Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
20<br />
MAGYAR EDZŐ ■ 2008/1<br />
Az elsôszámú csillag – Kaká<br />
ôszi hazai mérkôzésén egyszer sem<br />
tudott nyerni, és a látványosan félvállról<br />
vett Olasz Kupában is már a nyolcaddöntôben<br />
búcsúztatta ôket a nem<br />
túl acélos Catania, más kérdés, hogy a<br />
két fô cél, a Bajnokok Ligája nyolcaddöntôjének<br />
elérése, valamint a klubvilágbajnokság<br />
megnyerése sikerült Carlo<br />
Ancelotti vezetôedzô legénységének.<br />
Utóbbi sorozatban a Milan éppen<br />
a vele rivalizáló argentin Boca Juniorst<br />
verte meg 4–2-re a yokohamai fináléban,<br />
így – az elnyert 18 nemzetközi trófeát<br />
tekintve – a világ legeredményesebb<br />
futballklubjának mondhatja magát<br />
(a Boca a vesztes döntô miatt megrekedt<br />
tizenhétnél). Kell-e mondani, hogy<br />
a fontos gólok mestere, Filippo Inzaghi<br />
ezen a találkozón is duplázott…<br />
Az AC Milan tehát napjaink egyik<br />
legerôsebb klubcsapata. A klub korábbi<br />
védôje, az együttest vezetôedzôként<br />
2001 óta irányító Carlo Ancelotti<br />
nagyszerûen összerakta az általában a<br />
„karácsonyfa-alakzatban", azaz 4–3–<br />
2–1-es taktikai formációban felálló gárdát,<br />
és úgy tûnik, hogy pedagógusnak<br />
sem utolsó, hiszen elejét vette a csapatnál<br />
mindenféle torzsalkodásnak.<br />
Ennek talán legszemléletesebb példája,<br />
hogy a kevés játéklehetôség miatt<br />
zsörtölôdô Alberto Gilardinóval is megtalálta<br />
a közös hangot, türelmes volt a<br />
korábban a Parma színeiben nagyszerûen<br />
játszó csatárral, aki gólokkal hálálja<br />
meg a bizalmat. Más kérdés, hogy a<br />
halk szavú, a nyilvánosságot nem igazán<br />
kedvelô Ancelottit a sajtó munkatársai<br />
nem túlságosan kedvelik (az ôszi<br />
gyenge szereplés során ki is kezdték,<br />
és a szezon közben a Chelsea padjáról<br />
felálló José Mourinhót emlegették<br />
utódjául), de azért a klubbal két BL-címet<br />
(2003, 2007) szerzô szakember<br />
eleget tett már le az asztalra Milánóban,<br />
hogy ne kelljen magyarázkodnia.<br />
Szakmai vonalon persze jobban elismerik<br />
a teljesítményét, a labdarúgás<br />
történetével és statisztikáival foglalkozó<br />
intézet, az IFFHS 2007 legjobb klubedzôjévé<br />
választotta meg a még mindig<br />
csak 48 éves mestert.<br />
És ha már itt tartunk, engedjék meg<br />
a szerzônek, hogy személyes élményeit<br />
is közreadja Carlo Ancelottiról.<br />
Néhány héttel a gyôztes BL-döntô<br />
után a Milan Szardínián, egy igen kellemes,<br />
tengerparti üdülôközpontban<br />
szervezett fórumot a klub szponzorainak,<br />
valamint az érdeklôdô újságíróknak.<br />
A rendezvényen – az elnyert kétfülû<br />
kupa társaságában – természetesen<br />
a szakvezetô is megjelent, és bár<br />
eleget tett a média felé kötelességének,<br />
nem nyilatkozott szívesen, érezhetô<br />
volt rajta, hogy zavarja ez a felhajtás,<br />
pihenni szeretne. A „csúcspont"<br />
egy koktélbárban rendezett sajtótájékoztató<br />
volt, amelyen Ancelotti<br />
alig hallhatóan mormolta maga elé a<br />
szavakat, és a hátsó sorokban ülô<br />
zsurnaliszták zsörtölôdését hallva<br />
sem változtatott a hangerején. Ekkor<br />
lépett viszont közbe Adriano Galliani,<br />
