Itt - Könyvmolyképző

– Illetve, hogy megkérdezzem, nincs-e valamire szükségetek – vetetteközbe gyorsan Mary-Lynnette. – Úgyszólván mi vagyunk azegyetlen szomszédotok!„Stratégiát kell változtatnom – gondolta. Teljes fordulat!” Kestreltnézve határozottan érezte a veszélyt. Semmiképpen sem akarta, hogymegsejtsék, mit tud.– Opal néni barátja vagy? – kérdezte lágy hangon Kestrel. Sárgaszeme tetőtől talpig végigmérte Mary-Lynnette-et.– Igen, néha átjövök, hogy segítsek neki a ke… – („Jézusom, nehogykertet mondjak!”) – a kecskéknél! Hm… gondolom, említette,hogy tizenkét óránként meg kell fejni őket!Rowan arckifejezése alig észrevehetően megváltozott. A lány szívenagyot dobbant. Mrs. Burdock soha, de soha nem ment volnael anélkül, hogy ne adott volna utasítást a kecskékre vonatkozóan!– Természetesen mondta – válaszolt kedvesen, csak éppen egy kicsitkésve Rowan.Mary-Lynnette tenyere nyirkos lett. A másik lány egy percre semvette le róla kutakodó, szenvtelen, rezzenéstelen tekintetét. Ahogy aközmondásos ragadozó madár nézi azt a bizonyos nyulat…– Nos, későre jár, biztosan sok dolgotok van, nem tartalak felbenneteket!Rowan és Kestrel egymásra, majd Mary-Lynettre néztek. A fahéjbarnaés az aranysárga szempárok kitartóan kutatták az arcát. A lánygyomra liftezni kezdett.– Ó, ne menj még! – marasztalta kedvesen Kestrel. – Miért nemjössz be?• 48 •