Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
IFJÚSÁGI<br />
egy magyarörmény lány csodás utazása<br />
Erzsébetvárostól<br />
A Kanári-szigetekig<br />
K É S Z Í T E T T E : B A R A B Á S H E N R I E T T A<br />
Bár a Balatonnál láttam meg a napvilágot, apai<br />
Nagyapám részéről erős és mély gyökerek kötnek<br />
Nagymagyarország egyik városához,<br />
Erzsébetvároshoz. Eddig nem tudhattam igazán,<br />
hogy felmenőimnek mennyire volt nehéz hátra<br />
hagyni szeretteiket, addigi életüket. Elindulni az<br />
ismeretlenbe remélve, hogy egy napon újra együtt<br />
lesz majd a család. Ma már én is tudom milyen<br />
nehéz a múlt béklyóit és a megszokás kötelékeit<br />
elhagyni, még ha ez csak egy időre is szól. Vagy<br />
bátornak lenni ahhoz, hogy a múltunkat tisztelve és<br />
ismerve, elinduljunk egy úton, ami a miénk. Amikor<br />
erdélyi örmény gyökerű Nagyapámra gondolok,<br />
soha véget nem érő szeretetet érzek. Ha nem<br />
érkeznek meg a magyar tengerhez azon a napon, én<br />
sem lehetnék itt. Mégis most mindettől távol írom e<br />
sorokat. Gondolataimat 3-4 ezer kilométer<br />
távolságból a mindig „mosolygós” Kanári-szigetek<br />
egyikén veszem számba, miután én is úgy<br />
döntöttem, hogy útnak indulok.<br />
Óh, lázadó ifjúság, mit jelentesz, mondd nekem?<br />
Szívem félre kalapál, miért tetted ezt?<br />
Mondd, Velem! Lángra gyúl bennem, Ó minden mi vörös!<br />
Olthatatlan vágy szomját oltani kész!<br />
Hiába minden, hisz minden betörött,<br />
Arcomon nem maradt lehelet remény!<br />
Részlet Brabás Henrietta Óh lázadó ifjúság c, verséből.<br />
Egy igaz társsal, Klaudiával. Ő olyan barát az<br />
életemben, akiről tudom, hogy elrendeltetett a<br />
találkozásunk. Nem számított, hogy elég lesz-e a<br />
pénz, sokkal fontosabb volt, hogy mennyire hiszünk<br />
az álmainkban. Drága Nagymamám most is<br />
Magyarországon él abban a házban, ahol<br />
Nagypapámék új életüket kezdték. Ahol jómagam is<br />
24 éves koromig szinte minden nyarat<br />
töltöttem.Azzal a diófával az udvarán, amit 1963-ban<br />
ültettek, abban az évben mikor Papa és Mama<br />
megismerték egymást. Valójában soha nem akarom<br />
elveszíteni azt a házat. Nincs az a pénz, aminek<br />
értéke vetekedhet azon évek emlékképeivel, melyek<br />
ott bujkálnak minden egyes fűszálban.<br />
Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást<br />
Nektek Édesanyám, Édesapám és Testvérkéim! Ti<br />
mind -a kezdeti hitetlenkedés ellenére istámogattatok<br />
elhatározásomban. Nagymamámnak,<br />
aki az én örök Barátom, Angyalom, aki, még ha a<br />
szíve meg is szakad, hogy nem lát, a kezdetektől hisz<br />
bennem és rengeteg erőt adva indított útnak. Tudja<br />
meg a világ, hogy boldog vagyok; most már csak a<br />
lelkem másik felét szeretném megtalálni, akivel<br />
összeköthetem az életemet és egy napon<br />
megmutathatom Neki, mit jelent a diófa hűs<br />
árnyékában ringatózni egy forró nyári nappalon.<br />
Fővárosi Örmény Önkormányzat<br />
ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN<br />
73
Change language