Itt - Könyvmolyképző

– Ide! – Mary-Lynnette letette a nyugágyat. Lábával félrekotortnéhány göröngyöt, hogy a távcső sima talajon álljon. Aztán mintegymellékesen megjegyezte: – Arra gondoltam, hogy holnap átmehetnénk,bemutatkoznánk, meg üdvözölnénk őket, tudod…!– Abbahagynád végre? – állította le Mark nyersen. – Meg tudomén szervezni az életemet! Ha majd akarok egy lánnyal találkozni, akkortalálkozom eggyel. Nincs szükségem segítségre!– Jó, jó, rendben! Nincs szükséged segítségre. Jaj, vigyázz a kihuzatra1 !– És különben is, mit mondanánk? – Mark kezdte belelovalnimagát. – Üdvözlünk benneteket Briar Creekben, ahol soha semminem történik! Ahol több a prérifarkas, mint az ember! Ahol, ha egykis izgalomra vágysz, beautózol a városba, és az Arany Patak bárbanmegnézed a szombat esti egérversenyt?– Jó, jó – sóhajtott Mary-Lynnette. Öccsét nézte, ahogy ráestek alenyugvó nap utolsó sugarai. „Ha valaki most látná, azt hinné, sohaéletében egy percet sem volt beteg…” Haja sötét és fényes volt, mintMary-Lynnette-é, a szeme kék, tiszta és eleven. Bőre ugyanolyanegészségesen napbarnított, az arca is kicsattanóan rózsás volt, minta nővéréé.Csecsemőként azonban sovány és beteges volt, akinek küzdelmetjelentett minden egyes lélegzetvétel. Olyan súlyos asztmában szenvedett,hogy kétéves korában szinte az egész évet oxigénsátorbantöltötte, az életben maradásért küzdött. A nála másfél évvel idősebbMary-Lynnette-nek állandóan az járt a fejében, vajon hazatér-e mégvalaha a kisöccse.1A távcső végére erősíthető szerkezet, amely lehetővé teszi a tökéletes élességállítást,más néven: fókuszírozó.• 8 •