Itt - Könyvmolyképző

– Egyébként valószínűleg csak beütötték a fejüket! – legyintett,miközben a mosogatóba tette a tányérját és a poharát. Apja elfojtottegy mosolyt, Claudine lebiggyesztette az ajkát. Mark vigyorgott:– A szó szoros értelmében ütődöttek! – jelentette ki. – Reméljük…!Miközben Mary-Lynnette visszament a nappaliba, hirtelen eszébejutott valami.A Chiloquin út a Kahneta folytatása, amin az ő házuk áll; Mrs.Burdock háza is ezen az úton van. A Chiloquin úttól a néni tanyájamindössze két mérföldre fekszik…Nem, itt semmi összefüggés nem lehet! Hacsak a lányok nem azta kis zöld emberkét temették el, aki elrabolta Vicet és Toddot…De volt ebben valami zavaró: két nagyon különös dolog történikugyanazon az éjjelen, ugyanazon a környéken, egy olyan kicsi, álmoshelyen, ahol soha semmi izgalmas nem történt…„Megvan! Felhívom Mrs. Burdockot, és ha jól van, akkor az bizonyítja,hogy minden rendben van, és jót nevetnek az egészen!”Ám a Burdock-ház nem válaszolt. A telefon hosszan kicsengett,de senki nem vette fel a kagylót, és az üzenetrögzítő sem kapcsolt be.Mary-Lynnette rosszat sejtve akasztotta vissza a kagylót, de furcsánnyugodt volt. Tudta, mit kell tennie.A lépcsőn elkapta Markot: – Beszélnem kell veled!– Nézd, ha az iPodról van szó.– Mi…? Nem, arról van szó, amit ma éjjel meg kell tennünk! –nézett az öccsére. – Miért, mi van az iPodommal?– Á, semmi! Egyáltalán semmi.Mary-Lynnette sóhajtott egyet, de nem firtatta a kérdést.– Figyelj, szükségem van a segítségedre. Tegnap éjjel, amikor fennvoltam a dombon, láttam valami furcsát… – A lehető legtömörebben• 41 •