omn

Időszakos oktatásokat tartottak, amelyek mindenkinek átadták az alapvető
szakismereteket, úgy, hogy egy idő után minden család képes volt saját maga fedezni
saját szükségleteinek nagy részét. Csupán egy évtized alatt független falvak jöttek
létre szerte az egész bolygón.
Az elegendő táplálék megtermelése volt valószínűleg a legnagyobb nehézség. Minden
család erősen el volt foglalva azzal, hogy megtanulja trágyázás vagy vegyszerezés nélkül
termelékenyen megművelni a földet. A gabona az első években nem mindig egyformán
jól termett, és a vénuszi technológia sem tudta enyhíteni az éhínségeket.
Nagyobb falusi teendőkre a férfiak munkacsoportokba tömörültek. Ezekben volt annyi
szerszám és más felszerelés, hogy képesek voltak kisebb repülőgépeket és más
készülékeket építeni, amelyekhez egyesíteniük kellett tudásukat és erejüket. A
futószalagoknak és manufaktúráknak azonban már nem volt szabad létrejönniük. Még az
űrhajókat is egyénileg konstruálták, esetleg kevés ember együtt, közösen. Végül
computerizált gépek megépítettek egy űrhajót automatikusan.
A fizikai munkát az új életmódban nem nézték le, mert az alkotó munka minden
egyes emberben a kiteljesedés érzését eredményezte. Minden egyes család a házát
saját maga építette, vagy egy munkaközösség keretében, amiben előállítottak minden
szükséges dolgot. Az élet minden területén nagyon fontosak voltak az egyének, sokkal
fontosabbak, mint a modern kényelmességek, melyeket a Földön az emberek feladtak
annak érdekében, hogy megmeneküljenek a rabszolgaságból. Sosem emeltek egy
cselekvési maximumot irányvonallá, mert úgy tűnt, hogy az mindig összetűzésekhez
vezet és nem fejleszti a személyes egyéniséget.
Az új élet a Vénuszon annyira más volt, mint a korábbi, hogy könnyen megtöltene egy
egész könyvet, ha kimerítően akarnánk leírni azt. Legfontosabb gondolatként azt kell
rögzíteni, hogy ez az új életmód csak az emberek magasabb tudatát tükrözte
vissza. Azt senkire sem lehet rákényszeríteni, aki nem hajlandó arra.
Senkinek sem volt földbirtoka és senki sem fizetett adókat az új vénuszi közösségben. Ha
egy család el akart költözni, hátrahagyta házát és földjét egy másik család számára.
Soha többé nem hoztak létre központi kormányzatot, mert az csak termékeny
talajt jelentett volna a hatalomvágy és az emberek által alkotott törvények
számára. Nem is hoztak új törvényeket, nem volt szükség rendőrökre és nem
nyomtattak pénzt. Ebben az időben a Vénuszon nem létezett semmilyen formája a
pénznemeknek.
Én nem tudom, hogy egy ilyen életforma létezett-e valaha a Földön. Talán alkalomadtán
kísérletező kommunák vagy más próbálkozások formájában. Azt viszont tudom, hogy a
Vénuszon az új élet sikereinek nagy része a Legmagasabb Istenség Univerzális
Törvényeinek megértéséből és megéléséből fakadt. Kevesebb sóvárgás (mohóság),
düh, hiúság és az anyagi dolgokhoz való kötődés volt, mint bármikor valaha. Minden
egyes embernek az az önmagáról alkotott felfogása, hogy ő egy halhatatlan
lélek, és annak tudása, hogy sokszor élünk, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az
élet nyugodttá, kiegyensúlyozottá vált. Az a tudat, hogy a lélek fizikai világban
való tartózkodása csak egy átmeneti dolog, egyszerűen abszurddá tette azt,
hogy valaki vagyonokért vagy több földért harcoljon. Ehelyett ha egy család úgy
találta, hogy több anyagi jóval van megáldva, mint egy másik, akkor örömmel
megosztotta azt, amivel rendelkezett. Sok ember személyes beállítottsága ezekben
a dolgokban már jóval a "kezdet" napja előtt megváltozott, de a hagyományos
struktúrák és társadalmi rendszerek visszatartották az embereket.
48