Jó Pajtás - TippNet

HortobágyJó Pajtás21Majd száz esztendővel a Yellowstone– a világ legkorábbi nemzeti parkjának– alapítása után Magyarországon elsőként,1973. január elsején a Hortobágyi NemzetiParkot hozták létre. A sivárnak tűnő puszta különöstörténetével és néprajzával, változatos – aszikesektől egészen a nyílt vízfelületekig terjedő– élőhelyeivel számtalan meglepetést tartogata figyelmes szemlélő számára. A parkot a 2300km2-es alföldi kistáj, a Hortobágy és a Nagykunságmintegy 673 km2-nyi védett területe alkotja,s hozzá tartozik a Heves megyei Tisza-tó is.A hortobágyi róna talaja kiszáradva kőkeménnyéválik, esőzések után szalonnásan kenődik.Az itt-ott kiemelkedő laponyagokon löszpusztagyep-maradványokteszik mozaikszerűvéa réteket. Számos taposástűrő fűféle fordul ittelő, a vidék védett növénye a macskahere és amagyar szegfű. A kurgánok jellegzetes fűféléje atarajos búzafű.A sziki legelőket a puszta cickafark és a szikimadárhús borítja. A magyar sóvirág és a szikiútifű a nagyobb sótartalmú földet kedveli. Ahumuszban szegény talajt könnyebben viseli amezei fátyolvirág és a sziki őszirózsa. A szélsőségeskörülményeket jelzik a mohák és a zuzmók.A nagy nátrium-klorid-tartalmú talajon telepszikmeg a sóballa és az erdélyi útifű.A szikfelszín eróziója során képződő nedvesebbmálladékon kékalgásodás észlelhető, a talajkiszáradásával fekete, pernyeszerű maradványt,a meteorpapírt hagyva hátra. A dúsabb mezőkönnő a réti ecsetpázsit, a sziki sás és a szikiszittyó. Az iszapos erecskék jellegzetes növényea magyar kígyófarkfű.A löszpuszták gyakori emlőse az ürge és a menyét,ritka állata a hermelin. A magas fűben igyekszikelbújni a fogoly, a túzok és a fürj.A sziki gyepek állatvilága kiválóan alkalmazkodotta rendkívüli körülményekhez. Egy endemikusbagolylepke-alfaj tápnövényként a fátyolvirágotválasztotta, a legelőket sáska- és szöcskefélékuralják. Különleges nagy testű ragadozó bogáraz aranypettyes bábrabló, s itt honos a szongáriaicselőpók, Magyarország legnagyobb pókfaja. Agyér számú emlőst a mezei pocok és a csíkosegérképviseli. Ezzel szemben a puszták kiváló élőhelyetnyújtanak a madaraknak. Itt fészkel a mezeipacsirta, ritka vendég a székicsér és a széki lile, degyakori fészkelő a bíbic.A puszták ragadozó madarai válogathatnaka bőséges táplálékban. Csak néha látni a pusztaiölyvet, de előfordul kék vércse, vörös vércse,gatyás ölyv, szirti sas, parlagi sas és pusztai sasis. Ősszel és tavasszal vadludak és darvak tízezreivonulnak át a szikes rónák felett. A hófödtepuszták menedéket nyújtanak a hósármánynak,a havasi fülespacsirtának, és ilyenkor lehet találkoznia törpe sólyommal.A parkhoz nyugat felől csatlakozó védettterületeken az évszázados fák alatti sűrű aljnövényzetetszegfűbogyó, sövényszulák, komló, ligetiszőlő és süntök indái szövik át. A vízpartokatbokorfüzes szegélyezi, majd fűz- és nyárfaligetekkövetkeznek, míg a magasabban fekvő területekettölgy- , kőris- és szilfacsoportok uralják.A ritka s védett lepkéket a gyászlepke, anagy rókalepke és a kis színjátszólepke képviseli.A Tisza-parti ligeterdők értékes madara aszürke gém és a bakcsó, nagy számban él itt akis kócsag, előfordulnak kárókatonák, s a vidékkülönlegessége a fekete gólya. Egyre ritkábbantalálkozhatunk kék galambbal. Naphosszat keresizsákmányát a barna kánya, az egerészölyv és akerecsensólyom.Az ártéri rétek jellegzetes növénye a feketenadálytő, a sárga nőszirom, a réti iszalag és azendemikus debreceni torma. A védett csomorika,a fehér tündérrózsa és a vízitök a holtágakkörnyékén honos.Kellemes illatot áraszt a bronzos árnyalatúzöld pézsmacincér. A fűzfákon építi fészkét afüggőcinege.A vízpartok nádasait körülveszi a békalencse,a békatutaj és a hínár. A nádasok – gyékénnyelés tavi kákával – gyakran mocsárrétekben folytatódnak.E zsombékos területek lakója – Magyarországegyetlen fészkelő vadlúdfaja – a nyári lúd,itt él a réti fülesbagoly, a sárszalonka, s az Európábanmár csak elvétve előforduló csíkosfejűnádiposzáta.A Hortobágyi- vagy Nagyhalastó – eredetileggazdasági céllal létrehozott mesterséges élőhely– a nemzeti park védelmét élvezi.A puszta népe története során eggyé forrt azőt befogadó végtelen rónasággal, óvta, vigyázta,s tisztelte értékeit, s joggal elvárja azt a vidékretévedő idegenektől is.