4. Helyzetértékelés - Természeti Földrajzi és Geoinformatikai ...

A tápanyag-ellátottság tekintetében a megye talajai az országos átlagnál valamivel jobb képetmutattak a 90-es évek elején. Azóta azonban a műtrágya felhasználás országos szinten és a megyébenis lényeges visszaesett. A nitrogén utánpótlást – ha kisebb mennyiségben is – folyamatosan végzik aföldhasználók, de a foszfor és kálium műtrágyák felhasználása az 1990–1997 közti időszakbanminimálisra esett vissza (a kálium esetében ezt a korábbiakban tapasztalt magas értékekindokolhatják). Bár az utóbbi 1-2 évben némi javulás tapasztalható, a megye műtrágyafelhasználásánakvisszaeséséből feltételezhető, hogy a talajok tápanyag ellátottsága nem megfelelő.A megye talajainak főbb fizikai és kémiai jellemzőit országos összevetésben figyelveelmondható, hogy kémhatás tekintetében az országos átlagnál jobb a helyzet (a megvizsgált 218ezer ha terület 68 %- a 6.5–7.5 pH KCL értéket mutat). A savanyú talajok részarányaelhanyagolható. Általános tendencia azonban – ha mértéke még nem is jelentős – atalajsavanyodás. Ez a gyengén savanyú területek arányának növekedésében és a kedvező mészellátottságú területek csökkenésében nyilvánul meg. A talajok mészállapotát vizsgálvamegállapíthat, hogy az ideális 1–5 % mésztartalom a megye területének 45 %- ára jellemző, snem fordulnak elő a terméseredményeket már korlátozó 15 % feletti mésztartalmú talajok.A legfontosabb szántóföldi növényeink terméseredményei és a műtrágyázás hatékonyságaszempontjából a talajok kötöttségét tekintve a vályog, vályogos agyag és könnyű agyag talajok(K A 38 és 50 között) tekinthetők ideálisnak. A laza, homokos talajokon a műtrágyázáshatékonysága a kimosódás miatt, a kötött talajokon pedig a különböző lekötődési, adszorbciósfolyamatok eredményeként csökken. A 37-es kötöttségi értéknél kisebb homokos talajok a megyea művelt területének 20–22 %- át is kitehetik. Jelentős az erősen kötött agyag talajok aránya is,ahol az elvizenyősödés és túlnedvesedés okoz jelentős gondot. Ennek oka egyrészt az utóbbi évekcsapadékos időjárásában, másrészt a meliorált területek nem megfelelő karbantartásában (amélylazítás elmaradása és ezáltal a csapadékvíz felső talajszintekben való felgyülemlése)keresendő.A megye talajainak humusztartalma kettős képet mutat: a nyugati területekhomoktalajainak gyenge (gyakran 1–1,5 % alatt), míg a keleti területek csernozjom talajai jó (3–4%, vagy ennél is jobb) adottságúak.A fenti talajtulajdonságokat figyelembe véve elmondható, hogy a legfontosabb természetipotenciálja Csongrád megyének a talajtakaró, melynek ésszerű használata az agrár fejlődésnélkülözhetetlen feltétele. Ehhez a jelenlegi mezőgazdasági területhasználat térségi szintenmaradéktalanul nem felel meg, hiszen a megye területein a talajok termőképességéhez viszonyítvamagas a mezőgazdaságilag művelt területek aránya, ill. azon belül a szántó művelési ágé. Aszántóföldi, igényes talajművelést kívánó talajadottságok elsősorban a Tiszán túli területen,másodsorban a Tisza környékén és legkevésbé a Duna-Tisza közi hátság keleti peremvidékénadottak. A szántóföldi növénytermesztés szerkezetében korábban kialakult standart vetésszerkezetés területhasználat módosítását több tényező is indokolná: megváltozott piaci feltételek,tulajdonviszonyok átalakulása, aszályos időjárás stb. A szántóföldi növénytermesztésre leginkábbalkalmas területeken a zömében nagytáblás művelés következtében eltűntek az erdősávrendszerek, és ez nagymértékben hozzájárul a fenyegető talajdegradációs folyamatok (defláció)felerősödéséhez.A „Mezőgazdasági területek csökkentésének megyei programjában” (1997) a megyeiszintű minősítés eredményeként a Csongrád megye jelenlegi 360-365 ezer ha kiterjedésű,jellemzően mezőgazdasági területéből különböző elvek alapján összesen mintegy 290-295 ezer hajavasolható továbbra is mezőgazdasági hasznosításúnak. A kategorizálás az alábbi talajtani39