omn

szabadságra vezetik a népet. Nagyon sokáig tartott, míg ki tudtak állítani megfelelő
jelölteket és támogatták őket különböző kampányokban a legmagasabb hivatalokig.
Végül eljött a nap, amíg már elegendő kulcsfontosságú személyt választottak meg, az a
nap, amelyre mindenki türelmetlenül várt, és amelyet a vénuszi történelemben
egyszerűen "A kezdet"-nek neveznek. Ezen a felejthetetlen napon a Vénusz
legelismertebb vezetői megszüntették a kormányokat és a hadseregeket,
miközben az emberek a városokban kiszórták összes pénzüket az utcára és
bedobták azt a szemetes kukákba vagy örömmel elégették azt. Ezen az első
dicsőséges napon az emberek mindenütt özönlöttek ki a városokból, csak a
személyes dolgaikat vitték magukkal, élelmiszert és a vetőanyagot. Egyszer s
mindenkorra elhagyták elzüllött városaikat, vagyonukat, házaikat, járműveiket
és mindazt, ami a régi életmóddal szorosan összefüggött.
Szándékaik egyszerűek voltak - ugyanis az, hogy kiköltöznek vidékre, ahol mindenki
saját magának dolgozik és gondoskodik magáról és családjáról. Ezeknek az embereknek
az elszántsága, bátorsága és bizakodása, amellyel felcserélték házaik biztonságát egy
bizonytalan új életre, figyelemre méltó volt. Azért természetesen sokan vonakodtak,
hogy menjenek, mert ragaszkodtak napi szokásaikhoz. Egyidejűleg azonban világossá
vált számukra, hogy aligha maradhattak az elnéptelenedett városokban.
A gazdagok és hatalmasok rossz helyzetben voltak. Ahelyett, hogy fenntartson
valamilyen szociális struktúrát és fáradozzon a gazdagság és hatalom
átcsoportosításán, az alsó társadalmi réteg komplett elfordult a régi
életstílustól anélkül a szándék nélkül, hogy visszatérjen. Megalkotta saját új
játékát, amit a hatalmasok nem tudtak játszani és nem is akartak. A vénuszi
társadalom felső rétege egyik napról a másikra elveszített mindent.
Az egész vénuszi történelem folyamán egyetlen más nap sem változtatta meg olyan
kompletten és drámaian a bolygó arculatát, mint ez. "A kezdet" arra az útra állította
a Vénuszt, hogy egy asztrális civilizációvá váljék és a Ti fizikai világegyetemetek
egyik fontos központjává. Addig a háborúk, a forradalmak és az államcsínyek csak
elodázták a hatalmat. A hatalmat keresők egyik csoportja helyettesítette a másikat és
változatlanul hagyta az általános életstílust és a politikai és gazdasági
rendszert. De most minden megváltozott.
Most viszont maga az emberek tudata változott meg, majd fejlődött hosszú időn
keresztül. Azzal, hogy a Vénusz népe hátat fordított az anyagi kényelemnek és a biztos,
meghonosodott útnak, bebizonyította alapvető magatartásának és felfogásának
átalakulását (transzformációját). Az anyagiak utáni sóvárgás és az azokhoz való
kötődés lecsökkent.
A felsőbb osztályokat magukra hagyták. Beletörődő tömegek és kormányzati szervek
nélkül kiestek az üzletből. Gyárak és szolgáltatások nélkül a hatalmasok olyan szegények
lettek, mint mindenki más. Alkalmazottak és nagy piacok nélkül csődöt mondott a
biznisz. Minden drasztikusan megváltozott, amikor a legtöbb ember egyszerűbb
önfenntartásra állt át és magával vitte összegyűlt technológiai tudását és a
termelőeszközöket.
A városok majdnem teljesen elhagyottak voltak. Ugyan néhány elvetemült megpróbált
saját gyarmatokat alapítani, de ők túl kevesen voltak, és hamar újra feladták ezeket az
un. kolóniákat.
A maradék felsőosztálybeliek, beleértve a legyőzött vezetőket is, tudták, mit kell tenniük
: elhatározták, hogy elhagyják a bolygót.
46