Irodalomtörténeti Közlemények - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

A centralista Pesti Hirlap munkatársainak polemikus módszere helyzetüknek
is következménye volt: a lap átvételével egy időben a hazai konzervativizmus
újjáformálta addigi orgánumát, a Világot, s Budapesti Hiradó néven 1844 júliusától
kezdve immár hetente négyszer juttatta el az olvasókhoz. 1845 elejétől kezdve
megújult a másik konzervatív lap, a Nemzeti Újság vezetése is. Kettejük közül a
Budapesti Hiradó volt a szakmailag színvonalasabb - és az ellenzéki célok szempontjából
a veszélyesebb. Szellemi irányítója, Dessewffy Emil, ki ekkor már nagymértékben
eltávolodott ifjúságának reformintencióitól, igyekezett felvenni a versenyt
a Pesti Hirlappal. A Budapesti Híradót „bármilyen jogos bizalmatlansággal
vegyük kezünkbe, váratlanul élénk, jól tájékozott, sokfelé figyelő, fővárosi színvonalú
politikai orgánumnak fogjuk találni" - írja erről Kosáry Domokos. A Lipthay
Sándor pesti ügyvéd és földbirtokos irányította Nemzeti Újság is az addiginál
felkészültebb gárdát toborzott maga köré.
Mindkét orgánum azt tekintette fő feladatának, hogy diszkreditálja az ellenzék
eszmei értékeit és politikai gyakorlatát - azon belül természetesen a centralisták
törekvéseit is. Többek között a „pusztulásra" vezető nyugati fejlődés utánzásával,
a nemzeti jelleg elhanyagolásával, elméletieskedéssel, forradalomra vezető felforgatással
vádolták a centralista Pesti Hírlapot. Emellett azt igyekeztek elhitetni a
közvéleménnyel, hogy a fennálló rendhez a konzervatívok nem ragaszkodnak, ők
csupán a „stabilitást" védik. Ez az utóbbi azonban mindkét lap számára - Dénes
Iván Zoltán több munkában elemezte ezt - a kiváltságrendszer őrzését jelentette.
Az arisztokrácia és a nemesség változatlan hatalombirtoklását, a tulajdonviszonyok
lehető sértetlenségét, a megyei rendszer glorifikálását, a képviseleti alkotmány
elutasítását, a birodalomhoz fűződő kapcsolatok eszményítését. (Ez az
utóbbi törekvés a Nemzeti Újság esetében nem volt egyértelmű.) A „konzervatív
reform" pedig, amit kínáltak, beruházások létesítésén, a kereskedelem, a közigazgatás,
az igazságszolgáltatás, általában tehát a nemesi gazdaság és államszervezés
bizonyos fokú korszerűsítésén nem ment túl. Érintetlenül hagyta volna a feudalizmus
lényegét. A polgári átalakulás legfőbb követelményei - a népképviselettől
a nemesi adómentesség eltörléséig, az úrbériség megszüntetéséig stb. - rendre
hiányoztak a Pesti Hiradó és a Nemzeti Újság programjából. Ráadásul Dessewffy
lapja élenjárt az abszolutizmus erősítése szükségességének hirdetésében is -1845ben
az ún. adminisztrátori rendszer bevezetésének nemigen volt nála buzgóbb
pártolója.
E konzervatív lapok érvei ugyanakkor alkalmasak voltak arra, hogy eltántorítsák
az ellenzéki, a centralista törekvésektől a nemesi olvasók ingadozó rétegeit.
Hatni tudtak a csoportokra vélt önérdekükre és önszemléletük megrögzött illuzionista
elemeire való hivatkozással (például a nemesség eleve elrendelt nemzetfenntartó
szerepe, az adómentesség történeti „jogosultsága", a nemesi birtok veszélyeztetettsége,
a megyei rendszer „erényei", a pauperizmus elkerülésének lehetősége
stb.). A konzervatív kihívásra felelni kellett - a válaszadás munkájára
Eötvös, Szalay László és Trefort Ágoston egyaránt vállalkoztak. Akként, hogy
érvelésükkel rávilágítottak nemcsak a jelzett lapok konzervativizmusának, hanem
általában véve az akkori hazai konzervativizmusnak eszmei meddőségére.
Eötvös Dessewffyvel vitázó cikkeiben elemében van: logikájával felhasítja a
Budapesti Hiradó „méltóságos vezéré"-nek logikátlanságát, a való helyzettel
szembesítve annak egyoldalú állításait. Az elvszerűség áll itt szemben a dogmákkal,
a valóságösszefüggések hiányával. Érvei magatartás-leleplező erejűek: egy
habitus, egyfajta szellemi beállítódás elfogultságát, csoportérdekre korlátozottsá-
46