Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
NEMZETISÉGPOLITIKA<br />
Reményteljes<br />
hazai gyakorlat<br />
K É S Z Í T E T T E : S Z É K E L Y A N D R Á S B E R T A L A N<br />
A magyar kisebbségpolitika elvi alapvetése, amelyet a gyakorlatban is szem előtt igyekszik tartani a<br />
rendszerváltozás óta, hogy mind a nemzetpolitika, mind a hazai nemzetiségeket érintő nemzetiségpolitika<br />
önértékkel bír. A nemzetiségek jogairól szóló 1993., majd a 2011. évi törvények előkészítése során<br />
kinyilvánított szándéka szerint olyan jogszabály megalkotására törekedett, amely a korabeli Európában<br />
egyedülálló önkormányzatiságot biztosít lényegesen több kisebbségi közösség számára, mint amennyit a<br />
pártállamban nevesítettek. A háromszintű (helyi, területi és országos) önigazgatás, valamint az<br />
oktatási/kulturális autonómia kinyilvánítása, intézményrendszerének a folyamatos fejlődése olyan<br />
hivatkozási alap a több millió határon túli magyart érintő nemzetpolitikában, amelynek a lehetőségével nem<br />
kellő intenzitással éltek az egymást követő magyar kormányok.<br />
Amíg a szomszédos országok magyar közösségeinek lélekszáma aggasztóan csökken, a nemzetiségbarát<br />
intézkedések, a megnövekedett szabadságérzet okán, Magyarországon az utolsó négy népszámlálás több<br />
nemzeti és etnikai kisebbség (2011-től egységes terminológiával: nemzetiség) tekintetében növekedést<br />
regisztrált a különböző mutatók (nemzetiség, anyanyelv, beszélt nyelv, kulturális kötődés) mentén. A<br />
legutolsó, 2011. évi népszámlálás nemzetiségi eredményei a tíz évvel azelőttihez viszonyítva a kontinensen<br />
egyedülálló, másfélszeres növekedést mutattak ki a törvényben nevesített tizenhárom közösség egészét<br />
tekintve.<br />
Magyarországon 2011-ben új Alaptörvényt fogadott el az Országgyűlés. Már abban is szó esik a<br />
nemzetiségek nyelvének védelméről, kinyilvánítja, hogy „a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai<br />
közösség részei és államalkotó tényezők”. A nemzetiségek jogairól szóló új, 2011. évi CLXXIX. törvény<br />
tovább szélesíti az előző nemzetiségi törvény hatályba lépése (1993) óta meglévő nyelvhasználati jogokat.<br />
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény egy új jogintézményt vezetett be a nemzetiségek<br />
országgyűlési képviseletének biztosítása érdekében. A parlamenti munka ezen új résztvevője a nemzetiségi<br />
szószóló (a továbbiakban: szószóló), aki abban az esetben képviseli nemzetiségét az Országgyűlésben, ha<br />
annak listája nem nyer mandátumot az országgyűlési képviselők választásán. A 2014. évi országgyűlési<br />
választásokkal egyidejűleg, lehetőség nyílott arra, hogy nemzetiségi képviselők és/vagy szószólók is<br />
kerüljenek az országgyűlésbe. A szószóló-állítás lehetőségével mindannyian éltek. A 2018. évi országgyűlési<br />
választások nyomán megalakult Magyarországi Nemzetiségek Bizottság összetétele a négy évvel korábbihoz<br />
képest több ponton változott, az örményeket a közelmúltban mentelmi jogától felfüggesztett dr. Serkisian<br />
Sevan Simon képviseli. A bizottság elnöke a nem szószólóként, hanem „rendes” német nemzetiségi<br />
képviselőként a Parlamentbe bejutott Ritter Imre lett.<br />
A Magyarország központi költségvetéséről szóló törvény részletes vitája során a Magyarországi<br />
Nemzetiségek Bizottsága évről-évre módosító javaslattal él, amelynek eredményeképp jelentősen nőtt a<br />
nemzetiségek országos önkormányzataira és azok intézményeire fordítandó állami hozzájárulás mértéke.<br />
32 ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN<br />
Fővárosi Örmény Önkormányzat
Change language