omn

elképzelhető és elképzelhetetlen módon sokkal szebbek is, mint az itteni legfejlettebb
anyagi bolygók. A színek nem ebből a világból valók, olyan sugárzóak és
lélegzetelállítóan szépek, hogy szavakkal nem lehet leírni azokat. A miénknél csak egy
lépéssel túli világegyetem ( asztrális világegyetem ) is olyan csodálatos, hogy sok ember,
aki ott él a "halál" után, tévesen azt hiszi, hogy kétségtelenül az a mennyország.
Használok egy számotokra ismert párhuzamot, hogy tovább beszéljek arról, milyenek
ezek a világok. Nézzünk előbb egy centrifugát, egy tudományos felszerelést, amely nagy
sebességgel kavar fel folyadékokat. Ha vesszük víznek, sárnak, homoknak és köveknek
egy keverékét, és azt nagy sebesség mellett megkavarjuk a centrifugában, akkor a
nehezebb anyagok fajsúlyuknak megfelelően a külső részeken gyűlnek össze. Ha a közép
felé nézünk, egyre kevesebb durva anyagot fogunk látni, míg a legbelsőbb helyen már
csak levegőt találunk.
A legkülső réteget vehetjük a fizikai világegyetem párhuzamának, amely minden világ
között a legsűrűbb és leganyagibb. Ha a központ felé fordulunk, egyre finomabb és még
finomabb anyagrétegeket találunk. Ezek azoknak a térben és időben létező világoknak
felelnek meg, amelyekben minden magasabb frekvenciákon létezik. Egy ott élő személy
számára a dolgok olyan valóságosak és szilárdak, mint számunkra a fizikai világban. Ez
amiatt van, hogy ott az érzékszervek is ugyanazokon a magas frekvenciákon működnek.
Például a mi fizikai érzékszerveink ottani tárgyakat és embereket nem tudnak érzékelni,
mert azok csak a fizikai világegyetemben történő használatra lettek megteremtve.
Az örvénylő-kavargó folyadék abszolút központja, ami már csak levegőből áll, a téren és
időn túli tisztán szellemi világokkal hasonlítható össze. Ezek a világok képezik a léleknek
és annak az élőlénynek a hazáját, akit a vallások Istennek neveznek, a
megkérdőjelezhetetlen ( végső ) valóságot. A lélek a téren és időn túli tiszta, pozitív,
szellemi világokból származik, de ő akkorának született meg ebben a kozmikus
óceánban, mint egy tudatos atom.
A Legmagasabb Istenség maga tulajdonképpen üresség. Neki nincs kapcsolata bármi
máshoz, kivéve önmagát. Ezért róla nem lehet mondani semmit. ( Azért, mert Ő túl van
minden forma megnyilvánuláson – ahogy a Lélek is! ) De megtapasztalni lehet Őt. A
legjobb tehát, ha azt mondjuk: "Ő egyszerű!"
A Legmagasabb Istenségtől indul ki az összes világban fellelhető élet fenntartása és
megteremtése, beleértve a fizikai világokat is. Ez a szellem érzékelhető életfolyama. Az
anyag és az energia a mi fizikai világegyetemünkben nem más, mint olyan univerzális
energia, amelynek rezgésfrekvenciáját letranszformálták. A szellemnek ebben az
óceánjában létezik a lélek; ő a Szellem egy része. Mint öntudatlan atom - amilyennek
először lett megteremtve a lélek -, a lélek nem tudta, hogy ki volt, miért létezett, milyen
erőt képvisel és mi a Legmagasabb Istenség. Ő aludt a szellemnek ebben az óceánjában
és valahogy észre kellett vennie, hogy egyáltalán létezik.
Ahhoz, hogy a lélek számára meg legyen adva a tudatra ébredés lehetősége, a
Legmagasabb Istenség megteremtette az alakok, a formák világait, amelyekben a
szellem ellentétje is létezik, amit mi Kal-nak vagy negatív erőnek nevezünk. Ott, a
polaritásban lehetett próbára tenni és megtisztítani a lelket, amíg tudatossá vált. Ott
szerezhette meg az ébredéshez szükséges tapasztalatot ahhoz, hogy aztán egy tudatos,
látszatra Isten testétől elválasztott atommá váljon, amely azonban még mindig az Ő
egyik része. Így marad a lélek aztán mindörökre egyén.
A lélek még ősállapotában azokban a tiszta, pozitív, szellemi világokban létezik, ahol
nincs anyag, energia, tér és idő. Ott a negatív erőknek nyoma sem létezik. Azok a
világok nagyon valósak, de majdnem lehetetlen szavakkal leírni őket, mert azok az
34