus hős-eMalvolio ? Nem rokonszenvesebb-e puritanizmusa,mint a darabbeli két hercegiudvar mesterkélt szerepjátszása? Ugyanakkornem ütnek-e ki túlságosan is aképmutatás foltjai túlhangsúlyozott puritanizmusán?Nem rejlik-e kicsinyesönzés álszent komorsága mögött? Aszínháztörténet, különösen a romantikaidejéből, egész sor méltóságteljes ésmegható Malvolio-alakítást jegyzett fel;de amennyire képtelenség könnyed,bohózati karikatúrának értelmeznünk efigurát, ugyanúgy disszonáns, Shakespearereneszánsz életszemléletével éskritikájával összeegyeztethetetlen felfogás,ha elérzékenyülünk e kisszerűhivatalnok megcsúfolásán. Jellemző módon,a mai Vízkereszt-előadások épp atragikomikus kettősséget hangsúlyozzákMalvolióban, amivel a korábbi századok,különösen a romantikus Shakespeareértelmezésnem tudott megbirkózni.Malvolio a mai kispolgár shakespeare-ielőképe, azok közé a „bolond bölcsek"közé tartozik, akikről a darab-beli Bohóc,a „bölcs bolond " előszeretettel élcelődik :épp azáltal válik nevetségessé, hogymiközben olcsó közhelyek bűvöletében él,mindenkinél okosabbnak hiszi magát.Ilyen Malvolio a Reviczky Gáboré is. Slehet, ennyi elég is lenne a jó ésMalvolio: Reviczky Cl c r (Iklády László felv.)hiteles színészi alakításhoz, Reviczky hozmég valami mást is, amiért érdemesodafigyelnünk rá. Ez a többlet pedig afigura mozdulatvilágában rejlik. Reviczkynemcsak eljátssza, de egyúttalmegmutatja Malvolio kisszerű esendőségétvagy esendő kisszerűségét. De az„eljátszás" és a „megmutatás" ezúttalszerves egységet alkot: úgy nevetteti kivelünk hősét, hogy közben összeszorul asajnálattól a torkunk. Ebben a csupamozgás előadásban Reviczky „koreográfiája"filozofikus hangsúlyokat sejtet:groteszk módon elnyújtott léptei, sutakarmozgása, összegabalyodó lábai, az,ahogy kétszer is hasra vágódik kifűzöttcipőpertlijétől, ahogy a szó szoros értelmébenfelhúzza az orrát stb. stb., nemegyszerűen karikírozás, inkább színésziértelmezés, művészi önkommentár: afigura kívülről való megmutatása. Sahogy ezt nézzük, felmerül bennünk akérdés : nem az hiányzott-e kezdettől avárszínházi Amit akartokból, ami eb-benaz alakításban oly nyilvánvalóankiegészíti egymást? A belülről lélektanilagpontosan, már-már „meghatóan"kidolgozott Malvolio „külső" leleplezése:az a filozófia, ami a mozdulatokbólolvasható ki.Strindberg ürügyénLehet, hogy Per Olov Enquist számáraegyszerűen csak ürügy a századfordu l ósvéd íróóriásának megidézése ahhoz, hogya „nemek háborújának" nagyon is maifejezetéről szólhasson? Vagy ellenkezőleg,darabja valójában egy „apokrif"Strindberg-dráma? Annyi bizonyos, hogyA tribádok éjszakája nemcsak jól megírtszíndarab, hanem - a miskolciakjóvoltából, kiknek előadása a fővárosban aJátékszín repertoárjára is felkerült - a jelenévad egyik legsikeresebb bemutatója. ASZÍNHAZ januári számában elemző cikkfoglalkozott az elő-adással, s ezen belülBlaskó Péter ragyogó Strindbergalakításávalis; nem sok értelme volnamost Blaskó szerep-építését ismétrészletekbe menően fel-idézni, ahogyszínpadi Strindbergjével a hamiséletszerepek lelepleződésének kálváriájátvégigjáratja az önteltségtől a kudarcig, adühkitörésektől á megszégyenülésig, hiszminderről volt már szó e hasábokon; hamég egyszer mégis visszatérek BlaskóPéter játékához, akkor inkább ürügyülhasználom Strindbergjét, hogy néhányvonással hozzá-járuljak színésziprofiljának megrajzolásához. Az alkalomkínálja magát; Blaskó

Strinderg: Blaskó Péter (Jármay György felv.)Péter, akiről immár közhely leírni, hogy azelmúlt évek során jelentős színésszé érett,alighanem eddigi pályájának legjobbalakítását nyújtja A tribádok, éj-szakájában.Blaskó Strindbergjét az első perctől azutolsóig elhiszem és elfogadom, azaz megse kísért a gondolat, hogy a játék, mely aszínlap szerinti 899-ben folyik, devalójában igencsak mai játék, anakronisztikuslenne. Talán mert a négy szereplőközül ő él a legkevésbé a figuramegformálásának külső eszközeivel ? Talán,mert minden hangsúlya, mozdulata,kézrezdülése, verítékes homloka fontosszerepet játszik? Mindez igaz. S igaz az is,hogy Blaskó, miközben elhiteti a maipublikummal, hogy az a „törtenelmi "Strindberget látja, ízig-vérig mai emberthoz a színpadra. Az igazán izgalmaskérdés épp itt rejlik: hogyan éri ezt el?Nincs értelme különösebb trükk utánnyomoznunk: színész és néző olyan intimközelségét feltételezi ez a játék, melybenminden manír és minden „fogás" eláruljamagát - csak az hiteles, ami belülről jön ésaminek emberi fedezete van. Blaskóalakításának nagyon egyszerű nyitja van:rátapint arra, ami Enquist darabjában alegértékesebb, a szenvedélyek belsőlogikájára. Nem azzal foglalkozik hát,hogy megfejtse, ki-elemezze a drámabeliStrindberg lelki konfliktusainakszövevényét, hanem az indulatok vonalátköveti, s ez a belső szenvedélyrajzlehetővé teszi, hogy a magaelementaritásában ragadja meg a figurát.Es minden, amit így elmond, természetszerűlegérvényes a nyolcvanesztendővel ezelőtti drámai szituációra is,holott nyilvánvalóan itt és most születik, smai nyelven szól.Nem tudok szabadulni attól az érzéstől,hogy Blaskó úgy játssza le a szenvedélyeke partitúráját, akár a zenészek akottából megidézett zeneművet. Miközbenteljesen átadja magát Strindbergje belsőtörténetének, s ezt olyan intenzitással teszi,hogy valósággal süt körötte a levegő,mindvégig marad benne valami nehezenmeghatározható higgadtság, valami, amitőla legeszeveszettebb és legféktelenebbpillanataiban is érezni a kontrolláltságot;érezni, hogy „csak " a színpadon szabadultel a pokol, a színészben nem, neki még alegtébolyultabb pillanatokban is megvan amaga szeme, a maga „rálátása " a sajáttébolyára. Ez az, amit a színészi spontaneitásés fegyelem alkotó szimbiózisánakneveznék, ami művészi létfeltétele amélyről fakadó szenvedélyek felszabadításának:csak azt tárhatja fel előttünk,aminek egyúttal ura is. Blaskó alakításábanaz a legmegnyerőbb, hogy meg-nyitvaa lélek mély és rejtett tartományait,meglepően sokat mutatva meg abból, amicsak ösztönösen és indulatilag ragadhatómeg a figurában-önmagában, egyetlenpercre se engedi el ma-gát, nem hallgat arossz értelemben vett „ösztönösség"csábítására, s így játéka mindvégig pontosmarad. Oly-annyira pontos, hogy akármodellszerű-nek is nevezhetném. Vagyisérzékletesen megrajzolja-megjeleníti egymaga-tartás - akár Strindbergmagatartásnakis mondhatnánk - modelljét.S ez a „modellezés " különös értékekkelruházza fel játékát: ami elsőre a magatermészetességével kerít hatása alá (aszenvedélyek belső rajza), az így másszinten - mint-egy egzakt módon is -hiteles lesz.Íme egy intellektuális színész. De ezmegint csak közhely. Tehát inkább ígyfogalmaznék: íme egy tudatos és mindenrészletében aprólékosan kidolgozottszínészi alakítás, mely elsősorban mégis azemberi indulatok elementaritásával éshitelességével ragad meg.Gróf Endrődy-Wittenburg paradoxonaA kaposvári Marica grófnő-előadás, mely a„változat egy operettre" műfaji meghatározástviseli, többféleképp is paradoxszínháznak nevezhető. Egyrészt, mert akaposváriak ezúttal is úgy kíván-nakeleget tenni a nagyérdemű publikum kétesértékű operettigényének, hogy egyúttalmeg is fricskázzák azt, másrésztelsősorban nem úgy érik el céljukat, hogymai disszonanciákat kevernek a hajdanioperettbe, hanem hogy a Marica grófnő„elpestiesített " közismert változata helyettvisszatérnek az eredeti, Brammer-Grünwald-féle bécsi-Gróf Endrődy-Wittenburg Tasziló: Spindler Béla(Fábián József felv.)hez. Ráadásul ezt is oly módon teszik,hogy beavatják a közönséget vállalkozásukparadox jellegébe, hisz a színpadijáték többször is elakad, s a színészekhajba kapnak azon, hogy végül melyikváltozatot adják elő. A legérdekesebbparadoxont azonban a gróf Endrődy-Wittenburg Taszilót alakító Spindler Bélatartogatja számunkra, holott elsőpillantásra úgy tűnik, az ő alakításábannincs szó semmiféle áttételességről, amitjátszik, az „egy az egyben" operett.Vagy mégsem? Annyi bizonyos, hogySpindler alakítása a lehető legtávolabb vanaz operettparódiától. Ha viszont az„operettes" jelzőn bárminemű teátrálisolcsóságot értünk (s ma már aligha titkolhatóel e kifejezés pejoratív színezete), akkorez sem illik rá: egyetlen percre semengedi meg magának, hogy éljen a szerepkínálta olcsó hatáskeltés lehetőségeivel.Egyszerűen nincs rá szüksége. Már csakazért sincs, mert olyan szakmai biztonsággalrendelkezik, ami sajnos, ritkaságnakszámít a főiskoláról frissen kikerültszínészévjáratok soraiban. Nemcsak azmondható el róla, hogy dikciója mindigpontos, jól érthető és kifejező, hogy hatáncol és énekel, annak mindig drámai(azaz emberi) tartalma van, hogymozgáskultúrájával, akrobatikus felkészültségévelazt tanúsítja, imponálóan uratestének, de mindezen erények mögöttvagy ezek mélyén ott rejlik benne valami,amit már sokkal nehezebb meg-határozni,de ami a legnemesebb színészi értékekközé tartozik: az a fölény, amit csak azeszközeinek teljesen birtokában levő aktonengedhet meg magának.Ennek a fölénynek ugyanis nem atechnikai csillogás a lényege. Talán jobb islenne, ha a „fölény " kifejezés helyett aszereppel szembeni nagylelkűségrőlbeszélnék. A „külső" technika, bár-

