omn

alapvetően megváltozott, hogy az egykor gazdagoknak és hatalmasoknak nem
maradt más választásuk, mint hogy magukat is megváltoztatják, vagy elhagyják
a bolygót. A megfelelő időben a többi bolygó ugyanezeket a szülési fájdalmakat
érezte.
Véletlenül (?) a Föld volt a legközelebb eső betelepíthető bolygó, úgyhogy azok, akik
elhagyták a Vénuszt ( a hatalmukat féltő elit ), itt próbáltak szerencsét. Érkezésükkor a
legjobban fel voltak szerelkezve fejlett technológiákkal, beleértve antigravitációs hajtású
űrhajókat, elektromosságot, napenergia- és atomerő-hasznosítást és sok hatalmas
készüléket, amilyeneket a földi ember még nem fedezett fel eddig újra.
Kormányzatuk és életmódjuk lényegében ugyanaz volt, mint amilyet bolygóhazájukról
ismertek. Az volt rájuk jellemző, hogy egy kisebbség profitált sokak erőfeszítéseiből. A
rabszolgaság általános volt. Egy ideig virágzottak a civilizációk.
Az elkerülhetetlen vég azonban bekövetkezett. Már rögtön olyan szenvedélyekbe
bonyolódva, mint a mohóság, hiúság és a gyűlölet, ezek a frissen érkezettek ennek a
kiegyensúlyozatlan bolygónak a negatív hatásai alá kerültek. Az emberek érzései egyre
forróbbá váltak, az átlagos élettartam lecsökkent és a természeti katasztrófák egy
lidércálommá változtatták az életet.
A Föld a magaslatok és mélységek bolygójává vált, hasonlóan, mint manapság. Háború
és pusztulás lett úrrá újra ismétlődő ciklusokban. Ez addig fog tartani, amíg az emberek
lelkileg (spirituálisan) fel nem nőnek, ami még nem történt meg. Az eredeti benépesítést
végző civilizációkkal atomháborúk és katasztrófák végeztek, és így lassan generációról
generációra egyre jobban elveszett a tudás és a kultúra is. Az elemek elleni puszta
túlélésért folytatott harc annyi időt vett igénybe, hogy ez a fiatalság képzésének rovására
ment és így értékes tudás ment veszendőbe. Az erősebbek minden korban arra
törekedtek, hogy uralkodjanak a gyengébbek felett.
Lemuria kora előtt, Mu országában két faj volt a Földön. Ám nem úgy, mint a
bolygóhazájukban élő emberek, az itteni népek közül egyik sem tanulta meg a háború
leckéiből, hogy béke által érjen el haladást. A történelem előtti időszakok a Földön így
nem mások, mint a nagy, egymást felváltó civilizációk végtelen története, amelyek a Föld
kiválasztott régióit uralták.
Lemuria virágzott és elmúlt mint az összes többi, annak ellenére, hogy az egyik
legfejlettebb civilizáció volt, ami csak kialakult a Földön. Karahota, a főváros most a nagy
Gobi sivatag homokja alatt nyugszik. Ott is megvalósult a szegényeknek a kapzsi és
hatalmas uralkodó osztály általi teljes elnyomása. Az ország egyik óriási területe hirtelen
elsüllyedt a mai Csendes-óceánban és alig maradtak utána nyomok.
Atlantisz egy nagy szigetkontinens volt, amely a mai Atlanti-óceánban létezett. Az
atlantiak a mai modern embert sok tekintetben túlszárnyalták, de nekik is a fejük fölé
nőtt a technológiájuk, ami akadályozta lelki (spirituális) érésüket. Nukleáris tesztek és
más technológiai visszaélések következtében a kontinens kettétört, és az utolsó szigetek
egyetlen nap alatt süllyedtek el a tengerben és nagyon kevés túlélőt hagytak maguk
mögött.
Ezekben a zavaros években a Bolygók Testvérisége a Földet olyannak látta, mint egy
éretlen gyereket, akinek vezetésre van szüksége. Mialatt itt a civilizációk fejlődtek
majd újra összeomlottak, űrhajók szálltak le a Földre a Vénuszról, a Marsról, a
Szaturnuszról és a Jupiterről, és folyamatosan jöttek ide embereink, hogy itt
éljenek. Ez az a 4 bolygó, amelyik a Föld betelepítésért felelős; mindegyik egyegy
hazája volt annak a négy eredeti emberfajnak, amelyik itt fejlődött:
16