a klub alelnöke (azaz inkább „mindenese"),<br />
és lehengerlô szövegével kimentette<br />
az idô elôtt el is sétáló trénert,<br />
majd bô félóráig még kedélyesen<br />
válaszolgatott a jórészt a nyári átigazolási<br />
tervekkel kapcsolatos kérdésekre.<br />
Hasonló volt a helyzet az esti<br />
kötetlen szórakozás során is, ahol az<br />
örökké vigyorgó, egyébként pályafutását<br />
parabolaantenna-szerelôként<br />
kezdô Galliani magához ragadta a karaoke<br />
mikrofonját, majd néhány elénekelt<br />
nóta után Ancelottit is rá tudta<br />
venni, hogy fakadjon dalra a népes<br />
Nagy triumvirátusok:<br />
svédek, hollandok, brazilok<br />
A nagy reménység, a mindössze<br />
18 éves Alexandre Pato érkezésével<br />
pazar támadótrió állt össze Milánóban:<br />
Kaká, Pato és Ronaldo. A Milan<br />
szurkolói kórusban skandálták, hogy<br />
„Ka-Pa-Ro" (hazánkban nyilván Pa-<br />
Ro-Ka néven emlegették volna<br />
ôket…). A múlt idô Ronaldo súlyos<br />
sérülése miatt indokolt, a Livorno elleni<br />
bajnokin elszenvedett térdsérülés<br />
1997 és 2002 aranylabdása pályafutásának<br />
végét is jelentheti. Így a<br />
„Ka-Pa-Ro"-trió mindössze 152 percet<br />
játszhatott együtt. Ez egyébként<br />
azért különösen érdekes, mert a távolabbi<br />
múltban is volt két hasonlóan<br />
nagy, azonos nemzetiségû játékosokból<br />
verbuvált hármasfogata a<br />
klubnak. Az elsô a szurkolók által<br />
„Gre-No-Li"-ként becézett svéd triumvirátus,<br />
amely az ötvenes években<br />
Milánóban futballozó Gunnar<br />
Grent, Gunnar Nordahlt és Nils Liedholmot<br />
takarta. Ôk hárman 1948-ban<br />
olimpiai bajnoki címet szereztek a<br />
svéd válogatott tagjaként, majd egy<br />
év múlva már együtt futballoztak a<br />
Milannál, és az 1950–51-es szezonban<br />
olasz bajnoki címet ünnepelhettek.<br />
Gunnar Nordahlnak különösen<br />
ment a játék Olaszországban, ötször<br />
is gólkirály lett a Serie A-ban<br />
(1949–50: 35 gól, 1950–51: 34,<br />
1952–53: 26, 1953–54: 23, 1954–55:<br />
27), milánói évei alatt 257 bajnoki<br />
meccsen 210 gólig jutott, ezzel<br />
mindmáig az AC Milan legeredményesebb<br />
futballistája. Nils Liedholm<br />
inkább az elôkészítésben jeleskedett,<br />
és a legenda szerint olyan pontosak<br />
voltak a passzai, hogy az egyik<br />
hazai mérkôzésen egy hibája után a<br />
közönség percekig felállva tapsolt.<br />
A svéd korszak után több mint harminc<br />
évvel a „holland tulipánok virágzásának"<br />
tapsolhatott a milánói<br />
publikum, 1987-ben érkezett a klubhoz<br />
Ruud Gullit és Marco van Basten,<br />
míg egy év múlva Frank Rijkaard<br />
is csatlakozott hozzájuk. Két Bajnokcsapatok<br />
Európa-kupája (BEK)-gyôzelem<br />
és három olasz bajnoki cím<br />
fémjelzi ezt az idôszakot, miközben a<br />
kétszeres olasz gólkirály Marco van<br />
Basten háromszor is megkapta az<br />
Aranylabdát. A manapság a spanyol<br />
sztárcsapat, a Barcelona vezetôedzôjeként<br />
dolgozó Rijkaard is Milánóban,<br />
Arrigo Sacchi kezei alatt vált<br />
igazán nagy játékossá, miután az<br />
olasz mester középhátvédbôl védekezô<br />
középpályást faragott belôle.<br />
(Nem mellékesen, a három holland<br />
1988-ban Európa-bajnoki címet szerzett<br />
hazája válogatottjával.)
Change language