milyen impozáns is, itt mellékessé válik; amozgásnál, táncnál, akrobatikánál stb.fontosabb az, ami „belső " technikánaknevezhető: a találkozás a szereppel.Spindler megteheti, hogy teljesen át-adjamagát az operettfigurának, abban a grófEndrődy-Wittenburg Taszilóban, akinekbőrében a színre lép, semmi „operettes"nincs. Spindler fölénye onnan ered, hogytisztában van azzal, Endrődy grófmindenképp kreatúra marad, s csakannyiban él meg, amennyiben ő életrekelti. Vagyis épp abból meríti az ihletet,hogy tudja, papírmasé világ az, amibeéletet lehel. A színészi alakítás „lelke " aza gesztus, amit teremtő altruizmusnakmondhatnánk: minél inkább odaadja húsvérönmagát az operett álvalóságának,minél inkább eltűnik a „technikai "távolságtartás, és minél teljesebb leszazonossága a szereppel, annál nyilvánvalóbblesz a színész teremtő egyénisége.A kívülről tetszés szerint szaporíthatóstiláris idézőjelek helyett ily módon azalkotó gesztusban találja meg azt a mélyebbés értékesebb idézőjelet, ami voltaképpnem egyéb, mint archaizálás : elhisziaz operettet. De attól, hogy elhiszi,mintegy rákényszerít bennünket arra,hogy kívülről pillantsunk a játékra is,magunkra is. Hisz be kell vallanunk,hogy azért a legellágyultabb operettesnosztalgiánkban sem vettük ennyire komolyanaz operettet.Felvethető persze, hogy mindez nemcsúszik-e (vagy nem csúszhatna-e) át éppaz ellenkezőjébe, az „operettes" szín-házapoteózisába? S ha azt kell állítanunk,hogy nem, akkor eljutunk a soha teljesenki nem elemezhető színészi ti-tokhoz: atehetséghez. Spindler Béla titka talán grófEndrődy-Wittenburgjánakparadoxonjában érhető tetten a legjobban;e többrétű alakítás, miközben éppegyneműségével ragad meg, előzékenyenbetessékel bennünket a Marica grófnőbájfelhői közé, hogy aztán megmosolyogjukmagunkat. Sőt, hogy megborzongjunktőle: abban a pillanatban,hogy megérezzük a színészben a„mágust", már maga az operett is, grófEndrődy-Wittenburg is puszta eszközzéválik. Spindler úgy játszik, hogy elhitetivelünk, a játék hatalmasabb az embernél,s ez a borzongás még akkor is kísért,mikor mágikus köréből már ki-kerültünk.SZ. P.Porszem a bárd alattHuszár LászlóHochwálder KözvádlójábanSokféle szörnyeteg van körülöttünk.Magunk se, de tán ők se veszik észre,hogy azok, amik. Mert hiszen a szörnyetegséglényegi megjelenéséhez válságkorszakokra,életveszélyesen kritikusállapotokra van szükség. Ilyen korszakvolt a francia forradalomé, ahol tegnapibírák tetemére taposva ítélkeztek holnapiáldozatok, tisztaszemű hősök, perverzlelkű igazság bajnokai, arisztokratákés térdnadrág nélküliek.Egy esztendő alatt két alkalommalláthattuk Fritz Hochwalder Ködvádlóját,amely a francia forradalom egyik jelesalakjával ismertet meg bennünket, aszörnyetegek egyik legszínesebbjével. Apécsi - nagyszínpadra túlságosan kicsi -előadásban Győry Emil mint Fouquier-Tinville megkeseredett, gyomorbajos,gonosz ember, akinek a rosszindulat, agyűlölködés soha el nem múló, mély,keserű ráncokat szántott az arcára. ARadnóti Színpadon Huszár László evilágibb,alapjában jó szándékú hóhért játszik.Győry Emil torokszorító pillanata volt,mikor Fouquier rádöbben, hogy csapdábacsalták, s a vadfogóalkalmatosságot sajátmaga szerelte föl saját magának. Aközvádló villámsújtottan, fahasábkéntzuhan végig a színpadon. A viselkedés, ataktikázás, a civilizáció máza fölfeslettebben a mozdulatban a hidegenszámítgató közvádló arcán.A fővárosi előadásból ez az elzuhanáshiányzott, ez az egy pont volt következetlen.Huszár úgy fogadta saját halálhírét,mintha távoli gyászoló rokonalenne önmagának. Mégis az ő szerepformálásavolt következetesebb, elhihetőbb.Azok közé a színészek közé tartozik, akikképesek elkerülni a színpadi fajba,alfajba, fajtába sorolást. Lerázta magáróla testalkatra figyelő skatulyákat, nemjátszik kedélyes Sancho Panzát vagyrengő hasú Porthost. Az évekkel ezelőtti,gyáván gonosz, „szaharba" hibbant, kozmikusÜbü királytól hosszú volt az út apárizsi forradalom közvádlójáig, demegérte!Szóljunk néhány szót erről az alakról ésmagáról a darabról is. Fouquier-Tinville- mint majd' minden figura a darabban- olyan, hogy csak a váza adott, ahitelesítés a színészre bízatik. Csalókadolog ez, hiszen Hochwálder a klasszikusdramaturgia aprólékos követésévellátszólag tökéletes darabot termelt; csak aszínpadi lététől megfosztott szöveg elemzésekorjönnek elő a mű gyógyíthatatlansérülései, melyeket jól-rosszul fedhetnekbe egy-egy előadás ragtapaszai.A Ködvádló először is olyan krimi, ahola szerző nem csupán a harmadikfelvonásbeli gyilkosság tettesét árulja elaz elsőben, de még a gyilkosság módját,időrendjét is. Izgulnunk nincs miért:Robespierre és a jakobinusok halottak, aforradalmi terror vezérkarának egyet-lentúlélője a még hivatalban levő Fouquierközvádló, a darab szerint a minden-korihatalom hóhérbárdja. A thermidoriellenforradalom „vezérlő angyala", MmeTallien a terrortörvény megszüntetésénfáradozik. A dráma szerint e törvénysegítségével, tisztességes per, meghallgatás,tanúk nélkül juttatott ezreket vérpadraFouquier. Tallienné azonban tudja,hogy a törvény megszűnte előtt még elkell pusztítania a közvádlót, aki egytisztességes, nyilvános pörben sok-félekellemetlen dolgot fecseghetne ki.Azonban a közvádló önmagában a terrortörvény.Tehát önmagának kell aközvádlót halálra ítélnie. Mme Tallienkirálycsele ez: „személyes" szívességkéntkéri Fouquier-től, hogy ítéljen el egyembert, akinek neve majd csak ítélethirdetéskorderül ki.Fouquier állandó túlélőnek hiszi magát,belemegy a játékba. A darab a továbbiakbanmár csak a módszert mutatjabe: ahogy a kiszemelt vad bele-sétál azáltalunk ismert csapdába.Rokonszenvünk semmiképp sem lehet ahóhéré. De Talliennek és felesé-géneksem szurkolhatunk; hisz maga a közvádlóolvassa föl titkos dossziéjukbólmúltjukat, thermidori kedéllyel:„hullarablás, csalások - régi ügyek, nemérdekesek". A thermidori fordulat ezenvezéralakjai az előző „rezsim " vezetőinektérdéig se érnek föl, mert ha akkorfolyvást véres volt is a Szajna, azoklegalább meggyőződésből cselekedtek. Itta rosszak meg a jók egyaránt rosszak,önjellemzésükben mintha egy sematikusfilmben a szabotőr vallomását hallanánk.A nézőt egyvalami kötheti le: az életért,illetve a győzelemért folyó hajsza ésaz, hogy választ kap, miként lehet,

Fouquier-Tinville: Huszár László (Keleti Éva felv.)hogyan lesz valakiből hóhér? Mit érez, mitgondol magáról?Hogy a Radnóti Színpad előadása jó,elsősorban annak köszönhető, hogy errehegyezték ki a darabot. Vagyis első-sorbanHuszár alakítása a lényeg. Az őmegformálásában Fouquier-Tinville busafejű, nagy mancsú, alighanem parasztiszármazású szelfmédmen, aki két lábonálló logikájával mindig túljárt a kifinomultéletművészek meg a mindenféle - piha! -eszmék hívei eszén. A maga és mindenkimás tetteiben az ésszerűséget keresi,lemeztelenítve az általa fölös-legesnektekintett eszmei sárkoloncoktól. Nem hiszfeneketlen indulatokban, az actiongratuite-ben, egy a nagy enciklopédistáktólelfordult vérgőzös korban már-már őképviseli a rousseau-i tiszta észt.Noha legbelülről látta az elmúlt ötesztendő könyörtelen, vérhabos logikáját,mégsem téveszti meg a jelenség alényeget figyelve. Közvetlen egyszerűséggel,egy történész világosságávalhaladásnak nevezi azt a forradalmat,amelyből neki csak a szenny jutott. „Háttehetek én róla, hogy a haladás csapatábanhóhérnak szemeltek ki? " - kérdezi pátosznélkül, öblös hangon. Nem tévesztik mega túlkapások, melyek a nagy számoktörvénye alapján már-már lényeggéváltak, hisz „suszterokat elítéltek, hogyarisztokraták, püspököket, hogy ateisták " .Ugyanígy avval is tisztában van: nincskülönbség az akkor és most közt, nohaSanson, a szakmáját szerelmes rajongássalimádó főhóhér panaszkodik, hogy segédeiápolók, újság-írók lettek, az „ipar " pedigátállt a bék érc.Még azt is bevallja, nincs ínyére ez amunka. Ha valaha megkérdezték volnamint magánembert, talán nem is vállalja.„Elég régóta vagyok jogász - gyónja megtitkos vágyát épp Mme Talliennekszomorú szeméremmel -, tudom, milyeneka rossz törvények. Szeretném, ha az énnevemhez jó törvények fűződnének. "Mindez nem egy új kor szelídebb erkölcseihezidomított sóhaj; ez a köz-vádlólegbelsőbb vágya. Olyan emberé ezekszerint, aki alapjában jó, s így tudja,miben volt bűnrészes? Egyetlen lépéskellene csak, hogy Fouquier fölmagasztosulva,áldozatként végezze a vérpadon ?Sosem teszi meg ezt a gondolati lépést.Soha nem akar nagy ember lenni, és sohanem is ismeri el, hogy nagy ember. (Ő akis porszem, kinek módja sem voltdöntésekre, aki parancsot teljesített. Történetesenfejeket kaszál, ahogy ugyanilyentempósan kaszálna gabonát is. Nemmert szereti, hanem mert külön-ben nemlesz termés, nem lesz miből élni.Új emberfajta első példánya ez a közvádló.A nagy francia forradalombólszületett, néhány évtized múlva átvette avilágot, s ki tudja, mennyire van a kezébenmég ma is ? Hiányzik belőle a görögethosz, a keresztény morál, még Robespierre-nekaz az elhivatottsága is, hogy azúj megszületéséért szenvednie kell -másoknak !Fouquier nem hisz eszmékben. Fouquieraz ésszerűségben hisz, egy olyankopernikuszi világképben, amelynek őmaga a napja.Montané, a lelkiismerete miatt bíróbólüldözötté vált moralista kénytelenvégighallgatni a közvádló magyarázatát:persze hogy elkövetett bűnöket, csalt,hamisított, elítélt ártatlanokat. De ha nemtette volna, most nem állhatna itt. Hátakkor nem volt jogos?!Szemünk előtt szökken szárba az azerkölcstan, amely majd a parancsuralmirendszerekben növekszik terebélyes fává.Egyik részről a tökéletes emberi teljesség- buta, sertéselégedettségben - a négy falközött, a számára rendelt, szélsőhatárokig kitöltendő helyen. A másikoldalról pedig a birkaszemlélet: egyvagyunk a sokmilliós nyájból, önnönlegbensőbb helyünkön is hely-nélküliek,helyettesíthetők.Az egyén, ha valami ostoba „erkölcs "nevében megtagadja a parancsot, maga istagló alá kerül. Persze tettének nincsértelme, hisz porszemnyi tettét úgyiselvégzi más. Így a külső moráliák helyétátveszik az önfenntartás jogai. Így válnaka törvényalkotók külső, idegenhatalommá, s a törvénymegszavazó,eltűrő milliók hallgatag ártatlanokká.Huszár szerepformálásában mindez tökéletesenmegtalálható, élesen megvilágítjaa színpadot. Mikor elbukik, nem egycsapdába csalt kisszerű hóhér pusztul el ajelentéktelen Tallienek csapásaitól,hanem olyasvalaki, akinek drámai vétségeez a porszemségben való bűnös hitvolt.Katarzisra vágyó lelkünknek ezért hiányzikaz a fatönkként való eldőlés, azösszeomlás látványos jele. Hogy tudjuk, őis megértette, a legvégére rádöbb ent...Vagy ez is a színész trükkje? Az abszurdankaszaboló bárd mellett állóporszem mire is döbbenhetne rá, haegyszer ő kerül a kés alá?

