Itt - Könyvmolyképző

„Gyerünk gyorsan, elő egy másik témával!” – futott át Mary-Lynnette agyán.– Na, és hogy tetszik Briar Creek? Minden bizonnyal csendesebbhely, mint amit megszoktatok!– Ó, ahonnan jövünk, az is igen nyugis hely! – válaszolta Rowan.– De itt nagyon tetszik nekünk! Olyan csodálatos ez a vidék! A fák,a kicsi állatok… – Nem folytatta.– Igen, azok az édes kicsi állatok…! – visszhangozta a lány. „Térjmár a lényegre!” – sürgette magát, de a nyelve úgy rátapadt a szájpadlására,mint a tépőzár. Ám végül csak kibökte:– És öö… és hogy van a nagynénétek?– Ő…? Jól van!Mary-Lynnette-nek éppen ez a pillanatnyi tétovázás kellett, hogyminden korábbi gyanúja és félelme feltámadjon. Ettől azonbanolyan éles és hűvös lett az agya, mint egy… jégből készült penge!Hallotta magát, amint magabiztos, majdnem vidám hangon azt kérdezi:– Beszélhetnék vele egy percre? Ha nem probléma? Valami nagyonfontosat szeretnék mondani neki! – S olyan mozdulatot tett, minthamáris átlépné a küszöböt. Rowan azonban elállta előtte az ajtót.– Sajnálom, de most nem lehetséges.– Csak nem a feje fáj megint? Már voltam itt úgy, hogy ágybanfekve fogadott! – nevetett fel a lány csilingelve.– Nem, nem a fejfájás miatt – válaszolt Rowan udvariasan, de határozottan.– Az igazság az, hogy elment… néhány napra.– Elment?!– Igen. – Rowan olyan arcot vágott, mintha maga is furcsállnáezt. – Úgy döntött, hogy engedélyez magának pár szabadnapot…Egy kis szabadságot!• 46 •