Jó Pajtás33ilyet! Mickiewicz meg szegény ebből él.Ebbe bolondult bele.Abba bolondult bele, hogy nem tud márírni. Kész van. Mikor írt utoljára? Hét éve.A Pan Tadeusz megjelenése óta hallgat,egyetlen sort sem írt. Neki is kiszikkadhat azagya, nem?Abba is beleőrülhetett, hogy megnősült.Hegyegett a mamával, elvette a lányát,ezért bűnhődik! Azazhogy ezért bünteti afelesége! Szándékosan őrült meg, hogy férjétkínozhassa!Azért nem ír Mickiewicz, mert nincs hozzájoga! Vannak nála mélyebben szenvedőlengyelek Szibériában, rájuk szállt a jog,hogy a szenvedéstől megtisztulva költhessenek!Ettől fél Mickiewicz! Részt se vett aFelkelésben! Gyáva volt! Arisztokratákkalvadászgatott Poznań környékén, amíg folyta lengyel vér!Uraim, mi is az otthon szenvedőktőlfélünk, pedig mi aztán részt vettünk a Felkelésben!Azt képzeltük, mikor idemasíroztunk,hogy mi vagyunk a kiválasztottak,Bem is ezt mondta, Lelewel is ezt mondta,el is hittük, hogy mi vagyunk a lengyelségavantgardja, és mivé váltunk? Demokratáklettünk vagy az arisztokrácia ügynökei, üléseztünk,mindenki benne van öt-hat bizottmányban,már mindenki mindenkit elárult,és közben a legnyomorultabb munkás isjobban él nálunk. Nincs már nekünk jogunksemmihez. Ólomszürkén bolyongunk aSzajna-parton, mint azok, akik az ópiumbacsontig fogytak, csak nekünk az eszmék alaudánum.Szóval nem hiszik, hogy megtörtént?De hát mi történt, az istenért?!Az történt, hogy hazamegyünk, még azidén. Mickiewicznek mondták meg először.Jól tették. Ki másnak mondták volna?!Akárkinek! Miért, ki ez a Mickiewicz?!Mindenki húsz év Szibériát kapott, mikor avilnai diákokat lefogták, csak őt engedtékki, hogy kedvére utazgasson a muszkáknál!Miért ölelték éppen őt a keblükre?! Na miért?!Mert Czartoryski kiállt érte! Cöcöcö. Necöcögjön, nem muszka ügynök Mickiewicz,kikérem magamnak, nagy lengyel költő! Az,nagy költő, de az oroszok ellen soha nemírt semmit, megtiltották neki! Már hogyneírt volna, megírta az Ősöket, nincs az Ősökharmadik részénél oroszellenesebb mű avilágon! Ugyan, csak lelkifurdalásból írta!Esett volna el inkább? Jobb lenne úgy nekünk?Akkor ki írta volna meg, amire csak ővolt képes?!Nem ez a lényeg! A Hír a lényeg!Niedźwiecki augusztus 12-én ezt írtaJackowskinak:„Gondolj, amit akarsz, de itt bizonyosnakmondott hírt adnak tudtul, Mickiewicz,Gorecki és Sobański terjeszti, hogy mégebben az évben bizonyosan hazatérünk, ésmindörökre a Hazába. (...) Gorecki, mondják,gyónni ment, és térddel földre esett,megcsókolta a földet, és köszönte Istennek,hogy a hányattatásunknak csodás módonvégét vetette.Mondhatnám, mi itt megtébolyodtunk.Igazat szólván, van ebben valami. Mertrendkívüli módon nyilvánosságra került aszívekből a remény, s mind valami őrült kórusbaállt, mellyel az Úristen talán egyet isért.Viszontlátásra a Honban.”Seweryn Goszcyński, a költő, ezt írtanaplójába Párizsban, a Rue de Boulangers36. szám alatt: „Fura emigrációs hírek, AntoniGoreckitől jöttek. Gorecki, Mickiewiczés Sobański valamely kihallgatásra hívattak,hol nekik kinyilatkoztatták, hogy hat hó leforgásaalatt Lengyelország olyan lesz, mintvolt, és az emigráció hazatér. Az eseményheznem lesz köze sem az arisztokráciának,sem a demokráciának, de oly módon jön,ahogyan azt senki sem képzelte. A hír mesésszínezetű; ennek ellenére szempillantásalatt szétterjedt a párizsi emigrációban, ésaz elméket a legszebb álmodozásra késztette.Mi lehet ez? Nem tudom, de én is különösörömöt éreztem.”Bohdan Zaleskinek, a költőnek leveletírt Mickiewicz, vers is volt benne és kísérőszavak: „Mihelyt ezt a leveled elolvasod, esstérdre, és adj hálát az Úrnak. Nagy dolgoktörténnek itt. Az Emigráció már egyesült.Siess azonnal, azonnal, azonnal hozzánk,hogy