Gálffi László Rimbaud-estje a Pesti Színházban (Iklády László felv.)FORRAY KATALIN„Zokni helyettcserébe. . ."Gálffi László Rimbaud-estjea Pesti SzínházbanEgy tragikusan korán félbeszakadt pályaindulása és lezárása hangzik el prózábanGálffi László Rimbaud-estjén a PestiSzínházban. A tizenhat éves költőderűvel, iróniával megrajzolt ifjú szeminaristájánaklírai monológja (Szív dobog areverenda alatt), és a művészettel leszámolótizenkilenc éves Rimbaud pokoljárása(Egy évad a pokolban) alkotja aműsor két részét. Még a művek ismeretenélkül is, csupán a címek alapjánszembeötlő a választott részletekkontrasztja, s ezen keresztül az az igény,hogy teljes Rimbaud-képet nyújtson át aszínész és a rendező. Az összhatásegységes. A sokoldalúságra való törekvésegy élménnyé áll össze a nézőben, mégpedigolyan erővel, hogy gondolatai aprodukcióról utólag nehezen találnak aszövegben kapaszkodót, tartalmi eligazítástaz előadás felidézéséhez.Naiv, kamaszosan suta Gálffi László aSzív dobog a reverenda alatt papnövendékeként.Leonardjából őszinteségtől fűtött,hatalmas sóhajként szakad ki, immáremlékként, a heves és viszonzatlanszerelem bevallása. Alakításában aszeminarista gondolatait és érzelemvilágátgyermeki nyíltságú ártatlansághatározza meg. Bánatot és örömet egyarántgyanútlanul fogad. Mozdulatai árulkodóanszétszórtak, pontosabban mégnem rendezettek, hangsúlya, mimikájatermésztes -- azaz, az alkalomtól függőenpátosszal, zavart izgalommal teli. Jelleménektisztasága tükröződik nyílt arcán,s így egy-egy grimasszal, megkeményítettvagy lágyabb tekintettel szótlan partnereitis megeleveníti, dialógusok-ként tárjaelénk monológját.A fiatal Leonard hirtelen támadt (éssaját gyártmányú költeményeivel „erősített" ) plátói szerelme Thimothina Labinetteiránt, csupán egy nem mindencélzatosság nélkül ajándékba adott fehérzoknival talál viszonzásra. S ha a zoknihelyett cserébe éteri tiszaságú szerelem ésvers dukál, miért ne személyesíthetnékmeg diaképek vagy plakát a BögretartóSzüzet? Gálffi kikacsintás nélkül,természetes közegként kezeli a diavetítőta különben a kort idéző jel-mezek ésdíszletek közt. Azt érzékelteti, hogyvágyakozásának tárgya végül is nemszámít, mert az érzés a fontos. E jelenetbena távolságot tartó megmosolygáselsősorban nem a nézőtér és a színpad,hanem az író és hőse között feszül.Egy évad a pokolban címet viseli az előadásmásodik részét kitevő ciklus, melyeta költő látomásokkal teli jóslatának szokástartani. A kétségekkel teli alkotásmegfejtését keresni aligha szerencsésvállalkozás. Állítólag maga Rimbaudmondta anyjának az Egy évadról: „Aztakartam vele mondani, amit mond, be-tűszerint és minden lehető értelemben. "A minden lehető értelem közül ezen azestén Matkócsik András rendezővelegyütt Gálffi László a tiszta ész akaratátemelte ki. A „modern szenvedések" átélője,az „árnyak hazájának határára " értkamasz költő tudatos leltárát életé-nek,művének. Élete a színpadon (a szövegszellemének megfelelően) valóbanhatalmas, de nem olyan legyőzhetetlen,hogy búcsúzáskor ne tudja „köszönteni aszépet".Gálffi megrázó komolysággal kamasz aszínpadon. Igyekszik éreztetni a koraszerint serdült gyerek költészettől szakítani akaró vágyát, ugyanakkor egyértelművéteszi Rimbaud-j ának érettségét,tudatos és határozott akaratát. Arcábólkifésült haja öregít ugyan vonásain, dealkata sugározza a fiatalságot: biológiaiénje mintha határt akarna szabni aszelleme nyújtotta kínoknak-fájdalomnak.m legyőzötten mégis-csak a fiatalságmarad, ami itt a költészet-tel vagy annakremélt hatalmával egyen-lő.Ellentét feszül a tárgyi világ (a színpadona natúra - kövek, rongyok, hordó -valóságos, természetes anyagok) és a vallomás,azaz a szó és a kép között. Ennekjogosultsága nyilvánvaló, mert maga aszöveg ilyen értelemben legalábbis kettős :látomás és valóság, álom és meg-történtesemény váltja vagy éppen ki-oltjaegymást, de bonthatnánk tovább: líra ésdrámai színezetű próza kap hangotegyszerre.Egyszóval diszharmónia, ha elemeirebontom, ha egymásnak megfeleltetést,párhuzamot, ellentétet keresek. Viszontharmonikus élmény, ha nem választom elegymástól a részecskéket, ha a líraimonológot megjelenítve látom a mozdulatban,ha a próza az eszköztelenségtőlnyeri drámai súlyát. Mert komplex módonfoghatom fel: azaz értelmét és érzelmétegyszerre, sőt, hangsúlyosabbanérzékeimen, mint értelmemen keresztül.Nem állítom, hogy teljesen mindegy, azegész ciklust vagy egy rövidített változatotlátunk, de mégis meggyőződé-sem, hogy anéző teljes egészét kapta Rimbaudvallomásának. Az előadás láttán azértérezhettem így, mert az Egy évadot inkábbtartom vallomásnak, mint búcsúnak,leszámolásnak, szellemi vég-rendeletnek.Így sokkal nyilvánvalóbb az énhangsúlyossága, a személyes hang, s ígyindokolt az én feltárulkozásánál a józanmegfontoltság, a fegyelem.Gálffi László fegyelmezett. Mondhatnám,hogy alázattal fordult a választottdarab felé, csakhogy éppen azt az igazságottakarnám ezzel, ami legerősebbensugárzik ebből az estből. Gálffi tisztelete aköltő és műve iránt a pontos értelmezésbőlfakad, mint ahogy ez kiindulópontjaszemmel látható rajongásának is. És ez atökéletes átérzés helyes távolságtartásrainti (fegyelmezi), s így nem a költőnekszóló tisztelgő előadás, nem is szertelenRimbaud-kinyilatkoztatás, hanem egytehetséges színész izgalmas Rimbaudélményesüt át a rivaldán.

világszínházSZÉKELY GYÖRGYNemzetközidrámaírói kollokviumBudapesten198o. december 17-én a Nemzeti Színházbanaz előadás kezdete előtt ArnoldWeskert, A konyha szerzőjét fogadta aszínház vezetősége, aki az előadás utánbaráti beszélgetésen találkozott a produkciószínészeivel. Láthatólag nagyonélvezte a sikert, amelyet a feszes, lendületeselőadás aratott, nagyra becsülte azegyüttes remek összmunkáját. Mintmondotta: önmagát hallotta vissza mondatrólmondatra, az előadás híven követ-teszerzői intencióit. És hogy dicsérete hiteleslegyen, még azt is hozzáfűzte, hogy hamégis van kritikai észrevétele, akkor azt azérzését fogalmazná meg, hogy talántúlságosan is „tökéletes " az előadás; némispontán nyerseség (nem durvaság) az ott ésakkor született érzelmek spontaneitásajavára válnék.Erre a találkozásra az a DrámaíróiKollokvium teremtette meg az alkalmat,amelyet az ITI Magyar Nemzeti Központja198o. december I7-18-án már negyedízbenrendezett meg, pontosabban: voltházigazdája annak a találkozó-nak,amelyet a Nemzetközi ITI úgy-nevezettAllandó Drámaírói Bizottsága szervezalkalmanként. Ez a mostani konferencia,amelyet a Fészek Klubban tartottak, márrésztvevői összetételét és számát tekintveis sikeresnek volt mond-ható. A máremlített Arnold Wesker mellett négy másikküldött képviselte Angliát; aSzovjetunióból Alekszej Arbuzov érkezettés Afanaszij Szalinszkij, a Tyeatrfőszerkesztője; az Egyesült Államokból isöten jöttek, köztük Robert Marx, NewYork állam Művészeti Tanácsa színházirészlegének vezetője, Nagle Jackson, aprincetoni McCarter Theatre művészetiigazgatója, Maria Irene Fornes drámaíró;de képviseltette magát Izland és Izrael,Ciprus és Finn-ország, Hollandia,Belgium, az NSZK; jelen volt BrunoGrieco, az olasz Kommunista Párt színháziszakértője; Bulgáriából Mihail Velicskov,a drámaíró és Vladimir Karakasev színházikritikus; voltak dánok, svédek ésnorvégek; Lengyelországot a nálunk isjátszott drámaíró, Jaroslaw Abeamov és aDrámaíró Bizottság alelnöke, Jerzy Sitoképviselte. Magyar részről is több drámaíróvett részt a tanácskozásokon: SzabóMagda, Gáspár Margit, Maróti Lajos,Bárány Tamás, Görgey Gábor, SzakonyiKároly, Kertész Ákos, hogy csak a„szorgalmasabbakat " említsük.A találkozót a házigazda ország nevébenGaraí Gábor, a Magyar Írószövetségelnöke nyitotta meg. Attól kezdve azÁllandó Bizottság elnöke, Arnold Weskervezette a tárgyalásokat. Aktivitása sokakszemében meglepetésnek számított, hiszenmost először vett részt személyesen isennek a bizottságnak a munkájában.Oldott hangulatban, de mégis,határozottan irányította a vitákat, amelyeksorán széles kérdéscsoportot kellettfeldolgozni.Az alapkérdéseket már az ITI 1979-esszófiai kongresszusán megfogalmazták; azálláspontokat tovább tisztázták az 1980márciusában Párizsban tartottvilágkonferencián; 198o közepén kérdőíveketküldtek szét a Bizottság brüsszeliirodájából, és a válaszok alapján egyúgynevezett „Kék Könyvet" állítottakössze, a budapesti találkozónak pedig azvolt a feladata, hogy ennek a hét fejezetétvitassa meg. Meg is tette, szóról szóramenve végig a szövegeken, jelzőkön ésárnyalatokon vitázva-csatázva.A vita azzal a manifesztummal kezdődött,amely a Kék Könyvben „A szubvencionáltszínházak tízparancsolata "címet kapta. Provokatív hangjának mindenesetremegvolt az a haszna, hogyaktivitásra serkentette a résztvevőket, ésfelébresztette felelősségérzetüket: végül ismilyen szövegezést vállaljanak amagukénak. Az eredeti megfogalmazásveszélyeire Boldizsár Iván hívta felmindenekelőtt a figyelmet (ő egyéb-kéntelnöke volt a párizsi szakbizottság-nak is),és két napon át alkotó módon vett résztannak a speciális szerkesztő-bizottságnaka munkájában, amelyik a konferenciaszámára a végleges szövegelőkészítésének feladatát vállalta magára.Társai voltak: David Edgar (kiváló fiatalangol drámaíró), Nicole Macé (norvégdrámaíró) és Anne-Maric Ward, a párizsiITI központ munkatársa. A „manifesztum "történetéhez tartozik, hogy menet közbenkét különböző változat készült el, végül(Wesker is írt egy variánst) egy harmadikfogalmazást fogadtak el (beszámolónkvégén közöljük a magyar szöveget).A manifesztumon kívül hat másik témais megvitatásra került; mindegyik aszínház világa és a drámaírók közti kapcsolatok más-más oldalát vizsgálta meg.A nyers szöveg a már említett kérdőívekalapján készült. A két nap mindegyikénhárom-három témát tárgyaltak meg, megintcsak minden egyes szó és mondatalapos elemzése, vitája során. A vitákrészletes szövegét a Magyar ITI Köz-pontez év első felében angolul meg-jelenteti.Ezúttal talán elegendő a fő témakörökmegemlítése:I. Közgazdasági viszonyok. A szerzőijog. Az adózás problémái.II. A drámaírók szakmai szervezetei.