Jó Pajtás - TippNet

HalloweenNálunk még nem olyan elterjedtszokás a halloween, mint példáulAmerikában, de iskolánkból afelsős diákok minden évben nagyon készülnekerre az ünnepre. Az idén az ötödik,a hetedik és a nyolcadik osztályos diákokünnepelték. Természetesen mindannyianmásként látták az ünnep lényegét.• Ti hogy és hol ünnepeltétek a halloweent?Ági (5.): – Az osztályból Krisztiánnálvolt a boszorkányok napja. Én halottmenyasszonynak öltöztem be. Csak azvolt a baj, hogy a hajam nagyon fel volttupírozva, így történt, hogy néha elvesztettemaz egyensúlyomat. De ennek ellenérenagyon jó volt. Legjobban a tombolatetszett. Egy világító karkötőt nyertem.Regi (5.): – Nekem is nagyon tetszik ezaz ünnep. Kár, hogy csak egyszer van egyévben. De így legalább jobban várjuk.Anita (8.): – Mint minden évben, mostis Diánál volt ez a várva várt ünnep. Kéthéttel 31-e előtt már a töklámpások, halloweenigyertyák és világító boszorkákbeszerzésével foglalkoztunk.Móni (8.): – Már alig vártam, hogy 31-elegyen, hogy megérkezzek Diához, hogymeglássam, minek öltöztek a többiek. ÉnL voltam (Móni és a japánok...)Hermina (8.): – Én egy olyan asszonyvoltam, akit megfojtottak, Dia macskavolt, a két Anita pedig boszorkány.Beszélgetéseink során azt is megtudtuk,hogy kinek mit jelent ez az ünnep, kihogyan szórakozott.Dia (8.): – Végre egy este, mikor nemkell tanulni.Hermina: – Végre együtt lehet az osztályiskolán kívül is.Anita: – Sokat hülyéskedtünk, beszélgettünk...Hogyan szórakoztunk?!(Mindenki nevetni kezdett.) Kiálltunk asugárútra, és ott táncoltunk. Mikor jöttegy autó, gyorsan az út szélére álltunk ésintegettünk.Dia: – Ötvenszer dudáltak nekünk.Hermina: – Az utcán pedig angolul beszéltünk,így az emberek azt hitték, Amerikábóljöttünk.Móni: – Talán mert amikor megkérdezték,azt mondtuk...Dia: – Egy fiatal pár le is fényképezettbennünket. Nem mindennap lát az emberbeöltözött lányokat.Bálizs Anita, 8. osztályPetőfi Sándor iskola, ÚjvidékMűhelymunkaAz Erőszakmentes iskola projektumban az egész iskola résztvesz, tehát az én osztályom (IV.6) is. Érdekes játékokat játszvatanuljuk meg, hogyan kell erőszakmentesen viselkedni.Ezeket a foglalkozásokat műhelyeknek nevezzük. Megtanuljuk,hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogy figyelembe kell vennünkmások kívánságait is, hogy segítenünk kell egymáson. Másszóval, a helyes viselkedési formákat kell elsajátítanunk. A munkanagyobb része csoportokban folyik. Megtanultuk, hogy hogyankell csoportokban dolgozni, hogy figyelembe kell vennünk másokakaratát is. A tanító néni kérdéseire válaszolva sok érdekesdolgot tudtunk meg egymásról. Minden alkalommal nagyon élveztükazt, amit csináltunk.Azt hittem, hogy e foglalkozások után majd megváltozik azosztály, de sajnos nem így lett. Nem történt valami nagy változás,de legalább együtt töltöttünk jó néhány felejthetetlen, vidámsággalteli órát.Tápai Ramóna, 4. osztályPetőfi Sándor iskola, ÚjvidékJó Pajtás10