Tarján Tamás - Színház.net

Berlini főiskolások Philoktet-előadásatékbeli elrajzoltság, az erős effektusokalapján arra lehet következtetni, hogyezen a főiskolán egyrészt igen erős fizikaimegterhelésre készítik fel a hallgatókat,másrészt sokféle stílusban való jártasságra.Ezt igazolta a főiskolások másik bemutatójais: Heiner Müller Philoktetje. Azíró a görög mitológia ismert történetét -Odüsszeusz felbujtja Neoptolemoszt,hogy csellel szerezze meg a Lemnoszszigetére száműzött és kígyó marta sebeitőlbűzlő Philoktétésztől csodás erejűnyilát, hogy e fegyver segítségével vehessékbe Tróját - dolgozta fel. A hatalmasmonológokból építkező költői szövegalapján a mű gondolati drámánaktűnik, ám Peter Schroth és Peter Kleinertrendezése erős és mozgalmas elő-adástteremtett a filozofikus-parabolisztikustextusból. A dráma középpontjábanOdüsszeusz manipulációja áll, amelyneka darab másik két szereplője más-másmódon, de egyaránt áldozata lesz. Ajátszma tétje az, hogy ki kit győz meg ésle, a háborút folytatók vagy a harcokbabelefásultak, belefáradtak, anyerészkedők vagy a békére, megnyugvásraáhítozók, a gyújtó szavú taktikázókvagy a becsületük maradékát menteniigyekvők. A darab és az előadás kínáltafelelet nem valami optimista. A játéktérenkét olyan felül nyitott kocka áll, amilyenekaz egymásba csúsztatható gyerekjátékkockák:egy pici a színpad bal elejénés egy ember magasságú a színpadközepén. A kicsiből bábuk, babák lógnakki, a nagy a játék színtere. A nagy dobozbólúgy pattan elő az Odüsszeuszt játszószínész, mint egy rugós baba, s felugrik adoboz élére, azon egy kötéltáncosügyességével és biztonságával mozog,létezik. Hasonló módon bravúrosan használjaa különleges játékterepet a másikkét szereplő. Hol úgy lógnak kiterítve adoboz élén, mint a használaton kívül lévőkesztyűbábok, hol életre-halálraküzdenek egymással a doboz élein, hol adoboz fölött csüngő trapézt is bevonják ajáték körébe. A szüntelen dinamikusmozgás közben is plasztikusan éspontosan értelmezve szólal meg Müllerbonyolult szövege. Lenyűgöző, amitCristoph Hohman (Philoktet), ThomasStecher (Neoptolemosz) és főleg SewanLatchinian (Odüsszeusz) negyedéveshallgatók produkáltak.A vendéglátó schwerini színház színészeinekegy csoportja stúdióelőadáskéntvitte színre Wolfgang Borchert A zajtón kívül című drámáját. A háborúból és ahadifogságból visszatért és akonszolidálódó társadalomban helyét nemtaláló férfi parabolisztikus drámájátMagyarországon is játszották - főlegamatőrök, például az Universitas Együttes1964-es előadása az egyetemisták egyiklegemlékezetesebb produkciója volt -,Balassa Sándor pedig operát komponáltbelőle. A darabnak az az aktualitása,amely a megíráskor és számos országbelisikerszériája idején élő volt - akonszolidálódó társadalomnak nincsszüksége a háború és a hadifogságviszontagságait a zsigereiben hordó s éppenezért az üzletiesedő, felejteni akaróvilágba nehezen beilleszkedő emberekre -,illetve a dráma „formabontó" újszerűségemára elhalványult. Ezt felismerte aschwerini társulat, és előadásukban adarab általánosabb, áttételesebb rétegeitigyekeztek kibontani. Rudolf Koloc, atársulat fiatal színésze rendezte az előadást,amely térszínházi közegben játszódott.Az egymással szemközt elhelyezettnézőtérfelek közötti játéktér két ellen-tétespontját az Elba hídját jelképező emelkedőplató, illetve a régi otthon ajtaja jelölte ki.E két pont között zajlott Beckmann-nak azalteregója, a másik énje által inspirált, újraés újra megismétlődő, de állandókudarccal végződő kísérlete arra, hogyújrakezdhesse az éle-tét. Az elvont térbenjátszódó szikár cselekmény - amelybőlminden fölösleges szereplőt és részletetelhagytak - egy ember olyan helykeresésidrámájává változott át, amelynél nemelsősorban a háború utáni szituáció váltmeghatározó vá, hanem a kényszerűtársadalmon kívül rekesztődésé. Ezt a mais érvényes drámát Axel Werner,Beckmann alakítója megrendítőegyszerűséggel és erővel, mindenmesterkélt színészi eszközt szám-űzve élte,mutatta meg. Kemény, érzelgősségmentes,világos, aktuális és nagy hatású előadásszületett Borchert darabjából.Ahogyan kemény, aktuális és nagy hatásúelőadás volt az is, amelyet a Károlyunokái (Karls Enkel) nevű félhivatásosegyüttes adott elő. Előadásuk címe: LouisBonaparte Brumaire tizennyolcadikájánakkomiko-tragédiája, avagy a tőrdöféseknélfájdalmasabbak a pofonok. Mint a címbőlkitűnik, Marx egyik jól ismert, az 1848-aspárizsi februári forradalom ese-