(Különös tekintettel az ITI, a CISAC ésaz UNESCO kötelességeire és lehetőségeire.)III. Kortárs drámák terjesztése éspropagandája. (Külön elismerést kapott amagyar Központ a kevéssé ismert nyelvekenírt drámák sokszorosítása és terjesztésemiatt.)1V. A drámaírók kapcsolata a színházzal, arádióval és a televízióval.V. A képzés lehetőségei. (Fiatal drámaírókfelolvasó-, bemutató-, műhelyszínházastb.)VI. A drámaíró törvényben biztosított ésmorális jogai.Mint a fentiekből is látható, rengeteggyakorlati probléma merült föl, s az egyiklegnyilvánvalóbb tanulság az volt, hogy akapitalista környezetben élő és alkotódrámaírók jogi és anyagi kiszolgáltatottságafőként a mass media „sokszorosító" tevékenységének belépésévelrendkívüli arányokban megnőtt; az átfogójogi tisztázás nélkülözhetetlen éssürgős feladat. A „veszélyeztetett helyzetben " levő írók a meglevő jogokkal semélhetnek, mert szinte korlátlan a retorziólehetősége. Pozitív ellenpéldát nyújtott aMagyar Rádió műhelymunkájáról,kísérletező kedvéről, új írókat ésműfajokat megszólaltató lehetőségei-rőlelmondott beszámoló.A hat téma végleges szövegét a konferenciaelfogadta, és jóváhagyásra az ezév májusában Madridban tartandó 1T1Világkongresszus elé terjeszti azzal akéréssel, hogy az UNESCO-n keresztül aleglényegesebb tételeket az illetékeskormányszervekhez is juttassák el,ajánlva azok megvalósítását. A Manifesztumvégleges szövege tulajdonképpenlírai bevezető a gyakorlatibb megfogalmazásútézisekhez, és így szól:A DRÁMAÍRÓK NYILATKOZATABUDAPEST, 198o. DECEMBER

„Kétségtelenül ötletes produkció. Visconti úrtulajdonképpen egy új darabot talált ki,amelybe nagy, jelentős és meglehetősen lényegbevágórészek kerültek be a rendező akaratából,anélkül, hogy a szerzővel megbeszéltékvolna ...Hadd emlékeztessem önöket, hagy egy színdarabnem köztulajdon. A z író tulajdona."Harold Pinter nyilatkozata a RÉGMÚLTIDŐK Visconti-féle produkciójáról aTeatro di Romában.A világ drámaírói haragszanak. Valami bajvan a színházakban. Szobája magányábanelőször mindegyikük azt gondolta, hogy csakvele történnek ilyesmik. Most, az ITI-találkozóksorán megismerték egymást, és megtudták,hogy közösek a gondjaik :Mégpedig :I. A drámaíró úgy érzi, hogy kirekesztettékazokból az intézményekből, amelyeknek ő adjaaz éltető vért.2. Klasszikus művek uralkodtak el az új kortársművek rovására, sokszor perverz művésziszeszélyek szolgálatában.3. Ha el is fogadnak egy-egy új darabot, aztgyakran félremagyarázzák, megváltoztatják,sokszor még meg is csonkítják külsőségesművészi látomások vagy múlékony divatokkedvéért.4. Es végül, mivel legalább egy évig tart egydráma előkészítése és megírása, amely az-utánesetleg csak néhány hetet ér meg, a drámaírókállandóan rossz anyagi helyzetben vannak.Ennek a helyzetnek komplex összetevői vannak,amelyeket a Szófiában 1979 júniusábanlétrehozott Állandó Drámaíró Bizottság elsőváltozatban fogalmazott meg. Sokan úgy érzik,hogy a rendezői hatalom zsarnokivá vált,elnyomja és megakadályozza az eredeti alkotómunkát. A rendezői hivatás még csak százéves,és mintegy önmaga fölé emelkedett. És mivelmegbomlott az egyensúly a klasszikus és akortárs művek között, a drámaírók úgy érzik,hogy a rendező olyan hatalmi pozícióba került,amely néha érdekük ellen fordul. A z élődrámaírókat némileg zavar/a az a tény, hogyhátrányba kerültek halott elődeikhez képest.Ezért kísérletképpen megoldásokat ajánlanakföl, vitatnak meg, és bizonyos célkitűzéseketFogalmaznak meg.Az alábbiak tisztázódtak: sürgős szükség van a drámaírók nemzetköziszervezetére, amely megvédi érdekeiket,helyreállítja tekintélyüket a szakmában,megvédi alkotásaik, integritását, és biztosítjatapasztalataik és megoldásaik országok közticseréjét; az a színház, amely nem javítja meg akortárs drámák arányát műsorán, ne kapjonszubvenciót;- a z államilag támogatott színházakban adrámaíró részesedésének tükröznie kell az együlőhelyre eső tényleges ráfordítást, és mm aztaz alacsony árat, amelyen a közönség ajegyeket kapja,.- a drámaírók képzését és ösztönzését úgykell irányítani, hogy létrejöjjön drámaírórendezőkúj nemzedéke, akik maguk irányítszínházaikat;- a színházaknak a klasszikus drámák utánis kelljen szerzői jogdíjat fizetniök, és az ígybefolyt összegeket fordítsák az élő drámaírókdarabjainak bemutatására.A színház kényes ökológiai egyensúlyrendszeréneklényeges eleme a drámaíró alkotása,amelynek lassú eróziója vagy hirtelenelpusztítása az egész színházi struktúrátveszélyezteti. A drámaírók természetesen azértírnak a színház számára, mert hisznek abban,hogy az író, a rendező, a színészek és a tervezőkművészete egyszeri érzelmi és intellektuálisélményt szerez a nézőknek. De meg vannakgyőződve, hogy ma és mindig az élő szó és eszavak élő írója a színelsődlegesmozgató ereje.Az ITI Állandó DrámaíróiBizottságaTagadhatatlan, hogy a vitára kerültkérdések komoly gondokat fogalmaztakmeg. Tagadhatatlan, hogy olyan művészikorszakban élünk, amikor a múlt vagyleginkább talán a közelmúlt alkotásaival,alkotó módszereivel kapcsolatbanmegerősödtek a csalódás és azelégedetlenség hangjai. Jó néhányszorszenvedélyesen nyilatkozik meg ez azelégedetlenség. Sokan megtagadják azeddig használt színházépületeket, és kivonulnakbelőle: utcára, vásárcsarnokba,éttermekbe, cirkuszokba, az „alternatívszínház" megannyi színhelyére. Jónéhányan úgy érzik, hogy nemcsak atragédia „halt meg", de az emberi szó iselveszítette hitelét, többértelművé vagyéppen értelmetlenné változott, és azemberek közti (művészi) kapcsolatot márcsak egy jelentős, visszafelé tett, redukálólépéssel, a szavak megszüntetésével, a testjelenlétének kiemelésével lehetautentikusanmegteremteni.Tapasztalhattunk szélsőséges kísérleteket:exhibicionizmust és felfejthetetlenmondanivalójú, hermetikus produkciókat.De talán mégsem lehet rossz névenvenni az íróktól, ha féltik az emberi szósorsát, amely mégiscsak emberi.GERVAI ANDRÁSNyomozó, riporterés erkölcsi éleslövészBudapesti beszélgetés David EdgarralDavid Edgar - akinek neve Magyarországonismeretlenül cseng - az egyiklegjelentősebb és kétségkívül a legtermékenyebbfiatal angol drámaíró. 1948-ban született Birminghamben, egyetemitanulmányai befejezése után egy ideigújságíróskodott, majd közel tíz éve márcsak drámaíróként tevékenykedik.Munkáit eleinte csak fringe - többekközött a General Will - és egyetemitársulatok játszották. Eddig harminchét(!) drámát - igaz majd egyharmadukegyfelvonásos - és nyolc tévéjátékotnagy részük saját drámáinak adaptációja- írt.Edgar harcos antifasiszta, elkötelezettíró; érdeklődéssel vizsgálja a társadalomműködési mechanizmusait, mutatja fel ésleplezi le az alapvető társadalmi ellentmondásokat,a fajgyűlöletet, a jobb-oldalfenyegető jelenlétét és térnyerését, amunkáspárt és a szakszervezetekmanipulációit, az establishment korruptságát,a munkásság tudati és fizikaihelyzetét. Konkrétumokból, megtörténteseményekből indul ki, szinte publicisztikushevülettel sorjáztatja a tényeket,adatokat, összefüggéseket. Műveitematikája - természetesen a társadalmipolitikaiorientáció keretein belül -rendkívül változatos, szinte „enciklopédikus" igényű. Foglalkozik - hogy csaktalálomra említsük - a közös piaci belépéssel,a magánkézben levő Concorderepülőgépprogrammal, az 1972-esdokkmunkás-sztrájkkal, a villamosságiés vasúti sztrájk elfojtásának taktikájával,a kormány lakás- és színházpolitikájával,belfasti viszonyokra alkalmazza aRomeo és Júliát. A „Dicket akadályozzák "címében a Dick egyaránt utal III.Richárdra és Nixonra, az alcím pedig(„Venne ettől a embertől egy használtlovat ?") szellemsen köti össze a Shakespeare-műhíres ] „Egy lovat ..." sorát aNixonra alkalmazott kifigurázással: azember nem venne tőle használt autót.Legjelentősebb drámái a Destiny (Végzet,1975) s három adaptációja: a MaryBarnes (i977), a Broadwayt is megjárt TheJail Diar y of Albie Sachs (Albie