szíved megörvendjen, hogy szívedboldog legyen, virágba boruljon, kizöldelljen.Nálam itthon virágok és tavasz, szívemben,lelkemben. Már napok óta irkálokneked mindenfelé, nem tudván, merre jársz.Józefet hívd Párizsba azonnal. Többet írnomnem szabad.”Bohdan rohant a levéllel fogadott bátyjához,a nála tíz évvel idősebb Józefhez, akivela névrokonság hozta össze egykor. Józefnem költő, csak bátor katona, józan ember,kérdezte, mire is vélje a levelet s a verset. Józefazt mondta: „Nem tört ki éppen háborúsehol, hát kitört az elmeháború.” A két Zaleskikocsiba ült, és Párizsba vágtatott.A vers, mit hosszú szikkadtság múltán aKöltő szerzett, így szól:„Csalogányom! Szállj és dalolj!A búcsúdalt dalold,Könnyek végét, álmok betöltét!Dallamod ennyi volt.Csalogányom, tollad leváljon,Végy sólyom-szárnyakatS karmod hegyében, aranyló légbenHozz Dávid-himnuszokat!Már zeng a hang és sors foganS végre gyümölcsöt ádAz évek terhe csodát teremtveÉs örvend a világ!”Másolták sokan, olvasták még többen.Jó, hogy megint verset írt a Költő; devalóban ő írta? Hiszen gyönge vers! Nemgyönge, ha Mickiewicz írta! De zavarosak aképei, ő nem így ír! De hátha most már ígyfog írni? Ezek a Dávid-himnuszok, ez micsoda?Az biztos, hogy csodáról beszél, valamicsodát élt át, ez kétségtelen.
Akét angyal, hogyan is másképp,az angyalok nyelvén beszélt egymással.Fiatal férfiak képét vettékmagukra. Balázs volt az egyikőjük neve ésGábor a másiké, akit azonban mindenki, azÚristen is, csak Csocsónak szólított.– Csocsókám, nézzenek utána, már megbocsát,mi az úristent csinálnak ezek... Pregnánsan,szikáran, de óvatosan, tudja, hogyvan ez... szabadakarat és tapintat és satöbbi.Vigyen magával valakit... Jobb, ha kettenvannak.– Tanúnak?– Most maga szórakozik velem, Csocsókám.Maga egy ázesz pónem, fölteszem.Hát ne szórakozzék. És ne beszéljen annyit.Nem kell mindent néven nevezni. Mit lajstromozitten? Maga engem ne revolverezzenvelem.E szavak, nem lephet meg ez senkit, sohanem verték föl a Világmindenség csöndjét,szavak, melyekre csillagpor nem tapad, hiszangyal nem beszél az Isten nyelvén, csakaz alacsonyabb rendűekén, az emberén, azállatén, a növényén, a kövekén, a kristályoknyelvén, a molekulák nyelvén, az atomokén– de állj!, mit lajtsromoz maga itten? a világotnem lehet fölszeletelni egyre kisebbelemekre, duzzadunk az energiától, a részitt már nem kisebb, mint az egész, kozmikustánc, ürességnek és formának új a kapocsa,és jaj, térnek s időnek van viszonya, létezésés történés helyett létezési és történésitendenciákról kell beszélni, a Világ elöl shátul egybeért, a segge helyén van a feje sviszont, és nem volnék meglepődve, ha azatommag legközepén leptonok dicsénekétőlövezve az Úristen gubbasztana – szóvalaz angyalok tudnak görögül is, ismerik akatonai titkosírások természetét, következésképpa véges algebrákhoz is konyítanak,ezért azután az Úristen kénytelen az ő angyalainyelvén szólani.Most jut eszembe, hogy az Úristen a sajátnyelvén kizárólag önmagával tudhat beszélgetni,minthogy az Úristennél nincsen nagyobb,mert ha volna, az volna az Úristen, éslehet, hogy már most is így, ilyen komikusanáll ez a dolog. Az Isten nyelve tehát az önszeretetnyelve (azaz a hallgatásé, de csitt).Jó, hogy ez így van. Nagy bajban volnánk,ha az Úr nem szeretné önmagát, nyilvántenne róla, hogy ne legyen nekünk se okunkmagunkat rokonszenvünkbe fogadni. Mimeg, Isten gyermekei, tovább-bosszulnánk;Esterházy PéterHrabal könyve(Részlet)hamar vége volna mindennek, egy pillantásalatt. Úgy látom azonban, az Úristen („akár atenger”) epikus természetű.Az angyalok nyelvéről szépen, nagy erővelés rémületükben beszélnek némely III.századi apokrifek, különösen megdöbbentőMihály főangyal