Irodalomtörténeti Közlemények - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

szokásszerűvé vált asszociációkat közvetítenek. A kiváló személyiségek ábrázolásának
megszabott koreográfiája van. Szigorú követelmény, hogy a hőst toposzok,
gondolati formák, sémák páncélzatában ábrázolják. A személyiség eredetisége
kevéssé érvényesül. 53 Ugyanakkor a toposzok egyfajta normarendszert is
megtestesítenek, az antikvitás és a kereszténység közös értékkategóriáiban. A humanista
mitologikus toposzrendszer szabályok szerint működik, és jelentős és jól
kürülhatárolható tartalmat hordoz. Többek között a „Mars", a „Hercules", a
„Főnix" mint minősítő képzet végig a 17. század folyamán egyaránt jelen van
prózában és versben, metszetek és festmények sokaságán. Európa minden szegletében
egyformán érthető. 54 Zrínyi angol életrajzára azonban sem a hírlevelek,
sem a dicsőítő röplapok frazeológiája nem jellemző, írója vagy írói nem használták
a közismert toposzokat. Viszont a hírek és a propagandaanyagok nem élnek
a Zrínyi-életrajzhoz hasonló, Európa jövőjére utaló megfogalmazásokkal.
Zrínyi híre tehát az információk tömegéből, a nyilvánosság rendkívül tagolt és
már normákkal szabályozott rendszeréből kitörve sajátságos minősítést nyert,
feltűnően szokatlan koncepciót hordozva.
Magyarország nemzetközi híre az 1650-es években és kivált az 1660-as évek
elején kedvezőnek aligha mondható. Bár a Bécsben élő és magyarországi informátorokkal
dolgozó, az országgyűléseken is rendszeresen megjelenő diplomaták
és tudósítók igyekeznek tárgyszerű információt nyújtani és minden beszerezhető
dokumentumot elküldeni kormányaiknak. 55 A 17. századi Magyarország tájékoztatási
rendszere még feltárásra vár. Úgy tűnik, hogy egyenetlen, esetleges, nincs
kiegyensúlyozott folyamatosság, hadieseményekhez és országyűlésekhez kapcsolódik,
a Habsburg politika függvényében. Visszatérő témák, hogy a magyarok és
németek gyűlölik egymást, a vallási ellentétek megoldhatatlanok, a magyar politikai
elit tagjait csoportharcok kötik le, s a protestánsok könnyen engednek a
vallásuk szabad gyakorlását biztosító török csábításainak. Ugyanakkor részletesen
írnak Magyarország gazdasági értékeiről: a gazdag rézbányákról, az ízletes
halakkal teli folyókról, a juhok sokaságáról, a gyapjúról és a városokat és a hegyvidéket
összekötő kereskedelemről.
A diplomáciai jelentésekre jellemző Alvise Molin tájékoztatása. Velence bécsi
követe saját bevallása szerint sokszor beszélget Zrínyivel - ennek ellenére 1661.
szeptember 27-i jelentése sötét képet fest a magyar főméltóságokról. A magyarok
lelkesen hoznak országyűlési törvényeket csak azért, hogy azután féktelenül megszegjék
azokat. Ha azt mondjuk róluk - írja Molin -, hogy szívesen eresztenék a
császár előszobájáig a törököt, akkor még nem a legőszintébb és legvakmerőbb
gondolataikat közölnénk. Rendetlenségük miatt szegény és gyenge az ország,
miközben a természet országukat hallatlanul gazdag kincsekkel ajándékozta meg.
Erősebb közöttük a gyűlölködés, mint a közjó buzgó szolgálata. így a nádor és az
53 TARNAI Andor, A toposzkutatás kérdéseihez. Literatura, 1975. (II.) 66-73. - BORZSÁK István, A Nagy
Sándor-hagyomány Magyarországon. Bp., 1984. - KLANICZAY Tibor, A nagy személyiségek humanista kultusza
a XVI. században. In Pallas magyar ivadékai. Bp., 1985.
54 KIRÁLY Erzsébet, Az európai keresztény hős mítosza. In Zrínyi Miklós emlékezete. Szerkesztette LACZKÓ
András. 1961. 31-37.,- BENE S., Zrínyi mint „Magyar Mars", i. m. 388-403.
55 FIEDLER, Josef, Die Relationen der Botschafter Venedigs über Deutschland und Österreich im Siebzehnten
Jahrhundert. Fontes Rerum Austriacarum, n/XVI. 1-2. Wien, 1866. - HECKENAST Gusztáv, Bécsi svéd
követjelentesek, 1652-1662. Történelmi Szemle, 1983. 205-222. - Nagy irodalommal: HILLER István,
Palatin Nicolaus Esterházy. Die ungarische Rolle in der Habsburgerdiplomatie 1625-1635. Wien, Böhlau
Verlag, 1992.
16