Sachs börtönnaplója, 1978) és DickensNicholas Nicklebyjének kongeniális színpadraültetése(1980).A Destiny megdöbbentő erővel tárja felaz angliai fajüldözés, az újfasisztaszervezkedés politikai-gazdasági-pszichológiaimotívumait, rávilágítva egy-úttala munkáspárt és a szakszervezetekpasszivitásának következményeire is. Egya darab kapcsán adott interjúban Edgaregyenesen párhuzamot vont a harmincasévek Németországa és a hetvenes évekAngliája között, amely utóbbi egykornagyhatalom volt, mára azonbaninflációval, szegénységgel küzdő,korszerűtlen nagyiparral rendelkező s aszociáldemokrata kormányzatok sorozatoskudarcát átélő országgá lett.A Mary Barnes - amely a címadó hős-nőönéletrajzán alapul - a korábbanszkizofrénként diagnosztizált negyven-kétéves nő szellemi újjászületését kíséri végigfázisról fázisra; ennek kapcsán Edgarelsiratja a hatvanas éveket és a füstbe mentreményeket. amelyek egy emberibb,kevésbé tekintélyuralmi rend-szermegteremtéséhez fűződtek.Az Albie Sachs a hasonnevű fiatal, fehérbőrű dél-afrikai zsidó ügyvéd 1963-asfokvárosi letartóztatásáról, magánzárkábantöltött fogságáról, a magányos állapotkövetkezményeiről számol be. Arról,hogyan viseli el a kínzásokat, teremtkapcsolatokat, küzd minimális emberijogaiért, „épen maradásáért" a rab.Edgar, s a vele nemcsak évjáratuk,hanem törekvéseik, politikusságuk alapjánis egy drámaíró-generációba tartozók -Trevor Griffiths, David Hare, HowardBarker, Howard Brenton, StephanPoliakoff - tevékenységét a legtalálóbbanMichael Billington, a Guardian nagytekintélyű kritikusa jellemezte: „ ... adrámaíró a mai Angliában új szerepre teszszert; egyszerre nyomozó riporter éserkölcsi éleslövész. Fülét a földhöztapasztja, kezét a társadalom pulzusához, se fiatal gárda műveinek segítségével azember sivár mozaikképet alakíthat kimagában a modern Nagy-Britanniáról. "Az alábbi beszélgetés abból az alkalombólkészült, hogy az ITI 198o decemberébenBudapesten a drámaíró és arendező, a drámaíró és a televízió, rádiókapcsolatának megvitatására nemzetköziírótalálkozót rendezett, melyen az angolküldöttség tagjaként David Edgar is résztvett.Drámaírói pályakezdését, politikaigondolkozását milyen tényezők formálták,befolyásolták ?- A legtöbb nyugati fiatalhoz hasonlóanén is a vietnami háború hatásáraradikalizálódtam. Nagyban befolyásolt abrit munkáspárt kudarca is, mert meghirdetettprogramjukat - békés reformokkalegy másfajta társadalom felépítése- nem tudták megvalósítani. Ezekaz események előzték meg íróvá érésemet,s tettek baloldalivá. Azt hiszem, ezek ahatások máig megőrződtek.- A drámaírók közül kiktől tanult? Eltekintve Brechttől és az angolpolitikai dráma eddigi legnagyobb teljesítményétlétrehozó G. B. Shaw-tól,akiknek a nevét nyilván minden szocialistabeállítottságú drámaíró megemlítené, alegnagyobb hatást Rolf Hochhuth és PeterWeiss tette rám.- Es Osborne-ék., a „dühös fiatalok" ?- Rajtuk nőttem fel, hiszen tizenéveskoromban nálunk ők számítottak „az"íróknak. Nem hatottak rám, legfeljebbArnold Wesker néhány munkája. EgyébkéntWesker és Osborne drámái is, mintahogy általában az angol politikai drámáka hetvenes évekig, meglehetősennaturalisták és belterjesek voltak,túlságosan a szigetországra koncentráltak -szemben a kontinens drámaíróinakszélesebb skálán mozgó, egyetemesebbjellegű s épp ezért engem akkor jobbanfelvillanyozó drámáival.- Darabjai az angol valóság és az angolmunkásosztály életkörülményeinek alapos ismeretérőltanúskodnak. Azt az elvet vallom - és követem -,hogyha az írónak nincs elegendő ismeretea tárgyáról, ha hiányzik a valóság-anyaga,akkor azt szerezze meg, kutassa fel. Alondoni dokkmunkásokról szóló darabom,a ZVreckers elkészítése előtt példáulhosszabb időt töltöttem el a helyszínen,hogy megismerjem az ott dolgozókgondjait, problémáit, mindennapi életüket.Drámaíróként nagy hasznát vettem ésveszem újságírói múltamnak. Emellettsohase éltem Londonban - itt nagyonkönnyű közép-osztálybeli módjárabegubózni -, hanem vidéki városokban,ahol az ember óhatatlanul kapcsolatbakerül, ráadásul saját közegükben, egyszerűemberekkel.- Jelenleg min dolgozik?- Aggaszt, hogy napjainkban a bal-oldalnyugaton a változások, a krízisszakaszában van, s ami ezzel szorosanösszefügg, a jobboldal nagymértékbenmegerősödött, előretört. Elég itt példáulMargaret Thatcher s Ronald Rca,-gan választási győzelmére s az e mögöttmeghúzódó okokra utalnom. Ebben ahelyzetben nagyon hasznos, hogy a baloldaliaknyíltan és demokratikusan vitatkoznakmozgalmuk helyzetéről, atennivalókról. Legújabb darabomban ezt atémát, a szocializmus alternatívájátigyekszem körüljárni ... Az elmúlt tíztizenötesztendőben igen nagy érdeklődésselfigyeltem a különböző szocialistamozgalmak útkeresési kísérleteit. Amitőlkorábban idegenkedtem, annak most jöttcl az ideje: a magam számára is megfogalmaznia kínálkozó felismeréseket,átgondolni, újraértékelni az ez idő alattszerzett tapasztalatokat. Hiszen - s eztdarabjaim is jól tükrözik - az angol s általábana nyugati társadalom válságtünetei,különböző előjelű folyamatai, afaji problematikától, gazdasági, politikaikérdésekig egyaránt izgattak.Nem tart attól, hogy az establishment,akarata ellenére „megvásárolja", a konzumkultúrafelszippan ja ? Ez nagyon is létező veszély. Mindemellettnem hiszem, hogy ez velemmegtörténne. Öncenzúra nélkül, mindigazt írtam, amit írni akartam, s azok-nak,akiknek írni akartam. Az országkülönböző, színház nélküli helyein, egyszerűembereknek játszó kis utazó társulatoknál(small scale touring theatre)kezdtem, itt sajátítottam el a drámaírásmesterségét, s még ma is vissza-visszatérekide; e társulatoknak az utóbbi háromesztendőben három darabot is írtam.Számomra nyilvánvaló, hogy anagyszínházaknak meghatározott közönségevan, amely egy bizonyos fajtatartalmat és formát igényel. Mégsem értekegyet azokkal, akik meglehetősen naiv éspuritán elképzeléseket vallanak a művésziprostituálódásról; szerintük a drámaírócsak a kis utazó társulatoknak dolgozhat,mert csak így maradhat tiszta ésfüggetlen. Úgy hiszem, ha az emberneklehetősége van a közönséggel - bármilyenközönséggel - való kapcsolatteremtésre,akkor meg kell ragadnia az alkalmat.Próbálkoznia kell, egészen addig, amígabban meg nem akadályozzák. Népszerűek, kedveltek-e egyáltalán azangol politikai drámák a hazájukban?- Kétségtelenül, jelentős velük szem-benaz ellenállás. A kritikusok nem szeretik.Kétértelműen, vegyes érzelmekkelközelednek hozzá; többnyire fanyalognak,elutasítják, s csak ritkábban áll-nakmellé. Komoly eredmény viszont, hogy a6o-as évek végén indult írótár-

saimmal együtt sikerült egy kicsiny, de apolitikai tematikájú, a mai angol valósággalfoglalkozó alkotásainkat igénylőés értő publikumot felnevelnünk.Egyetemet végzett vagy végző, gyakortamunkásszármazású emberekről van szó -tanárokról, közösségi jogászokról,szociális munkásokról vagy hasonlópályán dolgozókról -, akik korábban elutasítottáka színházat, mert elit tevékenységnekvagy ellenkezőleg, túl olcsónaktalálták. Ezzel szemben a munkásságmegnyeréséért folytatott erőfeszítéseinkmeglehetősen csekély eredménnyeljártak. Végül is a színházat minden társadalombanelsősorban a középosztálylátogatja. A közönség társadalmi összetételétpedig kiszélesíteni, munkásnézőkettoborozni nagyon nehéz és nagyonhosszú munkát igényel. Ezt a folyamatotnemcsak és elsősorban a színház, ha-nemaz oktatási rendszer, alapjában véve atársadalmi struktúra határozza meg...- Csak közbevetőleg: milyen az üzleti, akommerciális színház, illetőleg a politikaiszerzők és a fringe közötti kapcsolat?- A kommerciális színház nagymértékbenaz maradt, ami volt: a populárisműfajok és darabok, a musical comedykgyűjtőhelye. Akadnak persze egészenritka kivételek, Dario Fót például a WestEnden is játsszák. A kulcsfontosságú,döntő események azonban nem itt,hanem néhány, államilag igen jelen-tősmértékben szubvencionált házbanmentek, mennek végbe.- Mit tart a kortárs angol dráma főbbjellemzőinek?- Négy dolgot érzek fontosnak. Előszöris - s itt most a generációmbeliekregondolok - a társadalmi kérdések irántiszenvedélyes érdeklődést a pszichologizálásdivatja helyett. A második sajátosság:szembenállás szinte mindennel, aprotestálás. A harmadik tény színházunkfelszabadító hatásából következik. Sokanakkor indultunk a pályán, amikor a szexualitásróla korábbinál jóval nyíltabbanlehetett beszélni, vitatkozni a színpadon;mára a sokkolás s alkalomadtán a megbotránkoztatásis bevett, elfogadott íróimódszerré vált. S utoljára az erősödőtörténelmi tudatot említeném, annaktudatát, hogy a jelenkori történelemről snem a jelenkori társadalomról írunk, akettő ugyanis nem egészen azonos.Darabjainkban megpróbáljuk napjainkAngliáját történelmi összefüggésekbe helyezveláttatni.K. T.Hozzászólókés közbeszólók ArezzóbanArezzóban negyedik éve rendeznek egyfelvonásos-fesztiváltolasz és külfölditársulatok részvételével. Tavaly novemberbenelméleti konferenciával egészítettékki az összejövetelt, amelyen a színházipublikációk kérdéseit tárgyalták ameghívottak. A másfél napos kongresszusrészben a nyomtatott szó általánosdevalválódása, a „Gutenberg-galaxis"hanyatlása fölötti általános aggodalomnakadott hangot - mint példáulHubay Miklós magas színvonalú előadása-, vagy a kiadványokkal kapcsolatosgyakorlati elégtelenségeknek ésproblémáknak szentelt figyelmet. Azolasz előadók mellett, akik főként a tudományosmunkát gátló publikációshiányokat panaszolták föl, az angolhozzászólók - részben az e téren is igentevékeny angol ITI központ kép-viselői -bizonyos eredményekről is számotadhattak, illetve javaslatokat tettek minda nemzetközi együttműködés fokozására,mind a rendelkezésre álló eszközök éspénzügyi források bátrabb, skrupulusoknélküli fölhasználására. (Az előbbiprogrampontban, a nemzetköziegyüttműködésben a magyar ITI központis tevékenyen részt vett, miutánföladatául jelölték ki a kis népek javasoltdrámáinak