és Szeth, a „megmaradtfiú” kíméletlen és nívótlan vitája („csak hatnapig szomorkodjatok stb.”), legteljesebbenaz Apocalypses Apocryphae-ben, p. 24–33.,G. Olms, Hildescheim, 1966. Szellemesenjegyzik meg Barthes: „Mintha Wittgensteina halálos ágyán visszatért volna a Tractatushoz.Az angyalok nyelve ez, barátaim, nema diadalé.”Okkal legyintünk, hasonlatok.Az utca embere közvetlenebbül beszél.Kik ezek? Kire jöttek? Lehet, hogy rám? Ígytörténeik ez, a valódit az ártatlanság váltjaföl, az ártatlanságot a lapuló rosszindulat, arosszindulatot a félelem. És minthogy örökkénem lehet félelemben élni, a várakozóautók pedig a várakozás után tovagurulnak,a félelmet ismét az ártatlanság váltja föl. Eza proletárdiktatúra kései, soft változata.A két hallgatag, fital férfi az AI-s (állami)rendszámú Ladában kezdetben nem keltetta környéken feltűnést. A városnak ez a szegletemég őrizte, nem a nyomát vagy töredékét,inkább az árnyékát... azaz tehát nemőrizte, csupán rávetült az emléke annak atelepülésnek, falufélének, amely itt állt volt,s olvadt azután bele a század húszas éveinekvégén a nagyvárosba.Fölrémlettek a falu reflexei, a mozgások,az amputált láb fájdalma, a semminél több,a szokásosnál kevesebb (a tradícióról nemis szólva). Külvárosnak nem lehetne nevezni,bár távol esett a város központjától, akikitt laktak, bementek a városba, ami előzetesfontolgatást és elszánást, azaz döntést igényelt,volt egy platánokkal és jegenyékkelKedves OlvasóTanulók!Ha már „égi” témáknál tartunk! EsterházyPéter Hrabal könyve című regénye1990-ben jelent meg. A téma ironikusmegközelítése. Történik, hogy az Úristenleküldi két angyalát, Csocsót és Balázskáta földre, akadályoznának meg egyangyalcsinálást. Vajszínű, állami rendszámúautóban figyelik a problematikuscsalád házát, s a frászt hozzák a környéklakóira. Mert ugyan az Úristen mindenható,de – ezt is a regényből tudjuk– amellett, hogy nem tud szaxafonozni,azt sem ismeri fel, hogy egy ilyen megfigyelésmit jelent, azaz mit jelentett azakkori rendszer polgárai számára. Mitjelentett? Vajon milyen fogalmaitokvannak erről? S ki volt Bohumil Hrabal?Nézzetek utána!Az irónia a romantika irodalmánaknyelvi leleménye: a szellemes gúny válfaja.1823. január 22-én fejezte be KölcseyFerenc (1790–1838) Hymnus című költeményét.A magyar kultúra napját jelöliez a dátum. 1823-ban azonban más,nagyon jelentős verseket is írt. Ilyen aVanitatum vanitas. A vers szövege értelmeziezt a latin szólást. Miért emlegetjüke költeménnyel kapcsolatban az irónianyelvét?Sikeres irodalmi vizsgálódást, a felfedezésörömét kívánom nektek!szegélyeszett főutcája, jórészt kertes házakkal,nem villák, annál szegényebbek vagyszegényesebbek, még inkább gyakorlatiasabbak,családi ház a neve az ilyen stílusnélküli, praktikus építményeknek, mondtákezért kertvárosnak is ezt a részt, és mondtáküdülőtelepnek is, mert volt egy mondénsávja a Duna-parton, csónakházakkal,stranddal, víziélettel. Ennek fokozatosan lettvége, részint a Duna szennyeződése, részinta szórakozási szokások változása révén, avíziéletből teniszélet lett vagy semmilyen,a fürdőzők pedig áttelepültek a főutca mellettlévő strandra (melyet ezért rögvest korszerűsítenikellett, azaz bezárták; de aztánkinyitották).Volt cukrászda, két konkurens kocsma,melyet mindenki a régi nevén hívott, a Serházmeg a Kondász (az öreg Kondász mégélt, asztala volt a sarokban, és pintenkéntrendelte a sört, amiről a gyakran cserélődőúj meg új csaposok ritkán tudták, mennyi,hát, fiacskám, egy korsó meg egy vágás!, ti.Egy fél liter meg a hiányzó „vágott pintrészlet”,hogy aztán unottan kiegyezzenek a korsóban),volt fodrász, butik, korábban harisnyafelszedő,és voltak őslakosok, és voltakJó Pajtás34