Itt - Könyvmolyképző

–N3. fejezetincs túl jó színben! – jegyezte meg Kestrel, Rowan vállafölött lenézve. – Jaj, kérlek…! – dorongolta le Rowanleülve.Opal néni ugyanis már múmia volt. A bőre, mint a pergamen,sárgásbarna, merev és sima. Majdhogynem fényes. A papírszerű bőrburkolatként feszült rá a csontvázra. A haja már kihullott. A szemüregehelyén sötét lyuk tátongott, mélyükön kiszáradt kötőszövetmaradványokkal.Az orra eltűnt.– Szegény néni…! – sajnálkozott Rowan, és szemét elfutotta akönny.– Mi is így nézünk majd ki, ha meghalunk – tűnődött elKestrel.Jade dobbantott egyet a lábával. – Na, nézzétek már meg jobban!Egyikőtök sem veszi észre?! Ide süssetek!A múmia középső része felé lendítette a lábát. A kék virágos otthonkábólés a pergamenszerű bőrből hatalmas fakaró meredt ki. Majdnemolyan hosszú volt, mint egy nyílvessző; a felső vége vastag volt,azt a részét pedig, ami behatolt Opal néni mellkasába, kihegyezték.• 27 •