fordítását, sokszorosítását és„forgalmazását".) A kongresszus lengyelés magyar résztvevői az általuk képviseltszínházi orgánumok tevékenységévelismertették meg a jelen-levőket.Maga a négynapos színházi fesztiválszabályos „rítus " szerint zajlik évenként,amelynek központi része egy „köteleződarab " eljátszása. Ez a tavalyelőtti, 1979-es fesztiválon Hubay Miklós Nérósorozatánakegyik epizódja volt. A fesztiváltverseny formájában bonyolítják le;az 1979-es versenyt a magyar részt-vevőknyerték. Nevezetesen a Vígszín-házművészei, akik a DunaújvárosiBemutatószínpad színeiben indultak, éselsőségüknek köszönhetően automatikusanmeghívást kaptak 198o-ra.Az 198o-as fesztivál feltételei némilegmódosultak a korábbiakhoz képest. A„kötelező darab " kategóriában nema művet, hanem a témát, pontosabban amotívumot jelölte meg az olasz szakemberekbőlálló zsüri. Az „ephezuszi özvegyet",Petroniusnak a Satyriconbanszereplő betéttörténetét választották. Aversenyzők a sztori modern feldolgozásaiközül kereshették meg a nekik tetszőt. Azsüri a következő „illetékes" szerzőketsorolta föl: Jean Cocteau, ChristopherFry, Hubay Miklós, ,Hegedüs. (Az utóbbi kettő közül azelső, gondolom Dezső, az utóbbi nyilvánGéza.)A „kötelező kategórián" kívül kétmásikban versengtek még: az elsőben amozgásszínháznak is nevezett mímesek, amásodikban azok a színházi csoportok,amelyek a „minden idők színháza"címmel jelölt besorolásban szabadonválasztott egyfelvonásost mutattak be.Mindhárom kategóriában négy-négyegyüttes indult. A fesztivál négy esté-jénminden kategóriából egyet-egyet láthatotta város puritán barokkban épültszínházát, a Teatro Petrarcát megtöltő(főként fiatal) közönség.A kötelező kategória másik háromrésztvevője nem volt azonos súlycsoportbana magyar együttessel; e pusztaténymegállapítás semmit sem von le aValló Péter rendezte előadás abszolútértékéből. A két olasz - egy római és egymantovai - illetve a párizsi társulat tisztesamatőr színvonalat képviselt, az „amatőr"megjelölést ezúttal a „profival "szembeállított értékkategóriakénthasználva. A jelenlegi magyar amatőrtársulatok mezőnyében valahol a középtájonfoglalnának helyet. Mindhárman aCocteau-változatot játszották, a rómaiakbájos, commedia dell'artéra emlékeztetődilettantizmussal, a párizsiak némiCocteau-ra utaló atelier jelleggel, amantovaiak (itt hiteles szem-tanúkrahivatkozom) meglehetősen jel-legtelenül.Hozzájuk képest a Vígszínház művészeinekabszolút profizmusa már önmagábantetemes előnyt jelentett. Abban is eltértekriválisaiktól, hogy a ChristopherFry-változatot játszották (eredeti címe:Nem ritka a főnix), és ezt még megspékeltékegy irodalmi ínyencségnek számítóHubay-applikációval. Ez utóbbi a Nérósorozatbólvaló, és úgy kapcsolódik atémához, hogy a császár általöngyilkosságba kényszerített Petroniushalálát ábrázolja -- egy Hubayra mélyen

négyszemköztjellemző játékos fikcióval. A mindösszenéhány oldalas darab - inkább jelenet -szerint az ephezuszi özvegyről szólóPetronius-darabban maga Néró is ját-szik,és az özvegy férjének hulláját alakítószerzővel folytatott vitája közben zajlik apremier, amelynek végén „igazi " hulla, ahalott Petronius fekszik a szín-padon.Lehet, hogy már a játék elején fölvágott scsupán ideiglenesen elkötött erekkelérkezett a rá váró művészi meg-próbáltatás(értsd: a színészként elviselendő császárföllépésének) színhelyére; már akkortudta, hogy sértődöttségét az élettől valómegválás eme teátrális realizmusával fogjakifejezni. Ami a tragikomédia színezetétőlsem mentes.Valló Péter a Hubay-jelenet ötletétnémiképp átalakítva, a szerző-Petroniustbefektette a Fry-darab hullájánakszarkofágjába, és időnként megengedteneki, hogy mint a művének hiteles előadásáértaggódó mindenkori drámaíró - aszó szoros értelmében - megelevenedőjelképe, Hubay szövegével „kiszóljon " aszereplőkhöz. Ilyenkor leáll a Fry-darab,és beáll az örök konfliktus szerző ésszínház között.Az ötlet hatásosan működik. BácsFerenc riadtan tiltakozó Petroniusa azátlátszó plexifalú szarkofágban - a „fullasztó" befejezéssel - a tragigroteszk hatásátkelti, s egyben a „la commedia éfivita " gesztusával vet véget a Tahi TóthLászló harsány narrátor-kikiáltójávalvásárian kezdődő színjátéknak. A két nő -a testiséget jól érzékeltető Szegedi Erika ésaz éterikus lebegésből a maga biológiaiküldetésére ébredő özvegyet igen szépenalakító Tóth Éva - harmonikus kvartettéegészíti ki a sikeres kamarajátékot.Nyilvánvaló volt: a riválisoknak itt nemterem fű.Ami a másik két kategóriát illeti : amímesek közül kiemelkedett a jelenlegmainzi illetőségű egykori prágai FeketeSzínház, amelynek lényegében változatlanprodukcióját annak idején Budapesten isláttuk. Megemlítendő még a hollandCarrousel, amelyhez hasonló tizenkettőbőlegy tucat volt az amszterdami bolondfesztiválon.A „minden idők színházának" négy együttesét nem ildomosértékelni; csak a franciák játszottak viszonylagismert darabot, a jugoszlávok, arománok és a görögök a darab, illetve anyelv ismerete nélkül kevés kommunikációslehetőséget nyújtottak.CSÍK ISTVÁNElmélet és gyakorlatBeszélgetés Szinte Gáborral1949-től, jó másfél évtizedig, a magyarszínházak díszlet- és jelmeztervező-utánpótlásátaz Iparművészeti Főiskola biztosította.Azok a művészek, akik jelenlegszínházainknál - vagy a televíziónál, afilmnél - mint tervezők dolgoznak, túlnyomótöbbségükben itt sajátították el az eművészethez - és mesterséghez! --szükséges ismereteket. A színházi tervezőkképzése azonban a hatvanas évekközepén megszűnt. Csak tíz-egynéhányéves, „csipkerózsikaálom " után támadt fölújra a Szcenikai Tanszék - immár aKépzőművészeti Főiskola kebelében. Az1978-ban megalakított tanszék vezetőjeSzinte Gábor festőművész és díszlettervező;vele beszélgettünk a tervezőképzésújjászületéséről, eddigi tapasztalatairól.- Az elmúlt tíz-egynéhány évben atervezői utánpótlás részben a külföldiegyetemeken és főiskolákon diplomátszerzett fiatalokból verbuválódott, részbenpedig azokból, akiket a képző- vagyiparművészet más területéről csábított el aszínház varázsa. Bár mindkét forrástehetséges művészekkel gazdagította atervezőtársadalmat, viszonylag rövid időalatt bebizonyosodott, hogy szín-háziéletünk és filmgyártásunk nem nélkülözhetia rendszeres tervezőképzéshazai bázisát. A tanmenetet, a képzésstruktúráját ezeknek az igényeknek azismeretében alakítottuk ki; a hazai hagyományokmellett igyekeztünk figyelembevenni a külföldi főiskolák tapasztalatait,gyakorlatát is. Sőt! Igyekeztünk akülönböző oktatási formák tévedéseiből,hiányosságaiból tanulni. A tanszékmunkáját meghatározó elképzelések kialakítását,a tanmenet tervezetének megformálásátmegelőző időszakban arratörekedtem, hogy az írásos dokumentumoktanulmányozásán túl, minél többország tervezőképzési gyakorlatával ismerkedhessekmeg személyesen. A tapasztalatokelgondolkoztattak; csaknemmindenütt azt láttam, hogy az oktatásmeglehetősen steril körülmények között,az élő színháztól, a televíziós és filmgyáriműhelyektől szinte függetlenül folyik. Deéppen ez a tapasztalat erősítette megbennem a meggyőződést, hogy hahatékony képzési rendszert akarunk kialakítani,azt csak a színházi gyakorlattalszerves kapcsolatban valósíthatjuk meg.A hallgatóknak az első pillanattól kezdveérezni kell, hogy munkájuk egy közös célérdekében dolgozó művészi közösségtevékenységének lesz integráns része.Ezért a mi oktatási struktúránk, az alaposelméleti képzés mellett, a gyakorlatrahelyezi a legnagyobb hangsúlyt. Hogyan érvényesült ez az elv az eddigeltelt időszakban ? Hogyan alakultak ki az elméletés a gyakorlat aránya/ az oktatásrafordítható időn belül? Egymással párhuzamosan két különbözőtípusú tantervet is kidolgoztunk.Hosszú távon, a főiskola általános gyakorlatánakmegfelelően - középiskolátvégzett, tehetséges fiatalok ötéves képzésévelkívánjuk a magyar művészeti élettervezői utánpótlását biztosítani: ebből azöt évből kettő alapvetően a rajzi képzéstszolgálná. Az elméleti tantárgyak mellett- amelyekre ugyancsak nagy figyelmetfordítunk, ezek az alapos és sokoldalúrajz-stúdiumok teremtenék meg a szűkebbértelemben vett szakmai tanulmányokbiztos alapjait. A másik tanterv azértszületett meg, mert a tíz-egynéhány évesszünet teremtette szorító igénykielégítésére, a Minisztérium kérésére egyolyan osztályt is indítottunk, amely háromév alatt, postgraduális képzéssel nevelszínházi tervezőket. Itt, az egyetemi,illetve főiskolai diplomával jelentkezőhallgatóknál a rajzi tudást eleve adottnaktételezzük fel; az elméleti tárgyaknak azta részét pedig, amellyel előzőtanulmányaik során nem találkoztak, aszakmai-gyakorlati tárgyak mellett, ahárom évbe sűrítve kell elsajátítaniok. Ez,tudjuk, igencsak feszített munkát követela növendékektől, de bírják - sőt! Szívvellélekkelvállalják a megterhelést. Ennekköszönhető, hogy már az első három félévután lényegesen csökkentek, többékevésbéel is mosódtak a különbözőindíttatásból származó különbségek.- A Szcenikai Tanszék nem díszlettervezőketés jelmeztervezőket, hanem díszlet- ésjelmeztervezőket képez. L azt jelentené, hogy ata n szék és személy szerint Ön is egyet-ért azzalaz utóbbi években sokszor hangoztatottigénnyel, hogy egy-egy produkcióhoz azegységes hatás érdekében ugyanannak a művérnekkell terveznie a látványt meghatározó elemeket,tehát a díszleteket is, a ruhákat is ? Fordítsuk meg a dolgot! Mondjukúgy: bizonyos vagyok abban, hogy havalaki egy színházi produkcióhoz terve-

