28. szám - Csepp TV
28. szám - Csepp TV
28. szám - Csepp TV
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
CSEPEL, 2007. augusztus 17. PORTRÉ, REJ<strong>TV</strong>ÉNY 11<br />
Az élet célja az értelmes élet<br />
Balogh Andrásnak, a Csete<br />
Balázs Középiskola igazgatójának,<br />
július 31-én lejárt a<br />
megbízása, augusztus 31-éig<br />
még mint tanár tevékenykedik,<br />
és szeptember elsejétõl<br />
kezdi nyugdíjas életét. Barátai<br />
és ismerõsei között tanár<br />
úrnak szólítják, ami nemcsak<br />
a foglalkozást jelöli, hanem a<br />
megbecsülés jele, és szakmai<br />
elismerést is jelent, hogy a<br />
törvényben elõírtnál, két évvel<br />
többet dolgozott egy olyan<br />
iskolában, amely nem a sorstól<br />
elkényeztetett gyermekek<br />
alma mátere.<br />
Ha valaki felületesen ismeri is<br />
Balogh Andrást, megérzi, személyiséggel<br />
van dolga. Hogyan<br />
alakult ki ez a senki mással öszsze<br />
nem téveszthetõ öntudatos<br />
és önironikus egyéniség, hogyan<br />
tudta életét értelmessé tenni ebben<br />
a türelmetlen korban, úgy,<br />
hogy hasznos volt a közösségnek,<br />
amelyben él? A válasz egyszerû:<br />
szerencséje volt, pedig<br />
látszólag nem jó helyre született<br />
és nem jó idõben. 1943. június<br />
20-án jött a világra, a második<br />
világháború idején, pár hónap<br />
múlva 160 ezer magyar katona<br />
esik el a Donnál, és több ezren<br />
fogságba esnek. A többi szörnyûségrõl,<br />
nélkülözésrõl tudunk.<br />
Miskolcon született, de ott csak<br />
rövid ideig él, mert a család a<br />
Kassa közelében lévõ Csarnahón<br />
lakik. S mert Csehszlovákiában<br />
nem jó magyarnak lenni<br />
1945 után, így szüleinek nem<br />
maradt más választása, mint a<br />
megmaradt Magyarországon<br />
szerencsét próbálni a felszabadulás-megszállásszegénységében,<br />
az ötvenes évek türelmetlenségében.<br />
Zenei<br />
alkotás<br />
az Államalapítóról<br />
Balogh András<br />
Igazi szerencséje gondoskodó<br />
édesanyja és szigorú édesapja.<br />
Az apa, aki a kor buta politikai<br />
divatja szerint, osztályidegen,<br />
jegyzõ és így folytatja pályáját,<br />
különbözõ helyeken, végül<br />
Rákosligeten, s hiába szakértelme,<br />
1955-ben új káderrel cserélik<br />
le, és kénytelen munkásként<br />
folytatni életét. A kis Balogh<br />
András csak felnõtt fejjel érti<br />
meg, miért kell idõnként kimennie<br />
a szobából, ha a felnõttek beszélgetnek,<br />
mert félnek, hogy az<br />
iskolában elmondja. De a félelemnek<br />
ezt a légkörét nemigen<br />
érzékelte akkor. Apja, aki tudta,<br />
hogy - a tudás még a diktatúrában<br />
is - az egyetlen elõrejutási<br />
lehetõség, ha kellett erõszakkal,<br />
de belekényszerítette gyermekét<br />
a tanulásba, nem tûrte, hogy a<br />
kis Balogh képességeinél alább<br />
adja, a gyerek jó tanuló lett. Azt<br />
vallotta, és ezt vallja a felnõtt<br />
Balogh András is, hogy nem a<br />
duma, a teljesítmény alapján kell<br />
megítélni az embert. Ahogy<br />
mondani szokták, minden rosszban<br />
van valami jó, mert betegsége<br />
is közrejátszott abban, hogy<br />
ideje legyen annyit olvasni, ami<br />
egy életre olvasóvá, gondolkodó<br />
emberré tette. Természetes hát a<br />
gimnázium elvégzése, s mint oly<br />
sokan, õ is estin végzi a magyartörténelem<br />
szakot. Itt tanulta<br />
meg, hogy harag, és részrehajlás<br />
nélkül kell szemlélni az eseményeket,<br />
embereket. Csak azt tudja,<br />
mit jelent munka mellett tanulni,<br />
aki maga is kipróbálta.<br />
Balogh András legrosszabb<br />
