omn

Minden egyén minden bolygón egy lélek - nem több és nem kevesebb. Azért használom
ezt a "lélek" szót, mert az erre vonatkozó vénuszi fogalom csak egy puszta szó lenne
Számotokra. A Földön a "lélek" szót hosszú időn át vallások és spirituális filozófiák
használták, és ez közel jár ahhoz, amire gondolok. Akárhogy is legyen, a Legmagasabb
Istenség Törvényei alapján nem állunk meg azzal, hogy csak beszélünk arról, hogy "én
lélek vagyok", vagy hogy csupán hiszünk abban. Mi tudjuk ezt a szellemi testünkben
szerzett tudatos tapasztalatunk által, amikor a benne lakozó leghatalmasabb
érzékeinket és képességeinket használjuk.
A lélek annyira létező valóság, hogy senkinek sem kellene a halálig várnia azért, hogy
megismerje valódiságát. A lelket bármikor meg lehet tapasztalni. A fizikai világban a
lélek székhelyét szokásosan a két szem között, a homlokcsont mögött lévő pontban
gyanítják ( harmadik szem ). Te, mint lélek azonban azt is megtanulhatod, hogy
eloldódjál fizikai testedtől mialatt az még él, úgy, hogy néhány méterre vagy akár több
kilométerre is eltávolodsz tőle, vagy éppen azoknak az ( asztrális ) világoknak egyikébe
is elmehetsz, melyeket a vallások Mennynek neveznek.
Egy lélek a tudatosság egyik egysége. A lélek képes tudni valamit, létezni és látni.
Sokkal többet nem lehet mondani általános természetéről, azon kívül, ami a minőségére
vonatkozik: a lélek annak a lénynek a képmása, akit Istennek neveznek.
( Megjegyzés : A földi ( testi ) szemlélettel sokszor nehéz megérteni, hogy az érzékelés,
de épp úgy az értelmi képességek is függetlenek, mind az anyagi érzékszervi
receptoroktól, mind az agytól, mert ezek a Lélek attribútumai, sőt éppen Omnec Onec
története (is) bizonyítja, hogy ha a lélek minél sűrűbb testet vesz fel, annál
korlátozottabb az érzékelése és a tudati potenciálja – viszont ennek az alapvető
spirituális ténynek a tagadása miatt süllyedt le a civilizációnk az utóbbi 2500 évben a
materializmusba, a teológiai és tudományos rögeszmék világába, melyek már köszönő
viszonyban sincsenek a valósággal! )
Ha behunyod szemeidet, és nagyon csendben ülsz a helyeden, távol minden zajtól és
figyelemeltereléstől, fogsz találni egy helyet a testedben, amelyik a leginkább tudatos
Benned. Szokásosan ez egy a fej belsejében lévő pont, a szemek között és amögött,
amely független lehet a fizikai érzékelésektől, zajoktól, képektől, gondolatoktól és
érzésektől és egyidejűleg azok tudatában is lehet. Egy leírhatatlan valamivel van
dolgunk, amely meg tud figyelni mindent, és ami egy személyt hibásan saját magának
tarthat. Ez az önálló-független megfigyelő a lélek, az igazi ÉN.
Ha behunyod a szemed és szellemi ( asztrális ) szemeid elé idézed egy barátod arcát,
akkor a lélek az, aki szemléli ezt a képet. Az értelem nem néz, mert az csak egy
eszköz, amellyel megformálódik és kivetítődik egy kép.
Egy másik út, amelyen megtapasztalhatjuk a lélek valódiságát, kb. így néz ki: Vajon
amikor beszélek egy barátommal, akkor azok a szavak, amelyek kijönnek a számból,
engem alkotnak? Természetesen nem! De ha gondosan megfigyelem, hogy hogyan
beszélek és tudatában vagyok minden szónak, ami elhagyja az ajkamat, észre fogom
venni, hogy valami-valaki odafigyel ezekre a szavakra.
Ez a valami-valaki pedig nem a gondolatkép volt, hanem a tudatosságnak az
egysége: a Lélek! Hogy miért nem gondolat vagy maga az értelem? Mert egy bizonyos
gondolatot, mint pl. ezt : "Kérdezem magamat, hogy van-e különbség a szellem és a
lélek között?" világosan ki tudok gondolni és tudatában lehetek, amíg átvonul tudatomon.
( Megj : azaz a gondolatképeket tárgyként látom magam előtt, mint a mozi
vetítővászonán egy jelenetet, de a megfigyelő a Lélek, aki VAGYOK AKI VAGYOK! )
32