ket készít - akármiféle terveket! - annak adíszlet- és a jelmeztervezéshez egyarántértenie kell! Vagy értenie kellene .. .Egyébként valóban nehéz megteremteni azegységes hatást. Ebből a meggyőződésbőlkiindulva igyekszem a hallgatókat vállalthivatásukra felkészíteni; a gyakorlatbankialakult, nyilván szükségszerűmunkamegosztásnál is könnyebben születikmeg az alkotó együttműködés adíszlet és a jelmez tervezője között, haazonos szemlélettel, egymás feladatát értőés megértő módon látnak munkához.- Az eddig elmondottakban többször ishangsúlyozta a hétköznapok gyakorlatával valószoros kapcsolatot. Hogyan lehet ezt atantervbe beépíteni?- Mindenekelőtt úgy, hogy hallga-tóinka díszlet, illetve jelmez tervezésé-nekfortélyai mellett, illetve azt megelőzőenmegtanulják a díszlet és jelmez készítésénekfogásait is! Megismerkednek akülönböző anyagokkal, alkalmazási lehetőségeikkelés a színpadtechnikától aszabás-varrásig mindazzal, ami a tervekrealizálásához nélkülözhetetlen. Az ismeretek,a tantárgyak egymásra épülőrendszerét úgy építettük föl, mint egyösszekapcsolódó fogaskerekekből állószerkezetet: először az egyik kerék kezdforogni, majd hozzákapcsolódik a másik,de úgy, hogy az első is forgásban marad;azután csatlakozik hozzájuk a harmadik,negyedik és így tovább... A kerekekpárhuzamosan, de nem egymástól függetlenülforognak; a tárgyak egymásraépülnek, ugyanakkor kölcsönhatásban isvannak egymással. A hallgatók nem csakmegismerkednek egy-egy mesterségbelifogással: saját maguk is megcsináljákmindazt, amit a műhelyekben csinálni kell.A textíliák preparálásától kezdve, adíszletépítésnél nélkülözhetetlen műszakistatikaiszámításokig mindazt megtanulják,ami elképzeléseik megvalósíthatóságánakfelméréséhez szükséges. Ezzel azt akarják elérni, hogy a tervezőkeleve csak olyan terveket készítsenek, amelyekvalóban realizálhatók, és ezt - már-mintelképzeléseik megvalósíthatóságát - be is tudjákbizonyítani a műhelyeknek ? Ez is szempont, de célunk valamiveltöbb ennél! Arra törekszünk, hogy hallgatóink,tanulmányaik befejezése után necsak együtt dolgozni tudjanak a műhelyekkel,hanem, szükség esetén egy-egyműhely megszervezésére is képesek legyenek.Tovább tudják adni a régi, sokattapasztalt mesterektől ellesett-megtanultfogásokat, és meg is tudják tanítaniezekre a szakmájukat szerető, tehetséges,de a színházi munkában még járatlan fiatalasztalosokat, szabókat, lakatosokat!Köztudott, hogy a színházainknál, de afilmgyár műhelyeiben is égető gond aszakemberek hiánya. Ha a régi,„aranykezű mesterek " - sajnos, már ma iskevesen vannak - végleg nyugalombavonulnak, szinte megoldhatatlanproblémákkal kell majd szembenézni. Alegszerényebb elképzelések megvalósítása,az alapvető követelmények kielégítésegyakran már ma is áthidalhatatlannehézségekbe ütközik, és nincsutánpótlás! Nincs, aki egy fejdíszt elkészítsen,vagy a művirágokat megcsinálja!A filmnél, ahol a közeli képekmegkövetelik a korhű, naturális kidolgozást,még súlyosabb a helyzet: már-máregész szakmák haltak ki: nincs, aki egysujtást, egy paszományt el tudna készíteni!Ha hallgatóink - akik valósággal élvezikaz efféle gyakorlatokat, az anyagokkikészítésének vagy például a műpáncélkészítésének technikai trükkjeit - ezeket afogásokat meg tudják tanítani, mondjuk, avidéki színházak mű-helyeiben dolgozószakmunkásoknak, saját maguk teremtikmeg működésük alap-vető feltételeit, ésnagymértékben tágítják önnönlehetőségeiket! Ezzel természetesen nemazt akarom mondani, hogy ez az egyedüliüdvözítő megoldás, vagy egyáltalánmegoldás az égető szakember-hiányfelszámolására - de mégis olyan lehetőség,amelyet nem szabad kihasználatlanulhagynunk. Már csak azért sem, mert agyakorlati ismeretek, manuálistapasztalatok - véleményem szerint -egyébként is nélkülözhetetlenek egytervező számára. Nem csak a kézügyességet,az alkotó képzeletet is fejlesztik,gazdagítják ! A műhelyekkel való eleven kapcsolat, adíszlet- és jelmezkészítés kézmíves technikájánakismerete mellett a gyakorlati színházimunkának van egy másik oldala i s . . . Valóban, méghozzá talán a legfontosabb:a rendezővel, az alkotótársakkalkialakított kapcsolat. Tisztában vagyunkezzel, ezért növendékeink, akik egyébkéntrendezést, rendezői mesterséget istanulnak, az alapvető ismeretek elsajátításaután már a Színház- és FilmművészetiFőiskola hallgatóival dolgoznakegyütt. Azon túl, hogy bizonyos tantárgyakatközösen hallgatnak, a vizsgaelőadásokhoz- a vizsgázó rendezőkkelszoros, „színházszerű " kapcsolatban - őktervezik meg a díszleteket és jelmezeket.Munkájuk gyakorlati eredményét isviszontláthatják majd az Ódry Színpadon,és ami a legfontosabb: figyelemmelkísérhetik a megvalósulás folyamatát. Ígyválik lehetővé, hogy a közösségi munkagyakorlati-technikai feltételei mellett azemberi feltételekkel, emberi tényezők-kelis megismerkedhessenek: megtanul-nakvitatkozni, érvelni, álláspontjukatelfogadtatni, gondolataikat megvédeni azalkotótársak közegében, és - meg-tanulnakalkalmazkodni is .. .- A Képzőművészeti Főiskola oktatásirendszerétől meglehetősen idegen ez a nagyfokúkapcsolat a gyakorlati élettel; az is elég szokatlanlehet, hogy a hallgatók, az órák, előadásokés gyakorlatok jelentős részét a főiskolafalain kívül abszolválják. Nem okozott-e, nemokoz-e ez a sajátos helyzet problémát azintézményen belül? Hát, ami azt illeti, valóban rendhagyótanszék vagyunk. Az, hogy ennek mégsemlettek problematikus következményei, azelsősorban a hallgatók szorgalmának,fegyelmének köszönhető. El tudtákfogadtatni magukat - és a tanszékgyakorlatát is - a kollégákkal, tanárokkalés tanulótársakkal egyaránt. Pedig nemvolt könnyű dolguk. Nem könnyű azegyetemet vagy főiskolát végzett hallgatóknak- esetleg családdal, gyerekkel! -visszailleszkedni a csaknem középiskolairendszerességet követelő tanulásba! Mertaz elméleti tárgyaknál is magas-ra emeltüka mércét; itt nincs semmiféle, a művészetifőiskolákról feltételezett „lezserség . . ."Tanulni kell, és - tudni! Ha már szó esett az elméletről . . . Milyenelméleti tárgyakkal foglalkoznak a szcenikaitanszék hallgatói? Az általános tantárgyakon kívül, aművészettörténet mellett egy környezetkultúracímet viselő stúdium is szerepel atantervben; e tárgy tanára Dr. CsilléryKlára. A környezetünkben fellelhetőtárgyak, bútorok, eszközök stílustörténeténtúl itt azt is meg kell tanulniuk ahallgatóknak, hogy egy-egy történetikorban hogyan funkcionált ez a tudatosanfelépített környezet, milyen kapcsolatbakerültek, kerülhettek egymással a tárgyak,és milyen céllal alakult ki, született meg azegy-egy korra jellemző enteriőr. Ezt atantárgyat rendkívül fontosnak tartom, ésebben, az eddigi tapasztalatok szerint, ahallgatók is egyet-értenek velem. Ajelmeztervezésen kívül, amelynek tanáraMakai Péter, a tanár-segéde JánoskútiMárta, jelmeztörténeti előadásokat ishallgatnak Vágvölgyi Ilonától, s különtantárgy - Márk Tivadar tanítja - a magyarjelmeztörténet. De,

szemleamint már említettem, tanulnak rendezést,dramaturgiát, dráma-, illetve irodalomtörténetetis.- Az a két év, ami az indulás óta eltelt,milyen tapasztalatokat hozott ? Módosította-evalamilyen formában a tantervet, a tanmenetetmeghatározó elképzeléseket a napi gyakorlat?- Részben igen, de erre eleve számítottunk.Tisztában voltunk azzal, és ezvalamennyi tanártársamra vonatkozik,hogy a leggondosabban felépített, legalaposabbanvégiggondolt oktatási rendszersem lehet olyan tökéletes, hogy nelehetne rajta javítani, és egyetlen percigsem akartuk elképzeléseinket dogmávámerevíteni, szembeszállva az élet felvetettekérdésekkel, követelményekkel! Egymost születő - vagy újjászülető - képzésiforma esetében vétkes könnyel-műség,sőt, helyrehozhatatlan hiba lenne az effélemerevség. Az oktatás rendszere végül is agyakorlatban alakul ki; a tapasztalatokhatározzák meg, hogyan és mint kell atantervet formálnunk ahhoz, hogy valóbanjól, valóban együtt forogjanak azok abizonyos fogaskerekek. Ugyanakkornyugodtan állíthatom, hogy ez a két év,ami a lényeget illeti, messze-menőenigazolta célkitűzéseinket. Azt azelképzelést például, hogy az első kétévben elsősorban a rajzi stúdiumokra kellhelyezni a hangsúlyt, a valóban megbízható,erős alapozásra, igazolták atapasztalatok; de ezzel egyidejűleg, azeredeti elképzelésektől eltérőleg, már azelső félévtől kezdve felvettünk a tantervbebizonyos téralakítási, térszervezésigyakorlatokat. Ennek a tárgynak - SzékelyLászló tanítja - a jövőben még nagyobbóraszámot kívánunk biztosítani, mertkiderült, hogy nemcsak szakmailaghasznos, de jól kiegészíti a rajzstúdiumokatis. De mondhatnánk példát arra is,hogy mennyire igyekszünk a gyakorlatiélet követelményeivel lépést tartani:hallgatóink külön tantárgyként tanulják aszínházi munkavédelmi előírásokat, hogya későbbiek során, a megvalósulóterveknél ki tudják küszöbölni a balesetveszélyesmegoldásokat.„Leheletnyi mélabúés finom humor"Az Állami Bábszínház vendégjátékaSvájcbanBábok-maszkok-emberek című felnőttműsorávalaz Állami Bábszínház októberbenSvájcban és Lichtensteinben vendégszerepelt.