eredménye 4,5 volt. Azt mondja,<br />
élete nagy élménye volt a tanítás,<br />
amikor elsõ iskoláját említi,<br />
Csepelen tanított a Szárcsában,<br />
majd az Iskola téri suliban, onnan<br />
került az akkor a pedagógiai<br />
berkekben igen csak jegyzett<br />
Kossuth Technikumba, ahol öt<br />
évet tanított. Innen azért ment el,<br />
mert megsértették, s mert nem<br />
tervezte meg elmenetelét, a<br />
Könnyûipari Minisztériumban<br />
lett személyzeti elõadó, de mert<br />
nem akart hivatalnok lenni, ezért<br />
visszajött Csepelre, a Kölcsey<br />
Általános Iskola igazgatója lett,<br />
majd a csepeli pártbizottság közmûvelõdési<br />
elõadója, ahol – a<br />
közhittel ellentétben – egyértelmûen<br />
az intézmények szakmai<br />
feladatait segítette. Innen útja a<br />
Fõvárosi Tanács Mûvelõdési Fõosztályára<br />
vitte, ahol ellenõrzési,<br />
tanácsadási munkát végzett,<br />
négy – a IV., XIII., XV. és az I. –<br />
kerület iskoláit járta. Aztán újra<br />
megmérette magát, hiszen egy új<br />
intézményt kellett gründolnia,<br />
vezetnie, az újpesti Általános<br />
Mûvelõdési Központot, amelybõl<br />
tíz év alatt rangos intézményt<br />
csinált. Aztán a politika<br />
beleszólt az õ életébe is, hiába<br />
választották kollégái igazgatónak,<br />
a többségében más pártállású<br />
kerületi önkormányzat tagjai<br />
nem õt választották. Tucat történet<br />
ez a rendszerváltás után. Ismét<br />
kényszerpályára került, elõször<br />
a Szili Kálmán Kollégium<br />
igazgatójaként rendet csinált az<br />
anyagilag és pedagógiailag is elhanyagolt<br />
kollégiumban, majd a<br />
Közoktatási Közalapítvány<br />
munkatársa lett, de mert nem<br />
akart itt sem adminisztrátor lenni,<br />
váltott. Ebben segítségére<br />
voltak a csepeliek, 1997-ben a<br />
kerületi önkormányzat képviselõtestülete<br />
õt választotta igazgatónak.<br />
A Csete nagyüzem,<br />
amelyben 500 nappalis tanuló,<br />
350 estis fiatal felnõtt tanul, 54<br />
pedagógus, 18 technikai segítõ<br />
dolgozik. A 64 éves magyar-történelem<br />
szakos tanár szeptember<br />
elsejétõl nagy terhektõl szabadulva<br />
kezdhet új életet. 24 évet<br />
tanult, 39 évet tanított. Azt vallja,<br />
az ember életének célja az értelmes<br />
élet, ennek az elvnek<br />
igyekezett mindig megfelelni, s<br />
tanítványai, barátai, ismerõsei<br />
bizonyíthatják, hogy sikerült is,<br />
még akkor is, ha a kudarcok az õ<br />
életét is megkeserítették.<br />
Madách Imre írja Az ember<br />
tragédiájában: „Csatázok újra és<br />
boldog leszek.”. Nos, Balogh<br />
Andrást nem kell majd félteni,<br />
ha az egészsége engedi, bizonyára<br />
kitalálja, hogyan élheti elkövetkezõ<br />
éveit is értelmesen;<br />
talál magának új „csatákat”. Ebben<br />
segíti családja, türelmes felesége,<br />
aki a csepeli Fodor Szakközépiskolában<br />
igazgató; megértõ<br />
fia, aki az egyik legnagyobb<br />
magyar cég vezérigazgató-helyettese;<br />
és önfeláldozó anyósa,<br />
aki mindig otthonteremtõ gondossággal<br />
a családért élt.<br />
Udvarhelyi András<br />
Nyeremények: a helyes megfejtést beküldõk<br />
között 6 darab 1000 forintos LIBRI könyvutalványt<br />
sorsolunk ki, melyek átvehetõk a Csepel<br />
újság szerkesztõségében; 1211. Bp. Kossuth L.<br />
u. 47.<br />
A 2007. július 6-ai keresztrejtvény megfejtése:<br />
POLGÁRÕR NAP<br />
A LIBRI 6 darab 1000 forintos könyvutalványát<br />
nyerte: Kozsák Rudolf 1214 Reggel u.,<br />
Lengyel Réka 1215 Árpád u., Mayer Lászlóné<br />
1214 Rakéta u., Rakolcza Judit 1211 Kiss J. alt<br />
