hirtukor

KÖNYVAJÁNLÓ
A kötet a Bolond Istók korabeli budapesti élclapban megjelent egynéhány levelet tartalmazza, amelyek sosem
jelentek meg könyv formájában összegyűjtve. Az álnév mögé rejtőzködő író kifigurázza azokat az örmény
polgárokat (ahogyan ő nevezi olykor, aranyparasztokat), akik nem hajlandók a haladás útjára lépni és
integrálódni a magyar társadalomba: vagyis felemelkedni. Szereplője, a jóindulatú és örömteli, de kotnyeles és
nem túl művelt Áfgánistán Vártán családos kereskedő a tradicionális örmény értékek őrzője: rettenetesen
szeret enni, pontosabban az evés köré rendezi be életét, szemforgató módon vallásos, kissé fölényeskedő, és
mindenről van véleménye – de különösen a korabeli magyar politikáról, és annak is főként az örmény
származású szereplőiről. Politizál, szidja a rendszert, mindekit megviccel leveleiben – hiszen a politizálás
egyúttal a felemelkedés, az integráció útja is. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság
igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már
megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok
helytelenséggel és mezőségies akcentussal, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán
Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári
örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. Habár az írásokat a
humor szövi át, meg csalafinta szójátékok tömkelege jellemzi, igenis komoly lenyomatai, történeti referenciái
az akkulturációs folyamat egyik fontos állomásának.
Töröst művének megírásában felismerhető módon befolyásolták az erdélyi örmények életében a magyarokhoz
való asszimilálódás folyamatában határkőnek számító örményidentitás-mentő mozgalom, az armenizmus
eszméi. Még úgy is, ha az író életében csupán a mozgalom előszelét tapasztalhatta meg, csak az
eszmerendszert létrehívó, sürgető történelmi-társadalmi feltételeket élhette meg, és azok hatására alkothatott
„armenista” műveket, mintegy a mozgalom előfutáraként – és már nem érhette meg azt az időt, amikor a
kiáltvány megfogalmazódott, a mozgalom konkrét formát nyert az egykori Arménia magyar-örmény havi
szemle hasábjain (1895). A magyar-örmény író így méltán tekinthető az armenizmus előhírnökének: Áfgánistán
Vártán történetei is ezt bizonyítják a mai olvasóközönség felé. A kifigurázott Áfgánistán Vártán önnön
örménységét három területen kívánja megélni: hagyományos nemzeti ételeivel a konyhában, vasárnap a
templomban, és a kereskedelemben, ahol szinte tolvajnyelvként használja anyanyelvét. Áfgánistán Vártán
szavaiban – több ízben is – az armenizmus egyik központi üzenete fogalmazódik meg, ahogy Az örményben
mondja: „Armenopoliszban, már ez mindig így van, mert bölcs politika a gasztronómia, magyarabbak a
magyarnál mi vagyunk, s a templomban és a boltban a szivünk magyarul dobban halálig, ilyen csendes, ilyen
hű generáció, csak egyedül mi vagyunk, örmény náció.”
Fővárosi Örmény Önkormányzat
ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN
79