Á vendégjáték Zürich városmeghívására jött létre, az ottani Theater IIben,a Volkshaus épületében tartotta azegyüttes a legtöbb előadást. Már maga ameghívás is rangot jelent a nemzetközibábművészet világában; hiszen mintpéldául a Zürich Leu beharangozó cikkehírül adja: „Zürich lassan-ként valóságosbábjátékosközponttá alakul: láttukObrazcovot és a Moszkvai KözpontiBábszínházat, Tahont és bábjait Párizsból,a csehszlovák DRAK szín-házat, aDüsseldorfi Bábszínházat, a StockholmiMarionettszínházat, kilátásban van aSalzburgi Marionettek vendég-játéka, ahazai korifeusok közül Peter W. Loosli,Martin Spühler, Hanspeter Bleisch,Charley Schluchter, valamint a zürichiFekete Színház is táncoltatta már nálunkbábjait, és most sikerült a magyarokat ismegnyernünk !"Á Zürichsee Zeitung előzetese is megerősíti,hogy hozzáértő közönség várta abudapesti együttes vendégjátékát:... „Azürichiekre oly jellemző bábjáték-rajongásmost újabb tápot kap a nagy nemzetközihírnévnek örvendő budapesti Bábszínházvendégszereplésével. Á magyarbábművészek műsora - amellyel márannyifelé szerepeltek a nagyvilágban, csaképpen Svájcban nem - a bábjátékkedvelőin túl szól a komoly zene, aklasszikus balett rajongóihoz is. (Hogyszín-házszeretetüket eleve feltételezzük,az magától értetődik. . .)"Újszerű, hogy a svájci lapok nemcsak alátott produkciót elemzik, méltatják,hanem szinte valamennyien szenvedélyesenérdeklődnek a Bábszínház szervezetifelépítése, teljes itthoni tevékenysége, amagyar színházművészetben, a magyarkultúrában elfoglalt helye iránt. Nincskritika, amely elöljáróban nem említenémeg, hogy a most felnőttműsorral bemutatkozóegyüttes odahaza elsősorbangyermekközönségnek nyújt művészi élményt.Á színház országjáró tevékenysége,tájelőadásainak, egyáltalán, évi előadásainakés nézőinek száma is elismerőmegállapítások közepette bukkan fel asvájci újságírók cikkeiben. Á színházkorszerű épületéről szinte a nyílt irigységhangján emlékezik meg az a laptudósító,aki a vendégjáték előtt Budapesten kerestemeg az együttest. Á színház államitámogatása, a szubvencionálás a racionálissvájciak sajtójában ugyancsak fontoshelyet kapott a mi bábszínházi (ésszínházi) viszonyaink bemutatásában.Érdekes módon differenciál a - részbenmár általuk megismert - többi szocialistaország és hazánk bábhagyományai közöttpéldául a Zürichsee Zeitung, amikor igenpontosan elemzi, hogy nálunk „viszonylagcsekélyebb a bábos hagyomány, mint atöbbi kelet-európai országban, Magyarországonez a művészeti ág csak a kétvilágháború között indult el a kibontakozásútján, és mégis, mára a SzilágyiDezső vezette együttes már hallatlan népszerűségnekörvend". Á Neue ZürcherNachrichten nemcsak a színház előadásszámairólállapítja meg, hogy „...az ehhezhasonló számok és adatok kétség-kívülalkalmasak arra, hogy a mi svájcibábosainkat sárga irigységgel töltsék el ...", hanem részletesen elemzi a BábszínészképzőStúdió nevelőmunkáját is.„Á nemzetközileg elismert magas művészinívó - írja Sonja Áugustin a budapestiBábszínházról - bizonyára főleg afiatal bábjátékosok sokoldalú, igényes éskövetkezetes kiképzésére vezethető vissza,míg nálunk szinte teljesen hiányoznak amegfelelő bábos oktatási, tanulásilehetőségek. Örvendetes lenne, ha etémakörben nálunk is elkezdenének végrekomolyan gondolkodni! ..."Á Tagesanzeiger egyenesen leszögezi: „Ákeleti országokban nem az a mostohaszerep jut a bábszínháznak, amit mifelénkszánnak neki. Ott a bábjáték szorosan bevan a színházi tradícióba ágyazva. minálunk lehetetlen, az ott mindennapi,természetes. Példa erre az a tény is, hogyott gyakran saját színházépületben játsszáka bábjátékot. Á budapesti ÁllamiBábszínház sem holmi bódéval rendelkezik,hanem egy már csaknem kinőtttoronyházzal... "Á világszerte ismert Neue Zürcher Zeitungrecenzense továbbmegy: nemcsak aszínházi viszonyokat, hanem a produkciókszínvonalát és a közönség szemléletét isszembeállítja, Bábjáték szokatlandimenziókban című cikkében. „Nálunk abábszínházat kis kukucskaszínpadon, akamarajáték egy fajtája gyanánt adják elő -írja -, most pedig a magyar ÁllamiBábszínház vendégjátéka bebizonyította,

Jelenet a Petruskából az Állami Bábszínház zürichi vendégszereplésénA Beckett Jelenet szöveg nélkülI. ,,főszereplője" (Keleti Éva felvétele)hogy bábszínház is képes normál méretűszínpadot betölteni, sőt élettel megtölteni.Új dimenziók ezek számunkra, abábszínház új világait mutatják fel előttünk!Játéktérré válik itt a színpad teljesszélességében, mélységében és magasságában,egybeolvad a föld a légtérrel, aszínpadon a világ és álomvilág kel életre.Ez a nagyszerűség és ezek a nagy távlatokbizony magas követelmények elé állítják ami nézőinket, akik, ugye, megszbkták,hogy a mindennapokat és a világot amaguk kukucskaszínpadi perspe tívájábólszemléljék..."„Az előadásmódot, a bábtechnikát és amondanivalót tekintve négy teljesenkülönböző műsorszám ez" - írja a NeueZürcher kritikusa. (Á Bábok-maszkok-emberekrőlvan szó, ami Bartók Béla: A fábólfaragott királyfi, Beckett: Jelenet szövegnélkül, Ligeti György: Aventures és Sztravinszkij:Petruskájának bábváltozatábóltevődik össze.) „Mindegyik produkcióakár más-más színházi együttes előadásalehetne; alig lehet közös nevezőt találniközöttük, mint természetesen azt a technikaitökélyt, amelyet csakis egy hivatásosbábszínház érhet el több évtizedestapasztalata és a népben gyökeredző tradícióialapján..."„Már csak A fából faragott királyfiért isérdemes volt elmenni a Volkshausba " -lelkesedik Isabell Teuwsen, a Tagesanzeigerkritikusa. - „Itt a bábszínpad vala-mennyilehetőségét kiaknázzák, soha nembábuméretre kicsinyített táncjátékot látunk.Mikor a függöny először szétnyílik, aszínpad egészen távolinak hat. Á földgolyófölé a ködből a nap és a hold emelkedikföl. Á természet - egyszerre védelemés fenyegetés - hol az áttörhetetlen erdő,hol mindent elnyelő víztömeg. Egyszerű,de lenyűgöző képekben mesélik el akirályfi harcát az elemekkel. Egybecsengitt pálcás báb, marionett és feketeszínház, életre kel az élettelen, hogymegteremtse a csupa titok képi világát..."Ugyanezt a darabot „sg" szignóval aNeue Zürcher Nachrichten kritikusa ígyméltatja: „A budapesti Bábszínház igaziereje és sajátossága kétségkívül a balettadaptációbanrejlik. Bartók Béla táncjátékábanvarázslatos mesevilágot bontanakki, amelyben virágok fakadnak, fáknövekednek, s közöttük egy Chagallangyalraemlékeztetően kecses tündérlebeg át meg át... Különösen mély benyomástkeltenek ebben a darabban, túl atulajdonképpeni táncjeleneteken, adíszletek mozgalmas játékával, a királyfiküzdelmével a fenyegetően hajladozóóriás fák ellen és a sötéten tátongó tengermélységekábrázolásával. Sohasem sejtettszcenikai lehetőségek tárultak fel ittelőttünk, amelyek »igazi« színházbanilyen fantasztikusan kiaknázva sohasemlehetségesek ... "Beckett: Jelenet szöveg nélkül I. pantomimjénekbábváltozatát a „Leheletnyimélabú és finom humor " - avagy „Ákisformák nagy művészete " című lelkesméltatásában Michael Lang a Der ZürcherOberlánder kritikusa így fogadja:... Á mai időkben az igazi szépséget megkellene ragadni és kiélvezni. Például azt,amit a budapesti bábosok éppen most azürichi Volkshausban mutatnak be.. . zegyüttes Samuel Beckett nyomán kiaknázzaegy régi téma bábnyelvre való lefordításánaklehetőségét: az olyan emberábrázolását, aki bár magában szenved,magából merít újra és újra erőt, mindensorscsapás ellenére is. Ez a meg-győzőkoncepció az alapja ennek a produkciónak.Bele tudnánk szeretni ebbe anagyszemű bábuemberbe, aki olyan csodálatosanviselkedik, akit oly gyengédenmozgatnak a játékosok, s aki egyesítmagában bánatot és reménységet, szorongástés boldogságot és annyi mindent még..." Ligeti György Aventures címűgroteszkjének elemzését a legtömörebbenaz „sg" aláírású kritikus végezte el a NeueZürcher Nachrichtenben:..Tiszta fekete színházat láttunk azAventures-ben, Ligeti György komponistazenei groteszkjében, amelyhez SzilágyiDezső pompás, rendkívül drámai szerelmiháromszögtörténetet talált ki, amely egygardrób körül játszódik, egy vörös hajúnői paróka, egy szürke férfi-öltöny és egyszéles karimájú női kalap között. Ezeketegyetlen eleven jószágként egy rágcsálókisegér tölti meg lélekkel. Hogy az egyesruhadarabok itt hogyan kelnek önállóéletre, és mennyire feleslegessé válnaktulajdonképpen maguk az emberek, aztegyszerűen látni kell!..."A Petruska fogadtatásából idézzükIsabell Teuwsent, a Tagesanzeigerből:„Sztravinszkij Petruskáját ittfolklórelemekből és elforgatott síkokbólalkották meg. Á nép végig jelenvalórésztvevője ennek a rendezésnek, akáréletnagyságnál nagyobb síkbábokformájában követi Petruska szenvedéseit,akár mint a „bábsík" víg vásári sokadalma.Á piactéri nyüzsgés csupa szín, csupa élet.Van itt szemfény-vesztő, tűznyelő, kókler,késdobáló és bábjátékos. Mindenönállósul, minden megelevenedik. Amiimént még szín-padi játék volt, azvalósággá lesz. Petruska, a népképzeletének szülötte, le-győzhetetlen. Aszenvedély és bátorság emlékképe nemengedi félrelökni magát. Á forradalomelőtti nép szelleme, Petruska-szellemhosszú orrot mutat alkotójának, amikor azvissza akarja kényszeríteni hatalmába. . ."És idézzük végül Lichtenstein jól szerkesztett,képes havi színházi folyóiratát, aTAK Blattot: „...Ennek a bábszínház-nakolyan lehetőségei vannak, amelyek-ről aszínház egyéb formái csak álmod-hatnak !... "összeállította : Lázár Magda