u., Ruff Józsefné 1212 Szatmári u., Szajkó Sándor<br />
1214 Tejút u.<br />
E <strong>szám</strong>unk megfejtését aug. 31-ig kérjük eljuttatni<br />
a szerkesztõségbe, postán, személyesen<br />
vagy e-mailben.<br />
A KERÜLET KERÜLETKÖZÉLETI KÖZÉLETILAPJA LAPJA<br />
Megjelenik hetente.<br />
Kiadja:<br />
A <strong>Csepp</strong> <strong>TV</strong> Kft.<br />
1214 Budapest, Simon Bolivár sétány 4–8.<br />
Tel/fax: 420-6950.<br />
Felelõs kiadó:<br />
Vida István ügyvezetõ igazgató<br />
vidaistvan@csepptv.hu<br />
Felelõs szerkesztõ:<br />
Bárány Tibor<br />
barany@csepelujsag.t-online.hu<br />
Szerkesztõség és hirdetésfelvétel:<br />
1211 Budapest XXI., Kossuth Lajos utca 47.<br />
Telefon: 427-0405.<br />
Fax: 427-0404.<br />
Nyomdai elõkészítés:<br />
Sprint Kft.<br />
1137 Budapest, Újpesti rakpart 7.<br />
Felelõs vezetõ:<br />
Machos Ferenc ügyvezetõ igazgató<br />
Tel: 237-0242.<br />
Fax: 237-5069.<br />
Nyomás:<br />
Magyar Hivatalos Közlönykiadó<br />
Lajosmizsei Nyomdája<br />
Felelõs vezetõ:<br />
Burján Norbert igazgató<br />
07.2762<br />
www.hknyomda.hu<br />
Pál József halálára<br />
Életének 88. évében meghalt Pál József Kossuth-díjas<br />
szer<strong>szám</strong>géplakatos, a légpárnás köszörû feltalálója, és<br />
még sok-sok újítás létrehozója. A nehéz emberek egyike. A<br />
Kovács András-filmbõl is ismert. Szolgálatkész, csendes,<br />
de buldog természetû, makacs ember volt. Egy képet õrzök<br />
róla. Ezt mutatom be önöknek, ezzel búcsúzom, búcsúzunk<br />
tõle.<br />
Én sajnos csak 86 éves korában<br />
ismertem meg a hajdani<br />
feltalálót a Csepel Galéria<br />
és Helytörténeti Gyûjteményben.<br />
Ültem kis irodámban,<br />
amikor belépett. Mit bejött<br />
egy láthatólag beteg<br />
öregember, mit bejött! Bevánszorgott<br />
két nagy, kopott<br />
mûanyag „hajléktalan szatyort”<br />
cipelve. Az egész ember<br />
egy nagy bocsánatkérés volt:<br />
– Jaj, szerkesztõ úr. Bocsánatot<br />
kérek a zavarásért, már<br />
annyit kerestem. De örülök,<br />
hogy itt találom. Pál József<br />
vagyok, Kossuth-díjas. Hoztam<br />
magának sok-sok érdekességet.<br />
– Azzal kipakolta<br />
az elsárgult lapokat, újságokat,<br />
töredezett szélû fényképeket,<br />
kopott, saját kézzel írt<br />
albumokat. Életének kincseit.<br />
Hajdani dicsõségének bizonyítékait.<br />
Jól megnéztem<br />
az öregembert. Mit mondjak?<br />
Nem keltette egy tekintélyes<br />
Kossuth-díjas képzetét. Persze,<br />
tudtam, hogy a „hajdan<br />
erõs magyar” valamikor más<br />
volt, kiszorgalmaskodta az<br />
élettõl, amit nagyon akart, és<br />
az évek belepték a régi kontúrosabb<br />
vonásait. Sok-sok<br />
szabadkozás, bocsánatkérés<br />
után végre sikerült hellyel kínálni.<br />
Óvatosan leült, mintha<br />
arra várna, mikor küldik el,<br />
mint aki életében megszokta,<br />
csínján kell bánni a magamfajta<br />
nadrágos emberrel. De<br />
aztán feloldódott, és mesélt,<br />
mesélt a magányos öregek<br />
bõbeszédûségével.<br />
Az élettörténetbõl kiderült,<br />
apját üldözte a balszerencse:<br />
ellopták a házra valóját,<br />
ezért a családnak egy életen<br />
át kellett az otthonra felvett<br />
kölcsönt fizetni. Máig<br />
nagy bánata, hogy utcájukban<br />
õk voltak a legszegényebbek.<br />
Édesanyja áldozatos<br />
munkájával tartotta el az<br />
öttagú családot, és a kis Pál<br />
Józsi gondoskodott testvéreirõl,<br />
mosott, fõzött, takarított,<br />
rendben tartotta a kertet, mint<br />
egy felnõtt. Aztán a papa a<br />
Neményi Papírgyárban súlyos<br />
