Jó Pajtás - TippNet

Jó Pajtás33ilyet! Mickiewicz meg szegény ebből él.Ebbe bolondult bele.Abba bolondult bele, hogy nem tud márírni. Kész van. Mikor írt utoljára? Hét éve.A Pan Tadeusz megjelenése óta hallgat,egyetlen sort sem írt. Neki is kiszikkadhat azagya, nem?Abba is beleőrülhetett, hogy megnősült.Hegyegett a mamával, elvette a lányát,ezért bűnhődik! Azazhogy ezért bünteti afelesége! Szándékosan őrült meg, hogy férjétkínozhassa!Azért nem ír Mickiewicz, mert nincs hozzájoga! Vannak nála mélyebben szenvedőlengyelek Szibériában, rájuk szállt a jog,hogy a szenvedéstől megtisztulva költhessenek!Ettől fél Mickiewicz! Részt se vett aFelkelésben! Gyáva volt! Arisztokratákkalvadászgatott Poznań környékén, amíg folyta lengyel vér!Uraim, mi is az otthon szenvedőktőlfélünk, pedig mi aztán részt vettünk a Felkelésben!Azt képzeltük, mikor idemasíroztunk,hogy mi vagyunk a kiválasztottak,Bem is ezt mondta, Lelewel is ezt mondta,el is hittük, hogy mi vagyunk a lengyelségavantgardja, és mivé váltunk? Demokratáklettünk vagy az arisztokrácia ügynökei, üléseztünk,mindenki benne van öt-hat bizottmányban,már mindenki mindenkit elárult,és közben a legnyomorultabb munkás isjobban él nálunk. Nincs már nekünk jogunksemmihez. Ólomszürkén bolyongunk aSzajna-parton, mint azok, akik az ópiumbacsontig fogytak, csak nekünk az eszmék alaudánum.Szóval nem hiszik, hogy megtörtént?De hát mi történt, az istenért?!Az történt, hogy hazamegyünk, még azidén. Mickiewicznek mondták meg először.Jól tették. Ki másnak mondták volna?!Akárkinek! Miért, ki ez a Mickiewicz?!Mindenki húsz év Szibériát kapott, mikor avilnai diákokat lefogták, csak őt engedtékki, hogy kedvére utazgasson a muszkáknál!Miért ölelték éppen őt a keblükre?! Na miért?!Mert Czartoryski kiállt érte! Cöcöcö. Necöcögjön, nem muszka ügynök Mickiewicz,kikérem magamnak, nagy lengyel költő! Az,nagy költő, de az oroszok ellen soha nemírt semmit, megtiltották neki! Már hogyneírt volna, megírta az Ősöket, nincs az Ősökharmadik részénél oroszellenesebb mű avilágon! Ugyan, csak lelkifurdalásból írta!Esett volna el inkább? Jobb lenne úgy nekünk?Akkor ki írta volna meg, amire csak ővolt képes?!Nem ez a lényeg! A Hír a lényeg!Niedźwiecki augusztus 12-én ezt írtaJackowskinak:„Gondolj, amit akarsz, de itt bizonyosnakmondott hírt adnak tudtul, Mickiewicz,Gorecki és Sobański terjeszti, hogy mégebben az évben bizonyosan hazatérünk, ésmindörökre a Hazába. (...) Gorecki, mondják,gyónni ment, és térddel földre esett,megcsókolta a földet, és köszönte Istennek,hogy a hányattatásunknak csodás módonvégét vetette.Mondhatnám, mi itt megtébolyodtunk.Igazat szólván, van ebben valami. Mertrendkívüli módon nyilvánosságra került aszívekből a remény, s mind valami őrült kórusbaállt, mellyel az Úristen talán egyet isért.Viszontlátásra a Honban.”Seweryn Goszcyński, a költő, ezt írtanaplójába Párizsban, a Rue de Boulangers36. szám alatt: „Fura emigrációs hírek, AntoniGoreckitől jöttek. Gorecki, Mickiewiczés Sobański valamely kihallgatásra hívattak,hol nekik kinyilatkoztatták, hogy hat hó leforgásaalatt Lengyelország olyan lesz, mintvolt, és az emigráció hazatér. Az eseményheznem lesz köze sem az arisztokráciának,sem a demokráciának, de oly módon jön,ahogyan azt senki sem képzelte. A hír mesésszínezetű; ennek ellenére szempillantásalatt szétterjedt a párizsi emigrációban, ésaz elméket a legszebb álmodozásra késztette.Mi lehet ez? Nem tudom, de én is különösörömöt éreztem.”Bohdan Zaleskinek, a költőnek leveletírt Mickiewicz, vers is volt benne és kísérőszavak: „Mihelyt ezt a leveled elolvasod, esstérdre, és adj hálát az Úrnak. Nagy dolgoktörténnek itt. Az Emigráció már egyesült.Siess azonnal, azonnal, azonnal hozzánk,hogy szíved megörvendjen, hogy szívedboldog legyen, virágba boruljon, kizöldelljen.Nálam itthon virágok és tavasz, szívemben,lelkemben. Már napok óta irkálokneked mindenfelé, nem tudván, merre jársz.Józefet hívd Párizsba azonnal. Többet írnomnem szabad.”Bohdan rohant a levéllel fogadott bátyjához,a nála tíz évvel idősebb Józefhez, akivela névrokonság hozta össze egykor. Józefnem költő, csak bátor katona, józan ember,kérdezte, mire is vélje a levelet s a verset. Józefazt mondta: „Nem tört ki éppen háborúsehol, hát kitört az elmeháború.” A két Zaleskikocsiba ült, és Párizsba vágtatott.A vers, mit hosszú szikkadtság múltán aKöltő szerzett, így szól:„Csalogányom! Szállj és dalolj!A búcsúdalt dalold,Könnyek végét, álmok betöltét!Dallamod ennyi volt.Csalogányom, tollad leváljon,Végy sólyom-szárnyakatS karmod hegyében, aranyló légbenHozz Dávid-himnuszokat!Már zeng a hang és sors foganS végre gyümölcsöt ádAz évek terhe csodát teremtveÉs örvend a világ!”Másolták sokan, olvasták még többen.Jó, hogy megint verset írt a Költő; devalóban ő írta? Hiszen gyönge vers! Nemgyönge, ha Mickiewicz írta! De zavarosak aképei, ő nem így ír! De hátha most már ígyfog írni? Ezek a Dávid-himnuszok, ez micsoda?Az biztos, hogy csodáról beszél, valamicsodát élt át, ez kétségtelen.