Jó Pajtás - TippNet

Búcsú a nyolcadikosoktólItt az idő, mennetek kell,Itt az idő, most sírni kell.Itt az idő új életet kezdeni,Itt az idő a régit elfelejteni.Itt az idő, mennetek kellAz új iskola vár, tanulni kell.Tanuljatok, okoskodjatok,Ha nem megy, hát puskázzatok!Itt az idő, mennetek kell,De a pajtásaitokat ne felejtsétek el!Ne felejtsétek a sok jót és szépet,Mit társaitok értetek tettek!Itt az idő, most búcsúzni kell,A sok bánatot feledni kell.A szép s a jó emlék megmarad,Ne feledjétek el az iskolapadokat!Kozma Anett, 7. osztályHunyadi János iskola, CsantavérÓ, azok az iskolás évek!Mint minden gyerek, én is nagyon vártam, hogy iskolás lehessek. Kíváncsivoltam, milyen lehet, mit és hogyan tanulnak ott a gyerekek. Soha nemfigyeltem az idősebb gyerekekre, akik el akartak ijeszteni az iskolától. Megvoltam győződve arról, hogy az iskola nagyon jó hely, ahol mindenki jólérzi magát.Így is volt ez, egy darabig. A kezdeti időszakban szerettem ide járni, deamikor tanulásra került a sor, már nem tetszett annyira. Az első csalódás akkorért, amikor olvasni tanultam, hisz addig azt hittem, én mindent tudok.Anyukám nagyon sokat szenvedett velem, de úgy érzem megérte. Elég jólolvasok, és most örülök annak, hogy megtanultam, mert rossz nézni azokat,akiknek nem erősségük az olvasás.Azután már minden jött magától, sok mindent megtanultam az éveksorán: történelmi dátumokat, matekképleteket, országhatárokat, nevesírók műveit. A gyorsan múló évek sok nehézség elé állítottak bennünket.Ma már nyolcadik osztályba járok, pályaválasztás előtt állok. Hogy mithoz a jövő, azt én sem tudom, de kíváncsian várom.Víg Anita, 8. osztályHunyadi János iskola, CsantavérA nyomozásNagyon szeretek olvasni. Főleg Agatha Christie könyveit kedvelem,amelyek gyilkosságok kinyomozásáról szólnak. Azért szeretem, mert rejtélyesek!Este, elalvás előtt az Egy marék rozs című izgalmas művét olvastam.Egyszer csak mintha tonnányi súly nehezedett volna a szememre, nem bírtamkinyitni. Néhány perc múlva mégis erőt vettem magamon, és lám, ajóságos, idős, bájos Miss Marple állt előttem.– A segítségét kérem! – fordult hozzám mosolyogva.– Mit tehetek? – néztem rá meglepődve.– Rex Fortescue-t meggyilkolták. Segítsen a nyomozásban! – mondtakedvesen. – Nemsokára megérkezik a fiatalabb fiú is, Lance, aki egy jómódú,gazdag nőt vett feleségül, ennyit tudok róla.Átmentünk a szalonba. Mrs. Fortescue épp a fotelban ült, mozdulatlanul,megtörten. Miss Marple odament hozzá.– Hát, akkor megölték? – kérdezte zokogva.– Még nem tudjuk – mondta az öreg hölgy –, kiderítjük.Ezek után az öreg hölggyel kimentünk sétálni a kertbe.– Mi a véleménye? – kérdezte tőlem. – Megölték?– Az öngyilkosságot kizártnak tartom. Mindene megvolt, luxusban élt,gondtalan életet. Talán nyereségvágy. Az idősebbik fiút el tudnám képzelni,ahogy megmérgezi az apját. A fiatalabbal még nem találkoztam.– Megérkezett! Azonnal bemutatom – mondta lágy hangján.Egy kedves, jóképű, középkorú férfi szállt ki az autóból.– Mr. Fortescue, bemutatom Miss Anne-t – szólt az öreg hölgy.Bután néztem körül, majd kezet fogtunk. Miss Marple azt mondta, hogybiztonságosabb álnevet használnom. A bűntény helyszínére vezetett.– Nézze csak, Miss Marple! – mondtam megdöbbenten. – Ez a fiatalabbfiú, Lance, kabátjáról való – adtam kezébe a gombot.– Tényleg! De hiszen azt mondta, hogy a feleségével volt moziban, vanalibije.– Hazugság! A felesége Cipruson nyaral. Valahogy csapdát kellene állítanineki! Miss Marple szeme felcsillant.A fény nem halványodott… A nap sugarai sütöttek a szemembe. Meglepődtem,hogy elaludtam olvasás közben. Már sejtettem, hogy ki lesz a gyilkos,és biztos voltam benne, hogy én segítettem a kedves, idős hölgynek arejtély kiderítésében. De sajnos, felébredtem!– Anyu, ülj ide! – szóltam és elmeséltem az álmomat. – Lehet, hogy én iskönyvet fogok írni! – mondtam elmerengve.Bata Tímea, 8. osztályThurzó Lajos iskola, ZentaÖnéletrajzom1993. július 27-én születtem Zomborban. Harmadik gyerek vagyok acsaládban.A nővérem öt, a bátyám még csak hároméves volt, mikor megszülettem.Három- vagy talán négyéves koromban baleset ért. Bár jobb, ha azember nem emlékszik a gyerekkori szomorú történetekre, de az említettbaleset azért fontos, mert ezután nem lettem bezárkózott, visszahúzódókislány, inkább még jobban szerettem mindent kipróbálni.Az első osztályban anyukám tanított meg tanulni, ezért részben nekiköszönhetem a mostani szorgalmamat. Az alsó osztályokban szavalóversenyekenvettem részt igen jó eredménnyel. A versenyek a felső osztályokbannem folyatódtak.Nagyon sokat gondolkodom a jövőmről. Egyszer tanár, másszor pedigóvónő szerettem volna lenni. Ezek mégsem az igazi vágyaim. Elejétől fogvaa tengerbiológiáról álmodoztam.Most, az általános iskola utolsó évében komolyan fontolgatom, hogyorvos legyek. A szüleim teljes bizalommal mellettem állnak, és ez sokatszámít!Ennyi az önéletrajzom tizennégy éves koromig.Soód Viola, 8. osztályJózsef Attila iskola, BácskertesCserépedények.Fekecs Boglárkazentagunarasitanuló rajzaJó Pajtás12