balesetet szenvedett,<br />
„természetesen” kárpótlást<br />
nem kapott, könnyebb munkára<br />
volt csak alkalmas. Legnagyobb<br />
fiának, Pál Józsefnek<br />
szerencsésebb sors jutott,<br />
de õ maga is kovácsa volt<br />
szerencséjének.<br />
Megúszta a német megszállást,<br />
egy náci pisztolylövése<br />
mellkasán érte, mikor<br />
egy nõt meg akart menteni a<br />
megerõszakolástól, de katonakönyve<br />
felfogta a golyót,<br />
életben maradt, amerikai fogságba<br />
esett.<br />
A felszabadító-megszálló<br />
oroszok nem vitték el<br />
„málenkij robotra”. Visszatérhetett<br />
a Csepel Mûvekbe,<br />
életének igazi színhelyére.<br />
Szorgalmasan dolgozott: ötször<br />
lett Kiváló Újító, kiérdemelte<br />
a Sztahanovista kitün-<br />
tetést,1956banKossuth-díjjal tüntették ki<br />
találmányáért,<br />
a légpárnásköszörûért.Szerencsésennõsült:református<br />
kislányt vett el, akinek<br />
– ahogy mondja – „minden<br />
szemrevaló adottsága megvolt,<br />
meg a lelki adottsága<br />
is”. Huszonnyolc volt az ifjú<br />
férj, felesége huszonhat.<br />
Nagy lagzi volt Ráckevén.<br />
Aztán az ifjú pár Csepelre<br />
költözött Pál József szüleihez,<br />
az udvar hátsó részébe,<br />
egy kis szoba-konyhás vityillóba.<br />
Öreg barátom szerint a<br />
legszerényebb életvitelhez<br />
szükséges dolgok voltak benne.<br />
„A szerénységünk, a<br />
helyzethez való alkalmazkodásunk<br />
feleségem részérõl és<br />
a magam részérõl is azzal a<br />
jövõ reménnyel kecsegtetett,<br />
hogy az én szakmám mellett<br />
megélünk, ha szûkösen is.<br />
Feleségem megtanult varrni,<br />
mestervizsgát tett, és ez lehetõvé<br />
tette, hogy üzletet nyisson,<br />
és ezt rettentõ megelégedéssel<br />
vettem tudomásul,<br />
hogy kértem, és õ szót fogadott,<br />
tehát az élethez maximálisan<br />
az õ részérõl hozzájáruló<br />
feleséget kaptam benne,<br />
és ez volt az erkölcsi,<br />
mondhatni, az elõrelátó gazdasági<br />
alapja a családi fenntartásnak.”<br />
Két gyermeket nevelt fel.<br />
Mindegyik érettségizett. Az<br />
ifjabb Pál József a Prometheus<br />
tüzeléstechnikai vállalat<br />
„alapvetõ embere lett”. Lánya,<br />
Pál Éva az egyik legismertebb<br />
együttes, a Neoton<br />
Família énekese volt. Az<br />
öreg Pál József is jószívû<br />
volt, mint az apja. Idõs korában<br />
lányára íratta lakását, õ<br />
maga pedig önként vonult<br />
szociális otthonba.<br />
Az öreg feltaláló történetét<br />
hallgatva egyre inkább megfeledkeztem<br />
szegényes gönceirõl,<br />
mert egy szorgalmas, törekvõ,<br />
mindig az újat keresõ,<br />
olykor hibákat vétõ ember történetét<br />
ismerhettem meg.<br />
Nagy megtiszteltetésnek tartottam<br />
és tartom, hogy bizalmába<br />
fogadott.<br />
Aztán a beszélgetésekbõl<br />
elkészült a Pál József-interjú,<br />
amely nemrégiben jelent meg.<br />
És most kaptam a hírt: elment<br />
õ is az égi Csepel Mûvekbe,<br />
az õ légpárnás köszörûjéhez,<br />
és ott morog, mert a<br />
világ nem használta elég széles<br />
körben találmányát. Kedves<br />
Józsi bácsi, most már ne<br />
elégedetlenkedj, hiszen most<br />
már tudhatod, hogy ott, a túlvilágon<br />
ezeknek a hívságos<br />
földi dolgoknak nincsen már<br />
jelentõségük. Büszkék vagyunk<br />
rád! Mi megõrzünk<br />
emlékezetünkben, és neved<br />
mindig benne marad a Kossuth-díjasok<br />
könyvében. Nyugodj<br />
békében!<br />
(Udvarhelyi)<br />
Pál Józsefet lapunk megjelenésének<br />
napján, augusztus<br />
17-én helyezik végsõ<br />
nyugalomra a Csepeli Temetõben.
Change language