omn

szülők és a nagyszülők is már felszín alatt éltek és ott is születtek. A fiatalabb családok
voltak azok, amelyek részt vettek aztán a felszínre való visszautazásban. A Naptól való
félelem nem saját tapasztalatukból fakadt, hanem az idősebb generációkéból. És akkor
úgy tűnt a fiatal embereknek, hogy csak az öregek babonája volt az, ami a vénusziakat
leűzte a felszín alá.
Ám ekkor még egyetlen ember sem kérdőjelezte meg, hogy a Naptól való félelem buta és
primitív dolog, ezért senki sem merészkedett először ki, hogy utánanézzen, hogy igaz-e
az öregek állítása. És akkor megszületett valaki azzal a küldetéssel, hogy vezesse fel az
embereket a felszínre. A neve Zadrian volt, és később nagyon ismertté vált. Ő
szellemileg nagyon fejlett egyénnek kellett lennie, amiért olyan erősen kitartott azon hite
mellett, hogy a felszín alatti élet bolondos és teljesen szükségtelen. Annak
bebizonyítására, hogy nem vezet halálhoz, ha valaki kimerészkedik a napra, Zadrian
sokkolta a családját és barátait azzal, hogy elhagyta kolóniáját, és olyan sokáig élt a
felszínen, hogy már mindenki azt gondolta, hogy meghalt. Aztán egy szép napon mégis
visszatért. Az emberek csodálatára Zadrian, a zendülő nagyon élénk volt és
nyilvánvalóan a legjobb egészségnek örvendett. Szebb és sugárzóbb lett az arcszíne, és
már nem volt olyan sápadt, mint korábban. Zadrian hozott magával olyan zöldséget is,
ami közvetlenül a Nap alatt termett, hogy megmutassa, hogy mennyivel tartalmasabb a
természetes táplálék.
Abban az időben nem volt kommunikáció az egyes települések között, ezért Zadrian
bátrabb híveivel kezdett sokat utazni, hogy megmutassa a Vénusz embereinek, hogy
milyen jó volt a Nap valójában. Ő sok tekintetben olyan volt, mint Krisztus. Mindenfajta
romantikus történet, elbeszélés és monda keletkezett emlékére, miután az emberek
visszatértek a felszínre, mert észrevették, hogy igaza volt.
Zadrian ebben a nagyszerű korban egyike volt a Vénusz első szellemi vezetőinek. Miután
a vénusziakat visszavezette a felszínre, az emberek életében egy spirituális mester
szerepét vette át. Sok minden abból a tudásból, amit a Teremtőről és az Univerzumról
tanított, a kezdetét képezte a Legmagasabb Istenség Törvényeinek. Ez Zadrian saját
személyes tudása volt, amit a szülei tanítottak neki, akik először ellenezték azt, hogy
felmenjenek a felszínre, végül azonban csatlakoztak a tömeghez.
Zadrian azt is tanította az embereknek, hogy nem emberek által alkotott
törvényekre van szükségük, hanem sokkal inkább a Teremtő törvényeire. Én
tudok három elvről, amelyet Zadrian tanított. Az egyik azt követelte meg
- a talajnak mindent vissza kell adni, amit elvettek tőle.
A másik azt tanította
- minden egyént sokkal inkább léleknek kell tekinteni, mint testben működő
személyiségnek.
A harmadik abban állt
- senkit se kárhoztassunk addig, amíg magunk át nem éltük az ő tapasztalatait.
Aztán korszak ciklusain át virágoztak a civilizációk a fizikai Vénuszon, majd elmúltak,
tudományok fejlődtek ki, majd összeomlottak vagy elpusztultak a civilizációkkal együtt.
Amikor megnőtt az igény a tudományos know-how ( technológiai módszertan )
alkalmazására, akkor természetesen szellemi törvényhez való kötődés is egyre
gyengült, és az élet egyre negatívabb lett. Az emberek között megosztottságok és
44