Jó Pajtás - TippNet

VaddisznóFeketerigóJégmadárJó Pajtás19lyoknak és az ölyveknek azzal segíthetünk, ha alegelőn álló magányos fa közelében törekes szalmátés néhány maroknyi napraforgót szórunk ahóra. Ez odavonzza a rágcsálókat, amelyek a fánülő ragadozók könnyű zsákmányai lehetnek.Február második felében többnyire enyhül atél szorítása, olvadni kezd a hó, mind több barnafolt tarkítja a határt. A tanyák és az alföldi juhhodályokkörnyékén szerelmesen kiáltozik a kuvik,megkezdődik a görények násza, a legelőkönfelbukkannak az első seregélycsapatok, amelyekgyakran a még itt időző fenyőrigókkal társulnak.Eleinte ugyancsak csapatokban keresgélnek akorán érkező kék galambok, megjelennek azelső bíbicek, és február második felében, a néphitszerint Zsuzsanna napján énekelni kezdeneka hazatért mezei pacsirták. Duzzadó rügyek ülnekaz ágakon, a bodzán már apró leveleket isláthatunk, a fagyos föld lassan felenged, párolog,a mezők a tavaszra készülődnek.A behavazott téli erdő csendes, csupán azágak roppannak néha, esetleg a szajkó kiált recsegőhangján. A mátyás az erdő őre, vészt jelzőhangjára madarak, őzek és szarvasok egyarántfelfigyelnek.Az egyik vastag törzsön csuszkapár keresgél.Hol felfelé, hol fejjel lefelé mozognak a kérgen,közben folytonos „tved-tved” hangokkal tartjáka kapcsolatot egymással. Az énekesmadarakáltalában csak a költési időszakra állnak párba,kapcsolatuk ezután megszakad. A csuszka a kivételekheztartozik; a párok egész évben, sőt,akár életük végéig összetartanak.Januárban már rendszeresen dobolnak aharkályok. A dobpergésre emlékeztető hang,amelyet egy jól rezgő ágcsonkon idéznek elő, amég távoli költési időszak bevezetője. Tulajdonképpena madárének megfelelője, hiszen a harkálypárt csalogat vele, és ekképp védi birtokoltrevírjének határait is. Az erdőben gyakori nagyfakopáncs dobolása csendes időben akár 800méterről is hallható. A madár percenként körülbelülhat alkalommal dobol, egy-egy sorozat 0,6másodpercig tart, és tíz-húsz villámgyors csőrvágásbóláll. Nem mindegyik faj dobol egyformángyakran. A legnagyobb testű hazai faj, a feketeharkály például jóval ritkábban, mint a nagy fakopáncs.A megfigyelő ennek ellenére könnyenfelismeri e madarat, mert röptében sűrűn hallatjajellegzetes „krü-krü-krü-krü” kiáltását. Amikor pedigleül valahol, nyújtott, nyávogó hangot hallat.Az erdőben járva sok mindent kiolvashatunka hóban talált nyomokból. A mély hóbana vaddisznók rendszerint egymás nyomain járnak.Elől az öreg koca halad, míg az időközbensüldővé növekedett malacai libasorban követik.Ha megriadnak valamitől, rendszerint a saját csapásukonfutnak vissza. Jól felismerhető a mókusnyomsora. A lompos farkú légtornász nem alsziktéli álmot, legfeljebb a nagy havazások idejénmarad néhány napig a fészkében. Ősszel készítettraktárait a hó alatt is megtalálja. Legnagyobbellensége a sárga mellényes nyuszt, amely egyregyakoribb a hazai erdőkben. Éppolyan ügyesenmozog a fákon, mint a mókus, és mindenüvé követvetöbbnyire el is kapja kiszemelt áldozatát.Amelyik erdőben megtelepszik, onnét a mókusokrövid időn belül eltűnnek.Az erdei egerek és az erdei pockok is a hóalatt készítenek járatokat, de azért néha a felszínreis kimerészkednek. Apró nyomsoraikegyik fatörzs tövétől a másikig vezetnek, ahol ahóba fúrt kis alagút jelzi azt a helyet, ahol eltűnneka felszínről. Azokban az években, amikorjó a bükkmakktermés az apró erdei rágcsálókigen elszaporodnak, a nyest és a nyuszt főkéntbelőlük él. A fatuskókon vagy más kiemelkedőponton hátrahagyott ürülékük ilyenkor pocokésegérszőrrel van tele.Januárban mozgalmas élet zajlik az etetőkkörnyékén. A kertekben és a parkokban szén-,kék- és barátcinegék, valamint csuszkák hordjáka napraforgót; erről a közeli bokrok alatt a havonfekvő rengeteg üres héj is ékesszólóan árulkodik.A csuszka raktárakat is készít. A cinegékkel ellentétbenegyszerre több magot is a csőrébe fog,majd fakéreg mögé vagy üregekbe rejti azokat. Araktárak egy részét később megtalálja, de mindigakadnak olyanok, amelyekről megfeledkezik.A magevők közül főként házi verebek, zöldikék,fenyőpintyek és meggyvágók látogatják az etetőt,de néha megjelennek a tarka tollú tengelicék is. Aparkokban telelő vetési varjak pedig az etető alattsétálva várnak arra, hogy a lehullott vagy a madarakáltal kivert szemeket összeszedhessék.Február második felében, különösen a szélcsendes,enyhébb napokon már mindenfeléNagyfakopáncshallani a széncinegék kedves „nyitni-kék”-jét,füttyentgetnek a csuszkák, néha hosszú trillákateresztenek meg a fák magas ágain, de énekelnikezdenek az áttelelt, többnyire észak felől érkezettvörösbegyek is. A bokrok még havas ágaintollait kissé felfújva talán csak önmagának fuvolázikhalkan a fekete rigó, míg éjszakánkénta macskabagoly sokak számára kísértetiesnektetsző hangja veri fel a csendet. A fekete szemű,tollfülek nélküli bagoly nem idegenkedik az emberikörnyezettől. Gyakran megtelepszik a parkokban,sőt, akár az összefüggő, nagyobb fákkaltarkállt kertekben is. A parkokban mindig sok azöreg fa, amelyek jó néhány olyan üreget kínálnak,ahol egy macskabagolypár megtelepedhet.Korán kezdenek költeni, enyhe télen akár márfebruárban is tojásokat rakhatnak. A budapestiNépligetben néhány éve valaki fiatal, de már tollasfiókát talált a földön márciusban.A parkok öreg fáinak odúit keresik a csókákis. Rendszerint több pár költ egymás közelében,és bár csak áprilisban kezdenek költeni, már a télvégén a fészkelőhelyen vannak. A párok egészéletükre összetartanak, egymás mellett keresgélneka talajon, és ha csapatban szállnak fel afák ágaira, ott is nyomban egymás mellé húzódnak.A csókák növényi és állati eredetű táplálékotegyaránt fogyasztanak. A parkokban élők a feketerigók, a balkáni gerlék és az örvös galambokfészkeit is kifosztják, így állományaik szabályzóinaktekinthetők.Sch-EŐzbak