Jó Pajtás - TippNet

Szuromberek királyfilátogatása SziromkaMária királykisasszonynálMegszólal a szemtanúVolt egyszer egy királyfi, Szuromberek.Egy szép napon, amikor sűrű, sötétfelhők borították az eget, és majdnemeleredt az eső, átszaladt a szomszéd országba,ott volt közel, egy fontos dologmiatt. A szomszéd királykisasszony, SziromkaMária éppen a kertben kapálgatott.Volt neki egy virágágyása, az nemvolt másé, csak az övé, négy marcona őrállott a négy sarkán, trombitával. Éppenazt kapálgatta, és bosszankodott, mertnéha bizony kikapált véletlenül egy-egyvirágot is. Amikor jött Szuromberek, felnézettrá, jól ismerte. Aztán felnézett azégre, látta, eső lesz, öntözni kéne, mielőttelered.– Fussunk! – mondta Szuromberek.Futottak. Erdőn-mezőn, hegyen-völgyön,egészen a tengerig elfutottak. Nagyonnagy volt a Peripác-tenger, szintenem is lehetett látni a túlsó partját. Vetettekegy pillantást a vízre.– Fussunk vissza! – mondta SziromkaMária.Visszafutottak, erdőn-mezőn, hegyenvölgyönmegint, közben versenyeztek is,de úgy, hogy azért ne hagyják el egymást.Félúton megszólalt Szuromberek:– Állj! Ezzel mit csináljunk? – Egy kishalacskát vett elő az inge alól. – A tengerpartontaláltam – mondta. – Visszakell dobni.– Akkor fussunk gyorsan – kiáltottaSziromka Mária –, mert megfullad!Futottak megint a tengerhez, beledobtáka halacskát, s fordultak is vissza.– És mi lesz a három kív... – akartakérdezni repülés közben a halacska, deelmerült.Szijj FerencSzuromberek királyfi(Részletek)Erdő-mező, hegy-völgy, futás, mertminél előbb oda kell érni mindenhová,igazából nem is törődtek vele, hol, merrefutottak. Fejét csóválva nézett utánukegy öreg gepárd, Avram Kakuszi, aki éppena hentesüzletből lépett ki, szatyrábanegy kiló pejslivel:– Micsoda drágaság – dünnyögte.– Eljövök egy százassal a boltba, és aligmarad belőle. Ha ez így megy tovább,vénségemre megint el kell mennem vadászni.Pánik a kertbenMi a helyzet Bergengóciával?Sziromkáék kertjében eközben javábanállt a bál. A négy trombitás őrnekhűlt helye volt, nyilván megint leheveredtekegy lapulevél alá, kártyáztak, és hiábavolt a nagy ricsaj, a fülük botját se mozdították.A verebek a porban fürödtek, ésvadul vihorásztak. Továbbá ez történt:Káposztáné, a káposzta, magából kikelveazt kiáltozta: – Nem megmondtam?Nem megmondtam?Kedves OlvasóTanulók!Szijj Ferenc Szuromberek királyfi(Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001) című meseregényébőlolvashattok részletet. A meselátszólag követi a meseformálás hagyományosrendjét: a szép királykisasszonyt(Sziromka Mária) elrabolja a gonosz ellenfél(a Lidérckirály megbízottja, a Mókusfarkas,akinek nevéhez egyéb gonosztettekis fűződnek), a királyfi a kereséséreindul, számos kalandon és próbatételenkell átesnie, míg megtalálja szerelmét ésleszámol ellenfeleivel, ugyanakkor e folyamatbansemmi sincs a helyén. Számoszavaró és abszurd momentum tűnik fel. Ahős annak rendje és módja szerint segítőkkeltalálkozik az úton, ám azok a szokványostóleltérő és funkciótlan varázseszközökkellátják el. A hagyományos meseirekvizitumokat, pl. a varázspálcát, a sípot,a táltos lovat egész sor oda nem illő, moderneszközökkel váltja fel a mesélő. Ilyena csodafogpiszkáló, a gyűszű, a zsebkendő,a Zeppelin, a földalatti sínautó, repülőkáposztagyalu, fán függő telefon stb.Új mese és új meseírás. Természetesenmesélni sem lehet évtizedeken át ugyanazona nyelven és eljárások segítségével.Engem ez a mese – mégis – egy régi, dekorántsem hagyományos meseregényreemlékeztet: a Micimackóra. Mindannyianismeritek. Keressetek analógiákat (hasonlóságokat)!Jó munkát!Bence ErikaVaxler Katalin, a kopasznyakú tyúk,aki Sziromka Mária távozása óta fel-alájárkált a kertben, és nagyon vészterhesennézett mindenkire, rákiáltott: – Mitmondott meg? Maga állandóan sopánkodik,aztán ha itt a baj, akkor csak ezttudja mondani!Káposzta Benő, az előbb említettKáposztáné férje, meg akarta védeni afeleségét: – Bocsánat, nem akarok közbeszólni,de tényleg megmondta.Vaxler Katalin azonban ráripakodott:– Maga csak ne szóljon közbe! Nem arrólvan szó, hogy ki mit mondott meg, hanemhogy mit csináljunk most.Uborka Szilvia felkiáltott az uborkafán:– Csinálni? Jaj, istenem!Jó Pajtás18